Bérmunkás, 1951. július-december (38. évfolyam, 1688-1712. szám)
1951-08-11 / 1693. szám
1951. augusztus 11. BÉRMUNKÁS 7 oldal TOLLHEGYRŐL (Folytatás az 1-ső oldalról) penterség, nagyon gyalázatos megélhetés a ló lopás, de szívesebben vagyok carpenter és ha minden kötél szakadna inkább élnék ló lopásból, mint úgy próbáljam megcsinálni a megélhetésemet, mint ez a califomiai szerkesztő. Nem annak a tisztességes munkásembernek a védelmére, mert kitüntetés az, ha ezek valakit nyáladdékukkal bemocskolnak, csak azért veszek el egy hasábot lapunk drága helyéből, hogy lássák az olvasóink, hogy müyen utálatos munka az, amelyet nekem osztott ki a szerkesztőnk, hogy figyelemmel kisérjem a “kultur lovagok” szégyenletes sajttakaróit. PÜSPÖK FALAT ízes, finom, zsíros falat volt a reakciónak Grősz érsek és társainak elitélése. Attól persze óvatosan tartózkodtak, hogy az olvasóikkal megismertessék az okokat is, amiért a kedves szent atyákat az őket megillető helyre, a börtönbe juttatták, mert akkor az amerikai magyarság is megértette volna, hogy gyilkos, áruló, perselypénzből szeretőket fizető, fekete piacozó papoknak, nem az oltárnál, hanem a börtönben van a helyük. De még igy sem sikerült mártírokat csinálni a féltucat papból, mert még a legközömbö- sebb magyar is, miután jól ismeri a papokat, azt mondotta, hogy biztos volt valami a szentatyák füle mögött, ha a magyar bíróság hűvösre tette őket. így siettek úgy beállítani a dolgot, mintha a magyar kormány a vallás, speciálisan a katolikus vallás ellen, indított volna harcot és ezért azt Írták, hogy letartóztatták a többi püs- * pököket is. Ebben a hazugság hadjáratban előljárnak a liberális lapok, az Ember, a Szabadság és a chi cagoi Írás-Otthon is, mint akik alibit akarnak igazolni, feledtetni, hogy valamikor vörösökkel kacérkodtak. Az utóbbi lap tulajdonosa különösen szükségét érzi feledtetni a múltat és igy a lapjában többek között a következő hiteles tudósitás jelent meg. “ . . .letartóztatás alatt van Shovay Lajos székesfehérvári, Hamvas Endre Csanádi, Bodalek Bertalan veszprémi, Péteri József váci püspökök. Letartóztatásukkal úgyszólván a magyar katolikus egyháznak egyetlen főpapja sincs már szabadlábon.” Ugyan akkor, amikor ez a kis hirecske a hozzá feltálalt szósz- szál megborzongatta az olvasók bőrét, amint azt a budapesti lapok, köztük a katolikus egyházi lapok is egy szenzációs hirt hoztak, amely szerint a püspöki kar gyűlése a fenti közlemény előtt 17 nappal, hűség nyilatkozatot tett a Magyar Nép- köztársaságnak. A fenti közlemény megjelenésének napján, julius 20-án, a magyar katolikus főpapok teljes díszben, lila palástban megjelentek a parlament kupola csarnokában eskütételre. A megjelentek névsora a következő volt: Ott volt: dr. Czapik Gyula, az egri éseki tartomány metropo- litája és érseke; Badalik Bertalan megyéspüspök; dr. Hamvas Endre megyéspüspök, esztergomi apostoli adminisztrátor; Showy Lajos megyéspüspök, pápai trónálló, római gróf, a szuverén máltai lovagrend prelátusa; Virág Ferenc pápai trónálló, megyéspüspök, római gróf; Kovács Sándor megyéspüspök; Péteri József megyéspüspök, Pap Kálmán megyéspüspök; dr. Dudás Miklós megyéspüspök; Rogács Ferenc pécsi koadiutor püspök; Kriszton Endre gerazai segédpüspök ; dr. Endrei-Eipel Mihály segédpüspök; Szabó Imre segédpüspök; dr. Bárd János ulpi- ai címzetes püspök; Kovács Vince segédpüspök; Patócs József egri érsek helytartó; Máté János veszprémi püspök helynök; Szécsi Antal Csanádi egyházmegyei püspök helynök; Potyondi Imre székesfehérvári püspöki helynök; Szánthay Szémán István hajdudorogi görögkatolikus püspöki helynök: dr. Beresztó- czy Pál, a rozsnyói egyházmegye magyarországi részének helynöke; Pintér László, a nagyváradi egyházmegye magyarországi részének helynöke; Kujáni Ferenc ddr. kalocsai általános érseki helynök; Sik Sándor a piarista szerzetesrend tar- tomyfőnöke; Lupkovics Kolos, a ferences szerzetesrend tartományfőnöke; Sárközi Pál pannonhalmi főapát; dr. Viddmann Kornélia Mária a kalocsai sze- gényiskolnővérek tanitórendjé- nek tartományfőnöke. A névsorból kitűnik, hogy a négy “letartóztatott” püspök is jelenvolt és az is, hogy még elég szép számban vannak püspökök és más főpapok a magyr Nép- köztársaságba és feleslegesen hullajtják a krokodil könnyeiket a zsidó és nem zsidó liberális urak azért, mert Magyarországon “egyetlen főpap sincs szabadlábon.” A hivatalos eskü letétele után Dr. Czapek Gyula egri érsek a következő beszédet tartotta: “A Magyar Népköztársaság iránti hűség ünnepélyes esküjével kifejezésre kívántuk juttatni szívből jövő elhatározásunkat, hogy minden erőnkkel támogatni fogjuk népünk és államunk építő munkáját, a hatalmas alkotásokat, amelyek országunk felemelkedését és