Bérmunkás, 1951. július-december (38. évfolyam, 1688-1712. szám)
1951-08-25 / 1694. szám
1951, augusztus 25. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZÖSÉGI LESZ-E HÁBORÚ? Erre nagyon könnyen rálehet mondani, hogy nem lesz, hanem van, a kapitalista társadalmi rendszer mai állapotába a háború állandóvá váit, valahol mindig folyik a vér. Az elnyomott gyarmati népek ellen, amelyek fel akarnak szabadulni, az imperialista elnyomók uralma alól, állandóan háborút folytatnak az elnyomók. Ezek a harcok nem szűnnek meg addig, amig meg nem szűnik a gyarmati elnyomás. Indo-Chinaba, Malay szigeteken, Burmában, a Fillippini szigeteken évek óta folyik a véres harc a kegyetlen elnyomók ellen. A felszabadult kinai nép ellen harcra készülődik Chiang zsoldos serege. Afrika népei is állandó lázadásban vannak az elnyomók ellen. Szomorú jelenség az, hogy ezekben a szabadságharcokban, mindenütt ott látjuk az amerikai segitséget az elnyomók mellett. Amerika által nyújtott hadianyaggal és pénzel bírják csak az elnyomók folytatni a harcot a felszabadulni törekvő népek ellen. Izrael állandó készenlétben van az arab államok támadásával szemben. India farkasszemet néz Pakistánnal, hogy arról ne is beszéljünk, hogy Koreába már 13 hónapja folyik az UN “rendőri” akciója amelynek következtében müliók haltak és sebesültek meg. Az egész ország romhalmazzá vált és nem sok remény van arra, hogy a most folyó fegyverszüneti tárgyalások eredményre fognak vezetni. De ezek az állandóan folyó harcok, csak előjátékai annak a rettenetes összecsapásnak, melyre minden erővel készülnek a kapitalista rendszer alatt élő országok kormányai. LESZ-E VILÁGHÁBORÚ? Miután a kapitalizmus alatt állandóak a háborúk, helyesen úgy kell feltenni a ma legsúlyosabb problémáját, hogy lesz-e uj világháború? Ha az amerikai hivatalos személyek, lapok, rádiók nyilatkozataira építünk, akkor azt kell mondanunk, hogy lesz, mert ezek szerint elkerülhetetlen a leszámolás a kijelölt ellenséggel. Szerintünk az ellenség felkészültsége, katonai ereje sokkal nagyobb, mint az amerikai irányítás alatt levő kapitalista államoké. Minden lehető erőt meg kell feszíteni, hogy két-három év alatt utolérjük az ellenfél katonai erejét, sőt túlhaladjuk azt. Három éve, hogy ez a felkészülés elkezdődött, azóta Amerika saját és szövetségesei felszerelésére megszámlálhatatlan billiókat költött el és költ majd el a következő két évben, hogy a “szabad demokratikus” világ készen legyen a “szovjet agresz- szió megállítására”. Körös-körül az egész világon, Afrikába, Ázsiába, Európába, hatalmas repülő és tengeri bázisokat épit ki a hadügyi kormányzatunk. Az egész ipari képességünket ennek a szolgálatába állítottuk, mindjobban leépíti a kormány a polgári szükségletre való termelést. Amerikai katonák vannak a világ minden részén. A nagy hadifelkészülés következménye a dollár elértéktelenedése, az infláció, a közszükségleti cikkek árainak folytonos emelkedése, amellyel nincsenek arányban az elkésett béremelések, amelyet mire meg kap a munkásság, már az uj drágulás miatt értékét vesztette és igy az amerikai nép életszínvonala fokozatosan sülyed. Az amerikai kormány minden “szabad és demokratikus” kormányt szövetségesévé tesz, igy került be a nagy szövetségbe Chiang, Ree, Tito, Franco, amelyekre ugyan az amerikai liberálisok fintorgatják az orrukat, de végül elismerik, hogy ha a fentieket nem is lehet demokráciáknak nevezni, de rengetek képzett katonáik vannak, amelyeket fel lehet használni ágyu- tölteléknek és ez annál is fontosabb szerintük, mert