Bérmunkás, 1952. január-június (39. évfolyam, 1713-1735. szám)

1952-05-24 / 1730. szám

1952. május 24. BÉRMUNKÁS 3 oldal AGNES INGLIS KÖNYVEK ÉS OKMÁNYOK GYŰJTEMÉNYE A LEGSZEBB SÍREMLÉK. IRTA: JOHN NICHOLAS BEFFEL NEW YORK — Habár elkés­ve jutott el hozzánk a hir, még­is végtelen nagy szomorúságot váltott ki belőlünk, akik AG­NES INGLIS barátainak tart­hattuk magunkat, amikor meg­tudtuk, hogy a hires Labadie kollekció kiváló kurátorának nemes szive megszűnt dobogni. Agnes Inglis halálát nemcsak a rokonai, hanem a történelmi té­nyek iránt érdeklődő emberek szerte a világon gyászolják. Január 29-én hunyt el a 81 éves Agnes Inglis, aki évtizede­ken át nagy szeretettel fejlesz­tette Michigan Egyetem könyv­tárának “Labadie Collection” nevű könyv és okmány gyűjte­ményét és oly magas színvonal­ra fejlesztette, hogy ma az ily irodalom után érdeklődők az egész világon ismerik. Ez a könyv és okmány gyűjtemény lesz a legszebb síremléke Agnes Inglisnek, maradandóbb a grá­nitnál és értékesebb a márvány­nál is. Agnes Inglish Detroit város­ban született 1870 december 3- án. A szülei, Dr. Richard Inglis és felesége Agnes Lambie, jó­módú és előkelő emberek voltak, akik leányukat a vagyonuknak megfelelő “társadalmi színvona­lon” akarták tartani, de Agnes dolgozni akart, méghozzá a sze­gények, az elhagyatottak, az “alulról kerültek” érdekében. Azért csatlakozott előbb a chi­cagói “Hull House” aztán pedig a detroiti “Franklin Street Sett­lement” intézményekhez. Abban az időben ezen intézmények vol­tak a népjóléti intézkedések szó­csövei. A SZELÍD anarchista Agnes Inglis életében vál­tozás állt be, amikor meghallot­----------------------------------------p rendszer hívei kovácsoltak, ir­galmatlanul söpörték azt el. Ak­kor is voltak börtönök, koncent­rációs táborok, akasztófák, sőt még ettől is irtózatosabbak, ke­resztre feszítették, tüzes mág­lyán égették el az emberi sza­badság hajnalhasadásának baj­nokait és azok helyét ezrek, tíz­ezrek vették át és folytatták a harcot. Ma a világ egy hatalmas ré­szében megszűnt a magántulaj­don rendszerének kizsákmányo­lási formája. A föld eme részé­ben a munkásosztály nagy és súlyos áldozatok árán folytatja tovább a végfelszabadulásért fo­lyó küzdelmét. Amikor majd a kezdetleges mezőgazdasági rend­szerből egy hatalmas ipari álla­mot fognak létesíteni, lehet, hogy könnyűszerrel, lehet hogy nagy áldozatok árán, kell majd megteremteni azt a társadalmi rendszert, melyben emberré vá­lik az ember, amelyben nem lesz kizsákmányolt és kizsákmányo­ló, amelyben mint Marx Károly mondotta “Világ Proletárjai Egyesüljetek, láncaitok helyébe egy világot nyertek.” Köhler. ta, hogy Ann Arborban, Michi­gan állam egyetemén ládákban elzártan tartják azon könyve­ket és okmányokat, amelyeket a “Szelíd Anarchista” becéző né­ven említett Charles Joseph La­badie gyűjtött össze és ajándé­kozott a könyvtárnak. Labadie francia eredetű, de anyai ágon amerikai indián származású, ra­dikális gondolkozásu nyomdász, szerkesztő, iró, kiadó és egyidő- ben állami törvényhozó is volt, aki nagyon tevékeny részt vett a munkásmozgalomban is és ál­landóan gyűjtötte a munkásmoz­galom, a radikálizmus és az anarchista filozófia körébe tar­tozó könyveket, újságokat és még az egyszerű röplapokat is. Labadie tevékeny tagja volt a Knights of Labor