Bérmunkás, 1951. július-december (38. évfolyam, 1688-1712. szám)

1951-08-11 / 1693. szám

1951. augusztus 11. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL * mondja: F. MEZŐSÉGI IRAN A TŰZFÉSZEK Ma már mind világosabban látszik az, hogy a koreai béke- tárgylások elhúzódása nem az észak-koreai Népköztársa s á g hibájából történik, mert az ed­dig felmerült ellentéteknél, a koreai-kinai delegátusok mindég nagy engedékenységet mutattak az amerikai, illetve NU delegá­tusok merevségével szemben. Ezekben a tárgyalásokban, amely a UN nevében folynak, valójában nincs irányitó szava a UN-nek, a fegyverszünet feltéte­leinek a megállapitása teljesen az amerikai főparanchnok, tehát az amerikai kormánytól függ, amely a jelek szerint, nem na­gyon ambicionálja azt, hogy a fegyverszünet létrejöjjön. Ezt nem csak azzal mutatta ki, hogy a tárgyalások idején, nem csökkentette a harci tevékeny­séget, hanem szünet nélkül bom- báztatta a repülőivel és hadiha­jóival a koreai városokat, ha­nem a tárgyalásoknál tanúsított merevségével is. A legkisebb en­gedékenységre se volt hajlandó a kimondott feltételeiből. Ez legjobban megmutatko­zik jelenleg, amikor a vonal megállapításánál megakadtak a tárgyalások, már majd két he­te. A cenzúra nem engedi nyil­vánosságra hozni az amerikai feltételeket, csak annyi volt bi­zonyos, hogy itt a “katonailag jobban védhető vonalat” akar meghúzni és ha hitelt lehet ad­ni a kinai-koreai jelentéseknek, amelyeket az amerikai részről nem cáfoltak meg, azt messze északra, a Szibériai határ köze­lébe óhajtják megállapítani, amelyet nyilvánvalóan nem fo­gad és nem fogadhat el az ellen­fél, mert ezzel a meg nem egye­zés esetén, nem csak a mainál kedvezőtlenebb stratégiai hely­zetbe kerülnének, hanem a har­cot a kinai-szibériai határra vin­nék át, amely a harmadik világ­háború kirobbanását jelenthet­né. A semleges megfigyelők sze­rint ez azért történik igy, mert Amerika egy koreai megegye­zéssel nem akarja kiengedni a Nemzetek Szövetségét az obli- gációból, mert ha egy uj kirob­banás történne, azt össze lehet­ne kapcsolni a koreai harctérrel és igy a Nemzetek Szövetsége auutomatikusan benne lenne a harmadik világháborúba, ame­lyet Amerika részéről közelinek és elkerülhetetlennek jeleznek. Maga Mrs. Roosevelt is úgy lát­ja, “hogy fel kell készülni”, mert a közel jövőben, vagy Jugoszlá­viába vagy Iránba fog a Szov­jet támadni. UJ FORDULAT IRÁNBAN Az európai kedvenc Tito Ju­goszláviája elleni támadást, már két éve, hogy hónapról-hónapra bejósolják, amely azonban Tito minden provokációja dacára sem akar bekövetkezni és sejnmi valószínűség sincs arra, hogy a Szovjet, vagy a Népi Demokrá­ciák ilyen tervei foglalkoznának, mert akkor nem várták volna be, hogy Amerika, Anglia és Franciaország nagy kölcsönök­kel és fegyverszállításokkal fel­építse Tito hadseregét. Ennél sokkal valószínűbb egy Koreához hasonló kirobbanás Iránban, amelynek a megtartá­sa a nyugati blokk befolyása alatt mint volt Koreáé. Ezért nagyon fontos, hogy megismer­jük a helyzetet mielőtt ott egy uj Korea kezdődik. Már öt hónapja annak, hogy az Irán képviselőház megsza­vazta az Angol-Irán Olajtársa­ság államosítását. Az államosítás, amelyért már hosszú ideje erős harcok foly­tak, nagyon lassan haladtak elő­re, mert a burzsoá Maszadik kormány megijedt az angol­amerikai imperializmus elleni harcban támadt szövetségesé­nek, a munkásságnak és a pa­rasztságnak az erejétől. Az iráni kis és nagy burzsoá­zia, nem csak az olajat akarta kivenni, illetve osztozni a profi­ton az angol imperialistákkal, de egyben ki akarta szorítani