a szövetség ellen tiltakozó európai kormányok népei a harmadik világháború esetén teljesen megbízhatatlanok, sőt ellenséges magatartást tanúsítanak az amerikai szövetséges ellen. Igazság az, hogy Amerika népe nem akar háborút, az eddig folytatott szavalások mind azt igazolják, hogy a nép a koreai kaland befejezését óhajtja. Nem akar a nép túlnyomó többsége háborút, de leszámítva egy kis réteg munkást és tudóst, művészt, irót, teljesen közömbösen viselkedik, egyetlen lépést sem tesz a háború megakadályozására. Elhiszi azt, hogy a békét csak erős, fegyveres készenléttel lehet biztosítani. FEGYVERES BÉKE Ez teljesen hamis álláspont. Soha még a történelem folyamán a fegyverkezési verseny nem vezetett máshoz, mint háborúhoz. A fegyveres béke jelszavát már nagyon jól ismerjük a cár, Vilmos császár, Hitler, Mussolini mind ezt a jelszót használták a fegyverkezés fokozására, amelyek végül is a két világháborúhoz vezettek. Sajnos ma Amerika irányítása teljesen a nagytőkések és a tábornokok irányítása alá került. Különösen áll ez a hadi felkészülésre és a külügyi politika irányítására, amelyeket ma már nem a tőkések megbízottai, hanem a legnagyobb vállalatok fejei irányítanak, kik egyrészt dögre keresik magukat a hadifelszerelésen maradt haszonnal, másrészt készek arra, hogy az európai és ázsiai befektetéseiket, amelyeket a felszabadulni vágyó népek veszélyeztetnek még egy világháborún keresztül is megvédjék. Katonáink és politikusaink teljesen átvették a régi porosz tábornokok és politikusok kard- csörtetését, amely a vüág népei szemébe teljes joggal, ma Amerikát tartja a porosz imperializmus és militarizmus örökösének, amely sietve öleli keblére a tegnapi ellenségeit, a német, olasz, japán tábornokokat és politikusokat. Azt a hisztérikus háborús hangot, amely egyedül nyer nyilvánosságot ma már ebben az országban, erősen szítják a világ minden részéről idehozott fasizta szökevények. Tízezrével vannak ma már itt olyan véres- kezű volt katonatisztek, politikusok és egyéb gyilkosok, tolvajok, kikre hazájukban akasztófa, legjobb esetben börtön várna. Ma ahelyet, hogy Amerika miként a háború után — kiadná ezeket a gonosztevőket az illetékes hatóságoknak, nem csak megtűri őket, hanem az adófizetők pénzéből tartják el ezt a bandát, hogy itt gyűlöletet hirdessenek a saját népük ellen, hogy hirdessék itt a háború elkerülhetetlenségét. AZ OROSZ AGRESSZOR Politikusaink az elnöktől lefelé a legaljasabb véreskezü D. P.-ig, mint folyton arról szónokolnak, hogy meg kell állítani a kommunsita agressziót. Sajnos se a politikusok, se a tábornokok, se a nagytőke kezében levő sajtó és egyéb propaganda szerv amelyek folyton ezt a lemezt játszák, elfelejtik való tényekkel igazolni azt, hogy mibe is nyilvánul meg a kommunista vagy a szovjet agresszió. Egyetlen esetben még _ csak meg sem próbálták Malayban, Indo- Kinában, Koreában folyó harcokban oroszok vettek volna rést, hogy orosz fegyvereket használtak volna, hogy a szovjet pénzelné ezeket a forradalmakat. Maga Douglas főbíró, ki bejárta ezeket a területeket azt állítja. hogy ott egy szabadságharc folyik a kegyetlen elnyomók ellen. Senki sem állítja, hogy Szovjet felfegyverezné Amerika szomszédait, hogy katonai bázisokat építene Amerika körül, uogy lázadásra hívná Amerika népét a mai kormány ellen, még azt sem tudják bizonyítani, hogy a szovjet résztvenne a fegyverkezési versenyben, hogy felfegyverezné a szövetségeseit, holott a fenti tényeket Amerika elköveti. Nem csak ő fegyverkezik, hanem felfegyverez és pénzel minden olyan