Bérmunkás, 1952. január-június (39. évfolyam, 1713-1735. szám)
1952-04-19 / 1728. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1952. április 19. OSZTÁLYELLENTÉT “A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll.” Csaknem egy fél évszázaddal ezelőtt Amerika osztálytudatos munkásai, forradalmositani kívánták az elnyomott és kizsákmányolt bérrabszolgák millióit, j nem csak itt az Egyesült Államokban, hanem az egész világon. Amióta elvinyilatkozatukba foglalták a fenti sorokat, a világ munkássága borzalmas áldozatokat hozott, hogy az éhség és nélkülözést a termelő hadseregek számára türhetővé tegye. Egy fél évszázaddal ezelőtt, amikor mi, ma őszbeborult aggastyánok, a munka, az osztályharc bajnokai, nagy reményekkel kezdtük az élet pályáját, éber figyelemmel kisétrük a tőke és a munka harcát. A kizsákmányoló osztály elleni megmozdulásokat tekintet nélkül arra, hogy milyen néven nevezendő gazdasági szervezetek égisze alatt folytak azok, minden erőnkkel arra törekedtünk, hogy a bérrabszolgák győzedelmeskedjenek a kizsákmányol# osztály felett. Ma is erre törekszünk. De egy félévszázados múltnak, nagy áldozatok árán elért tapasztalatai, arra kényszerítenek bennünket, hogy figyelmeztessük a világ bérrabszolgáit ama veszélyre, amely helytelen szervezkedési formájában rejlik, hogy lerázhassa évszázados láncait, hogy megszüntesse az éhség és nélkülözést az emberek milliói között. Hatvan-hetven esztendővel ez- ezlőtt az Egyesült Államok területén különböző nevek alatt mint a Knights of Labor, Western Federation of Miners, American Railway Union, Amercan Federation of Labor alakultak. Az utóbbi, szervezetet kivéve többé-kevésbé az osztályharc alapján állottak. Nem ismertek megalkuvást. Megszűntek. És- pedik azért, mert az American Federation of Labor Sámuel Gompersal az élén a kizsákmányoló osztály mellé szegődve, letörték a forradalmi eszmékkel harcba indult szakszervezeteket. A maradi, korrupt American Federation of Labor keblére ölelte a kizsákmányoló osztályt és annak védbástyájává alakult. Még nincsen két évtizede annak, hogy a borzalmas nagy munkanélküliség, éhség, nélkülözés egy újabb szervezési formát hivott életre. Ennek a szervezetnek életrehivásának bába asszonyai Foster, Minor, Browder, Miss Flynn stb. szövetkeztek John L. Lewis pénztárával s nagy garral megalakították a ClOt. Mielőtt ezt tették ezek a vakvezérek egyesültek a reakció minden elemével éppen úgy, mint azt Gompersék tették a Western Federation of Miners ellen. Egyesültek és kimondották a Világ Ipari Munkásai szervezetének szétrombolását. Tervük sikeres volt. Ideig-óráig megakadályozták az IWW terjedését. öröm mámorban úsztak ezek a vakvezérek. De az öröm nem sokág tartott, mert a bábák helyett újabb gyámok, Murray, Carey vették át s a nagy garral forradalminak titulált CIO-t a reakciés társaságok még az American Federation of Labort is megszégyenítő eszközökhöz folyamodva nyomnak el minden olyan megmozdulását az amerikai munkásosztálynak; amely tarthatatlan helyzetén kíván osztálytudatos eszközökkel javítani. Az American Federation of Labor kihizott, lomha testén, ma a reakciós Gompers helyett egy a viszonyokhoz mérten még reakciósabb Green élősködik. A CIO kuliszák mögötti intézőinek helyét, a megalkuvás minden eszközeit felhasználó basák vették át. Gyors egymásutánban, szemeink előtt zajlanak le az események. Az acélipari munkások, akik a CIO szervezetéhez tartoznak, már három hónap óta járják a bolondját egyik hétről a másikra. Murray az acélipari munkások vezetőségének feje, egyik hétről a másikra adja ki az ukázt. Ijesztgeti az acélbárókat, hogy ekkor és akkor sztrájkba viszi a munkásokat. Még az acéliparok bárói vagy azok washingtoni csahos kutyái sem félnek úgy a munkások közvetlen cselekvésétől, mint Murray és társasága. A fizetéseket szabályozó bizottság Washington úgy gondolta, hogy az acélipari munkások jogosak tizenkét és fél centes azonnali béremelésre és a CIO vezetőségével megállapodtak abban, hogy ahogyan a hetek, hónapok peregnek, újabb néhány cent javításban részesülnek az acélbárók bérrabszolgái. Amint ezen egyezmény Wilson, a Toborzó Bizottság elnökének tudomására jutott, rögtön Key West, Floridában üdülő Truman elnökhöz repült, hogy az egyezményt megakadályozza. Ugylátszik, hogy a munkásbarát Trumannal való tárgyalása sikeres volt, mert a CIO vezetősége újabb sztrájk ukázt adott ki. Nagyon is kételkedünk benne, hogy azt végre is fogják hajtani. A Fizetéseket Szabályozó Bizottság újból gyülésezett és a kormány közegeinek, Truman és Wilson akaratának engedelmeskedve, lejebb szállították az ' acélmunkások fizetési javítását, mint azt a CIO