Bérmunkás, 1951. július-december (38. évfolyam, 1688-1712. szám)
1951-09-22 / 1698. szám
1951. szeptember 22. BÉRMDNKAS 3 oldal AZ UJ MAGYAR IRODALOM VITA AZ ÍRÓ SZÖVETSÉG KONGRESSZUSÁN (Befejező közlemény) RÉVAI JÓZSEF FELSZÓLALÁSA Kétségkívül eredményes volt a kongresszus, jó munkát végzett. Sok kérdés vetődött fel, a lira, a dráma kérdései, a gyermek-, az ifjúság irodalmi problémái; a magyar nyelv kérdése, a kritika, az irodalom és a film viszonya. De persze voltak hiányosságai is. Ilyen volt például az, hogy a vitát bizonyos provin- ciálizmus jellemezte. Meglátszott hogy íróink zöme nem kiséri elég figyelemmel a demokratikus testvérországok irodalmi életét. Nem tanulunk a barátainktól eleget. Figyeljük mi megy végbe Romániában, Csehszlovákiában, Lengyelországban a mező- gazdaság, a szocialista átalakulás terén s amit átvehetünk, igyekszünk megtanulni, de nem igy áll a dolog az irodalom terén. Nagyobb figyelemmel kell tehát kísérnünk a baráti országok irodalmait. A második hiányosság a haladó magyar irodalom örökségének kérdésénél tűnt ki. Pedig a múlt nagy nemzeti haladó Íróitól sokat tanulhatunk, —■. Gorkij a üezdő szovjet írókat szüntelenül intette erre. Nem azt jelenti ez, hogy “kanyarodjunk vissza” Mikszáthoz, Móriczhoz, vagy akár Petőfihez is, sőt azt akarjuk, hogy Íróink az uj életet fejezzék ki a maguk nyelvén, a maguk formáival, de az uj életet kifejezve s a maguk nyelvén beszélve járjanak iskolába régi nagy magyar íróinkhoz, mert nélkülök nem tudnak előre menni. Hallottunk élég kritikát a kongresszuson, de nagyon kevés önkritikát. Kevesen bírálták önmagukat, de annál jobban másokat. Ha az ország életében egyre döntőbb mozgatóerővé válik az önkritika, akkor az nem lehet és ne legyen máskép az irodalom terén sem. A kongresszus főkérdése az irodalmi sematizmus elleni harc volt. Amikor a politikában és a gazdaságban legyőztük népünk nyílt ellenségeit észrevettük, hogy ebben a munkában tulke- veset segített az uj magyar irodalom. Rájöttünk, hogy magában az irodalomban van a baj. AZ IRODALOM SZEREPE A nép nevelése, a nép öntudatának fejlesztése sokféle módon történik: szakmai oktatással, politikai szemináriumokban, az iskolákban és az iskolákon kívül az irodalom segélyével. De ha az irodalom nem tudja, hogy neki ezt a feladatot másként kell megoldani, mint a szakmai és politikai iskolák csinálják, akkor az irodalom nem tud élni a maga sajátos módszereivel, akkor nem tölti be hivatását. Az, hogy az irodalom sematikus, azt jelenti, hogy nem élt, vagy nem él eléggé a saját emberformáló és világot átalakító irodalmi eszközeivel. Ne feledjük el, hogy a sematizmus elleni harcot megelőzte az irodalmi pártosságért folyó harc, ami az irodalom népnevelő jellegéért, eszmeiségért folyt. Most, amikor fellépünk a sematizmus ellen, az irodalom alakjainak pa- pirjellege ellen, azt kívánjuk, hogy íróink mélyebben gondolkozzanak, gazdagabban, sok ol- dalubban ábrázolják az életet. Vájjon miért rossz a sematikus irodalom ? Az ilyen irodalom, amelyben a hős is, a barát is, az ellenség is csak életnélküli papir- maséfigurák, nem nevel vagy ÚGY NEVEL, -mint Fegyin elvtárs mondotta mint egy kiérdemesült vénkisasszony nevelőnő. Pedig a jó irodalom arra kell, hogy segítsen a világot megismerni és átalakítani. Az irodalomnak az a feladata, hogy tükröt tartson az ember elé és ezt mondja neki : “Nézd meg magad, ismerd meg embertársaidat, ismerd meg viszonyodat hozzájuk, ismerd fel saját jellemed lehetőségeit, — a rosszakat és a jókat egyaránt, tanuld meg követni