Bérmunkás, 1951. július-december (38. évfolyam, 1688-1712. szám)
1951-08-11 / 1693. szám
1951. augusztus 11. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL * mondja: F. MEZŐSÉGI IRAN A TŰZFÉSZEK Ma már mind világosabban látszik az, hogy a koreai béke- tárgylások elhúzódása nem az észak-koreai Népköztársa s á g hibájából történik, mert az eddig felmerült ellentéteknél, a koreai-kinai delegátusok mindég nagy engedékenységet mutattak az amerikai, illetve NU delegátusok merevségével szemben. Ezekben a tárgyalásokban, amely a UN nevében folynak, valójában nincs irányitó szava a UN-nek, a fegyverszünet feltételeinek a megállapitása teljesen az amerikai főparanchnok, tehát az amerikai kormánytól függ, amely a jelek szerint, nem nagyon ambicionálja azt, hogy a fegyverszünet létrejöjjön. Ezt nem csak azzal mutatta ki, hogy a tárgyalások idején, nem csökkentette a harci tevékenységet, hanem szünet nélkül bom- báztatta a repülőivel és hadihajóival a koreai városokat, hanem a tárgyalásoknál tanúsított merevségével is. A legkisebb engedékenységre se volt hajlandó a kimondott feltételeiből. Ez legjobban megmutatkozik jelenleg, amikor a vonal megállapításánál megakadtak a tárgyalások, már majd két hete. A cenzúra nem engedi nyilvánosságra hozni az amerikai feltételeket, csak annyi volt bizonyos, hogy itt a “katonailag jobban védhető vonalat” akar meghúzni és ha hitelt lehet adni a kinai-koreai jelentéseknek, amelyeket az amerikai részről nem cáfoltak meg, azt messze északra, a Szibériai határ közelébe óhajtják megállapítani, amelyet nyilvánvalóan nem fogad és nem fogadhat el az ellenfél, mert ezzel a meg nem egyezés esetén, nem csak a mainál kedvezőtlenebb stratégiai helyzetbe kerülnének, hanem a harcot a kinai-szibériai határra vinnék át, amely a harmadik világháború kirobbanását jelenthetné. A semleges megfigyelők szerint ez azért történik igy, mert Amerika egy koreai megegyezéssel nem akarja kiengedni a Nemzetek Szövetségét az obli- gációból, mert ha egy uj kirobbanás történne, azt össze lehetne kapcsolni a koreai harctérrel és igy a Nemzetek Szövetsége auutomatikusan benne lenne a harmadik világháborúba, amelyet Amerika részéről közelinek és elkerülhetetlennek jeleznek. Maga Mrs. Roosevelt is úgy látja, “hogy fel kell készülni”, mert a közel jövőben, vagy Jugoszláviába vagy Iránba fog a Szovjet támadni. UJ FORDULAT IRÁNBAN Az európai kedvenc Tito Jugoszláviája elleni támadást, már két éve, hogy hónapról-hónapra bejósolják, amely azonban Tito minden provokációja dacára sem akar bekövetkezni és sejnmi valószínűség sincs arra, hogy a Szovjet, vagy a Népi Demokráciák ilyen tervei foglalkoznának, mert akkor nem várták volna be, hogy Amerika, Anglia és Franciaország nagy kölcsönökkel és fegyverszállításokkal felépítse Tito hadseregét. Ennél sokkal valószínűbb egy Koreához hasonló kirobbanás Iránban, amelynek a megtartása a nyugati blokk befolyása alatt mint volt Koreáé. Ezért nagyon fontos, hogy megismerjük a helyzetet mielőtt ott egy uj Korea kezdődik. Már öt hónapja annak, hogy az Irán képviselőház megszavazta az Angol-Irán Olajtársaság államosítását. Az államosítás, amelyért már hosszú ideje erős harcok folytak, nagyon lassan haladtak előre, mert a burzsoá Maszadik kormány megijedt az angolamerikai imperializmus elleni harcban támadt szövetségesének, a munkásságnak és a parasztságnak az erejétől. Az iráni kis és nagy burzsoázia, nem csak az olajat akarta kivenni, illetve osztozni a profiton az angol imperialistákkal, de egyben