vezetőségével elfogadtatták. Ez az újabb ajánlat szégyenletes arcul- csapása az acélipari munkások bérjavitásának. Áz elmúlt világháború óta a CIO vezetősége két Ízben bízta az acélipari bérrabszolgák helyzetének javítását a kormány, illetve a Wall Street ügynökeinek intézésére. Mind a két Ízben annyira megnyirbálták a munkások jogos követeléseit, hogy szégyenpir fogta el az arcát minden acélipari munkásnak. Ma éppen úgy, mint az előbbi két esetben, a munkások sztrájkolni lesznek kénytelenek, nem a CIO vezetősége által felállított követelésekért, hanem a AZ INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD IPARI SZERVEZET ELVIN YILATKOZATA A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, míg a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekben! összpontosuiása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozo másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL:” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein helüL kormány által alaposan leszállított béremelésért. így fizet a munkásbarát kormány nem csak az acélipari munkásoknak, hanem Amerika bérrabszolgáinak egyaránt. Teheti ezt, mert az amerikai szakszervezetek tagságánál a társadalmi eseményeket illetőleg közömbös«-bb egyének nincsenek a föld kerekségén. Nem érdekli saját helyzetüknek érdekébeni szervezkedés, sem forradalmi ipari szervezetben, sem az úgynevezett munkás politikai pártokban. A társadalmi változásokat illetőleg, gondolkodását, a szakszervezetek basái, a politikai pártok panamázó hiénái és az állam 214 ezer külömböző templomaiban, száz és százezer feke- telelkü csuhás intézi. Nagyban hozzájárulnak ehez az Egyesült Államok területén levő 208 ezer iskola és valamivel több mint egy ezer egyetem. Az iskolákat csak 23 ezerrel múlják felül a külömböző felekezetek templomai. Ezek az intézmények nem arra tanítanak, hogy ipari fejlődést, a társadalmi fejlődéssel párhuzamosan kell követni, hanem arra, hogy lelkeseredjen a baseball, football, ökölviadal, birkózás, lóverseny és minden más hazárdjátékokért. Erről a kérdésről aztán már serdülő gyermek koruktól tudnak vitatkozni egészen haláluk órájáig. Ezért tudnak a szak- szervezeti basák érvényesülni, ezért tudnak a panamázásban meggörnyedt vén politikusok a bérrabszolgák gúzsbakötésére a Wall Street kívánalmainak megfelelő törvényeket hozni. A WESTERN UNION Telegraph Company alkalmazottai országszerte sztrájkba léptek, hogy jogos követeléseiket a társaságtól kierőszakolják. A munkások az AFL-ben vannak szervezve. Michigan, Ohio, California és New Jersey államokban 57 ezer telefon alkalmazottat szólított fel a CIO telephone alkalmazottak központja, hogy április hetedikén sztrájkkal feleljenek fizetésjavitásuk kivá- sa érdekében. Hogy miért csak abban a négy államban és miért csak a helyi telephone kezelők személyzete vonult ki, arra elég magyarázat az, hogy a munkások a CIO-ban vannak szervezve, amely szervezetnek vezetősége ma éppen olyan korrupt, mint az American Federation of Laboré. AKRON OHIOBAN már hetek óta sztrájkolnak a B. F. Goodrich gumigyár irodai alkalmazottai. A munkások a CIO- ban vannak szervezve. Egy és ugyanazon csoporthoz tartoznak a gyár gumikészitő munkásaival. Az irodai alkalmazottak az elmúlt nyolc éven keresztül közösen állapodtak meg a gyár vezetőségével a bér és munka- feltételek felett. Hosszas huzavona után a gyár vezetősége tudomására adta az irodai alkalmazottaknak, hogy szervezetüket nem ismeri el, erre az irodai alkalmazottak sztrájkba léptek. Felállították a piket vonalat, amelynek átlépését a munkások megtagadták négy napon keresztül, igy az egész gyár szünetelt. A társaság kivette a munkásbarát kormány által törvénybe iktatott tiltó parancsot és a CIO központi szervezete felszólította a gyár alkalmazottait, hogy vegyék fel a munkát és a gyár alkalmazottai mint a birkák lépik át az irodai alkalmazottak piket vonalát. Egy és ugyan azon szervezethez tartoznak, egy és ugyan azon csoporthoz tartozó munkások sztrájkolnak helyzetük javításáért és egy és ugyan azon csoporthoz tartozó munkások törik meg az irodai alkalmazottak sztrájkját. Egészen másképpen volt ez 1935-ban, amikor ugyan ezen gyár alkalmazottai sztrájkoltak és a gyár vezetősége akkor is kivette a piketelő munkások ellen a tiltó parancsot, amelyet a gyár kapujára függesztettek ki és az elkeseredett munkások leszaggatták azt és telepről telepre járva, Akron összes gumgyárai- ban beszüntették a munkát. A munkások elkeseredését, szolidaritását látva sem Akron rendőrsége, sem a megyei sheriff- je nem merték a munkásokat arra kényszeríteni, hogy a tiltó parancsot betartsák. A gumigyári munkások ajkáról reggel-