a jobbik énedet.” A sematista irodalomban oly figurák szerepelnek, akikben az ember nem ismer saját magára, saját jobbik énjére, vagy az azt fenyegető veszélyekre. Az ily alakokkal nem tud igazán eggyé válni, velük gyűlölni és szeretni és nem kap kedvet velük együtt harcolni, cselekedni. Ez vonatkozik a prózára, meg a lírára is. Uj irodalmunkban a kommunista munkás, a kommunista vezető irodalmi alakjait még nem sikerült úgy megformálni, hogv azokban magukra ismerhetnének, ez az oka annak, hogy a könyvet elolvasva másnapra már elfelejtjük. UJ TÍPUSOK Mai könyveinknek, — jónak és kevésbé jóknak is az a baja, hogy gyorsan elfelejtjük őket, mert a típusok nem vésődnek bele agyunkba. Pedig mennyi típus van az átformáló Magyar- országon! Népünk azt várja, hogy Íróink állítsák elő azon típusokat az irodalomban is. akiket az életből már ismernek. Ilyen a dolgozó magyar asszony | típusa, vagy maga a dolgozó paraszt, aki az újjászületés folyamatán megy át. Nekünk nem prometheuszi, fauszti típusok kellenek most, a mi hőseink nem titánok, nem félistenek, még- csak nem is Toldi Miklósok, hanem egyszerű, dolgozó emberek. Nem hibátlan mesebeli hősök, hanem olyan' emberek, akik a kapitalizmusból jönnek és mennek a szocializmusba s közbe a világot átalakítva átalakítják önmagukat is. Egyesek úgy értelmezik a sematizmus elleni harcot, hogy most már visszahelyezzük jogaiba az ösztönös alkotókészséget s száműzzük az iró világnézetét, hogy elállunk azon tanácsunktól és kívánságunktól, hpgy a haladó iró tanulja meg, sajátítsa el a marxizmus-leninizmust. Nem állunk el ettől a tanácsunktól. A tehetség nem rossz dolog, sőt igen kívánatos, de nem szabad, hogy megelégedjen önmagával, annak is fejlődni kell, csiszolódni kell,, amit éppen a marxizmus-leninizmus nyújtotta tudás tesz lehetővé. Az ily világnézet ismerete nélkül megreked a tehetség, az egyénileg gyűjtött élettapasztalat zavaros lesz, az ilyen iró nem tud belőle kü- gazodni. AZ UTITÄRSAK Sok szó esett az utitársakról is. Szerintem már ez a szó is kezd lélektelen, gépies formulává válni. Külömben is az utitárs állapot nem lehet állandó. Amig ezt a formulát ismételgetjük, nem vesszük észre, hogy van ILYEN UTITÁRS, meg van OLYAN UTITÁRS is, vagyis az utitársak is változnak. Vájjon közönséges utitárs-e barátunk és harcostársunk, Darvas József? Nem, ‘jóval több annál: baj társunk, aki velünk együtt jön s mi vele együtt masírozunk. Vájjon egyszerű utitárs-e Szabó Pál? Nem, jóval több annál is. Pedig sem Darvas József, sem Szabó Pál nem párttagok, de irodalmi elvtársunk, az utitárs mesgyéjét túllépve megtanulták, a szociálista realizmus alapvető elveit és azért tudták megtanulni, mert lélekben és világnézetben odaálltak a mi igazságunk mellé. Azért hangsúlyozom mindezt bizonyos demonstrativ éllel, mert sokan vannak, akik azt hiszik, hogy párttagsági könyvvel együtt a bölcsek köve is a zsebükben van. Ezeknek azt mondom, bizony elmehetnének Veres Péterhez megtanulni, hogyan kell a dolgozó embert igazán híven, elevenen és szeretettel ábrázolni. A dolgozó ember szerété te ami minket Véres Péterrel összeköt. És mégis vannak olyan kommunisták, akik az emlitett írókat még utitársként is fanyalogva fogadják. Ezek meghamisítják Pártunk politikáját. Az üyen szektáriánusoknál a proletárhegemónia az irodalomban azt jelenti, hogy ki kell a többit túrni, mert “a szemétdomb kicsi, nincs hely több kakas számára”. Az ilyen szektáriánusok számára a proletárhegemónia csak jelszó, cégér és mögötte hiúság, sértődöttség, frakciós