jólétét szolgálják. Támogatni fogjuk népünk és államunk békepolitikáját, amely hazánk biztonságát és nyugodt fejlődését őrzi. “Ugyanakkor, amikor szeretet hazánknak, a Magyar Nép- köztársaságnak kötelességteljesítő polgárai akarunk lenni, a katolikus egyháznak is hitét megvallva, fegyelmét tartva, hűségűnkben meg nem rendülve építünk és támaszkodunk hazánk alkotmányának szabad vallásgyakorlatot biztositó törvényére.” Dé nagyon természetes, hogy a hazugsággyáros urak nem hozták le a fenti tudósítást, mert az igazolta volna azt, hogy milyen szégyenletesen bolonditják az olvasókat. Mi nagyon örülünk ennek az eskületételnek, nem azért mert azt hisszük, hogy a püspök urakat megszállta a Szentlélek és hirtelen a népért lelkesednek és feladták az ellenforradalmi terveiket. Nem, mi túl jól ismerjük az egyház múltját, hogy ezt feltételezzük a főpapokról. De mert ismerjük az egyház történetét, azért tudjuk azt, hogy az csak akkor adta be a derekát egy uj társadalmi rendszernek, ha már nem bízott annak bukásába, ha azt lát^a, hogy a hívek nagy többsége elfogadta s támogatja az uj rendszert. Hogy a magyar főpapok feladtáka hat éves ellenállásukat és esküt tettek a Népköztársaságra, az a Magyar Népköztársaság erejét és a magyar népnek a Népköztársasághoz való ragaszkodását mutatja. Ezért örülünk annak, hogy a főpap urak is meglátták ezt, mert az egyháznak jó szeme van és hinni lehet az Ítéletébe. Persze jól tudjuk azt is, ha úgy akadna a dolog, hát nem csinálhatnak lelki problémát abból, hogy esküszegőkké legyenek és Őszentsége sietne megadni a felmentést nekik az esküjük alól. * Az eskütétel nem volt püspök falat a reakciónak, de viszont igazolja azt a közmondást, hogy ime a kutyák ugatnak, de a Magyar Nép az halad. OSZTÁLYELLENTÉT (Folytatás a 2-ik oldalról) burghjába vettük. Eltöltöttünk egy napot. Az itteni acéltelepeken a bérrabszolgák fizetése a fekete munkásoknak 75 cent, a fehéreknek egy dollár óránként. A kizsákmányolás sokkalta nagyobb, mint a keleti vagy a középnyugati államokban. Az iparok munkásai teljesen szervezetlenek. Úgy a feketék, mint a fehérek, száz százalékosan mezőgazdasági munkásokból kerülnek ki és hallani sem akarnak szervezkedésről. Másnap Louisville, Kentuckyban Amerika pálinka főzdéinek és dohány termékeinek eldorádójábán szállottunk meg. Egy napi időzés után a hatalmas dohány telepitvényeken keresztül Indianapolis, Indiana városba vettük utunkat és még aznap este megérkeztünk Chicagóba. Részünkről egy gazdag tapasztalatokkal teli vakációt fejeztünk be. Soha el sem képzelt elnyomatás, kizsákmány olás, amelyben Amerika uralkodó osztálya a közigazgatási gépezetekkel párosulva nyomják el saját gyermekeiket. Megtagadják számukra még azt a csekély “demokráciát” is, amelyet a keleti és nyugati államokban engedélyeznek. Sokan úgy gondolják — én magam is azt hittem— hogy a déli államokban, alacsonyabb a munkás keresete, ennélfogva alacsonyabbak az áruk .árai is. Éppen olyan magasak, sőt több esetben tapasztaltuk, hogy még magasabbak mint nálunk. A déli államokban az emberek igényei alacsonyabbak és a fehérek a feketékkel egyetemben, de legkiváltképpen a mezőgazdasági munkások, baromi módra tengődnek. Az idei vakációnk tanulságos volt, de nem volt olyan élvezetes mint a tavalyi, amikor sok olyan munkástársai ismerkedtünk meg, akikkel évtizedek óta minden üldöztetések dacára is együtt dolgoztunk egy olyan demokráciáért, egy olyan társadalmi rendszerért, amelyben nem egyes kizsákmányolok, vagy egyes államok részére fogunk dolgozni, termelni, hanem célunkul tüztük ki, hogy az egész világ termelő bérrabszolgák hatalmas hadseregeit az EGY NAGY SZERVEZETBE szervezzük és megszüntetjük a BÉRRENDSZERT, amikor már kizártuk a parazita osztályt és folytatjuk a termelést és szétosztást az összemberiség javára. Meglátogattam Amerika keleti, déli, nyugati és északi részeit. Évtizedeken át vizsgálva a világ osztálytudatos munkásságának rettenetes vajúdását, megérlelte bennem, ma még jobban mint valaha, hogy a világ munkásságának az igazi felszabadulását, a bérrendszer eltörlését, csakis az iparilag szervezett munkásság fejezheti be. “A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a BÉRRENDSZERT. A termelő hadsereget nem csak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassák a termelést akkor, amikor a BÉRRENDSZER már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.” NOTICE On account of the vacation of our printers and staff, the Bérmunkás will not appear next week. Our next number 1694 will be published on August 25th, 1951. BEJELENTÉS A Bérmunkás jövőheti száma, a lapot készítő nyomda vakációja miatt nem jelenik meg. A Bérmunkás legközelebbi száma (1694) augusztus 25-iki dátummal fog megjelenni.
