Bérmunkás, 1951. július-december (38. évfolyam, 1688-1712. szám)

1951-09-01 / 1695. szám

1951, szeptember 1, BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZÖSÉGI ÉVFORDULÓN A Bérmunkás életében min­dig nagy fontosságú volt a La­bor Day, nem mintha elfogadta volna a forradalmi jelentőségű Május Elseje ellensúlyozására szánt kapitalista alkotást, a La­bor Day-t munkás ünnepnek. Azt sohasem tette, mert rendü­letlenül hü maradt a nemzetközi forradalmi szolidaritást kifeje­ző Május Elsejéhez. Jelentős volt azért, mert ezen a napon jöttek össze évenként Amerika öntudatos, harcos, ma­gyar származású Ipari Union- istái, hogy megtárgyalják a Bér­munkás ügyeit. • Ezen a napon mondtak bírá­latot a Lapbizottság évi munká­ja felett, tettek jelentést az el­múlt évben végzett munkáról, kitervezték a következő év fel­adatait az agitáció módjairól, a Bérmunkás fenmaradásának a biztosításáról. Sok viharos Országos Érte­kezlet folyt le a Bérmunkás fen- állása óta, sokszor került vál­ságos helyzetbe nem csak az anyagiak előteremtését illetőleg, de a lefolyt események, a két vi­lágháború, a nagy orosz forra­dalom, a második világháború utáni társadalmi változásokkal szembeni állásfoglalások kérdé­sében is. Az elmúlt 15 év eseményei különösen próbára tették az Or­szágos Értekezletek delegátusa­inak a helyes forradalmi meglá­tásait, hogy a felmerülő éles tár­sadalmi változásokban megtalál­ják a helyes utat és a nagy el­lentétek dacára is, minden eset­ben megtudta őrizni a forradal­mi tisztánlátását, amelyet a ké­sőbbi események igazoltak és fő­leg megtudta őrizni a Bérmun­kás körüli csoportnak az egysé­gét, amelyet a legnagyobb igye­kezettel sem tudtak megbontani a “baloldaliak”, amelyek azóta végleg elsülyedtek a kapitaliz­mus mocsarába. HITLERTŐL TRUMANIG Ez a két név szimbolizálja azt a gigászi küzdelmet, amelyet a Bérmunkásnak meg kellett har­colnia az elmúlt 15 év alatt, amióta a náci-fasizmus Európá­ban uralomra jutott, leveretett egy véres világháborún keresz­tül, hogy végül Amerikába le­gyen a világuralomra törekvő amerikai imperialista kapitaliz­mus irányítása. A Bérmunkásnak kezdettől fogva az volt az álláspontja, hogy az uralomra jutott náci­fasizmus a pusztulásra Ítélt ka­pitalista termelési rendser leg­veszedelmesebb, legbrutálisabb megnyilvánulása, amely veszé­lyeztette a munkásmozgalmat, amely évtizedekre vetette vissza a munkásosztály felszabadulási törekvéseit, amiért is a legkimé- letlenebb harcot kell ellene foly­tatni, felhasználni ebben a harc­ban a kapitalizmus két csoport­jának az ellentéteit is, amely a második világháborúban nyilvá­nult meg. , A náci ellenes küzdelemben el­lentétek támadtak a Bérmunkás csoportban, bármily hihetetlen is, akadtak olyan egyének, aki­ket elszéditett a hitlerizmus győzelme, amelynek a hazug jel­szavait “baloldali” mázzal von­ták be és megszéditettek vagy két tucat régi harcost, akik el­hitték, hogy a hitlerizmus győ­zelme közelebb viszi a munkás- osztályt a felszabaduláshoz. Éveken keresztül kemény har­cot kellett vivnunk ez ellen a csoport ellen, mig az események a Bérmunkás álláspontját teljes egészen igazolták. A “baloldal” vezérei azóta tel­jesen levetették az álarcukat, teljesen belesülyedtek a kapita­lista mocsárba, ma ott ágálnak minden fasiszta megnyilvánulás­nál, reakciós polgári, vagy val­lási csoportokban élik ki az ak­tivitásukat. A követőik szégyen­kezve elbújnak, ahelyett mint egyesek belátva a tévedéseiket, újra aktiv forradalmi munkával igyekeznének jóvátenni a jóhi­szemű tévedéseiket. DÖNTŐ HARCOK A kapitalizmus elleni harc a végső összecsapás felé fejlődik ki. A második világháború után, hatalmas eltolódások keletkez­tek ebben a küzdelemben. A szovjetek voltak, amelyek megszüntették a kapitalista ter­melési rendszert, amely ország oroszlánrészt vett ki a nácimus leverésében és ennek a segítsé­gével más országok is követték a szovjetek példáját és megdön­tötték a kapitalista termelési rendszert és egy a szovjetektől elütő, uj társadalmi rendszeren keresztül igyekszenek eljutni a szocialista társadalomba. Ennek a csoportnak és vele az egész munkásosztálynak hatal­mas megerősödést jelentett a kínai nép győzedelmes felszaba­dulási harca, amely a 450 milliós Kínában is összetörte a régi 1 uralmi rendszert. A nagy kínai birodalommal határos országokban évek óta éles fegyveres harc folyik a gyarmati elnyomók és a szolgá­latukba szegődött benszülött burzsoázia ellen. De forrongás van egész Ázsiában, amelynek a hatása mindjobban érezhetővé válik Afrika gyarmati és fél­gyarmati országaiban is. A kapitalizmus reszketve fi­gyeli ezt az átalakulást és azt, hogy Európa nyugati országai­ban is a dolgozók mülió sora­koznak fel arra, hogy kövessék testvéreik példáját. De nem csak figyelik, de el vannak határozva arra is, hogy bármely áldozat árán is, meg­mentik a tőkés termelési rend­szert és szövetkeztek arra, hogy együtt fegyveres erővel aka­dályozzák meg a munkásság tö­rekvéseit és “felszabadítsák” a már a kapitalista termelési rend alól megszabadult és a szocia­lizmust épitő országok népeit. Ennek a szövetségnek a törté­netét és törekvéseit jól ismerik a lapunk olvasói, mert a Bér­munkás még a hitleri uralom teljébe megjósolta azt, hogy a fasizmus különböző formái nem pusztulnak el Hitlerrel és Mus­solinival, hanem a szorongatott imperialista kapitalizmus élni fog ezzel a rendszerrel, mihelyt veszélyeztetve érizi uralmát és ez ellen a megújult fasizmus ellen éppen úgy harcolni fog, mint harcolt a náci-fasizmus el­len, annak bukásáig. HOL A HELYÜNK Egy pillanatig sem volt két­séges, hogy ebben a gigászi küz­delemben a Bérmunkás és annak az olvasótábora hol fog állani. Természetesen következik az egész múltjából, elvinyilatkoza­tából, hogy sohasem kerülhet egy frontra a kapitalizmussal, soha meg nem fogja szegni a munkásosztály nemzetközi szo­lidaritását még akkor sem, ha annak felszabadulási harca más eszközökkel, más irányvonalon történik is mint amit a mi elmé­letünk előír. így termésetes volt, hogy szi­lárdan álltunk a Népi Demokrá­ciák, a Kínai Népköztársaság, a szolgaság alól felszabadulni akaró gyarmati népek és az egész nagy béketábor mellett anélkül, hogy az elvi álláspon­tunkat, vagy függetelnségün- kpt feladtuk volna. Annál inkább is kötelessgünk volt ez, mert a világ kapitaliz­mus kormánya . élén Amerika áll. Ő pénzeli, ő fegyverezi fel a nemetközi reakciót és teszi egy katonai táborrá az egész vi­lágot. A dollárral és az atom­bombával a kezében vüágura- lomra törekedve, úgy kül- mint belpolitikájában Hitler eszköze­it használja fel és rohamléptek­be fasizálja Amerikát és megy a harmadik világháború felé, amely elképzelhetetlen kataszt­rófába dönti az emberiséget év­ezredes kultúrájával együtt. Ha egységesek voltak is a ma­gyar származású Ipari Unionis- ták ebben a kérdésben, mint azt jól tudjuk az IWW központja J I más álláspontot fogadott el, ép­pen a kapitalista cseléddé zül­lött magyar volt ipari unionis- ták uszítására és bármily hihe­tetlenül hangzik is, nem ezeket az árulókat bélyegezte meg az IWW múlt évi kongresszusa, ha­nem a Bérmunkástól vonta meg azt a jogot, hogy az IWW jelvé­nyét viselje. Ma már látják a tévedésüket, mert hisz azok akik keresztül­hajszolták ezt a határozatot, méltók voltak az aljas áruló magyar barátaikhoz, már ők is követik az ő példájukat és áru­lójává váltak az IWW mozgal­mának. Reméljük, hogy a meg­tisztult IWW visszatér a forra­dalmi vonalra és ez lehetővé fogja tenni azt, hogy a Bérmun­kás újra nem csak a jellegébe, de hivatalosan is az IWW ma­gyar nyelvű lapja legyen. ALNI A GÁTON! Szélcsendes időben őrt állani hem nagy dolog, de megmarad­ni az őrhelyen, amikor veszé­lyeztetve van a hely, amikor a harc komolyra vált, próbaköve a bátorságnak, az elvhüségnek. Viszont megfutni a veszély ide­jén, otthagyni a nemzetközi munkásmozgalomba elfogl a 11 őrhelyet, gyávaság és árulás, amely bármilyen kicsi is, az az őrhely elárulása, hátbatámadá­sa a munkásosztály nagy küzdel­mének. Meg vagyok győződve arról, hogy a Bérmunkás és a köréje csoportosult irók, aktív munká­sok és maga az olvasótábor, so­ha sem fogja önként feladni az őrhelyét. Az kétségtelen, hogy soha sem áll át a kapitalista ol­dalra, soha “semleges” sem lesz, amely éppen olyan árulás, mint az átállás, de bizonyos az, hogy önként el nem fog hallgatni, hir­detni fogja a munkásosztály iga­zát mindaddig, amig erre lehető­sége meg .van, amig a durva erő­szak bele nem fojtja a szót. Meg vagyok győződve arról, hogy a mai helyzet is egységes állásfoglalást vált ki a most La­bor Day-kor összejövő Országos Értekezletből, mert harcos for­radalmárok jönnek ott össze, kik egy emberöltőn keresztül áll­ták a harcot. Kik meg nem hát­rálnak öregségükre akkor, ami­kor a legnagyobb szükség van minden harcosra, amikor a ka­pitalista világ döntő rohamra készül az uralma alól már felsza­badult és felszabadulni törekvő munkásosztály ellen, mert mint Thomas Payne mondta: “Ezek azok az idők, mik próbára te­szik az emberek lelkét.” Ezideig a Bérmunkás gárdá­jának — beleértve az Íróit, ad­minisztrációs munkásait és az olvasó táborát — a “lelke” ki­állotta a próbát. Egyetlen ma­gyarnyelvű lap, amelynek az elő­állítása, megjelentetése 15 év óta kollektiv alapon történik. Egyetlen lap, amely függetlenül, de megalkuvás nélkül hirdeti a munkásosztály igazát. Öreg, egy életen keresztül folyton harcoló proletárok jön­nek össze, ez a biztosíték arra, hogy a Bérmunkás továbbra is ott fog állni a gáton, kis erejé­vel segíti rendületlenül a mun­kásosztály harcát a felszabadu­lásért, a háborús uszítok ellen a békéért. BESZTERCE OSTROMA A Magyar Népköztársaság pár héttel ezelőtt uj követet jellemzőbb azonban Amerika háborús készülődésére és a hábo­rús szellem erőszakos emelésére Brig. Generális John M. Michae­lis vallomása, akitől ilyesmiket idéznek a lapok: A koreai háború az amerikai katonát igazi, hidegvérű, képzett “professzionális gyilkossá” nevelte, úgy, hogy ezek (a Koreában harcolók) sokkal jobb katonák, mint a második világháború GI-ja (katonája) volt. Ha nem maga a legfőbb generálisok egyike mondaná, hogy az amerikai katonából hidegvérű “professzionális” gyilkost akar­nak nevelni, talán meg is lincselnék az illetőt, de igy dicséretnek kell vennünk ezt a hátborzongató jelzőt. Lehetséges az, hogy ez a generális nem tudná, hogy a hazá­ját védő katonákat nem nevezik gyilkosoknak? Hogy ez a cim csak a támadó hadseregnek jár ki, amelyik mások országát pusz­títja tüzzel-vassal? Vagy talán nagyon is jól tudja és azért használta ezt a jel­zőt?

Next

/
Thumbnails
Contents