Bérmunkás, 1952. január-június (39. évfolyam, 1713-1735. szám)
1952-04-12 / 1727. szám
1952. április 12. BÉRMUNKÁS 7 oldal Már túl sok az acél Anglia szívesebben vette volna az egy millió tonna acél árát, mint magát az acélt. TÚLSÁGOSAN BŐVÍTETTÉK AZ ACÉLIPART. — MIÉRT MONDOTT LE CHARLES E. WILSON MOBILIZÁLÓ DIREKTOR. — BELGIUMBAN NEM TUDJÁK FELHASZNÁLNI A SOK ACÉLT. NEW YORK — Az acélipar munkásainak bérmozgalmába bombaszerüen hatott Charles E. Wilson mozgósítási direktor hirtelen lemondása. Wilson nem is várta meg az elnök végleges döntését, hogy milyen béremelést fognak kapni a munkások és annak fedezésére mennyivel fogják felemelni az acél árakat. Mint ismeretes, az ecélipari í>--------------——— -----------------munkások követelésére a Wage Stabilization Board 17 cent órabér emelést és egyéb olyan előnyöket ajánlott, amelyek az órabéreket összesen 22 és fél centtel emelnék. Az acélipar tulajdonosai csak úgy lettek volna hajlandók belemenni a béremelésbe, ha ellenértékűi megengedik nekik az acél árának felemelését tonnánként 12 dollárral. Mint Wilson állítja, Truman elnök előbb belement abba, hogy úgy a béreket, mint az acél árát emelni fogják, ami aztán mintául szolgált volna minden más ipar részére a további bér és áremelésekre. A Wage Stabilization Board azonban arra az álláspontra helyezkedett, hogy az acélipar az utóbbi években olyan határtalan nagy profitot zsebelt el, hogy ezt a béremelést megadhatja az acél árának az emelése nélkül is. Wilson, aki eddig is mindig a munkáltatók érdekeit nézte, nem fogadta el ezt az álláspontot, inkább lemondott állásáról s az elnök helyébe John R. Steelmant nevezte ki, aki az elnöknek eddig is tanácsadója volt ipari kérdésekben. A New York Times egy szenzációs cikke szerint, azért adtak Angliának egy millió tonna acélt, mert itt már túl sokat termeltek. Angliának nem is volt szüksége erre az amerikai acélra, hiszen jóval olsóbban beszerezhette volna Belgiumban, ahol annyi acél van, hogy már nem is tudják, hogy mit csináljanak vele. Az amerikai acél nem csak sokkal drágább, hanem még a szállítást is hozzá kell adni. így nyilvánvaló, hogy PISZKOS ÁRULÓK (Vi.) Amidőn a tőkés lapok össze-vissza hauzudoznak a szocialista tervgazdaságra tért országokról, az természetes, az a hivatásuk. De amidőn a munkások által szervezett és fentartott lapokban ugyan azon hazugságokat papagáj módra elmondják, sőt még tesznek ahoz, hogy a radikális munkásság elleni gyűlöletet még nagyobb fokra fejlesszék, akkor már azt piszkos árulásnak lehet nevezni. Ez történt a United Auto Workers, hivatalos lapjában is. A “Conveyor”-ban ismételték meg a hazugságokat, másolták le a tőkés lapok híreit. Ezt a lapot Harry Southwell vezércikkíró és szerkesztő őriz ellen, nehogy a munkások, illetve az uj társadalmi rendszer híveinek egyetlen sora is belekerüljön. Még az a jó, hogy havonta csak egyszer jelenik meg ez a “Conveyor”, mert még igy is napokig tart a bosszankodás a jobbérzésü unionisták között, az ilyen hülye vezércikkezések miatt. “Mindent utálunk, amiért a kommunizmus harcol, tovább harcolunk ellenük és leleplezzük, leverjük azok tagságát, de mi szintén hányingert kapunk, amikor azt halljuk, hogy némely Union tisztviselő és tisztvi- selőségre jelöltek, önkényes eszközeivé válnak a kommunistáknak, a politikai támogatásért, melyet ezen bujtogató csoport ad nekik.” Itt meg kell jegyezni, hogy Mr. Southwell, amint a tőkés lapok, nem is tudja, de ha tudná sem merné megmagyarázni, hogy mi a külömbség egy öntudatos munkás között, akiket minden esetben, ha nem is kommunistának, de vörösnek bélyegeznek. Valamint azt sem mernék felidézni, hogy a kedves uraik, főnökeik is mind vörösnek, Moszkva eszközének voltak bélyegezve ugyan azon lapok által, melyekből mostan ők szedik a bölcsességeiket. Ezen szemetén szedett bölcsességek között Mr. Southwell az union vezércikkező je a következőket is Írja: “A fasiszta szervezetek, mint az Ezüst Ingesek, Ku-Klux-Klan stb., a gyűlöletet irányítják a katholikus, zsidó, négrek és a külföldi születésűek ellen. A kommunisták, anarkisták és más radikális baloldaliak elsepernék a kapitalizmust, minden vallási csoportot és minden oly egyént, aki ellenkezne az ő ideológiájukkal.” Persze ezen bölcs megállapítás után Mr. Southwell és általa az egész United Auto Workers szervezet, minden ilyen kommunista, anarkista, radikális, baloldali munkásnak a deportálását követeli. Hogy milyen tág fogalom az ilyen megnevezés, gyűjtőnév, az nem látható az ilyen elvakult, vagy megvásárolt lap- szerkesztőknél. Nem látják, nem akarják meglátni, hogy ilyen általánosított megnevezés alatt, a munkásszervezetekből is kitudnak mindenkit üldözni, zárni, aki harcos. Mert aki harcos az vörös még akkor is, ha soha nem hallotta mit irt Marx Károly. Még akkor is, ha tagadja az osztályharcot, de ha a munkások érdekében szót emel, az osztályharcot vívja, forradalmár, lázad a mai rendszer ellen. Ezt százszor is az unionisták fejéhez vágták a tőkés lapok. AUTOMOBIL IS VAN ELEGENDŐ De az acél túltermelésre mutat az is, hogy hirtelen jóval nagyobb mennyiségű acélt utaltak ki az amerikai automobil gyáraknak, noha azok nem is kérték. Előbb ugyan zúgolódtak, hogy nem kapnak elegendő acélt s azért a termelést csökkenteni kell nekik, de amikor látták, hogy igy is elegendő automobilt gyárthatnak arra, hogy a piacot túlságos sok áruval le ne rombolják, elhatározták, hogy nem is gyártanak több jármüvet még akkor sem, ha bőséges anyaguk lenne. És Wil- sonék, akik látták az acélipar túltermelését, éppen akkor kedveskedtek az automobil gyárosoknak az újabb acél engedménnyel. Jelen sorok írása alkalmával még folynak a tárgyalások a CIO szervezet vezetői és az acélipar tulajdonosainak megbízottai között a béremelésre vonatkozólag. A legutóbb kiadott jelentések szerint az iparbárók nem hajlandók megadni a béremelést az acél árainak emelése nélkül s hajlandók kitenni az ipart a nagy sztrájknak. Ezt viszont a Truman adminisztráció nem akarja megengedni és már arra is folynak a tanácskozások, hogy a sztrájk elodázására milyen módszereket használjanak. Az egyik módszer a sztrájk letiltása, miután az acél alapvető közszükségleti anyag, a másik pedig az ipar állami lefoglalása, mint tették ezt már többször is a vasutakkal. BEREGI ÉRDEMEI LOS ANGELES — Sam Yort calif orniai (D.) congressman javaslatot szerkesztett, amelyben Beregi Oszkár volt magyar színész, a fia, a ve je, a lánya és a titkárnője részére végleges tartózkodási engedélyt kér. A javaslatban Yort elmondja, hogy Beregi és családja nagyon élesen harcoltak a kommunizmus ellen és ezzel kiérdemelték azt, hogy az Egyesült Államok lakói, majd polgárai legyenek. — Ha tovább is ilyen erélyesen gyalázzák Magyarországot, akkor rövidesen mindjárt “díszpolgárok” lesznek. ÜLŐSZTRÁJK