kicsinyesség van. Nem engedjük, hogy a proletárhegemónia címén és ügyén szétrombolják nemzeti irodalmunkat, demokratikus és szocialista irodalmi táborunk egységét. AZ IRODALMI EGYSÉG Nem engedjük, hogy szűk és korlátolt szektáriánusok barátainkat ellenségekké bélyegezzék. Ezt azért kell hangsúlyozni, mert a kongresszuson is imitt- amott jelentkezett az irodalmi életünkben meglévő klikk-szellem. A kicsinyes hiúság, cinizmus, sztár-világnézet, egocent- rizmus; ez mind-mind táplálja és tenyészti az elvtelen klikk-szellemet. Meg kell tehát teremtenünk irodalmunk igazi egységét, amelyet Pártunk II. Kongresszusa nemcsak felvetett, hanem követelt. Ez megkívánja az írószövetség egységes, baráti, elvi együttműködését a kommunista és nem kommunista irók között. Éhez hozzátartozik az is, hogy a kommunista pártszervezet az írószövetségben ne tolja háttérbe magát a szövetséget, ne sajátítsa ki feladatait, ne helyettesítse a magyar irók egységes szervezetét. De az irodalmi egység nem csak szervezetileg, hanem szellemi egységet is jelent. A magyar irodalom legyen egységes, demokratikus, szociálista, vagy szocialistává fejlődő irodalom. Nem katonai irodalmat akarunk, szakmai, vagy céhirodalmat, mert amit a munkásról, a parasztról vagy katonákról Írunk, az az egész népet érdekli. Legyen a magyar népi irodalom fegyver népünk harcában a jobb életért a szocialista Magyarországért. TRU C-POLITIKA NEW YORK — Az “American Chemical Society” gyémánt (75 éves) évigyülésén Dr. E. J. Crane (Columbus, O. városból) arról a veszedelemről beszélt, ami a tudományt és általában a tudományos világot éri a nagy “titkolódzás” következtében. Dr. Crane ezt az erőszakolt titkolódzást találó módon “struc-politikénak ” nevezte. Dr. Crane erélyesen elitélte az amerikai kormány azon rendeletét, amely eltiltja bizonyos tudományos könyvek külföldre való szállítását. Ezt a rendeletet nevetségesnek tartja, miután a már egyszer könyvben publikált tudományos adatok nem titkok s azokat nem lehet eltitkolni külföldi tudósok előtt úgy, hogy nem adjuk el nekik a könyveket.. SZOMORÍT IHR A Bérmunkás califomiai olvasóinak Los Angelesben tartott találkozóján igen szomorú hirt hozott számunkra Patchy munkástársunk, aki a napokban elment meglátogatni régi jó barátját, lapunknak is hü olvasóját, a Monrovia, Cal. városban lakó Tamás András munkástársunkat, ahol arról értesült, hogy a munkásmozgalom e régi harcosa még augusztus 3-án elhalt. Californiai tartózkod ásom alatt többször meglátogattam Tamás “bácsit”, mint ahogy neveztük az értelmes, idős munkástársunkat, akiről a szó szoros értelmében kisugárzott az emberi jóság és tisztesség. Éppen azért mi, akik személyesen is ismertük, mély fájdalommal vettük a haláláról szóló hirt. A 74 éves Tamás bácsi Erdélyből vándorolt ki, valamikor 1901 körül. Értelmes ember lévén, hamar bekerült a szocialista mozgalomba s a régi mozgalmi emberek még emlékeznek rá. Amikor Californiába került, ápoló lett egy T.B. szanatóriumban, ahol ezen munkán vagy 30. évet töltött s aztán nyugalomba vonult. Az utolsó években a szemei annyira elgyöngültek, hogy már nem látta a betűket, azért a felesége olvasta fel neki a Bérmunkást, amit már türelmetlenül várt minden héten, — mint nekem mondotta. Tamás bácsit a sors megkímélte a halál fájdalmaival járó szenvedésektől. Minden előzetes jel nélkül, egyszerre összeesett és pár perc alatt meghalt. Felesége és egy férjezett lánya gyászolják, amely gyászban a Bérmunkás szerkesztősége és ösz- szes olvasó tábora osztozik velük. Geréb József
