Bérmunkás, 1951. július-december (38. évfolyam, 1688-1712. szám)

1951-08-25 / 1694. szám

1951, augusztus 25. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZÖSÉGI LESZ-E HÁBORÚ? Erre nagyon könnyen rále­het mondani, hogy nem lesz, ha­nem van, a kapitalista társadal­mi rendszer mai állapotába a há­ború állandóvá váit, valahol mindig folyik a vér. Az elnyomott gyarmati népek ellen, amelyek fel akarnak sza­badulni, az imperialista elnyo­mók uralma alól, állandóan há­borút folytatnak az elnyomók. Ezek a harcok nem szűnnek meg addig, amig meg nem szű­nik a gyarmati elnyomás. Indo-Chinaba, Malay szigete­ken, Burmában, a Fillippini szi­geteken évek óta folyik a véres harc a kegyetlen elnyomók ellen. A felszabadult kinai nép ellen harcra készülődik Chiang zsol­dos serege. Afrika népei is ál­landó lázadásban vannak az el­nyomók ellen. Szomorú jelenség az, hogy ezekben a szabadságharcokban, mindenütt ott látjuk az ameri­kai segitséget az elnyomók mel­lett. Amerika által nyújtott ha­dianyaggal és pénzel bírják csak az elnyomók folytatni a harcot a felszabadulni törekvő népek ellen. Izrael állandó készenlétben van az arab államok támadásá­val szemben. India farkassze­met néz Pakistánnal, hogy arról ne is beszéljünk, hogy Koreába már 13 hónapja folyik az UN “rendőri” akciója amelynek kö­vetkeztében müliók haltak és se­besültek meg. Az egész ország romhalmazzá vált és nem sok remény van arra, hogy a most folyó fegyverszüneti tárgyalá­sok eredményre fognak vezetni. De ezek az állandóan folyó harcok, csak előjátékai annak a rettenetes összecsapásnak, mely­re minden erővel készülnek a kapitalista rendszer alatt élő or­szágok kormányai. LESZ-E VILÁGHÁBORÚ? Miután a kapitalizmus alatt állandóak a háborúk, helyesen úgy kell feltenni a ma legsúlyo­sabb problémáját, hogy lesz-e uj világháború? Ha az amerikai hivatalos személyek, lapok, rá­diók nyilatkozataira építünk, ak­kor azt kell mondanunk, hogy lesz, mert ezek szerint elkerül­hetetlen a leszámolás a kijelölt ellenséggel. Szerintünk az ellenség felké­szültsége, katonai ereje sokkal nagyobb, mint az amerikai irá­nyítás alatt levő kapitalista ál­lamoké. Minden lehető erőt meg kell feszíteni, hogy két-három év alatt utolérjük az ellenfél kato­nai erejét, sőt túlhaladjuk azt. Három éve, hogy ez a felkészü­lés elkezdődött, azóta Amerika saját és szövetségesei felszere­lésére megszámlálhatatlan billi­ókat költött el és költ majd el a következő két évben, hogy a “szabad demokratikus” világ készen legyen a “szovjet agresz- szió megállítására”. Körös-kö­rül az egész világon, Afrikába, Ázsiába, Európába, hatalmas re­pülő és tengeri bázisokat épit ki a hadügyi kormányzatunk. Az egész ipari képességünket ennek a szolgálatába állítottuk, mindjobban leépíti a kormány a polgári szükségletre való ter­melést. Amerikai katonák van­nak a világ minden részén. A nagy hadifelkészülés követ­kezménye a dollár elértéktele­nedése, az infláció, a közszük­ségleti cikkek árainak folytonos emelkedése, amellyel nincsenek arányban az elkésett béremelé­sek, amelyet mire meg kap a munkásság, már az uj drágulás miatt értékét vesztette és igy az amerikai nép életszínvonala fo­kozatosan sülyed. Az amerikai kormány minden “szabad és demokratikus” kor­mányt szövetségesévé tesz, igy került be a nagy szövetségbe Chiang, Ree, Tito, Franco, ame­lyekre ugyan az amerikai liberá­lisok fintorgatják az orrukat, de végül elismerik, hogy ha a fentieket nem is lehet demokrá­ciáknak nevezni, de rengetek képzett katonáik vannak, ame­lyeket fel lehet használni ágyu- tölteléknek és ez annál is fonto­sabb szerintük, mert