ki akarta szorítani az angol-amerikai ipari cikkeket is, amelyek teljesen tönkretették Irán amúgy is gyenge iparát és meggátolták annak kifejlődését. Amerika olaj érdekeltsége nem nézte ellenszenvesen az angolok kiszorítását az olajiparból, mert azt remélte, hogy igy majd engedmények adásával magának szerzi meg a világ legnagyobb olaj forrásainak a jövedelmét, amelynek a hasznából esetleg nagyobb profitot juttat az iráni burzsoáziának, mint tették az angolok. Ilyen irányban dolgozott nem csak az amerikai követ, amely ellen Anglia élesen tiltakozott, hanem a kormányban Húszéin Alá is, amig azt az iráni nép fel nem ismerte és sztrájkjaival és hatalmas tüntetéseivel ki nem buktatta a kormányból az amerikai olajérdekeltségek emberét Huszeint. De nem sikerült Anglia ama mesterkedése sem, hogy polgárháborút robbantson ki, a szövetségesei a feudális nagybirtokosokon keresztül. Angol ügynökökkel próbálkoztak az olajvidék környékén a polgárháború és ennek folytán angol katonai beavatkozás kiprovokálásával, amelyet lelepleztek, az angol ügynököket lefogták és Mosza- dik miniszterelnök, az orosz segítséggel fenyegetőzött angol támadás esetére. AMERIKA KÖZBELÉP Az angol kormány ismételten kérte az amerikai kormány közbelépését, amely meg is történt, azután, amikor Anglia megszavazta a Kina elleni kereskedelmi blokádot és belenyugodott abba, hogy a nyugatiak hadseregének minden vezetője amerikai legyen és végül, hogy az iráni olaj birtoklásába az amerikai tőke is egyenlő részt kapjon. Junius ele jen Truman elnök , levelet irt Maszadik miniszterel! nőknek, amelyben engedményre szóllitotta fel az angol kormánynyal szemben. A levelet ugyan Moszadik udvariasan visszautasította, de valójában huzni-ha- lasztani kezdte az államosítás végrehajtását, amelyek hatalmas tüntetéseket váltottak ki az iráni népből. A tüntetések már nem csak kz Angol-Irán Olajtársaság államosítását, hanem a kártérítés nélküli államosítást követelték, de egyben a Szovjetekkel a baráti, szomszédi jóviszonyt és a Kínai Köztársaság elismerését is követelték. Moszadik burzsoá kormányzata megijedt attól a hatalmas erőtől, amellyel az irániai dolgozók jelentkeztek, amely mesz- sze túlmegy az iráni burzsoázia érdekein és ma már más szövetségesek után kancsingat. Egyrészt a belső ellenfele, a feudális nagybirtokosok támogatását akarja megnyerni, másrészt, engedve az amerikai nyomásnak, most már titokban uj terveket dolgozik ki, illetve elfogadta Truman megbízottjának Harri- man vasutkirálynak a javaslatát, amelyet tárgyalási alapul az angol kormány is elfogadott, amit gondosan titkolnak az iráni nép előtt. POLGÁRHÁBORÚ Az iráni tömegek éber szemmel figyelik Maszadik-Harriman tárgyalásait és el vannak határozva arra, hogy azt ha az angol-amerikai tőkéseket akarja újra rászabadítani az iráni népre, minden eszközzel megakadályozzák. A Tudeh párt vezetésével két hatalmas tömegszervezet alakult, az egyik amely az olaj államosítását, a másik, amely már tovább megy ez az “Irán Szabadság Társaság”, már belső reformokat és a külföldi imperializmus kiszorítását követeli. Ez a szervezet az egyedüli, amely ténylegesen felöleli Irán dolgozóit és kis iparosait is. Olyan erő ez, amelynek ellenére semmiféle kormány nem létezhet. Ha a Harriman által kezdeményezett tárgyalások sikeresek lesznek, az angol-amerikai nagytőke részére, akkor ha azt Moszadik kormánya érvényesíteni akarja, csak katonai erővel tehát erőszakkal viheti keresztül. Ilyesmihez a kormánynak nincs elég ereje, mert nem