Bérmunkás, 1952. január-június (39. évfolyam, 1713-1735. szám)
1952-05-03 / 1727. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1952. május 3. OSZTÁLYELLENTÉT Mindenki tudatában van annak, hogy a harmadik világháború előkészítése teljes erővel folyik. Az egész világ minden állama, nemzete, kiveszi belőle a részét. Valamennyien azt állit- ják, hogy a béke biztosítására teszik azt és az ő előkészületeik, kizárólagosan a védelem érdekében történik. A kapitalista államok, amelyek a “szabad nemzetek” nevét viselik azt állítják, hogy ezt a védelmi felkészülést j a szovjetek támadási felkészülése kényszeríti rájuk. A magán- tulajdon rendszerén álló nemzetek szócsövei azt szónokolják uton-utfélen, hogy a Szovjet Union támogatva a kelet európai államok és Kina által, összees- küldtek, hogy a világot meghódítják a kommunizmus számára és egy szovjet birodalmat állítanak fel. Nem kerül nagy fejtörésbe megállapítani, hogy azok az államok, amelyek a magántulajdon rendszerén állanak, kézzelfogható hazugságokkal ámítják saját népüket. Nagy szeretettel hangoztatják, hogy minden bajnak, minden rossznak a kiinduló pontja a Kremlin. Itt van a központja annak, ahol előkészítik a népek szabadságának, a demokráciának minden csinját- binját és kikiáltják a világ diktatúráját, amelyet Moszkvából fognak irányítani és a világot egy borzalmas terror fogja uralni. Azt mondják ezek a kapitalista bérencek, hogy a szabadság, egyenlőség, testvériség citadellája, amely az'igazságot és az emberszeretetet tanítja, Washington, D.C.-ben van. Néha-néha elismerik, hogy ebben a városban vannak a világ legügyesebben panamázó politikusai, ahol időközönként néhány millió dollár avatatlan, stréber kezek közé vándorol, de hát ki tehet erről, el kell, hogy fogadjuk a jót. a rosszal, az édeset, a keserűvel. Ha tüzetesen vizsgáljuk a mi kormányunk minden cselekedetét, meglátjuk azt, hogy a háttérben nagyon gazdag emberek, 'milliós és billiós társaságok állanak, akik az ország gazdasági erejének hatalmát képviselik, akik a világ összes népének helyzetét irányítják. Ezeknek a főközpontjuk nem Washington, hanem New York városának Wall Street-nek nevezendő utcájában van. Itt van a világ kapitalista államainak gazdasági hatalma, itt van az ütőere, a szive, annak a szörnyetegnek, amelyet kapitalizmusnak nevezünk. Gazdasági hatalmuknál fogva uralják és irányítják azt a politikai hatalmat, amelyet a kü- lömböző nemzetek politikai pártjain keresztül a világ népére kényszerítenek. Az ő kezükben van az igazi politikai hatalom, gazdasági erejüknél fogva uralkodnak a politikai pártok felett és az az administráció, amely Washingtonban van, csak a népek ámítására, félrevezetésére szolgál. Mit akarnak ezek a jó madarak. Értem a Wall Street urait, akik az egész kapitalista világ minden kormányát a markukban tartják. Maguk sem tudják, hogy mit akarnak, az egyik része igy kívánja, a másik része amúgy kívánja az eljövendő társadalmi rendszer megakadályozását. Egyben azonban megegyeznek és az az, hogy minden eszközzel, bármily eszközzel meg kell annak eljövetelét akadályozni. Erre használják fel a különböző kormányok politikusait- a magántulajdon rendszerén nyögő államokban. I A Wall Street urainak abszolút semmi kifogásuk nincsen az ellen, hogy milyen kormányzati rendszer van Oroszországban, Kínában, vagy a népi demokráciákban. Az egyedüli kifogásuk, hogy ezekben az államokban elveszítették a piacot, elveszítették a nyersanyagok kiaknázását, mert abban a társadalmi rendszerben, melyben a szovjetek vannak az iparizálódás gyors üteme folytán, rohamosan haladnak egy újabb társadalmi rendszer felé és ennek a megakadályozását határozták el a Wall Street ipari mágnásai és erre fegyverezik fel a magántulajdon rendszerén álló országok hadseregeit. A szovjetek szócsöve Sztálin, nemrégiben kijelentette, hogy a “kapitalista országok és a Szovjetek békésen megférhetnének egymás mellett.” Ha a vizet tűzzel összefogják tudni házasítani, akkor az is lehetséges lesz, hogy a kapitalizmus és szocializmus ikertestvérek lesznek. A Wall Street urai egészen más hangot kürtőinek világgá. Ők minden körülmények között lekivánják törni a szovjetek gazdasági erejét, mert azok rohamos fejlődése veszélyezteti a magántulajdon rendszerére épített országok kizsákmányolóinak profitját. Ma a kapitalista országok a szovjetek tervgazdasága, tömegtermelése folytán, sokkal nagyobb veszedelemben vannak, mint voltak a kifejlődött német náci, vagy a japán tömegtermeléssel szemben. Amig Németország és Japán csaknem kizárólagosan a magántulajdon rendszerén intézte a tömeggyártást, addig a szovjetek állami alapon intézik és ennélfogva folyton rohamosan fejlesztik azt ki. Több, jobb és olcsóbb árut képesek termelni és piacra vetni. Ez az amiért a még mindig ózsdi alapon nyugvó magánkapitalista rendszer, minden eszközt felkiván használni, hogy azt megakadályozza. Hogy képes lesz-e azt megtenni, vagy beletörik a bicskája, ezt senki előre megjósolni nem tudja. A tény az, hogy a népi demokráciák gazdasági és nem politikai rendszerét kívánják összezúzni. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy ma a magántulajdon rendszerén levő államokban vissza kívánják, sőt billiókkal támogatják a német nácikat, az olasz fasiztákat, a spanyol fa- langistákat. Chiang Kai-shek-et is újra hatalomra akarják segíteni, valamint a kivénhedt Sig- man Rhee koreai kormányát is. A második világháború után, amikor leverték az úgynevezett ellenséget, a nagy ipartelepeket, amelyeket nem tettek tönkre a háború alatti bombázások, maAZ INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD IPARI SZERVEZET ELVIN YILATKOZATA A munkásosztály és a munkáltató osztály között Sframi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek keU folynia mindaddig, mig a vUág munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan áUapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha keU, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra keU szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az aj társadalom szer bezetét építjük a régi társadalom keretein belül. gasfoku fejlett géprendszereiket a győztes államok valaminnyie saját országába szállította, szakképzett mérnökeikkel egyetemben. Ma ugyan ezt kívánják tenni a szovjetek gazdasági felszereléseivel is. Leakarják rombolni, elkobozni mindazt, amivel veszélyeztetik a kizsákmányoló osztály, a magántulajdon rendszerét és profitját. Azt, hogy visszaállítsák a régi társadalmi, a földesúri, a káptalanok, az ipari és kereskedelmi mágnások uralmát, hatalmát, ez balga hiedelem. Az egyszer és mindenkorra megszűnt. Az angolországi “szocialista” rendszert kívánják a szovjetekre ráerőszakolni amely alatt ellenőrizhetik az iparokat, a kereskedelmet és ami a fő, akadálytalanul aknázhassák ki a külömböző országok nyersanyagát. Ezt akarja a Wall Street. Uralni az egész világ gazdasági rendszerét. De ezen urak között sem teljes a harmónia. A hatalmas pénzmágnások között vannak olyanok is, akik arra törekednek, hogy azon államokat igyekezzenek sakkba tartani, melyek mint Olasz, Francia, Német, Indo-Kina, Perzsia, Egyiptom, Malaya stb. még mindig az ő markaikban, az ő kizsákmányolása rendszerükön vannak hogy azokat védelmezzék. Ennek az érdekében kell, hogy az amerikai hadseregek az öt világrészben állomásozzanak hadműveleteket, repülőgépeket építenek. Billió és billió dollárokat pazarolnak el arra, hogy a tár- tádalmi változást megakadályozzák. Néhány hete csak annak, hogy Eisenhower az európai hadseregek szervezője az újságírók előtt kijelentette, hogy ő “jobban fél Olasz ós Francia- ország összeroppánásától, mint az orosz hadseregtől”. Úgy a hadseregek amerikai és európai vezérei, mint ä Wall Street urai. tisztában vannak azzal, hogy a régi rendszert visszaállítani lehetetlenség. Az uj társadalmi rendszer előretörtetését sem pénz, sem fegyverek nem képesek megállítani. Ennek a társadalmi rendszernek előbb-utóbb el kell pusztulnia, éppen úgy, mint az előbbeni rendszereknek. Ezen okoknál fogva a szovjeteknek szükségtelen háborút indítani. Erre ők nem is készülnek, hanem várakozó álláspontra helyezkednek abban a tudatban, hogy ennek a rendszernek a technikai fejlődése nyakára tette a kötelet, amelyet mind szorosabbra és szorosabbra húznak a szovjetek s az elmaradott népek államainak iparizálása. A társadalmi forradalmakat nem lehet Moszkvából, vagy a világ bármely más városából irányítani, megrajzolni úgy, amint azt a mi rendszerünk nemzetgazdászai, politikusai, újságírói magyarázzák a világ népének. Ezek csak arra jók, mint az első világháború idején, amikor a Kaiser fejéért háborúztak, a második világháborúban Hitler, Mussolini feje volt a fő cél, ma Sztálin fejét kívánják karóra huzni és a tudatlan, hiszékeny nép még ezekután is azt hiszi, hogy ha ezt a fejet leveszik a nyakáról, akkor lesz szabad ipar. szabad kereskedelem és lesz amit a legsűrűbben hangoztatnak — demokrácia. Igaz az, hogy a kínai forradalmat az amerikai kapitalista osztály készítette elő azáltal, hogy a kínai nép nyakára kívánta szorítani a züllés legalsóbb fokán tespedő. Chiang Kai-shek és társaságát, akik az amerikai lend-lease fegyvereket, felszereléseket katonástól együtt eladták a kommunista seregnek. Ezért a Chicago Tribune egyik ez év márciusi számában Roose- veltet, Marshall generálist, Wallace alelnököt, Acheson külügyminiszter és a Roosevelt kormány tagjait vádolja. Eszébe sem jut a Tribune szerkesztőségének, hogy azok a hátramaradott népek, kiket Chiangék uralma alatt az elnyomatás, a kizsákmányolás legnagyobb fokán tartottak, fel is tudnak lázadni elnyomóik ellen. Az elnyomottak kiszorították Kina területéről, Formosa szigetére, az elnyomóikat, ahol Amerika uralkodó osztályának jóvoltából tengetik nyomorult életüket. Nagyjában ugyan ez történik ma a nyugat európai államok-
