Bérmunkás, 1952. január-június (39. évfolyam, 1713-1735. szám)
1952-05-10 / 1728. szám
1952. május 10 BÉRMUNKÁS 3 oldal A tőkés rendszer válsága A FEGYVERES BÉKE GAZDASAGÁNAK JELLEMZŐ VONÁSAI. Irta: GERÉB JÓZSEF n A napóleoni háborúkkal kezdődő tőkés termelő rendszer az első világháborúig, tehát egy jó évszázad alatt oda fejlődött, hogy minden iparilag fejlett országban a termelést azon szerződések irányították, amiket a munkások szervezetei (unionok) a munkáltatókkal kötöttek. Amikor valamely munkáltatónak több rendelése akadt, felvett munkásokat, esetleg magasabb bért is adott nekik; ha apadt a rendelés, akkor szélnek bosájtotta az alkalmazottak egy részét. Ezt a korszakot általában a munkáltatók közötti nagy verseny jellemezte. A munkáltatók versenye természetesen a munkásokat is versenyre késztette a munkaalkalmakért. Ebben a versenyben aztán leverték egymás béreit. A unionok a munkások ily egymás közötti versenyét igyekeztek kiküszöbölni. Amint azonban ez már a siker jegyét mutatta a munkáltatók is megcsinálták a szervezeteiket és jelenleg a termelés alapját a unionok és a munkáltatók szövetség e i n e k szerződései szabályozzák. Az első világháború után Amerika egyik legnagyobb szenzációja volt, hogy Henry Ford a detroiti nagy automobil gyárában önkényesen, kényszer nélkül felemelte a munkások béreit úgy, hogy a minimális napibér öt dollár lett. Nagy dolog volt az abban az időben, az egész világon mint valami tündérmesét emlegették és a munkás milliók vágyó szemmel néztek Detroit felé. A második világháború vége felé az Egyesült Államok birósága több munkáltatót ítélt súlyos pénzbírságra azért, mert munkásainak a bérét felemelték. (A Bérmunkás is beszámolt több ilyen esetről). Micsoda változáson ment keresztül az amerikai gazdaság ezen negyed század alatt, hogy az a dolog, ami Fordnál még mesebeli jótéteménynek látszott, most már törvény által tiltott bűncselekménnyé lett? TÖMEG GYÁRTÁS Ezt a nagy változást a tömeg gyártás (mass production) kifejlődése hozta létre, amellyel a Ford neve szétválaszthatatlanul összeforrott. A tömeg gyártás első kelléke az árucikk típusának az elfogadása, a standardi- zálás általánosítása volt. így például Ford csinált egy automobil mintát, a “T” Ford kocsit s megtartotta azt amig 15 millió másolatot gyártott belőle. Csakis az ilyen standard mintára lehet alkalmazni a mass produkciót. A tömeg gyártás eszméje valójában Frederick W. Taylor nevű mérnök agyában született úgy 1900 körül, de valójában csak Ford alkalmazta először jelentékeny méretekben. A mass produkció alapeszméje a munkamegosztáson alapszik. Nézzük csak ezt egy példán, mondjuk a T-Ford hátsó tengelyén, ami a következő “operációkat” (műveletet) végeztek, amig elkészült. Minden művelet rendesen más gépen és más munkás végez, a munkatárgyat viszik egyik helyről a másikra, sokszor mozgó szalagokon. 1. Az acél rúdból levágják a kívánt nagyságot. 2. A rúd mindkét végének közepébe kis lyukat fúr egy gép, ahol az esztergába fogják. 3. Az esztergában ledolgozzák a kívánt vastagságra. 4. Bevágják a fogaskerékre emlékeztető bordákat. 5. Kivágják a csavarmeneteket. 6. Kifúrják a szükséges lyukakat. 7. Átmegy a keményítő eljáráson. 8. Leköszörülik ezred- nyi pontosságra. 9. Felülvizsgálják. 