Bérmunkás, 1952. január-június (39. évfolyam, 1713-1735. szám)
1952-04-05 / 1726. szám
1952. április 5. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZÖSÉGI “VALAMIBŐL ÉLNI KELL” Ezt mondotta az Amerika Ellenes Bizottság előtt egy undok magyar patkány Lautner János, ki pár évvel ezelőtt még az IWO betegsegélyző magyar osztályának a “Testvériség”-nek volt a titkára, ahonnét kirúgták, mikor gyanússá vált a tevékenysége. Az a valami, amiből ő ma él. spicliskedés. Igaz, hogy nem ő az egyedüli aki ebből az aljas kenyérből falatozik, amint a mostani hajszában kitűnik, tucatszámra építette be az FBI a spicliket a munkásszervezetekbe, pártokba, uniókba. Az nem csodálatos, hogy akadnak ilyen szemetek, kik pénzért mindenre kaphatók, de elszomorító az, hogy ha egy kormányrendszer átveszi a cári kormány mindenki által megvetett rendszerét, hogy agent-oro- vokatőröket küld be a munkásszervezetekbe, akik nem csak spicliskednek, hanem maguk íavekeznek olyan helyzetet előidézni, amely a kormányzat, a tőkések számára kellemetlen, hogy a jelentésekkel kiérdemeljék a Judás bért. Amig a hatóságok nem kényszerítenek titkos szervezetekké valamelyes mozgalmat, addig nincs szükség spiclikre, mert a működése nyilvános, elveiket nyíltan terjesztik és ezt tapasztalhatjuk a kommunista vezetők elleni hajszánál is. Egyetlen spicli sem állította azt, hogy tagja volt valamilyen fegyveres alakulatnak, amely a kormányt megakarta dönteni. Nem is tudtak ilyen alakulatról, nem mondották, hogy van fegyvereik, hogy katonai kiképzésbe részesültek. A vád alapját azok a könwek képezik, amelyek évtizedek óta a világ minden nyelvén megjelentek, közkézen forogtak, mint a “Kommunista Kiáltvány”, stb. De ezek a Laut- ner-féle férgek, mert “valamiből élniök kell, vádaskodnak, provo- katőrösködnek”, hogy alapot teremtsenek, nem csak pár száz radikális munkásvezető elítélésére, de főleg a munkások gazdasági szervezeteinek tönkretételére, különösen ha azok tényleg a tagság érdekeit védik. Ezt látjuk a hatalmas Ford lócáinál, amely ézideig nem hasalt le az autógyárosok kedvencének, Reuthernek, a Villamos- sági Munkások szervezeténél, amelyeket most a spiclik vallomása alapján igyekeznek szétrombolni. A beárult harcos munkások százai vesztik el a munkájukat. A lapok pontosan közük a neveiket, lakásukat, ha lehet a fényképeiket is. így nem csak a munkájukat vesztik el, de lehetetlenné teszik az uj munkavállalást, még a lakásukból is kiüldözik őket.. De a fő cél, a unionok meggyöngitése és itt a gyalázatos vezetők és a megfélemlített, öntudatlan tagok segítségével eredményeket is érnek el. De a végső cél a uniók minden tagjának az összetörése, hogy az imperialista nagytőke zavartalanul készülhessen a harmadik világháborúra, a korlátlan kizsákmányolásra. Ezt a célt szolgálják a spiclik, az áruló munkásvezérek, a panamista politikusok és az öntudatlan munkások, akik véresre verik azokat, akik az élen harcoltak a szer- vezkedésért, a jobb munkaviszonyokért. A történelem már mutatott fel hasonló helyzetet, de még ez- ideig csak időlegesen lehetett spiclikkel, terorral, börtönnel a haladást meggátolni, de mint a példák mutatják, végül is az eszme győzött, elsöpörte az ily társadalmi rendszert, tőkéseivel, spiclijeivel, megalkuvó munkásvezéreivel együtt. Egy munkásmozgalmat csak a megalkuvás, meghunyászko- dás és nem a terror pusztíthat el, ha a mozgalom minden