szervezetnek, valamint a Greenback-Labor mozgalomnak is, amelynek égi­sze alatt Detroit város polgár- mesteri állására is pályázott. Úgy 1880 táján azonban elvesz­tette a politikai akciók iránti bi­zalmát és mindjobban az anar­chizmus felé húzódott. Mikor Agnes Inglis meghallot­ta, hogy a Labadie kollekció el­zártan hever a könyvtárban, fel­ajánlotta, hogy rendezni fogja, ami alatt azt kell érteni, hogy minden könyvről, füzetről, stb. leírást készít, vagyis a tartal­mát megmutató katalógust állít össze. Ez meglehetősen nagy munka és képzett könyvtámo- kot kíván, akinek fizetésére az egyetemi könyvtárnak nem volt pénze. Miss Inglis nem volt ké­pesített könyvtárnok, de viszont nem is kért fizetést, noha előbb mégis kapott egy keveset, de később, amikor egy fivérétől ka­pott állandó járulékot, még ar­ról is lemondott, jobban mond­va azt kérte, hogy a részére ki­utalt összegekből újabb könyve­ket és okmányokat vásároljon a kollekció részére. ÉRTÉKES OKIRATOK Maga Jo Labadie hosszú éle­tű volt, csak 1933-ban halt meg s igy még életében nagy mege­légedéssel vehette tudomásul, hogy a gyűjteménye igazán jó kezekbe került, mert Miss Inglis nem csak nagyszerűen rendezte, le nagyméretű levelezést kezdett a radikális szerkesztőkkel, Írók­kal, munkásmozgalmi vezetők­kel, akik készséggel segítették abban, hogy a radikális iroda­lomnak minél tökéletesebb gyűj­teményét állítsák össze ezen lel­kes könyvtárnoknő gondozása alatt. Miss Inglis-el 1937-ben talál­koztam előszlör, amikor New Yorkban volt látogatóban s in­vitálására meglátogattam a La­badie kollekciót 1939-ben, majd újból 1940, 45 és 46-ban. így személyesen láttam azt a nagy­szerű munkát, amit ez a lelkes nő végzett. Mert ebben a gyűjteményben valóban értékes okiratokat ta­lálunk, amelyet Miss Inglis nem pénzért, hanem az igen ügyesen és kedvesen irt leveleivel szer-­zett meg tulajdonosaiktól s nem csak Amerikából, de a világ minden részéből. Itt találjuk például az “amerikai anarchiz­mus atyja” néven említett Josi- ah Warren munkáit. Melletük sorakoznak fel ilyen nevek Írá­sai : Francisco Ferrer, Max Net- laü, Johan Most, Robert Reit- zel, Carlo Tresca, Benjamin R. Tucker, Stephen Pearl Andrews, Rudolph Rocker, Lysander Spo­oner, Emma Goldman, Alexan­der Berkman és John Henry Mackay. Több mint 100 olyan levél van közöttük, amiket Em­ma Goldman irt Miss Inglishöz. I.W.W. IRODALOM A kollekcióban sok könyv és okmányok szólnak a Knights of Labor szervezetről, a chicagói, Haymarket áldozatainak “fra- me-up” elítéléséről, az American Federation of Labor, valamint a Socialist Labor Party és a Socialist Party mozgalmairól, továbbá a Sacco, Vanzetti pör, a Monney, Billings és másféle esetekről, amelyek a munkás- mozgalommal kapcsolatosak. De igen széleskörű és jól ren­dezett irodalmat találunk ott az Industrial Workers of the World szervezetre vonatkozólag is, kü­lönösen annak 1910-1921-es kor­szakára vonatkozólag. Ugyan­csak megtaláljuk ott a Kommu­nista Párt és a Congress of In­dustrial Organizations irodal­mát is. De megszerezte Miss Inglis a spanyol polgárháború (1936-39) irodalmát is, többek között a “Boletin de Informáci­ón” teljes számait, amiket a marxisták és az anarchisták kö­zösen adtak ki. A féltve őrzött, kötött példá­nyok között ott találjuk Pro­udhon újságjait, majd a legré­gibb amerikai union, a “Moebel Arbeiter Union” jegyzőkönyve­it, amelyek világot vetnek az amerikai munkásmo z g a 1 o m 1859-1900 közötti korszakára. És ott találjuk azon véres nagy sztrájkok leírásait, amelyeket Chicago, Homestead, Pullman, Lawrence, Paterson, Ludlow, San Pedro és más városokban vívtak az amerikai munkások. Ezen okmányok a történelmi té­nyek után kutató irók részére ezt a kollekciót igazi kincstárrá LOS ANGELES, Californiai levelezőnk írja, hogy a Bér­munkás olvasók sorából ismét egy értelmes, osztálytudatos munkástárs költözött oda, ahon­nét nincs visszatérés. Heim András munkástárs hir­telen rosszul lett, mire a mentő­orvosok megérkeztek, már csak a halál beálltát konstatálták. Heim munkástárs, mint Buf­falo, New York-i lakos és mint a Munkás Betegsegélyző Szö­vetség buffalói osztályának agi­lis tagja került a Bérmunkás ol­vasók táborába évtizedekkel ez­előtt. Itt halt meg felesége is, mely után legnagyobb gondja leánya és fia nevelése volt. Szomorú emlékektől szabadul­va, gyermekeivel lekerült Los NEW YORK ÉS KÖRNYÉKI MUNKÁSTÁRSAK FIGYEL­MÉBE! Ahogyan a zord tél után jön a tavasz és a nyár és ahogyan minden évszaknak megvannak a természetes jelenségei, a nyári időszaknak jelenségei a new yor- ki munkások részére, az Eden- vvald erdői kirándulások, melye­ket a Bérmunkás olvasói és tá­mogatói rendeznek le. Az első ilyen jelenség a nyár folyamán JUNIUS 22-én VASÁRNAP lesz, amikor ott az erdőben a szokott helyen TÁÍISAS KIRÁNDULÁSON találkozunk. Mondanunk sem kell, hogy az ilyen kirándulások anyagi bevételének minden cent­je a Bérmunkás javára megy, de ez csak a mellékes cél, a fő­cél az, hogy a régi és uj mun­kástársaink egy kis testvéri ta­lálkozóra jönnek össze. Az egész napi szórakozás közben itt cse­rélik ki véleményeiket azokról a társadalmi eseményekről, me­lyek a világ munkásságára dön­tő kihatással vannak. Ennivalót mindenki hozzon magával, a többi dolgokról a rendezőség gondoskodik. Ha esős idő lenne, úgy a rákövetke­ző vasárnap lesz megtartva. Útirány: A Lexington Ave. “White Plains Rd.” feliratú sub­way a 180-ik utcáig és ott át- szállni a Dyre Ave. magas va­sútra a végállomásig. Innét egy rövid séta be az erdőbe. teszik és azért gondolnak hálá­val az elhunyt Agnes Inglis em­lékére. (Industrial Worker) ORVOSOK ÉS ÜGYVÉDEK WASHINGTON — Orvosok és egyéb professzionális foglal­kozású egyének egy csoportja kérvényt nyújtott be a kong­resszushoz, hogy rájuk is ter­jesszék ki a Social Security mó­dosított törvényeit, amelynek ér­telmében az önmagukat alkal­mazó egyének is részesülhetnek társadalmi biztosításban. A je­lenlegi törvények nem vonat­koznak professzionális foglalko­zású egyénekre. Angelesbe közel egy évtizede, ahol napjait a haladó szellemű munkások között élte, amig most a hirtelen halál fosztotta meg, hogy örömét lelje gyerme­kei családjában. Temetése május 13-án ment végbe gyermekei és nagyszámú barátai részvételével a Peerce temetkezési intézetben, ahonnan kívánsága szerint, a hamvasztó­ba kisérték. Mi, munkástársai, barátai és ismerősei kegyelettel őrizzük meg emlékét, mint igazi harco­sét, aki minden alkalomkor sík­ra szállt egy jobb és boldogabb rendszer megteremtése érdeké­ben. G. Bakos HEIM AXPRÁsj :^KrffTWiaBBESSnBeSHM—B———1^——am—WMfta

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents