Bérmunkás, 1952. január-június (39. évfolyam, 1713-1735. szám)
1952-05-24 / 1730. szám
1952. május 24. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI A HAZAI FRONT Ezalatt nem a politikai frontra gondolok, ahol az elnökjelöltek loholnak, marakodnak, szónokolnak, ahol csak a milliárdos vasutkirály Harriman nyugodt és vagyonához illően előkelő, ő tudja, hogy nem kell tolakodnia, mert a tőkés társai, ha ő úgy akarja, akkor bármennyi delegátust gyűjt is Kefauver, mégis ő lesz az elnökjelölt a demokraták részén, vagy az ő kegyelméből szaladhat Kefauver, vagy más, aki hűséges kiszolgálója lesz a nagytőkének. Nem is az újabb graftelők leleplezését értem, mert itt már meglepetés sem érhet bennünket, már egészen természetesnek tartjuk, hogy mindenki aki közhivatalban van, két csoportba tartozik. Az egyik akiről már megállapították, hogy panamista, a másik akiről csak ezúton fogják azt megállapítani. A hazai front alatt a fiatalságunk szörnyű pusztulását értem. Nem Koreában, hanem itthon a mindennapi életben, amely nagyon szomorú képet mutat a nemzet jövőjét illetőleg. A lapokat napokon keresztül ellátta szenzációval az a megdöbbentő katasztrófa, amely Clevelandon játszódott le és amelynek 4 halálos áldozata van. Ezt leírták, kiszínezték, fényképezték napokon keresztül a lapok, valósággal betegesen kéjelegtek a tragédián, de nem látták meg azt, hogy ez nem csak a lövöldöző ifjú és áldozatainak a tragédiája, hanem az egész nemzeté, amelyet erre az útra, a pusztulásra Ítélt imperialista nagytőkés rendszer taszít, az erkölcsi sülyedés legmélyebb pontjára. A “gyilkos” egy 20 éves néger ifjú, aki egy lényegtelen összeszólalkozás következtében, ölte meg az áldozatait. A feketebőrü honfitársunk tettét, jobban megértsük ha az élétének folyamatát ismerjük. Az anyját 7 éves korában vesztette el, az apja újra megnősült. A két fiát egy árvaházba helyezte el és az árvaházak mindig szomorúak, de milyen szomorú* ak azok, amelyek délen a néger gyermekek részére vannak alapítva. Soha otthona nem volt, vándormunkás volt mindaddig, mig katonának nem állt be. A katonaságtól elbocsájtva, munkát keresve vándorolt és jutott el Clevelandba, a hol a féltestvére és nagyanyja él. Két testvére elmegyógyintézetben van, ő maga a nagyanyja elbeszélése szerint is nagyon zavarosan viselkedett. Szerette a szenzációs mozikat, rádió és televíziós leadásokat, amelyekben sok a gyilkosság, lövöldözés és ilyennel vannak tele a mozik, a rádió és televíziós leadások. Mikor egyedül volt, lejátszotta a tükör előtt ezeket a véres jeleneteket, ahol ő volt a “hős". Ez a beteg agyú ifjú került ösz- szeszólalkodásba a villamos utasaival, kik rendőrt hívtak. Ez megriasztotta, talán a délen otthonos rendőri brutalistások riasztották meg annyira, hogy a bekisérés elől úgy akart menekülni, hogy a rendőr revolverét kirántva, a rendőrt és három utast lelőtt a megvadult lövöldözésével. Kétségtelen, hogy itt nem a gyilkos, akinek ez volt az első összeütközése a törvénnyel a bűnös, hanem a társadalmi rendszer, amelyben oly olcsó az emberi élet, amely háborús hisztériájával kétségbeejti a pusztulásra kijelölt ifjúságot. A züllésbe löki az alkohol, a bóditó szerek használatára szoktatva, a többit elvégzik a mozik, a rádiók, a magazinok, amelyek telve vannak gyilkosságokkal, rablásokkal. Az ig y preparált ifjú azután könnyen ragad fegyvert és öl, gyilkol semmiségért. Hogy ez mennyire igy van, azt mutatja az, hogy