az angol-amerikai ipari cikkeket is, amelyek teljesen tönkretették Irán amúgy is gyenge iparát és meggátolták annak kifejlődését. Amerika olaj érdekeltsége nem nézte ellenszenvesen az angolok kiszorítását az olajiparból, mert azt remélte, hogy igy majd en­gedmények adásával magának szerzi meg a világ legnagyobb olaj forrásainak a jövedelmét, amelynek a hasznából esetleg nagyobb profitot juttat az iráni burzsoáziának, mint tették az angolok. Ilyen irányban dolgo­zott nem csak az amerikai kö­vet, amely ellen Anglia élesen tiltakozott, hanem a kormány­ban Húszéin Alá is, amig azt az iráni nép fel nem ismerte és sztrájkjaival és hatalmas tün­tetéseivel ki nem buktatta a kor­mányból az amerikai olajérde­keltségek emberét Huszeint. De nem sikerült Anglia ama mesterkedése sem, hogy polgár­háborút robbantson ki, a szövet­ségesei a feudális nagybirtoko­sokon keresztül. Angol ügynö­kökkel próbálkoztak az olajvi­dék környékén a polgárháború és ennek folytán angol katonai beavatkozás kiprovokálásával, amelyet lelepleztek, az angol ügynököket lefogták és Mosza- dik miniszterelnök, az orosz se­gítséggel fenyegetőzött angol támadás esetére. AMERIKA KÖZBELÉP Az angol kormány ismételten kérte az amerikai kormány köz­belépését, amely meg is történt, azután, amikor Anglia megsza­vazta a Kina elleni kereskedelmi blokádot és belenyugodott ab­ba, hogy a nyugatiak hadsere­gének minden vezetője amerikai legyen és végül, hogy az iráni olaj birtoklásába az amerikai tőke is egyenlő részt kapjon. Junius ele jen Truman elnök , levelet irt Maszadik miniszterel­! nőknek, amelyben engedményre szóllitotta fel az angol kormány­nyal szemben. A levelet ugyan Moszadik udvariasan visszauta­sította, de valójában huzni-ha- lasztani kezdte az államosítás végrehajtását, amelyek hatal­mas tüntetéseket váltottak ki az iráni népből. A tüntetések már nem csak kz Angol-Irán Olajtár­saság államosítását, hanem a kártérítés nélküli államosítást követelték, de egyben a Szovje­tekkel a baráti, szomszédi jóvi­szonyt és a Kínai Köztársaság elismerését is követelték. Moszadik burzsoá kormányza­ta megijedt attól a hatalmas erőtől, amellyel az irániai dol­gozók jelentkeztek, amely mesz- sze túlmegy az iráni burzsoázia érdekein és ma már más szövet­ségesek után kancsingat. Egy­részt a belső ellenfele, a feudá­lis nagybirtokosok támogatását akarja megnyerni, másrészt, en­gedve az amerikai nyomásnak, most már titokban uj terveket dolgozik ki, illetve elfogadta Truman megbízottjának Harri- man vasutkirálynak a javasla­tát, amelyet tárgyalási alapul az angol kormány is elfogadott, amit gondosan titkolnak az irá­ni nép előtt. POLGÁRHÁBORÚ Az iráni tömegek éber szem­mel figyelik Maszadik-Harriman tárgyalásait és el vannak hatá­rozva arra, hogy azt ha az an­gol-amerikai tőkéseket akarja újra rászabadítani az iráni nép­re, minden eszközzel megakadá­lyozzák. A Tudeh párt vezetésével két hatalmas tömegszervezet ala­kult, az egyik amely az olaj ál­lamosítását, a másik, amely már tovább megy ez az “Irán Sza­badság Társaság”, már belső re­formokat és a külföldi imperia­lizmus kiszorítását követeli. Ez a szervezet az egyedüli, amely ténylegesen felöleli Irán dolgo­zóit és kis iparosait is. Olyan erő ez, amelynek ellenére semmiféle kormány nem létezhet. Ha a Harriman által kezde­ményezett tárgyalások sikere­sek lesznek, az angol-amerikai nagytőke részére, akkor ha azt Moszadik kormánya érvényesí­teni akarja, csak katonai erővel tehát erőszakkal viheti keresz­tül. Ilyesmihez a kormánynak nincs elég ereje, mert nem csak a nép, de a hadsereg jórésze is a