Bérmunkás, 1951. július-december (38. évfolyam, 1688-1712. szám)

1951-07-07 / 1688. szám

8 oldal BÉRMUNKÁS 1951. julius 7. HÍREK MAGYARORSZÁGBÓL ARAT A SZÖVETKEZET Magyarországon megkezdő­dött az aratás. A kilátások oly bő termést ígérnek, amilyen év­tizedek óta nem volt az ország­ban. A kalászokat nem csak a jó időjárás érlelte ily dússá, tö­mötté, hanem az öntudatos dol­gozó parasztság tervszerűen, időben elvégzett gondos mun­kája is. A jó termés ezenfelül visszatükrözi azt a segítséget, melyet mindennapi munkájá­ban a magyar falu a várostól kapott. Tízezer traktor dübör­gése visszhangzik a kasza alatt zizegő gabonában. A múlt év­ben felénél több műtrágya gaz­dagította a termőföldek erejét, mint egy évvel előbb és száz és százezer mázsa nemesitett vető­mag, tiz- és tízezer mázsa csává­zószer, a gépállomások száz és száz gabonatisztitó gépe járult hozzá, hogy dúsan termő mag kerüljön a jól megművelt föld­be. Egy év alatt háromszorosá­ra nőtt a termelőszövetkezetek területe és a közös gazdálkodás mindenütt meghozta a várt ered­ményt; holdanként 3-4 mázsá­val nagyobb terméshozam Ígér­kezik a szövetkezeti földeken, mint a kis parcellákon. Aratnak Szatymazon. Különö­sen annak nagy dolog ez, aki most az első esztendőben tapasz­talta, mit jelent három-négy ta­nya és egy-két utcasor népével együtt a fél falu határában gaz­dálkodni. Most aztán mindenki láthatja a “Szabadság” termelő- szövetkezet embermagasságot meghaladó rozstábláin, vállig érő búzatábláin, mit ér a közös munka, a földekre kiszórt 350 mázsa műtrágya és a traktorok mélyen szántó ekéje. Tóth Mihály, a szövetkezet elnöke ott áll a közel két és fél­métert elérő rozs mellett, nézi az árpa aratását. A sándorfalvi rés rákszűrést és most már va­lamennyi járási székhelyen mű­ködik rákszürő állomás. A múlt évben körülbelül kétezer nőt vizsgáltak meg, ez év első négy hónapjában pedig már hatezer nő jelentkezett vizsgálatra. A fejlődést jelentősen segítette a Magyar Nők Demokratikus Szö­vetsége és a Vöröskereszt felvi­lágosító munkája. A szűrés so­rán sok olyan rákos beteget ta­láltak, akiknek betegségét biz­tosan tudják gyógyítani, mert az még kezdeti állapotban van. Kiskunhalason a városi kór­ház 16 ágyas szülészeti osztá­lyát az ötéves terv során 40 ágyas korszerű szülészetté fej­lesztik. A Nyíregyházi építőipari tech­nikum a múlt év őszén nyílt meg három osztállyal és 120 hallga­tóval. A jövő iskolaidényben a mostani három osztállyal szem­ben öt osztályt szerveznek 200 hallgatóval. A Kiskunfélegyházi “Kiskun muzeum” kezdeményezésére fa­lumúzeumot rendeznek be Kis- kunmajsán és Alpáron. A régi gazdálkodási formák néprajzi emlékeit gyűjtik itt össze és megmentik azokat az értékeket, amelyek az eke nyomán kerül­nek napvilágra. gépállomás aratógépe ki is áll a táblából. Csak egy saroknyi van hátra és azt az emberek ké­zi kaszával aratják le. Ahogyan Hirdeti a gazdag aratást a százholdakra nyúló árpa, rozs és gabonatábla, a tér­den felül érő kukorica, úgy gaz­dagodik vele együtt a szövetke­zet, úgy szépül a tagok élete is. 1950. februárjában kezdték a szövetkezést. Akkor mindössze három tehenük és három lovuk volt. Ma 19 tehenük és 14 egy­éves növendékük van, 3 ló he­lyett pedig 16. Már tavaly sem volt megve­tendő, amit az osztozkodásnál egy-egy család készpénzben és terményekben kapott. Jutott ab­ból sok mindenre, amire azelőtt legfeljebb, ha álmukban gondol­hattak a dolgozó parasztcsalá­dok. Most a kilátások olyanok, hogy a jövedelmük legalább 25- 30 százalékkal magasabb lesz a múlt évinél. És ez az aratás másként is meghozza gyümölcsét. Akik nyi­tott szemmel