egy órával a négyes tragédia előtt lejátszódott másik eset, ahol holmi autó összeütközés feletti vitában az egyik 19 éves ifjú revolvert rántott és halálosan megsebesítette a vitatkozó társát, a másik 20 éves fiatal embert. Az éppen odaérő rendőrök sortüze azután megölte a lövöldöző ifjút is. Hat halott a hazai fronton egy órán belül, egy városban, a hetediket, a néger ifjút majd azután sütik meg a villanyszékben. Ez egy város, ebben a nagy országban, de nem kivételes jelenség, hanem napirenden levő események ezek mindenhol. Mint egy szörnyű fekély mutatja a társadalom halálos beteg voltát, a háborúk, a háborús készülődések kifakasztották ezt a fekélyt, amely elönti az egész társadalmat. A clevelandi és szerte az országban elkövetett gyilkosságok, szoros összefüggésbe vannak a háborúval, a panamákkal, az egész élet értéktelenségével, bizonytalanságával, magának a tőkés társadalomnak az erkölcsi s gazdasági csődjével. Ezt az ifjúságot, a teljes le- zülléstől csak a magát túlélt, halálos vergődésében veszedelmes tőkés társadalmi rendszernek a felváltása egy Ipari Demokráciával, mentheti meg. Ahol nem lesz háború, munkanélküliség, ahol a “kultúrát” nem gyilkosságokkal mérik, ahol az emberi élet a legnagyobb érték lesz, ahol elképzelhetetlen lesz hasonló katasztrófa, mert a betegeket nem börtönnel, hanem orvosokkal fogják gyógyítani. Ez a társadalmi rendszer szörnyű örökséget hagyhat a jövő társadalmára, egy mesterségesen lezüllesztett ifjúságot, amellyel nehéz lesz az uj társadalmi rendszert felépíteni, mert először magát az embert kell átnevelni. Mennél előbb következik be ez az elkerülhetetlen változás, annál előbb és könnyebben jutunk el az uj, boldog társadalmi rendszerbe, ahol minden ember egyenlő, boldog és szabad lesz. VALAMI BŰZLIK KOYA SZIGETEN A háborús történelemben nagyon szokatlan az a jelenség, amely a dél-koreai Koya szigeten mostanában történt. Az Észak-Korea ellen folytatott háborúban foglyul ejtett katonákat és nem tudni milyen “bűn” miatti polgári foglyokat őriznek az ott rendszeresített fogolytáborokban. Az utóbbi hetekben nagyon gyakran szerepelnek a lapok hasábjain ezek a fogolytáborok. Két ízben, mint a hivatalos jelentések mondják “kényszerült” az őrség, hogy “önvédelemből” fegyverét használja. Ennek a fegyverhasználatnak a következménye vagy 120 halott és több száz sebesült volt. Az őrség tagjai közül is egy meghalt az összeütközés következtében. Kénytelenek vagyunk ezeket a szűkszavú hivatalos jelentéseket elfogadni, mert valami “véletlen” folyamán az ezt tárgyaló európai lapok nem érkeztek meg, igy nincs módunk a két jelentés megvizsgálásából az igazságot kihámozni. Minden esetre a “kényszerítő veszély” nem lehetett olyan nagyon kényszerítő és veszélyes, amint azt az áldozatok aránya — egy a százhoz — mutatja, így nem nagyon kedvező színben mutatja be azt a módszert, ahogy a UN parancsnokság a hadifoglyokat kezeli. Hogy ott nem csak “fanatikus kommunisták” okozzák a bajokat, az kitűnik a legutolsó eseményből, amikor az egyik fogolytábor lakói foglyul ejtették és tulszul használták, három napig ott tartották a sziget parancsnokló tábornokát. A helyébe kinevezett tábornok tárgyalásokat folytatott és megegyezett a hadifoglyokkal, a megegyezés következményeként a tábornokot szabadon bocsáj- tották. A megegyezésben a tábor parancsnok a kisebb engedmények mellett mint élelmezés javítása, iró papiros adása, két nagyon fontos megállapodás