Szabadság Társaságot követi és ha ez a megegyezést megakadá­lyozza úgy az kihatással lesz az egész közel-keletre és mindenütt fellépnek a tömegek az angol­amerikai imperializmus ellen, amelynek a jelei már mutatkoz­nak Egyiptomban, Szíriában, sőt magában Törökországban is, nem csak a dolgozó tömegek, hanem a kis burzsoázia is lázad az angol-amerikai és francia im­perializmus ellen. Ezt a veszélyt csak úgy ke­rülheti el az angol-amerikai im­perializmus, ha az Irán polgár­háborút kiprovokálva, ott is mint Koreában bavatkozik és ez­zel kirobbantsa az uj világhábo­rút. Ezért jelzik már előre a lap­jaink és politikusaink azt, hogy a Szovjet támadásra készül Iran ellen. Pedig ott miként egész Ázsiában nem a Szovjet a táma­dó, hanem a nép az, amely sza­badulni igyekszik a gyarmati ál­lapotból, de ugyan akkor ma már nem csak az imperialista tő­kétől akar megszabadulni, ha­nem egyszersmint minden nemű kizsákmányolástól is, amely el­len rugdalózik a nemzetközi tő­ke a profitjának, a befektetésé­nek a biztosítására akar beavat­kozni a fegyveres erejével. Ez­ért találja ki a Szovjet támadás meséjét, hogy egy világháború árán mentse meg a gyarmati uralmát és magát az egész ka­pitalista rendszert. Viszont kétségtelen, hogy ez­zel csak a bukását sietteti, mert háború esetén nem csak Irán­ban, nem csak Ázsiában, hanem egész Európában fel fog lángol­ni a polgárháború, tiltakozásul a háború ellen, amely a kapita­lizmus végét jelenti. Az ár a munkásosztály győ­zelméért borzalmas lesz, ezt szí­vesen elcserélné egy vér, erő­szak nélküli lassúbb fejlődés szerű átalakulásért, de ez nem a munkásosztálytól, nem a gyar­mati népektől, sem a Szovjettől függ, hanem a szövezetett impe­rialista hatalmaktól, a háború­ból profitáló nemzetközi nagy­tőkétől. A KULTÚRA BAJNOKA Ezt a nagyon megtisztelő ne­vet önmaguknak ajándékozták az amerikai magyar újságírók. Ők azok, akik a magyar kultú­rát terjesztik, az itteni magyar­ságot nevelik stb. Mi, akik itt élünk és ismer­jük ezt a díszes társaságot, mi nagyon jól tudjuk, hogy milyen fából faragták őket, nem elhi­vatottságból, hanem puszta munkanélküli megélhetési kísér­let náluk az újságírás. A sajtó “hatalmát” arra használják fel, hogy az olvasóikból és a hirde­tésekből kipiszkálják a megél­hetési lehetőséget. Hazafiság, emberiesség, kul­túra, nép nevelés náluk csak dol­lárba számit. Nevelni hogy is tudnának, mikor maguk is neve­letlenek, legtöbbjük egy épkéz­láb mondatot sem tud leimi. A kultúra terjesztük csak gyalá­zatos ponyva regények leköté­séig terjed. A múltban odahaza levitéz- lett sikkasztó, váltóhamisitó, börtön elől szökött katonaitisz­tekből, köztisztviselőkből, ügy­védekből került ki. Ma véres- szájú és kezű Horthy-Szálasi le­gényekből és magukat minden­kinek eladó prostituált firkan- cokból kerülnek ki a kultúrának ezek a bajnokai. Ma Magyarország elleni för­telmes hazugságokból, rágal­makból, háborús uszításból áll az újságírás Magyar-Ameriká- ban. Olyan nyelvezetet használ­nak, amely odahaza csak a K. und K. zupás huszárőrmesterek­nél volt szokásba. Példaképen az analfabéta, tu­datlan firkásznak az a califor- niai szerkesztő, ki egy munkás lap íróját egy rövid cikkben, amelyet elkövetett legalább egy tucatszor nevezte el patkány­nak, becstelennek, hazugnak, gyávának, stb. az egész kis for­téiéin csupa durva káromkodás, amilyent csak egy ilyen írástu­datlan, mindenből pénz csináló, hirdetést, előfizetést és adomá­nyokat kolduló, zsaroló firkász tud leírni. . Nagyon nehéz munka a car- (Folytatás a 7-ik oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents