Bérmunkás, 1952. január-június (39. évfolyam, 1713-1735. szám)
1952-05-17 / 1729. szám
1952. május 17. BÉRMUNKÁS 7 oldal Válaszut előtt Gyönyörű megnyilatkozását tárja elénk a munkásosztály hatalma még akkor is, ha az a politikusok, a hatalmat kezükben tartó munkásvezérek fejével gondolkodik. Az acél és olajipari munkások sztrájkja gondolkodóba, cselekvésre kényszeríti eme hatalmas állam kormányát. Az állam “lefoglalta” az acéltelepeket és üzemben kivánja tartani azokat, nem azért mert az acélipari bérrabszolgáknak helyzetén kiván javítani, hanem, mert ö maga is nagy anyagi áldozatokat szenved, ha az acél és az azzal- kapcsolatos iparok munkásai megállnak dolgozni. A “lefoglalt” acéltelepeket ugyan az az igazgatóság, ugyan azok a részvényesek fogják üzemben tartani, mint a lefoglalás előtt. Ez az igazgatóság január elseje óta, amióta az acélmunkások szerződése lejárt sokszor kijelentette, hogy semmi körülmények között sem hajlandó a szervezet által felterjesztett követelésekről még tárgyalni sem. Amikor a kormány átvette az acéltelepeket, a szervezet központi vezetősége visszarendelte a munkásokat, de azon feltételek és fizetések mellett, mint mielőtt a nagy hü-hó- val elrendelt “lefoglalás” történt. Az acélmunkások központi szervezetének tisztviselői Philip Murray-val az élen, leszerelték az acélipari bérrabszolgák mun- kabeszüntetsét a kormány rendeletére, még mielőtt követeléseikből egy parányi részt is kaptak volna. Becsapták, félrevezették az acélipar bérrabszolgáit, akik millió és millió más rabszolgákkal egyetemben észre sem veszik, hogy ezek a mind sűrűbben történő állami lefoglalások milyen veszedelmet rejtegetnek magukban. Nem veszik észre, hogy ezek a hamis lefoglalások még Hitler és Mussolini által bevezetett nemzeti szocializmust is megfogják szégyeni- teni. Amerika bérrabszolgái egy borzalmas válaszút előtt állanak. A szakszervezetek a Chamber of Commerce-val egyetemben ser- kintették honatyáinkat, hogy szabályozzák a fizetéseket. Felállították a fizetéseket szabályozó bizottságokat, amely aztán alapos munkát végzett a kizsákmányoló osztály hasznára. 1950 közepétől 1951 végéig fehér holló számra ment a bérrabszolgák fizetésének 10 százaléknál magasabbra való emelése. Az ily igen fontos dolgokat pár ember tulajdonába keríti, akkor a többi emberek életét bizonytalanná teszi, hiába legyenek azok bármilyen ügyesek és szorgalmasak is. Az utolsó fél évszázadban az történt a tőkés termelő rendszerben és azért lett a nagytömegek élete annyira bizonytalan, azért vágyódnak a munkások az évi garantált munkára, a biztosított életre. És ahol ezt megkapják, azt értékelik és nem hallgatnak az ócsárló szavakra, ha mindjárt az Amerika Hangja, ha mindjárt a hires nagy hadvezér mondja is. (Vége következik) élelem 20-25, sok esetben még annál is magasabb százalékkal emelkedett. A kizsákmányoló osztály profitja 100-200 sőt annál is magasabbra emelkedtek. Tehát a fizetéseket szabályozó bizottság az árakat szabályozó bizottsággal egyetemben össz- harmóniában dolgozott, a kizsákmányoló osztály részére. 1950-ben törvényt hoztak, hogy az Egyesült Államok területén dolgozó bérrabszolgák legalacsonyabb fizetése 75 cent óránként, de nem mindenki számára, kivételt tettek a háztartási, . a mezőgazdasági és sok más iparok munkásai között, kiknek még ma is 45 vagy 50 cent órabért fizetnek. A kormány szabja meg azoknak a bérrabszolgáknak a fizetéseiket is, akik a muníció gyárakban robotolnak, mint a jelen esetben az acélipari munkásoknak. A kormány szabja meg, hogy hány órát kell a munkásnak dolgoznia, mielőtt túlórázásért külön díjazást kaphat. A kormány kezelésében levő vasutipari munkások éppen úgy, mint az acélipari munkások 60-70 órákat dolgoznak hetenként, minden túlórái pótlék nélkül. Háztartási, mezőgazdasági és sok irtás iparok munkásai ugyan ilyen feltételek mellett húzzák az igát. A kormány ugyancsak ellenőrzést gyakorol a nyersanyagok felett. Éppen a napokban oldotta fel a gumi ipart ezen ellenőrzés alól) mert annyi gumi készlet áll rendelkezésére, hogy nincsen szükség a további ellenőrzésre. Azáltal, hogy valamelyes ipar állami kezelésbe megy át, azon az alapon, amelyen azt ma intézik, nem vezethet a munkásosztály javára még akkor sem, ha azt az angol Labor Party mintájára intézik. A mi államunk nyakig van a különböző iparokban érdekelve. A villamos áram, az atomenergia fejlesztésében, mügumi gyártásában, óriási hajói vannak az olaj szállítására, a hadseregeken keresztül a leghatalmasabb hajózási, vasúti és légi szállítási vonalak felett rendelkezik. A Social Security Systemen keresztül, a világ leghatalmasabb biztositó társasága van, a mezőgazdasági termékek felett rendelkezik és még sok más iparokban, intézményekben millió és millió bérrabszolga robotol az állam felügyelete mellett. Jobb ezeknek a helyzetük? Nagyon sok esetben, mint a postai alkalmazottak fizetése is jóval alacsonyabb az átlagos magán kapitalisták által fizetett béreknél. Az állam a leghatalmasabb és a legkegyetlenebb kizsákmányoló, tekintet nélkül arra, hogy az amerikai, angol, német, francia, olasz vagy a világ bármely más államában vannak a munkások az állam alkalmazásában. A Világ Ipari Munkásainak szervezete hosszú éveken át figyelmeztette és még ma is figyelmezteti a világ bérrabszolgákat az államkapitalizmus behozatalának veszélyére. Tudatában van annak, hogy az állam ellen még sokkal nagyobb és elkeseredettebb harcot kell vívnia egy uj társadalom, az ipari szabadság kikvása érdekében, mint a magántulajdon rendszerén álló tőkések ellen. A Világ Ipari Munkásainak szervezete, hosszú évtizedekkel ezelőtt lefektette az utat, az irányt, amelyen a munkásságnak haladnia kell, hogy a kizsákmányolástól, a bérrendszertől megszabaduljon. Majd ha az acél, olaj és minden más ipari munkások megfogják tanulni, hogy saját érdekükben, saját maguknak kell cselekedni és hogy “egynek a sérelme az összesség sérelmét jelenti” és ha megtanulják azt a szervezkedési módszert, amelyen keresztül “építik az uj társadalmat a régi társadalom keretein belül”, megszűnik a magántulajdon, nem jöhet létre az államkapitalista rendszer, felépitik az IPARI DEMOKRÁCIÁT az összemberiség felszabadítóját. Köhler A NAPLÖIRAS JUTALMA WASHINGTON — Hadvezérek és politikusok rendesen igen sok pénzt szereznek a naplóik közreadásával. Bizonyára ez a cél késztette Robert W. Grow generálist is a naplóirásra, amikor Moszkvában az amerikai követség katonai attaséja volt. Be is irta a naplójába, ami információkat kapott, hogy az EgyeEgy rózsaszál szebben beszél, mint sok szerelmes levél. — János Vitéz A fent leirt sorokat nem a “szerelmi” ihlet váltotta ki, de az a csodálatosan szép, művészies bélyeg sorozat, amelyet az óhazából kaptam. Mondhatom, hogy óhazai hir, küldemény, eddig alig váltott ki olyan kirobbanó hatást nálam is és akinek megmutattam, másoknál is, mint ez a bélyegsorozat. Ahogy a zeneművész