kormányt, amely szovjet ellenes. A katonai bázisok ezreivel veszi körül a szovjeteket. Ez való tény, hisz a kongresszus szavazza erre a billiókat. Nem kell nagy szovjet propaganda ahoz, hogy a vüág népei nem a Szovjetet, hanem Amerikát tartsa az agresszió vezetőjének. Mig a mi politikusaink azt hirdetik, hogy a két gazdasági rendszer nem létezhet a földön, addig az orosz vezetők ennek az ellenkezőjét bizonyítsák. Azt hangsúlyozzák, hogy nem a fegyverek, hanem a nép jólétéért folyó verseny fogja eldönteni, hogy melyik rendszer a helyesebb, melyiket fogják a népek elfogadni. A világon egy hatalmas békemozgalom folyik, amelynek programját 5-700 millió ember irta alá, amelyek békét akarnak és a béke veszélyeztetését a kapitalista imperializmusba látják. Letagadhatatlan tények beszélnek. Amerika egész ipara a hadifelszerelés szolgálatába áll, ezt megköveteli a kormányunk az állandó segélyzés fejében minden szövetségesétől. A polgári építkezéseket, és szükségleti cikkek gyártását erősen korlátozzák. Ezzel szemben a Szovjetekben, az emberi történelem legnagyobb építkezése folyik. Soha még oly hatalmas építkezés nem folyt mint az úgynevezett Davidov terv, amely folyókat vezet el más irányban, mely hatalmas öntöző telepeket létesít több száz millió terméketlen földet tesz termékennyé, ezzel és a fák százmilliónak az ültetésével az egész természetet, időjárást átalakítja. Uj városok épülnek, magában Moszkvában a felhőkarcolók tucatjait építik. Már pedig ha háborús szándékai volnának, akkor a stratégiailag fontos anyagokat nem ily építkezéshez, hanem, miként itt Amerikában, hadifelszereléshez használnák fel. Még a kis Magyarország is uj városokat, uj ipartelepeket épit, a lakóházak, kórházak, iskolák ezrei épülnek nem azért, hogy azután azt le atombombázzák. A ^gazdag Amerikába minden évben a lakosok tízezreit kergeti el otthonából az árvíz, nincs pénz a folyók szabályozására, a kis koldus szegény Magyarország uj csatornákat épit, meg- rendszabályozza a rakoncátlan folyóit és a földek öntözésére használja fel azt a vizet, amely azelőtt az emberi életet és vagyont pusztította. Mig az egyik oldalon minden erőt a hadifelszerelésre fordítanak, addig a másik oldal építésre, a népek jólétének az emelésére használja azt fel. Ezt látják Európa és Ázsia népei és talán ez, a világ népeinek szolidaritása lesz az az erő, amely az utolsó órában megakadályozza azt, hogy egy mindent elpusztító háború oldja meg azt a kérdést, hogy kapitalista vagy kollektív termelési rendszer viszi előre az emberiséget. Fegyverek még soha sem oldottak meg világpromblémákat, a népek szabadság törekvését az emberi haladást még soha sem tudták végleg megállítani a szuronyok. Most sem fogják elérni azt. A népek, beleértve Amerika népét is, békét akarnak és az az akaratuk mindig hatalmasabb erővél nyilvánul meg, amely kell, hogy meggondolásra késztesse azokat az elvakult müitaristá- kat, imperialistákat, kik tüzbe és vérbe akarják borítani a világot. ISMERKEDTÜNK Clevelandon újra megnyílt a Magyar Népköztársaság Konzulátusa és megérkezett maga a konzul is. A múltban, mikor még Horthy vagy Ferencz Jóska képét viselte itt egy koznul, az bizony előkelő fiú volt. Holmi amerikai magyarnak még hivatalos ügyben is nehéz volt eljutni magas személye elé. Ha megérkezett az állomáshelyére, úgy bemutatkozott a város polgármesterénél, a püspöknél, esetleg meg hívta magához a magyar papokat és egy pár “előkelő” magyar származású urat. Természetesen a társasága is ezekből került ki. Változtak a viszonyok, ületve