10. Viszik az összeállító vonalhoz (assembly line). A legtöbb darabon jóval több, mint 10 operációt végeznek. A tömeg gyártásnál a részeknek ily gyártása a fontos, noha általában csak a látványosságot nyújtó assembly line műveletet említik. Az ilyen munkához persze nagyon sok gép s nagyon sok ember kell, amely csak akkor kifizető, ha millió számra gyártják a mintának használt árucikket. A VAGYON ÖSSZPONTOSULÁSA A tömegtermelés tehát sok gépet, épületeket, anyagot, stb. és ugyanakkor sok munkást igényel, tehát meggyorsította a tőke koncentrálódását s az ipari proletárság fejlődését is olyany- nyira, hogy az ország népének életmódját is teljesen megváltoztatta. A tőke ily rohamos koncentrálódását mutatja az acélipar is, amelynek még különleges fontosságot nyújt az, hogy nyersanyaggal látja el a többi iparokat. Ma az amerikai acélipar néhány nagyvállalat kezében van, mint pl. a U.S. Steel, Johns and Laughlin, Carnegie Steel, Bethlehem Steel s még néhány más korporáció látja el az amerikai gyárakat acéllal. Ezek előbb egymással versenyeztek s igyekeztek egymást legyűrni. Most azonban már két nagy szövetséget alkotnak és egyforma áron adják az acélt, de azonkívül egészen egyforma szerződéseket kötnek a munkások unio- jaival is. A munkáltatóknak és a munkásoknak ily nagyszabású szervezkedése a versenyt teljesen kiküszöbölte a termelésből és a szübadversenyre alapított, azzal dicsekvő tőkés termelő rendszerből a versenyt egészen eltüntette, a termelést igazi kontrakt rendszerré alakította. A legutóbbi bérmozgalomnál a munkások a béremelésen kívül az évi munka biztosítását is követelték. A munkáltatók azonban erről hallani sem akartak és a union egyenlőre elejtette ezt a követelést, ami pedig a munkásoknak megadná a tényleges biztosítást. CIKLUSOS IPAR Az acélbárók, — jobban mondva a managereik, — azzal álltak elő, hogy a “ciklusos” iparokban nem lehet az évi munka- mennyiséget biztosítani az ipar tönkretétele nélkül. Mit értenek ciklusos ipar alatt? Azt tudjuk, hogy vannak szezon iparok, például a ruhaipar, amelynél a munkások minden évben pár hónapon át nagyon erősen dolgoznak, de pár hónapon át meg alig van munka. Vannak esetek, amikor az úgynevezett “slack” időre lezárják az ilyen gyárakat vagy csak páran dolgoznak a mintákon. Az ilyen iparokban az utóbbi években megkísérelték elosztani a munkát az egész évre és igy a munkásoknak garantálhatnak mondjuk évi 40 heti munkát. A ciklusos iparoknál azonban másképpen áll a dolog. Itt az ipar fellendülése eltart évekig, de viszont a pangás is hosszú időt vesz igénybe. Az acéliparnál is a háború hosszas fellendülést okozott, most megint a fegyverkezési program hajtja, de ha bekövetkezik a békés korszak, akkor le kell zárni az acélgyárak jó részét, abban az iparban tehát beáll a “slack”, amelynek végét előre senki sem láthatja. TERJESZKEDŐ GAZDASÄG Amikor a háború után véget- értek a háborús rendelések az Ezt kérdezte tőleg egy munkástársam, próbáltam ilyenformán megmagyarázni neki: Például odahaza szigorúan büntetik azokat, akik a halakat maszlagolják. A halak nem pusztulnak el a maszlagtól, csak a viz tetejére jönnek és a masz- lagoló egyén csak veszi a kosarat és a ladikot és szedi fel a zsákmányát a viz tetejéről. De mint mondottam ezeket a maszlagolókat szigorúan büntetik itt is Amerikában. Itt