Bérmunkás, 1951. július-december (38. évfolyam, 1688-1712. szám)

1951-08-11 / 1693. szám

1951. augusztus 11. BÉRMUNKÁS 7 oldal TOLLHEGYRŐL (Folytatás az 1-ső oldalról) penterség, nagyon gyalázatos megélhetés a ló lopás, de szíve­sebben vagyok carpenter és ha minden kötél szakadna inkább élnék ló lopásból, mint úgy pró­báljam megcsinálni a megélhe­tésemet, mint ez a califomiai szerkesztő. Nem annak a tisztességes munkásembernek a védelmére, mert kitüntetés az, ha ezek va­lakit nyáladdékukkal bemocs­kolnak, csak azért veszek el egy hasábot lapunk drága helyéből, hogy lássák az olvasóink, hogy müyen utálatos munka az, ame­lyet nekem osztott ki a szerkesz­tőnk, hogy figyelemmel kisér­jem a “kultur lovagok” szégyen­letes sajttakaróit. PÜSPÖK FALAT ízes, finom, zsíros falat volt a reakciónak Grősz érsek és tár­sainak elitélése. Attól persze óvatosan tartózkodtak, hogy az olvasóikkal megismertessék az okokat is, amiért a kedves szent atyákat az őket megillető hely­re, a börtönbe juttatták, mert akkor az amerikai magyarság is megértette volna, hogy gyilkos, áruló, perselypénzből szeretőket fizető, fekete piacozó papoknak, nem az oltárnál, hanem a bör­tönben van a helyük. De még igy sem sikerült már­tírokat csinálni a féltucat pap­ból, mert még a legközömbö- sebb magyar is, miután jól is­meri a papokat, azt mondotta, hogy biztos volt valami a szent­atyák füle mögött, ha a magyar bíróság hűvösre tette őket. így siettek úgy beállítani a dolgot, mintha a magyar kor­mány a vallás, speciálisan a ka­tolikus vallás ellen, indított vol­na harcot és ezért azt Írták, hogy letartóztatták a többi püs- * pököket is. Ebben a hazugság hadjárat­ban előljárnak a liberális lapok, az Ember, a Szabadság és a chi cagoi Írás-Otthon is, mint akik alibit akarnak igazolni, feled­tetni, hogy valamikor vörösök­kel kacérkodtak. Az utóbbi lap tulajdonosa különösen szüksé­gét érzi feledtetni a múltat és igy a lapjában többek között a következő hiteles tudósitás je­lent meg. “ . . .letartóztatás alatt van Shovay Lajos székesfehérvári, Hamvas Endre Csanádi, Bodalek Bertalan veszprémi, Péteri Jó­zsef váci püspökök. Letartózta­tásukkal úgyszólván a magyar katolikus egyháznak egyetlen főpapja sincs már szabadlá­bon.” Ugyan akkor, amikor ez a kis hirecske a hozzá feltálalt szósz- szál megborzongatta az olvasók bőrét, amint azt a budapesti la­pok, köztük a katolikus egyhá­zi lapok is egy szenzációs hirt hoztak, amely szerint a püspö­ki kar gyűlése a fenti közle­mény előtt 17 nappal, hűség nyi­latkozatot tett a Magyar Nép- köztársaságnak. A fenti közlemény megjelené­sének napján, julius 20-án, a magyar katolikus főpapok teljes díszben, lila palástban megjelen­tek a parlament kupola csarno­kában eskütételre. A megjelentek névsora a kö­vetkező volt: Ott volt: dr. Czapik Gyula, az egri éseki tartomány metropo- litája és érseke; Badalik Berta­lan megyéspüspök; dr. Hamvas Endre megyéspüspök, esztergo­mi apostoli adminisztrátor; Sho­wy Lajos megyéspüspök, pápai trónálló, római gróf, a szuverén máltai lovagrend prelátusa; Vi­rág Ferenc pápai trónálló, me­gyéspüspök, római gróf; Kovács Sándor megyéspüspök; Péteri József megyéspüspök, Pap Kál­mán megyéspüspök; dr. Dudás Miklós megyéspüspök; Rogács