a szövetség ellen tiltakozó európai kormá­nyok népei a harmadik világhá­ború esetén teljesen megbízha­tatlanok, sőt ellenséges maga­tartást tanúsítanak az amerikai szövetséges ellen. Igazság az, hogy Amerika né­pe nem akar háborút, az eddig folytatott szavalások mind azt igazolják, hogy a nép a koreai kaland befejezését óhajtja. Nem akar a nép túlnyomó többsége háborút, de leszámítva egy kis réteg munkást és tudóst, mű­vészt, irót, teljesen közömbösen viselkedik, egyetlen lépést sem tesz a háború megakadályozá­sára. Elhiszi azt, hogy a békét csak erős, fegyveres készenlét­tel lehet biztosítani. FEGYVERES BÉKE Ez teljesen hamis álláspont. Soha még a történelem folya­mán a fegyverkezési verseny nem vezetett máshoz, mint há­borúhoz. A fegyveres béke jelszavát már nagyon jól ismerjük a cár, Vilmos császár, Hitler, Musso­lini mind ezt a jelszót használ­ták a fegyverkezés fokozására, amelyek végül is a két világhá­borúhoz vezettek. Sajnos ma Amerika irányítá­sa teljesen a nagytőkések és a tábornokok irányítása alá ke­rült. Különösen áll ez a hadi felkészülésre és a külügyi politi­ka irányítására, amelyeket ma már nem a tőkések megbízottai, hanem a legnagyobb vállalatok fejei irányítanak, kik egyrészt dögre keresik magukat a hadi­felszerelésen maradt haszonnal, másrészt készek arra, hogy az európai és ázsiai befektetései­ket, amelyeket a felszabadulni vágyó népek veszélyeztetnek még egy világháborún keresztül is megvédjék. Katonáink és politikusaink teljesen átvették a régi porosz tábornokok és politikusok kard- csörtetését, amely a vüág népei szemébe teljes joggal, ma Ame­rikát tartja a porosz imperializ­mus és militarizmus örökösének, amely sietve öleli keblére a teg­napi ellenségeit, a német, olasz, japán tábornokokat és politiku­sokat. Azt a hisztérikus háborús hangot, amely egyedül nyer nyilvánosságot ma már ebben az országban, erősen szítják a világ minden részéről idehozott fasizta szökevények. Tízezrével vannak ma már itt olyan véres- kezű volt katonatisztek, politi­kusok és egyéb gyilkosok, tol­vajok, kikre hazájukban akasz­tófa, legjobb esetben börtön vár­na. Ma ahelyet, hogy Amerika miként a háború után — kiadná ezeket a gonosztevőket az illeté­kes hatóságoknak, nem csak megtűri őket, hanem az adófize­tők pénzéből tartják el ezt a bandát, hogy itt gyűlöletet hir­dessenek a saját népük ellen, hogy hirdessék itt a háború el­kerülhetetlenségét. AZ OROSZ AGRESSZOR Politikusaink az elnöktől le­felé a legaljasabb véreskezü D. P.-ig, mint folyton arról szóno­kolnak, hogy meg kell állítani a kommunsita agressziót. Sajnos se a politikusok, se a táborno­kok, se a nagytőke kezében levő sajtó és egyéb propaganda szerv amelyek folyton ezt a lemezt játszák, elfelejtik való tények­kel igazolni azt, hogy mibe is nyilvánul meg a kommunista vagy a szovjet agresszió. Egy­etlen esetben még _ csak meg sem próbálták Malayban, Indo- Kinában, Koreában folyó har­cokban oroszok vettek volna rést, hogy orosz fegyvereket használtak volna, hogy a szov­jet pénzelné ezeket a forradal­makat. Maga Douglas főbíró, ki bejár­ta ezeket a területeket azt állít­ja. hogy ott egy szabadságharc folyik a kegyetlen elnyomók el­len. Senki sem állítja, hogy Szovjet felfegyverezné Amerika szomszédait, hogy katonai bázi­sokat építene Amerika körül, uogy lázadásra hívná Amerika népét a mai kormány ellen, még azt sem tudják bizonyítani, hogy a szovjet résztvenne a fegyverkezési versenyben, hogy felfegyverezné a szövetségeseit, holott a fenti tényeket Amerika elköveti. Nem csak ő fegyverke­zik, hanem felfegyverez és pén­zel minden olyan kormányt, amely