is vannak állatvédő intézmények, ahol ügyelnek arra, hogy ilyen maszlagolás elő ne forduljon az állatokon. De vájjon van-e intézmény, amely az emberiséget védi a maszlagolástól? Nincs. Még pedig az állam segíti elő azokat, akik az embereket maszlagolják. Erre megint felteszi a kérdést az én barátom. Na jó, azt tudom, hogy a halak beveszik a maszlagot, mert olyan buták, hogy nem tudják, hogy az elszéditi úgy annyira, hogy tehetetlenek magukkal. De az embernek kellene, hogy annyi esze legyen, hogy megtudja a külömbséget a jó és a rossz között. Csak megtudná a külömbséget a jó és rossz között, ha nem volna megmaszlagolva. A maszlagot még gyermekkorunkba adták be nekünk és még ma is adják és be is vesz- szük. acéliparban hamar jelentkezett a pangás, mert a háború alatt igen sok uj acél telepet építettek. Az igazi nagy pangásnak azonban elejét vette a háborús hisztéria és a fegyverkezési program, minek következtében megint csak fejlesztették az acélgyárakat, igy bizonyos, hogy ezen fegyverkezési program befejezése leállítja az acélipar egy részét. Ezért utasították vissza az acélbárók oly ridegen a garantált munkamennyiség gondolatát. Hogyan lehet az olyan iparban garantálni az évi munkát, amely normális (békebeli) viszonyok között sokszorosan tulter- meli a kívánt árumennyiséget? Garantálni munkamennyiséget csak olyan iparokban lehet, amelyeket már megfosztottak a ciklus jellegtől, amélyek tehát állandóan nagyobbodnak, vagy legalább is nem esnek vissza. A közgazdászok is észrevették már ezt és rámutatnak arra, hogy van olyan gazdaság, amely állandóan terjeszkedik, de van olyan is, ami hanyatlik, ami visszaesik. Amikor valamely gazdaság állandó terjeszkedést mutat, akkor nem csak biztosítja a munkaalkalmat a munkások részére, de egyre több munkást alkalmaz. Általában véve a terjeszkedő (expanding) gazdaság nyújt életbiztonságot a néptömegeknek és egyben emeli az általános életszínvonalat is. Vájjon lehet-e a tőkés termelést állandóan terjeszkedő gazdasággá tenni? Vájjon van-e lehetőség az ilyen gazdaságra egytalán? Ez a MA legégetőbb kérdése. (Folytatjuk) Az állami hatóság engedélyt ad azoknak, akik nekünk adják be a maszlagot. És mi, akik a maszlagot bevesszük gondnélküli megélhetést biztosítunk a maszlagolóknak. Például a tisztelendő ur azt mondja nekünk, hogy tűrjünk és szenvedjünk ezen a földön, mert csakis akkor mehetünk a mennyeknek országába, halálunk után. És ne tagadjuk, ezt a maszlagot be is vettük és sajnos még ma is beveszik sokan. Hogyha a mennyeknek országa úgy volna mint ahogy ők állítják, akkor ők volnának az elsők, akik tűrnének és szenvednének. De ők itt élvezik a mennyeknek országát a földön. Nekünk csak a túlvilágot adják, ahonnan nincsen többé visszatérés. Mit látunk ma és mit hallunk a papjainktól Magyarország felől, ahol a munkásság igyekszik a földi mennyországot megteremteni? Kérik az Egyesült Államokat, hogy használja az A- bombát azon országok ellen, ahol megakarják tartani és kiszélesíteni azt a jólétet, amelyben ők ma részesülnek. Szavaltatják a március 15-iki ünnepélyen, hogy “rabok leszünk-e vagy szabadok, ez a kérdés válasszatok”. A magyar munkásság választott. Rabláncát széjjelzuzta az orosz munkásság segítségével és megszü- fFolytatás a 8-ik oldalon) Mi az a maszlag?