Ferenc pécsi koadiutor püspök; Kriszton Endre gerazai segéd­püspök ; dr. Endrei-Eipel Mihály segédpüspök; Szabó Imre se­gédpüspök; dr. Bárd János ulpi- ai címzetes püspök; Kovács Vin­ce segédpüspök; Patócs József egri érsek helytartó; Máté Já­nos veszprémi püspök helynök; Szécsi Antal Csanádi egyházme­gyei püspök helynök; Potyondi Imre székesfehérvári püspöki helynök; Szánthay Szémán Ist­ván hajdudorogi görögkatolikus püspöki helynök: dr. Beresztó- czy Pál, a rozsnyói egyházme­gye magyarországi részének helynöke; Pintér László, a nagyváradi egyházmegye ma­gyarországi részének helynöke; Kujáni Ferenc ddr. kalocsai ál­talános érseki helynök; Sik Sán­dor a piarista szerzetesrend tar- tomyfőnöke; Lupkovics Kolos, a ferences szerzetesrend tarto­mányfőnöke; Sárközi Pál pan­nonhalmi főapát; dr. Viddmann Kornélia Mária a kalocsai sze- gényiskolnővérek tanitórendjé- nek tartományfőnöke. A névsorból kitűnik, hogy a négy “letartóztatott” püspök is jelenvolt és az is, hogy még elég szép számban vannak püspökök és más főpapok a magyr Nép- köztársaságba és feleslegesen hullajtják a krokodil könnyeiket a zsidó és nem zsidó liberális urak azért, mert Magyarorszá­gon “egyetlen főpap sincs sza­badlábon.” A hivatalos eskü letétele után Dr. Czapek Gyula egri érsek a következő beszédet tartotta: “A Magyar Népköztársaság iránti hűség ünnepélyes esküjé­vel kifejezésre kívántuk juttat­ni szívből jövő elhatározásunkat, hogy minden erőnkkel támogat­ni fogjuk népünk és államunk építő munkáját, a hatalmas al­kotásokat, amelyek országunk felemelkedését és jólétét szol­gálják. Támogatni fogjuk né­pünk és államunk békepolitiká­ját, amely hazánk biztonságát és nyugodt fejlődését őrzi. “Ugyanakkor, amikor szere­tet hazánknak, a Magyar Nép- köztársaságnak kötelességtelje­sítő polgárai akarunk lenni, a katolikus egyháznak is hitét megvallva, fegyelmét tartva, hűségűnkben meg nem rendülve építünk és támaszkodunk ha­zánk alkotmányának szabad val­lásgyakorlatot biztositó törvé­nyére.” Dé nagyon természetes, hogy a hazugsággyáros urak nem hoz­ták le a fenti tudósítást, mert az igazolta volna azt, hogy mi­lyen szégyenletesen bolonditják az olvasókat. Mi nagyon örülünk ennek az eskületételnek, nem azért mert azt hisszük, hogy a püspök ura­kat megszállta a Szentlélek és hirtelen a népért lelkesednek és feladták az ellenforradalmi ter­veiket. Nem, mi túl jól ismerjük az egyház múltját, hogy ezt fel­tételezzük a főpapokról. De mert ismerjük az egyház történetét, azért tudjuk azt, hogy az csak akkor adta be a derekát egy uj társadalmi rend­szernek, ha már nem bízott an­nak bukásába, ha azt lát^a, hogy a hívek nagy többsége el­fogadta s támogatja az uj rend­szert. Hogy a magyar főpapok fel­adtáka hat éves ellenállásukat és esküt tettek a Népköztársa­ságra, az a Magyar Népköztár­saság erejét és a magyar nép­nek a Népköztársasághoz való ragaszkodását mutatja. Ezért örülünk annak, hogy a főpap urak is meglátták ezt, mert az egyháznak jó szeme van és hin­ni lehet az Ítéletébe. Persze jól tudjuk azt is, ha úgy akadna a dolog, hát nem csinálhatnak lelki problémát abból, hogy esküszegőkké legye­nek és Őszentsége sietne megad­ni a felmentést nekik az eskü­jük alól. * Az eskütétel nem volt püspök falat