járnak a határban a kisparcellát művelők közül, azok egymásután látják be, nincs miért tovább kételkedni­ük. Hiszen a szövetkezetiek, ezt a mostani munkájuk is bizonyít­ja, nem csak a mának élnek. Gondolnak a következő évre is. Alighogy befejezték az árpa aratását, ahol elkezdték, már el­végezték a tarlóhántást, sőt egy jókora darab földben már elve­tették a másodnövényeket is, hogy legyen miből kihizlalni ősz­re a 100 süldőt. Nem csoda igy, hogy tavasz óta már húszán je­lentkeztek a csoportba. A sándorfalvi gépállomás ara­tógépe pedig alighogy végzett Szatymazon az árpa aratásával, áthuzatott a sándorfalvi “Rózsa Ferenc” szövetkezetbe, ahol a kéziaratók mellett vágja rendre a dús árpatermést. A gép egyen­letes zaja felveri a mező csend­jét. A kaszával aratók rajta fe­Ajkán az ötéves terv kereté­ben két és félmillió forint be­ruházással uj egészségház épül amelynek felszerelésére másfél- millió forintot irányoztak elő ebből az összegből. Az építési munkát a napokban kezdték meg. Komárom megyében az ötéves terv második évében hat uj böl­csőde létesült, mégpedig Komá­romban, Tokondon, Dorogon, Lábatlan, Nyergesujfalu és Sá­risáp községben. A Debrecen-Pallagpusztai Nö- vénynemesitő Intézet kísérleti telepén több éve sikeres kísérle­tek folynak az öntözés nélküli rizs termesztésével. A rizs szá­razon termesztésének igen nagy a gyakorlati jelentősége, egyfe­lől azért, mert jelentős költség­megtakarítással jár, másfelől lehetővé teszi a hazai rizster­mesztés nagyarányú kiterjesz­tését. Emellett éppen azokat a laza, homokos területeket leheL ne bevonni a termesztésbe, ahol ötnözőberendezéseket sok ecet­ben nem is lehet létesíteni. Az Encs közelében létesített tüdőbeteggondozóval 15-re emel­kedett a Borsod-megye területén működő tüdőbeteggondozó inté-1 zetek' száma. lejtik szemüket. Hosszan elné­zik a gépet, amely már az uj időket, az épülő szocialista falu arculatát hirdeti. — BUDAPESTI HÍREK — Pestszentlőrincen — Budapest XVIII. kerületében, a kormány­zat nagy beruházásokkal köny- nyiti meg a dolgozó anyák éle­tét. Az Ady Endre-utcában 720.000 forintos költséggel 120 férőhelyes napközi-ott honos óvodát építenek, a Kossuth La­jos-utcában pedig 600.000 forin­tos költséggel korszerű, szép bölcsőde épül. A dolgozó anyák reggeli munkábainduláskor be- vihetik gyermekeiket a bölcső­débe, vagy a nagyobbakat az óvodába és este értük mehetnek. Napközben a csecsemőket szak­képzett gyermekápolónők gon­dozzák, az óvodásokkal pedig pedagógusok foglalkoznak. Az intézményekben minden igényt kilégitő teljes ellátásban része­sülnek a gyermekek. A Ganz árammérőgyár labo­ratóriumában nemrégiben elké­szült egy uj tipusu árammérő mintadarabja. Rövid idővel ezu­tán 50 darabot gyártottak kísér­leti célokra. Az uj árammérő szerkezete egyszerűbb és a mi­nősége jobb a réginél, 400 szá­zalékos megterhelésnél is pon­tos. Hatvanhárom darabbal ke­vesebb alkatrésze van, mint a réginek és összeszerelésének ide­je egy órával rövidebb. Az uj árammérő szerkesztésével az öt­éves terv Végére több mint 6 millió forint évi megtakarítást érnek el. A Főváros csatornahálózatát a felszabadulás óta 37 kilomé­terrel növelték az ötéves terv során pedig újabb 23 kilométer­rel bővítik. Ebben az évben fő­ként a peremkerületek csatorna­rendszerét fejlesztik tovább. Az Úttörő köztársaságban 100 holdnyi területet kerítenek kö­rül és parkosítanak. Ezenkívül személyzeti és raktárépületet és uj egészségházat építenek. 