szovjet ellenes. A katonai bázisok ezreivel veszi körül a szovjeteket. Ez való tény, hisz a kongresszus szavazza erre a billiókat. Nem kell nagy szovjet propa­ganda ahoz, hogy a vüág népei nem a Szovjetet, hanem Ameri­kát tartsa az agresszió vezetőjé­nek. Mig a mi politikusaink azt hirdetik, hogy a két gazdasági rendszer nem létezhet a földön, addig az orosz vezetők ennek az ellenkezőjét bizonyítsák. Azt hangsúlyozzák, hogy nem a fegyverek, hanem a nép jólété­ért folyó verseny fogja eldönte­ni, hogy melyik rendszer a he­lyesebb, melyiket fogják a né­pek elfogadni. A világon egy hatalmas bé­kemozgalom folyik, amelynek programját 5-700 millió ember irta alá, amelyek békét akarnak és a béke veszélyeztetését a ka­pitalista imperializmusba látják. Letagadhatatlan tények be­szélnek. Amerika egész ipara a hadifelszerelés szolgálatába áll, ezt megköveteli a kormányunk az állandó segélyzés fejében minden szövetségesétől. A pol­gári építkezéseket, és szükségle­ti cikkek gyártását erősen kor­látozzák. Ezzel szemben a Szov­jetekben, az emberi történelem legnagyobb építkezése folyik. Soha még oly hatalmas építke­zés nem folyt mint az úgyneve­zett Davidov terv, amely folyó­kat vezet el más irányban, mely hatalmas öntöző telepeket léte­sít több száz millió terméketlen földet tesz termékennyé, ezzel és a fák százmilliónak az ülteté­sével az egész természetet, idő­járást átalakítja. Uj városok épülnek, magában Moszkvában a felhőkarcolók tucatjait építik. Már pedig ha háborús szándé­kai volnának, akkor a stratégi­ailag fontos anyagokat nem ily építkezéshez, hanem, miként itt Amerikában, hadifelszereléshez használnák fel. Még a kis Magyarország is uj városokat, uj ipartelepeket épit, a lakóházak, kórházak, iskolák ezrei épülnek nem azért, hogy azután azt le atombombázzák. A ^gazdag Amerikába minden évben a lakosok tízezreit kerge­ti el otthonából az árvíz, nincs pénz a folyók szabályozására, a kis koldus szegény Magyaror­szág uj csatornákat épit, meg- rendszabályozza a rakoncátlan folyóit és a földek öntözésére használja fel azt a vizet, amely azelőtt az emberi életet és va­gyont pusztította. Mig az egyik oldalon minden erőt a hadifelszerelésre fordíta­nak, addig a másik oldal építés­re, a népek jólétének az emelé­sére használja azt fel. Ezt látják Európa és Ázsia népei és talán ez, a világ népei­nek szolidaritása lesz az az erő, amely az utolsó órában megaka­dályozza azt, hogy egy mindent elpusztító háború oldja meg azt a kérdést, hogy kapitalista vagy kollektív termelési rendszer vi­szi előre az emberiséget. Fegyverek még soha sem ol­dottak meg világpromblémákat, a népek szabadság törekvését az emberi haladást még soha sem tudták végleg megállítani a szu­ronyok. Most sem fogják elérni azt. A népek, beleértve Amerika népét is, békét akarnak és az az akaratuk mindig hatalmasabb erővél nyilvánul meg, amely kell, hogy meggondolásra késztesse azokat az elvakult müitaristá- kat, imperialistákat, kik tüzbe és vérbe akarják borítani a vi­lágot. ISMERKEDTÜNK Clevelandon újra megnyílt a Magyar Népköztársaság Konzu­látusa és megérkezett maga a konzul is. A múltban, mikor még Hor­thy vagy Ferencz Jóska képét viselte itt egy koznul, az bizony előkelő fiú volt. Holmi amerikai magyarnak még hivatalos ügy­ben is nehéz volt eljutni magas személye elé. Ha megérkezett az állomás­helyére, úgy bemutatkozott a város polgármesterénél, a püs­pöknél, esetleg meg hívta magá­hoz a magyar papokat és egy pár “előkelő” magyar származá­sú urat. Természetesen a társa­sága is ezekből került ki. Változtak a viszonyok, ületve

Next

/
Thumbnails
Contents