csak a nép, de a hadsereg jórésze is a Szabadság Társaságot követi és ha ez a megegyezést megakadályozza úgy az kihatással lesz az egész közel-keletre és mindenütt fellépnek a tömegek az angolamerikai imperializmus ellen, amelynek a jelei már mutatkoznak Egyiptomban, Szíriában, sőt magában Törökországban is, nem csak a dolgozó tömegek, hanem a kis burzsoázia is lázad az angol-amerikai és francia imperializmus ellen. Ezt a veszélyt csak úgy kerülheti el az angol-amerikai imperializmus, ha az Irán polgárháborút kiprovokálva, ott is mint Koreában bavatkozik és ezzel kirobbantsa az uj világháborút. Ezért jelzik már előre a lapjaink és politikusaink azt, hogy a Szovjet támadásra készül Iran ellen. Pedig ott miként egész Ázsiában nem a Szovjet a támadó, hanem a nép az, amely szabadulni igyekszik a gyarmati állapotból, de ugyan akkor ma már nem csak az imperialista tőkétől akar megszabadulni, hanem egyszersmint minden nemű kizsákmányolástól is, amely ellen rugdalózik a nemzetközi tőke a profitjának, a befektetésének a biztosítására akar beavatkozni a fegyveres erejével. Ezért találja ki a Szovjet támadás meséjét, hogy egy világháború árán mentse meg a gyarmati uralmát és magát az egész kapitalista rendszert. Viszont kétségtelen, hogy ezzel csak a bukását sietteti, mert háború esetén nem csak Iránban, nem csak Ázsiában, hanem egész Európában fel fog lángolni a polgárháború, tiltakozásul a háború ellen, amely a kapitalizmus végét jelenti. Az ár a munkásosztály győzelméért borzalmas lesz, ezt szívesen elcserélné egy vér, erőszak nélküli lassúbb fejlődés szerű átalakulásért, de ez nem a munkásosztálytól, nem a gyarmati népektől, sem a Szovjettől függ, hanem a szövezetett imperialista hatalmaktól, a háborúból profitáló nemzetközi nagytőkétől. A KULTÚRA BAJNOKA Ezt a nagyon megtisztelő nevet önmaguknak ajándékozták az amerikai magyar újságírók. Ők azok, akik a magyar kultúrát terjesztik, az itteni magyarságot nevelik stb. Mi, akik itt élünk és ismerjük ezt a díszes társaságot, mi nagyon jól tudjuk, hogy milyen fából faragták őket, nem elhivatottságból, hanem puszta munkanélküli megélhetési kísérlet náluk az újságírás. A sajtó “hatalmát” arra használják fel, hogy az olvasóikból és a hirdetésekből kipiszkálják a megélhetési lehetőséget. Hazafiság, emberiesség, kultúra, nép nevelés náluk csak dollárba számit. Nevelni hogy is tudnának, mikor maguk is neveletlenek, legtöbbjük egy épkézláb mondatot sem tud leimi. A kultúra terjesztük csak gyalázatos ponyva regények lekötéséig terjed. A múltban odahaza levitéz- lett sikkasztó, váltóhamisitó, börtön elől szökött katonaitisztekből, köztisztviselőkből, ügyvédekből került ki. Ma véres- szájú és kezű Horthy-Szálasi legényekből és magukat mindenkinek eladó prostituált firkan- cokból kerülnek ki a kultúrának ezek a bajnokai. Ma Magyarország elleni förtelmes hazugságokból, rágalmakból, háborús uszításból áll az újságírás Magyar-Ameriká- ban. Olyan nyelvezetet használnak, amely odahaza csak a K. und K. zupás huszárőrmestereknél volt szokásba. Példaképen az analfabéta, tudatlan firkásznak az a califor- niai szerkesztő, ki egy munkás lap íróját egy rövid cikkben, amelyet elkövetett legalább egy tucatszor nevezte el patkánynak, becstelennek, hazugnak, gyávának, stb. az egész kis fortéiéin csupa durva káromkodás, amilyent csak egy ilyen írástudatlan, mindenből pénz csináló, hirdetést, előfizetést és adományokat kolduló, zsaroló firkász tud leírni. . Nagyon nehéz munka a car- (Folytatás a 7-ik oldalon)