a reakciónak, de viszont igazolja azt a közmondást, hogy ime a kutyák ugatnak, de a Ma­gyar Nép az halad. OSZTÁLYELLENTÉT (Folytatás a 2-ik oldalról) burghjába vettük. Eltöltöttünk egy napot. Az itteni acéltelepe­ken a bérrabszolgák fizetése a fekete munkásoknak 75 cent, a fehéreknek egy dollár óránként. A kizsákmányolás sokkalta na­gyobb, mint a keleti vagy a kö­zépnyugati államokban. Az ipa­rok munkásai teljesen szerve­zetlenek. Úgy a feketék, mint a fehérek, száz százalékosan me­zőgazdasági munkásokból kerül­nek ki és hallani sem akarnak szervezkedésről. Másnap Louisville, Kentucky­ban Amerika pálinka főzdéinek és dohány termékeinek eldorá­dójábán szállottunk meg. Egy napi időzés után a hatalmas do­hány telepitvényeken keresztül Indianapolis, Indiana városba vettük utunkat és még aznap es­te megérkeztünk Chicagóba. Részünkről egy gazdag ta­pasztalatokkal teli vakációt fe­jeztünk be. Soha el sem képzelt elnyomatás, kizsákmány olás, amelyben Amerika uralkodó osz­tálya a közigazgatási gépeze­tekkel párosulva nyomják el sa­ját gyermekeiket. Megtagadják számukra még azt a csekély “demokráciát” is, amelyet a ke­leti és nyugati államokban en­gedélyeznek. Sokan úgy gondolják — én magam is azt hittem— hogy a déli államokban, alacsonyabb a munkás keresete, ennélfogva alacsonyabbak az áruk .árai is. Éppen olyan magasak, sőt több esetben tapasztaltuk, hogy még magasabbak mint nálunk. A dé­li államokban az emberek igé­nyei alacsonyabbak és a fehé­rek a feketékkel egyetemben, de legkiváltképpen a mezőgazda­sági munkások, baromi módra tengődnek. Az idei vakációnk tanulságos volt, de nem volt olyan élveze­tes mint a tavalyi, amikor sok olyan munkástársai ismerked­tünk meg, akikkel évtizedek óta minden üldöztetések dacára is együtt dolgoztunk egy olyan de­mokráciáért, egy olyan társa­dalmi rendszerért, amelyben nem egyes kizsákmányolok, vagy egyes államok részére fo­gunk dolgozni, termelni, hanem célunkul tüztük ki, hogy az egész világ termelő bérrabszol­gák hatalmas hadseregeit az EGY NAGY SZERVEZETBE szervezzük és megszüntetjük a BÉRRENDSZERT, amikor már kizártuk a parazita osztályt és folytatjuk a termelést és szét­osztást az összemberiség javá­ra. Meglátogattam Amerika kele­ti, déli, nyugati és északi részeit. Évtizedeken át vizsgálva a világ osztálytudatos munkásságának rettenetes vajúdását, megér­lelte bennem, ma még jobban mint valaha, hogy a világ mun­kásságának az igazi felszabadu­lását, a bérrendszer eltörlését, csakis az iparilag szervezett munkásság fejezheti be. “A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a BÉRRENDSZERT. A termelő hadsereget nem csak a tőkések­kel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassák a termelést akkor, amikor a BÉRRENDSZER már elpusztult. Az ipari szervezke­déssel az uj társadalom szerke­zetét építjük a régi társadalom keretein belül.” NOTICE On account of the vacation of our printers and staff, the Bérmunkás will not appear next week. Our next number 1694 will be published on August 25th, 1951. BEJELENTÉS A Bérmunkás jövőheti száma, a lapot készítő nyom­da vakációja miatt nem jelenik meg. A Bérmunkás legközelebbi száma (1694) augusz­tus 25-iki dátummal fog megjelenni.

Next

/
Thumbnails
Contents