180 férőhelyes óvodát építe­nek a X. kerület Pongrácz-ut 19. szám alatt, több mint egymillió forintos költséggel. A munkát előreláthatólag augusztus végé­re fejezik be. IPARI KÖZPONT — DUNAI KIKÖTŐVÁROS A felemelt ötéves terv az ed­dig megindult városépítés üte­mét nem csak meggyorsította, hanem egyben ki is szélesítette. A terv Vácot, az eddig lassan fejlődő, álmos kisvárost 1954. végére lüktető életű iparváros­sá fejleszti. A fejlődés folyomá­nyaképpen a jelenleg 22.000 la­kosú városnak 1954-re már 50.- 000 lakosa lesz. Vác egyike a legrégibb tele­püléseknek a Duna mentén. Előnyös földrajzi fekvése foly­tán már múltban is meg lett volna minden lehetőség a város gazdasági és kulturális fejlesz­tésére, azonban a földesúri és tőkés osztályok mit sem tettek ennek érdekében, sőt az utóbbi évtizedekben a város iparosítá­sát egyenesen akadályozták. Amikor 1906-ban a főváros Vác déli részén járműjavítót akart létesíteni, ahová Csepelről jöt­tek volna a szakmunkások, az akkori városi tanács ellenkezé­sével találkoztak: “Nem aka­runk nemkívánatos elemeket lát­ni a püspöki székhely megszen­telt területén!” — hangzott a döntés. Az iparosítással ezután hosszú ideig senki sem kísérle­tezett. A felszabadulással uj élet kö­szöntött be. A város kezdte le­rázni évszázados tespedését. Az első, amit a nép legvőzött, az ősi ellenség, a viz volt. Megépí­tették az alsóvárosi árvédelmi töltést. Ez volt az első tavasz, amikor a partmenti lakókat a Duna vize nem öntötte ki, mint az ürgéket. Már a hároméves terv nagy­szabású építkezésekkel gazdagí­totta Vácot. Óvodák épültek, rendbehozatták az iskolákat, megindult a helyreállított FORTE, a fényérzékeny anya­gokat gyártó üzem munkája is. A öntőipariskola uj csarnokot kapott. A fonógyárnál uj kul- turház épült. Az ötéves terv azután a vá­ros fejlesztésének, iparosításá­nak szinte beláthatatlan távla­tait nyitotta meg. A városban a munka már megindult. Az öreg Naszály ol­dalában munkások és mérnökök jelentek meg s a nagy hegy, amely azelőtt menedéketadó ba­rátja volt az üldözötteknek, most az alkotó munka színhelye lett. Sürü erdőit, zeg-zugos sza- kadékait csillepálya hasítja át, amely a kibányászott mészkövet szállítja. Lábainál pedig mére­teiben és termelési lehetőségei­ben Középeurópában egyedülálló üzem, a Dunai Mész és Cernent- mü épül. A földrajzi adottságok kiak­názásának most már nincs aka­dálya; a Dunakanyar mentén épült Vác nagyforgalmul kikö­tőváros lesz. Az öreg Duna ége­tett mésszel megtöltött uszályo­kat szállít majd hátán Pentelé- re, a kohósalak pedig visszake­rül Vácra és a cementgyártás­nál használják fel. ELTÁVOLÍTOTTÁK BUDA­PESTRŐL A DOLGOZÓ NÉP ELLENSÉGEIT A magyar belügyminisztérium közli: ”1951. május 21-től júni­us 15-ig Budapestről a követ­kező nemkívánatos elemeket te­lepítették ki: Hat volt herceget, 52 volt grófot, 41 volt bárót, valamint hozzátartozóikat, 10 volt hor­thyista miniszter, 12 volt hor- thyista államtitkárt, 85 volt horthyista tábornokot, 324 volt horthyista törzstisztet, 67 volt csendőr és rendőrtörzstisztet, 30 volt gyártulajdonost, 46 volt bankárt, 53 volt gyárigazgatót, 93 volt nagykereskedőt, 105 volt nagybirtokost, valamint hozzá­tartozóikat. A kitelepítettek la­kásait dolgozók, elsősorban sztahanovista vagy nagycsalá­dos ipari munkások kapják meg.” Budapest becsületes dolgozó népe örömmel és elégtétellel vet­te tudomásul a kormány intéz­kedését és úgy vélekedik, hogy legfőbb ideje volt annak, hogy a hatóság végre közbelépjen és ezeket az elemeket, akik a múlt­ban Horthy véres terroruralmá­nak lovagjai s ezen uralom gaz­dasági támogatói, most pedig az ellenséges hírverésnek, felvá­sárlásoknak, zavartkeltésnek fő szervezői voltak, — eltávolítót sák a főváros területéről.

Next

/
Thumbnails
Contents