Bérmunkás, 1952. január-június (39. évfolyam, 1713-1735. szám)

1952-04-12 / 1727. szám

1952. április 12. BÉRMUNKÁS 7 oldal Már túl sok az acél Anglia szívesebben vette volna az egy millió tonna acél árát, mint magát az acélt. TÚLSÁGOSAN BŐVÍTETTÉK AZ ACÉLIPART. — MIÉRT MONDOTT LE CHARLES E. WILSON MOBILIZÁLÓ DIREK­TOR. — BELGIUMBAN NEM TUDJÁK FELHASZNÁLNI A SOK ACÉLT. NEW YORK — Az acélipar munkásainak bérmozgalmába bombaszerüen hatott Charles E. Wilson mozgósítási direktor hir­telen lemondása. Wilson nem is várta meg az elnök végleges dön­tését, hogy milyen béremelést fognak kapni a munkások és an­nak fedezésére mennyivel fogják felemelni az acél árakat. Mint ismeretes, az ecélipari í>--------------——— -----------------­munkások követelésére a Wage Stabilization Board 17 cent óra­bér emelést és egyéb olyan elő­nyöket ajánlott, amelyek az óra­béreket összesen 22 és fél cent­tel emelnék. Az acélipar tulajdo­nosai csak úgy lettek volna haj­landók belemenni a béremelésbe, ha ellenértékűi megengedik ne­kik az acél árának felemelését tonnánként 12 dollárral. Mint Wilson állítja, Truman elnök előbb belement abba, hogy úgy a béreket, mint az acél árát emelni fogják, ami aztán mintá­ul szolgált volna minden más ipar részére a további bér és ár­emelésekre. A Wage Stabilization Board azonban arra az álláspontra he­lyezkedett, hogy az acélipar az utóbbi években olyan határtalan nagy profitot zsebelt el, hogy ezt a béremelést megadhat­ja az acél árának az emelése nél­kül is. Wilson, aki eddig is min­dig a munkáltatók érdekeit néz­te, nem fogadta el ezt az állás­pontot, inkább lemondott állá­sáról s az elnök helyébe John R. Steelmant nevezte ki, aki az elnöknek eddig is tanácsadója volt ipari kérdésekben. A New York Times egy szen­zációs cikke szerint, azért adtak Angliának egy millió tonna acélt, mert itt már túl sokat ter­meltek. Angliának nem is volt szüksége erre az amerikai acél­ra, hiszen jóval olsóbban besze­rezhette volna Belgiumban, ahol annyi acél van, hogy már nem is tudják, hogy mit csinál­janak vele. Az amerikai acél nem csak sokkal drágább, ha­nem még a szállítást is hozzá kell adni. így nyilvánvaló, hogy PISZKOS ÁRULÓK (Vi.) Amidőn a tőkés lapok össze-vissza hauzudoznak a szo­cialista tervgazdaságra tért or­szágokról, az természetes, az a hivatásuk. De amidőn a munká­sok által szervezett és fentartott lapokban ugyan azon hazugsá­gokat papagáj módra elmond­ják, sőt még tesznek ahoz, hogy a radikális munkásság elleni gyűlöletet még nagyobb fokra fejlesszék, akkor már azt pisz­kos árulásnak lehet nevezni. Ez történt a United Auto Workers, hivatalos lapjában is. A “Conveyor”-ban ismételték meg a hazugságokat, másolták le a tőkés lapok híreit. Ezt a la­pot Harry Southwell vezércikk­író és szerkesztő őriz ellen, ne­hogy a munkások, illetve az uj társadalmi rendszer híveinek egyetlen sora is belekerüljön. Még az a jó, hogy havonta csak egyszer jelenik meg ez a “Conveyor”, mert még igy is na­pokig tart a bosszankodás a jobbérzésü unionisták között, az ilyen hülye vezércikkezések mi­att. “Mindent utálunk, amiért a kommunizmus harcol, tovább harcolunk ellenük és leleplez­zük, leverjük azok tagságát, de mi szintén hányingert kapunk, amikor azt halljuk, hogy né­mely Union tisztviselő és tisztvi- selőségre jelöltek, önkényes esz­közeivé válnak a kommunisták­nak, a politikai támogatásért, melyet ezen bujtogató csoport ad nekik.” Itt meg kell jegyezni, hogy Mr. Southwell, amint a tőkés lapok, nem is tudja, de ha tud­ná sem merné megmagyarázni, hogy mi a külömbség egy öntu­datos munkás között, akiket minden esetben, ha nem is kom­munistának, de vörösnek bélye­geznek. Valamint azt sem mer­nék felidézni, hogy a kedves uraik, főnökeik is mind vörös­nek, Moszkva eszközének voltak bélyegezve ugyan azon lapok ál­tal, melyekből mostan ők szedik a bölcsességeiket. Ezen szeme­tén szedett bölcsességek között Mr. Southwell az union vezér­cikkező je a következőket is Írja: “A fasiszta szervezetek, mint az Ezüst Ingesek, Ku-Klux-Klan stb., a gyűlöletet irányítják a katholikus, zsidó, négrek és a külföldi születésűek ellen. A kommunisták, anarkisták és más radikális baloldaliak else­pernék a kapitalizmust, minden vallási csoportot és minden oly egyént, aki ellenkezne az ő ide­ológiájukkal.” Persze ezen bölcs megállapí­tás után Mr. Southwell és általa az egész United Auto Workers szervezet, minden ilyen kommu­nista, anarkista, radikális, balol­dali munkásnak a deportálását követeli. Hogy milyen tág foga­lom az ilyen megnevezés, gyűj­tőnév, az nem látható az ilyen elvakult, vagy megvásárolt lap- szerkesztőknél. Nem látják, nem akarják meglátni, hogy ilyen ál­talánosított megnevezés alatt, a munkásszervezetekből is kitud­nak mindenkit üldözni, zárni, aki harcos. Mert aki harcos az vörös még akkor is, ha soha nem hallotta mit irt Marx Ká­roly. Még akkor is, ha tagadja az osztályharcot, de ha a mun­kások érdekében szót emel, az osztályharcot vívja, forradal­már, lázad a mai rendszer ellen. Ezt százszor is az unionisták fe­jéhez vágták a tőkés lapok. AUTOMOBIL IS VAN ELEGENDŐ De az acél túltermelésre mu­tat az is, hogy hirtelen jóval nagyobb mennyiségű acélt utal­tak ki az amerikai automobil gyáraknak, noha azok nem is kérték. Előbb ugyan zúgolód­tak, hogy nem kapnak elegendő acélt s azért a termelést csök­kenteni kell nekik, de amikor látták, hogy igy is elegendő automobilt gyárthatnak arra, hogy a piacot túlságos sok áru­val le ne rombolják, elhatároz­ták, hogy nem is gyártanak több jármüvet még akkor sem, ha bőséges anyaguk lenne. És Wil- sonék, akik látták az acélipar túltermelését, éppen akkor ked­veskedtek az automobil gyáro­soknak az újabb acél enged­ménnyel. Jelen sorok írása alkalmával még folynak a tárgyalások a CIO szervezet vezetői és az acél­ipar tulajdonosainak megbízot­tai között a béremelésre vonat­kozólag. A legutóbb kiadott je­lentések szerint az iparbárók nem hajlandók megadni a bére­melést az acél árainak emelése nélkül s hajlandók kitenni az ipart a nagy sztrájknak. Ezt vi­szont a Truman adminisztráció nem akarja megengedni és már arra is folynak a tanácskozá­sok, hogy a sztrájk elodázására milyen módszereket használja­nak. Az egyik módszer a sztrájk letiltása, miután az acél alapve­tő közszükségleti anyag, a má­sik pedig az ipar állami lefogla­lása, mint tették ezt már több­ször is a vasutakkal. BEREGI ÉRDEMEI LOS ANGELES — Sam Yort calif orniai (D.) congressman javaslatot szerkesztett, amely­ben Beregi Oszkár volt magyar színész, a fia, a ve je, a lánya és a titkárnője részére végleges tartózkodási engedélyt kér. A javaslatban Yort elmondja, hogy Beregi és családja nagyon élesen harcoltak a kommuniz­mus ellen és ezzel kiérdemelték azt, hogy az Egyesült Államok lakói, majd polgárai legyenek. — Ha tovább is ilyen erélyesen gyalázzák Magyarországot, ak­kor rövidesen mindjárt “díszpol­gárok” lesznek. ÜLŐSZTRÁJK A VIZ ALATT GENOA, Olaszország —> A genoai kikötőben nagy cement kikötő falakat építenek, ame­lyek alapjai mélyen a viz alá nyúlnak. Ezeket tehát a légnyo­mást szabályozó acél-kamrák­ban, építik. Hatvan munkás dol­gozott egy ilyen kamrában, ami­kor a munkáltató a munkások egyikét indokolatlanul elküldte a munkából. Erre a többi mun­kások ülősztrájkot kezdtek, vagyis egy részük lenn maradt az acélkamrában, de nem dol­goztak. Ezen ülősztrájkolókat az őrszemek félóránként felvál­tották. Ez a viz alatti sztrájk, — valószínűleg első a maga ne­mében, 24 órán át tartott, mire a munkáltató megelégelte és visszahelyezte munkába az el­bocsájtott munkást. A munká­sok szolidaritása tehát még a viz alatt is érvényt szerzett aka­ratuknak. ELNÖKSÉGRE PÁLYÁZÓK WASHINGTON — Dacára an­nak, hogy az Egyesült Államok elnöki állását rendkívül nehéz 'isztségnek mondják, amely ha­marosan felőrli az embert, még­is, most, hogy Truman már nem pályázik az újbóli jelölésre, mindkét párt részéről annyi az elnöki aspiráns, hogy ha egy követ eldobunk, akkor nem kó­bor kutyát, hanem ezen akar- nokok valamelyikét találja. Re­publikánus részről eddig szená­tor Taft, Eisenhower, Stassen, Warren kormányzó és MacAr- thur generális szeretnének a Fehér házba kerülni; a demok­rata oldalról pedig Kefauver, Kerr, McMahon és Russel sze­nátorok, továbbá Barkley alel- nök, Stevenson (Illinois) kor­mányzó és még mások, akik várják a kellő pillanatot, hogy előtérbe kerüljenek. — Szóval van elég pályázó arra az ember­ölő “dzsábra”, nem kell attól tartani, hogy üresen marad az elnöki szék. ELŐFIZETÉST KÜLDTEK április 5-ig: A. Lachkó, Chicago _______ 1 E. Spaal, Newark ..... 1 A. Belovár, Chicago ______ 1 St. <Frayták, Portage _____ 1 V. Pompor, Sharpsville ____ 1 A. Godó, New York ............... 1 F. Kezekovits, Phila............... 1 A. Feitlich, Chicago ............. 2 S. G. Deák, Passaic ............... 1 A. Vágó, Simcoe ____ 1 J. Feczkó, New York ............ 5 G. Bakos, Los Angeles ......... 2 J. Veres, Hillsdale................... 1 J. Vizi, Akron .... 3 J. Farkas, Akron .................... 1 D. Tóth, Cleveland _______ 3 M. Földi, Detroit _____ 1 G. Barcza, Bridgeport _____ 2 J. Z. Hunter, Zeigler ............. 1 P. Csorba, New York .......... 1 J. Szilágyi, Cleveland ........... 1 St. Kóta, Triadelphia............. 1 St. Kincses, Cleveland ........... 1 J. Zsurzsa, Bellaire ............... 1 A. Kucher, Pittsburgh........... 5 J. Veleczky, Brooklyn ........... 1 M. Zajacz, Cleveland ............ 1 L. Földi, Chicago ......... 1 A. Princz, Hamilton.............. 2 A. Gross, Trenton ............ 3 A. Köhler, Chicago ............... 3 L. Fishbein, New York........... 1 A. Bordás, Philadelphia ....... 1 S. Gafrik, Chicago................... 1 Ch. Nagy, Fort Lauderdale .. 1 Wm. Munkácsy, Bethlehem .. 4 Mrs. D. Sammons, Elsinore .. 1 Elizabeth Páter, Allentown .. 1 J. Bukovits, Cleveland ...... 1 S. Bozsvay, Chicago .............. 1 J. Policsányi, Elm Grove ..... 1 St. Visi, Lincoln Park ............ 3 M. Segal, So. Bend .................. 1 E. Szigety, New York ............ 2 Julia Bécsi, Phila.................... 3 J. Miklós, Cleveland ............. 1 Róza Szikszay, New York .... 3 Mrs. J. Horváth, Clearwater 1 A. Miklós, Chicago .................. 1 Minden uj olvasó, a forrada­lom regrutája. Hány regrutät verbuváltál, a társadalmi forra­dalom Forradalmi Ipari hadse­reST^be*

Next

/
Thumbnails
Contents