A VIZ ALATT GENOA, Olaszország —> A genoai kikötőben nagy cement kikötő falakat építenek, amelyek alapjai mélyen a viz alá nyúlnak. Ezeket tehát a légnyomást szabályozó acél-kamrákban, építik. Hatvan munkás dolgozott egy ilyen kamrában, amikor a munkáltató a munkások egyikét indokolatlanul elküldte a munkából. Erre a többi munkások ülősztrájkot kezdtek, vagyis egy részük lenn maradt az acélkamrában, de nem dolgoztak. Ezen ülősztrájkolókat az őrszemek félóránként felváltották. Ez a viz alatti sztrájk, — valószínűleg első a maga nemében, 24 órán át tartott, mire a munkáltató megelégelte és visszahelyezte munkába az elbocsájtott munkást. A munkások szolidaritása tehát még a viz alatt is érvényt szerzett akaratuknak. ELNÖKSÉGRE PÁLYÁZÓK WASHINGTON — Dacára annak, hogy az Egyesült Államok elnöki állását rendkívül nehéz 'isztségnek mondják, amely hamarosan felőrli az embert, mégis, most, hogy Truman már nem pályázik az újbóli jelölésre, mindkét párt részéről annyi az elnöki aspiráns, hogy ha egy követ eldobunk, akkor nem kóbor kutyát, hanem ezen akar- nokok valamelyikét találja. Republikánus részről eddig szenátor Taft, Eisenhower, Stassen, Warren kormányzó és MacAr- thur generális szeretnének a Fehér házba kerülni; a demokrata oldalról pedig Kefauver, Kerr, McMahon és Russel szenátorok, továbbá Barkley alel- nök, Stevenson (Illinois) kormányzó és még mások, akik várják a kellő pillanatot, hogy előtérbe kerüljenek. — Szóval van elég pályázó arra az emberölő “dzsábra”, nem kell attól tartani, hogy üresen marad az elnöki szék. ELŐFIZETÉST KÜLDTEK április 5-ig: A. Lachkó, Chicago _______ 1 E. Spaal, Newark ..... 1 A. Belovár, Chicago ______ 1 St. <Frayták, Portage _____ 1 V. Pompor, Sharpsville ____ 1 A. Godó, New York ............... 1 F. Kezekovits, Phila............... 1 A. Feitlich, Chicago ............. 2 S. G. Deák, Passaic ............... 1 A. Vágó, Simcoe ____ 1 J. Feczkó, New York ............ 5 G. Bakos, Los Angeles ......... 2 J. Veres, Hillsdale................... 1 J. Vizi, Akron .... 3 J. Farkas, Akron .................... 1 D. Tóth, Cleveland _______ 3 M. Földi, Detroit _____ 1 G. Barcza, Bridgeport _____ 2 J. Z. Hunter, Zeigler ............. 1 P. Csorba, New York .......... 1 J. Szilágyi, Cleveland ........... 1 St. Kóta, Triadelphia............. 1 St. Kincses, Cleveland ........... 1 J. Zsurzsa, Bellaire ............... 1 A. Kucher, Pittsburgh........... 5 J. Veleczky, Brooklyn ........... 1 M. Zajacz, Cleveland ............ 1 L. Földi, Chicago ......... 1 A. Princz, Hamilton.............. 2 A. Gross, Trenton ............ 3 A. Köhler, Chicago ............... 3 L. Fishbein, New York........... 1 A. Bordás, Philadelphia ....... 1 S. Gafrik, Chicago................... 1 Ch. Nagy, Fort Lauderdale .. 1 Wm. Munkácsy, Bethlehem .. 4 Mrs. D. Sammons, Elsinore .. 1 Elizabeth Páter, Allentown .. 1 J. Bukovits, Cleveland ...... 1 S. Bozsvay, Chicago .............. 1 J. Policsányi, Elm Grove ..... 1 St. Visi, Lincoln Park ............ 3 M. Segal, So. Bend .................. 1 E. Szigety, New York ............ 2 Julia Bécsi, Phila.................... 3 J. Miklós, Cleveland ............. 1 Róza Szikszay, New York .... 3 Mrs. J. Horváth, Clearwater 1 A. Miklós, Chicago .................. 1 Minden uj olvasó, a forradalom regrutája. Hány regrutät verbuváltál, a társadalmi forradalom Forradalmi Ipari hadsereST^be*