is történt. Az egyik, az uj parancsnok igé- tetet tett, hogy több vérfürdő nem fog ott előfordulni. A másik, hogy megszüntetik azt az eljárást, hogy a hadifoglyokat kényszerítsék arra, hogy olyan nyilatkozatokat Írjanak alá, amelyekben kijelentik, hogy nam óhajtanak a vörös uralom alá visszatérni. Különösen az utóbbi ígéret váltott ki nagy megdöbbenést a UN, közelebbről az amerikai hadvezetőség körében. A főparancsnok kijelentette, hogy semmisnek tekinti a megállapodást és a két tábornokot elcsapták. A kongresszus vizsgálatot követel. Miért ez a nagy felzúdulás ? A koreai béketárgyalás hónapok óta azon feneklett meg, hogy a UN csak azokat a koreai és kínai hadifoglyokat hajlandó kicserélni, akik nem írtak alá oly nyilatkozatot, hogy nem óhajtanak visszatérni a kommunista uralom alá. Most a megállapodásból kitűnt az, hogy a nyilatkozat aláírását kikényszeritet- ték és az ilyen nyilatkozat aláíróit megkülönböztetett bánásmódban részesítik és ennek a megszüntetését Ígérte meg a parancsnokló tábornok. Ha bármennyire is tagadják azt ma, hogy ez fenállt, nagyon kevesen fogják elhinni akkor, amikor a két legilletékesebb tábornok, kik ezt intézték azzal, hogy ennek megszüntetését beígérték, beismerték. Még egyet meg kell ezzel az üggyel kapcsolatosan állapítani és ez az, hogy öntudatos proletárt soha semmi körülmények között megtörni, megijeszteni nem lehet. A kínai és koreai hadifoglyok szöges drótok közzé zárva, gyilkoló fegyveres őröktől körülvéve is, olyan bátorságról, öntudatról tettek tanúságot, amely előtt minden szabadságszerető harcos munkás leveszi a kalapját. Ebből tanulhatnának azok, akik az itteni háborús hisztériától beijedve, sietnek megtagadni a radikális voltukat. Büszkék vagyunk arra, hogy ilyen a mi táborunkban csak elvétve akad. A cikkem megírása után hozzák a lapok a Koya szigeti helyőrséget egy “harcedzett” ezreddel erősítették meg és Ígérik, hogy ezután keményebb fegyelmet fognak tartani. Nem hiszem, hogy ez nagyon okos dolog, a hadifoglyok példás önfegyelemmel tartanak rendet és egy ilyen beígért fegyelmezés, csak arra lesz jó, hogy újabb összetűzések legyenek, amelyek után az Amerika ellenes hangulat csak tovább fog terjedni az egész világon, amire semmi szükség sincs, hiszen ez a hangulat túlságosan nagy már most is. Kár ennek a fokozására újabb anyagot adni. ÉL ÉS VIRUL! Vedd a kezedbe az amerikai magyar lapokat, nem eggyet, hanem egy-két tucatot, mint azt nekem kell megcsinálnom és Te és minden irni-olvasni tudó ember rögtön megállapíthatja azt, hogy nivótlanabb, hazugabb, sajtótermék kevés látott még napivlágot, mint ezek az elmeszülemények. Az a pár hivatalos újságíró, aki tudna értelmesen is írni, eladta a képességét és az is úgy ir, ahogy a gazdája megrendeli. Ezek akik nyomorúságos bérért haszonbérbe adták a tudásukat, ha lehet még jobban meghamisítják az igazságot, mint azok, akik csak amatőrösködnek az irás terén. Amellett ezek az írások még első, mint a második világháborúban minden oldalon, méghozzá igen nagy csapatokkal. A nagy titkolódzás tehát megerősíteni látszik a kínaiak azon feltevését, hogy a United Nation parancsnoksága a koreai hadifoglyokat más csapatokkal ellenőrizve harcba készül vinni más frontokon; illetőleg ilyen célból akarják visszatartani azt a 100,000 hadifoglyot, akik állítólag nem akarnak hazamenni. Ez az oka annak, hogy a kínaiak oly makacsul ragaszkodnak az összes hadifoglyok szabadon engedéséhez.