üldözés ellenére is kitart a célja mellett, az előbb-utóbb győzni fog. Ez egyszersmint felelet az SLP magyar lapjának a kérdésére is. Ha feltételezném, hogy “A Munkás” Kudlikja még tanulni tud, úgy ajánlanám neki és más megalkuvó, gyáva, beijedt szerkesztőknek is, hogy tanulmányozzák a Bérmunkás szerkesztőjének, a clevelandi kerületi értekezlethez irt jelentését, amely pontos megrajzolása annak az irányvonalnak, amelyen egy meg nem alkuvó munkásmozgalomnak ma haladnia kell, amely vonalat a Bérmunkás rendületlenül követ mindaddig, amig erre fizikailag módja van. A Bérmunkás inkább megszűnik írni, minthogy akár a saját árnyékától, akár terrortól megijedne. Mi nem akarunk felsorakozni a szégyenletes kommunista ellenes hajszához, amelyet ma minden polgári lap üvölt, amelynek egyik rekedt harcosa a szocialista köpenybe bujt “A Munkás” is. Tudom, hogy ez falrahányt borsó, Kudlik soha sem tudna oda felemelkedni, hogy a szerkesztőnk jelentését megértse, nem pedig azért, mert Kudlik- nak is, miként Lautnernak “valamiből élni kell”. Az SLP soha sem volt és főleg ma nem, egy munkásszervezet, hanem a kis tőkések gyülekezete, kiknek a “szocializmusa” olyan kell, hogy legyen, amely nem zavarja meg a nyugodt emésztésüket és erre vigyáznak a kudlikok, a heti pe- dáért, mert hisz “valamiből élni kell”. Az eszükbe se jutna ezeknek a bürokratáknak, hogy nem csak a munkások nyakán, hanem munkából is meglehet élni. A HÁBORÚ FÖRTELMEI A háború soha sem volt majális. Minden idők háborúja, meg- gyalázása volt az akkori idők kultúrájának, szégyene volt az emberiségnek. Ahogy az emberiség kultúrája, tudománya, intelligenciája fejlődött, akként fejlődtek a háborúk embertelensége, borzalmassága is, hogy most a mi időnkbe olyan fokot érjen el, amely szörnyűségekhez a tatárjárás csak szelíd piknik volt. Még a legalacsonyabb fokon levő vademberek háborúja sem volt olyan kegyetlen, mint a mai, a kultúrában magasabb fokon levő ember és főleg neip volt olyan hipokrata, mint a ma kulturembere. A vadember ha dárdával, nyíllal legyőzte az ellenfelét, akkor a nőket és gyermekeket elvitte magának. A mai kulturember hadászati módszere elsősorban nem a harcoló katonaságot, hanem az ország belsejében élő népet pusztítja el, a dolgozó tömegeket asszonyosból, gyerekestől, hogy ne tudjanak a hadsereg részére termelni. Ezt a célt szolgálják a városok bombázása és gyújtó bombákkal való felégetése, az atombomba, a vegyi és bacillus háború. A mostanában, az UN (Nemzetek Szövetsége) által választott “leszerelési” bizottság, komolytalan, félrevezető mivoltára mi sem jellemzőbb mint az, hogy a bizottság orosz tagjai által azonnal végrehajtandó javaslatot a kezdeményező nyugati hatalmak elvetették.. Ez a javaslat azt tartalmazta, hogy azonnal jelentsék ki törvénytelennek az atombomba, vegyi és bacillus bomba használatát és a meglévő fegyveres' erő és fegyverek egyharmadát szüntessék meg és azután tárgyaljanak a lefegyverezés, illetve a fegyverkezés korlátozásának a részleteiről. Ennek a javaslatnak az elfogadása, amelyet a kis nemzetek többsége is helyesel, megadta volna a lehetőséget a további eredményes tárgyalásokra, a békét illetőleg és legalább elméletben eltiltotta volna az olyan borzalmak felidézését, amilyent az atombomba, gáz és bacillus háború jelentene a polgári lakosságra. Enélkül a további tárgyalások eredménytelenek lesznek és joggal vádolhatják meg a nyugati hatalmakat, hogy az egész leszerelési javaslat nem más, mint nagyon rosszul sike- Hilt propaganda. Ma már ez a tudat nem csak a tömegekbe hatolt be, de mind több kormányzat, amely azelőtt vakon követte az angol-amerikai block- ot, ma már mind gyakrabban ellene szavaz a UN-ben, vagy tartózkodik a szavazástól. Ez a magatartás, amely mindent alárendelt a nagyhatalmak érdekeinek, teszi napirendé a tömegtüntetéseket az imperialisták és főleg Amerika ellen. Az elmúlt héten Olaszország nagy városaiban, Mexicoban, Szíriában, Franciaországban és Iránban voltak véres tüntetések Amerika ellen. BACILLUS HÁBORÚ A koreai és a kínai kormányok vádat emeltek az amerikai hadvezetőség ellen, hogy szerte Észak-Koreában és a vele határos kínai területekre bombákat dobtak le, amelyek bacilusokkal fertőzött rovarokat tartalmaztak. Ezt a vádat a szovjet delegátus a Nemzetek Szövetsége leszerelési bizottsága elé terjesztette. Bejelentését fényképfelvételekkel, tanukkal felvett jegyzőkönyvekkel támogatta. Ott volt a Nemzetközi Jogász Szövetség vizsgálatának az eredménye is, amelyek igazolták a vádat. Amerika delegátusa felháborodva utasította vissza a vádat, hazugságnak bélyegezte. Vakmerőségnek mondotta azt, hogy üyen váddal illessenek egy demokratikus, szabad, kultur nemzetet, mint Amerika és a szövetségese Anglia felajánlotta a Vörös Kereszt vizsgálatát, amelyet a szovjet delegátus azzal utasított vissza, hogy az csak Amerika spicli-szervezete lenne, ellenben javasolja újra, hogy a bizottság haladéktalanul jelentse ki a civil lakosság kiirtását célzó hadieszközök, mint atombomba, vegyi és bacillus bombák használata, törvénytelennek. Ezt a javaslatot újólag visszautasították a nyugati tömb delegátusai. A KÁTYÚM TÖMEGGYILKOSSÄG A második világháború idején a katyuni erdőben legyilkoltak 11 ezer lengyel hadifoglyot és azt ott temették el tömegsírokban. A nácik az oroszokat, az oroszok a nácikat vádolták. Ez az ügy már a feledés homályába merült. A szovjet bizonyítékok annak idején oly meggyőzőek voltak, hogy semmi kétség nem volt az iránt, hogy a gyalázatosságot kik követték el. Most, tiz-tizenkét év után, hirtelen felébredt az amerikai kongresszus lelkiismerete és kiküldött egy vizsgáló bizottságot. amely itt Amerikában és Európában kivizsgálja a katyuni gyilkosság részleteit. Erre a célra tekintélyes összeget szavazott meg a kongresszus. Természetesen gyanús, hogy most, 12 év után indít egy vizsgálatot az amerikai kongresszus olyan ügyben, amelyhez semmi köze sincsen. Ez a szovjet, a lengyelek és a németek, legfeljebb egy nemzetközi szerv kérhetné magának a jogot, hasonló vizsgálatra, de semmi esetre sem egy negyedik állam, amelynek módja sincs a vizsgálat megejté- sére és kétségtelen mindenki előtt, hogy az a bizottság a szovjétet fogja bűnösnek találni, mert nem az igazság, hanem a gyűlöletet keltő propaganda a célja. KINEK VAN IGAZA? Mi, akik itt vagyunk és a bizonyítékokat csak az újságok hasábjairól ismerjük, nem hozhatunk feltétlen megbízható, elfogadható ítéletet, hogy kinek van igaza, a vádemelőknek, vagy az azt kereken tagadóknak. De ha semleges megfigyelők akarunk lenni és a vádlók által felhozott bizonyítékokat figyelmen kívül hagyjuk és megakarjuk érteni, hogy a világ népei miért foglalnak ebben a kérdésben az angol-amerikai *tömb ellen állást, úgy a tényleges, mindenki által tudott mellékkövetel-