kifinomodott érzékével elkapja a ’’skálát” igy a magyar postahatóság is a finom, lelkitapintó érzékével közelítette meg a szépért rajongó magyarság lelkét. Búzavirág, pipacs, kankalin, tulipán, stb. természeti színnyomásban fölsorakozva, csodás szépség. A magyarság egyhangúlag örömlő arcai fogadta. Bocsánat, egyedül egy “tulok” akadt, aki baromi bégetéssel igy fejezte ki a véleményét: Hisz ezt a bélyeget nem magyarok, de az oroszok csinálták. A nevelés “szomorú” tünetei. Az üzemben, ahol dolgozom, kézről-kézre járt, úgy a munka területén mint a hivatalokban. Gond volt visszaszerezni és meg kellett ígérnem, hogy szerzek ajándék darabokat, szóval igen sokan fölcsaptak bélyeggyűjtőnek. Ezt a bélyeg tapasztalatainkat gazdagítottuk New York-ban, a munkások szabadság ünnepélyén. A bronxi bélyeggyűjtők kiállítását látva, sok uj és igen megkapó példányt láttunk. Az a meglepő, hogy a kapott leveleinken ezekkel alig, vagy egyálsült Államok rövidesen meg fogja támadni a Szovjet Uniont, méghozzá “below the belt” (övön alul) fog ütni, vagyis a háborút korlátozó nemzetközi egyezményekben tütott módon fog támadni. Moszkvából hazatérő útjában megszállt egy napra Frankfurt városban, ahol a szobájában hagyta naplóját s amig oda volt, valaki lefényképezte a napló fontosabb részleteit és a fent említett valóban titkos részt a szovjet lapok közölték. Ezért Army Secretary Pace jelenti, hogy Grow generálist hadbíróság elé állítják, mert “igen fontos katonai titkokat úgy kezelt, hogy azok nyilvánosságra kerültek”. — Tehát ugylátszik, hogy a naplós generális nem az ujjá- ból szopta az “övön aluli” ütés teryét, mert most nem azért akarják megbüntetni, hogy ilyesmit kitalált, hanem csak azért, hogy azt leírta, vagy még inkább azért, hogy a naplójára nem vigyázott eléggé. Ebben az egy esetben tehát a naplóirás nem volt kifizető vállalkozás. Wiesbaden — A Hesse állami választásoknál a németek újbóli felfegyverzését ellenző szociáldemokrata párt jelentős győzelmet aratott, több szavazatot kapott, mint az Adenauer kormányt támogató három koalíciós párt együttvéve. talán nem találkozunk. Megtudtuk, hogy az egyéb történelmi bélyegek mellett kiadás alatt van az óhazai földön található állatok és madarak sorozatai is. Ez az a “rózsaszál”, amely szebben beszél, sok ihletett költeménynél. Nem tudnám eléggé megköszönni “Bandinak” a Budapesti Műegyetemről, amiért ezzel a bélyegsorozattal megajándékozott. Amellyel olyan sikeresen tudtam azt a sok nemtelen rágalmat az óhaza felé letompita- ni. Régi nyomok, távoli emlékek nyomultak gondolatomba. Az úri mostohaságban felnőtt ifjúságot is elragadta a természet szépsége. Búzavirág, pipaccsal a hónunk alatt, űzött bennünket a gróf, koldus bérért szolgáló csősze. Bárhová léptünk, tilos volt. Hisz minden a másé volt. “Feltámadt a tenger, a Népek tengere”. Uj ember született a magyar tájon. Virágok virítanak a horizonton, amerre a Népek Tengere, az ifjúság menetel. Maguknak munkálkodnak, nekik nyílnak a virágok. A természet műhelye, az az örök erőforrás ontja azt a csodálatos erőt, amely lankadatlan kitartással ösztönzi az alkotni hivatott embert. Május van, a munka hozsannája. A nyíló virágok tündöklő szépségéből is erőt merítünk, hogy szabaddá tegyük a keresztre szegezett embert. Árulók, törpelelküek, hitvány gyülevész hada mind kevés lesz a “Népek Tengerét” föltartóztatni, hogy összetörje a hitvány zsarnokok uralmát. Vass Károly Bélyeggyűjtők figyelmébe
