Bérmunkás, 1951. július-december (38. évfolyam, 1688-1712. szám)

1951-07-07 / 1688. szám

1951. julius 7.

BÉRMUNKÁS

5 oldal

TOLLHEGYRŐL

mondja: F. MEZÖSÉGI

GONDOLATOK

FOURTH OF JULY-KOR

Napok óta folynak a készülődések, torok köszörülések, az alkotmány megalkotásának évforduló ünnepségére. Ezer és ezer kisebb-nagyobb politikus mondja el a frázisait a Nagy Napról, megveregetve az ősatyák és főleg a saját vállaikat. Szabadság, Egyenlőség, Testvériség, soha jobban veszélyeztetve nem volt a frázis gyártók részéről, mint éppen a foruth of részéről, mint éppen a fourth of july ünnepe körül.

Mindazok a jogok, amelyek kívánatossá tették ezt a gazdag, áldott országot, a világ minden részén a szabad életre vágyók előtt, mind jobban elhomályosodik. Az uralkodó osztály levette az álarcot és mindenki előtt ott áll a fasizmus valódi ábrázata.

Akik még bíztak mint végső menedékben, az alkotmány védelmében, megdöbbenve látják, éppen egy hónappal az alkotmány ünnepe előtt, áldozatul esett a háborús hisztériának és erős többséggel kimondották, hogy a Smith törvény, amelynek alapján elitélték a kommunista párt vezetőit, nem sérti az alkotmányt s az ítélet jogerőssé vált. Az elítélteknek meg kell kezdeniük a büntetésük letöltését, nem azért amit elkövettek, hanem ami a vád szerint a gondolataik voltak. Ezzel kivégezték az alkotmány módosítás első pontját, amely biztosította a szólás, sajtó és a gondolat szabadságát.

Ez az ítélet teljes szabad kezet ad mindenrendü és rangú kormányzatnak, hogy az ellenzéküket bíróság utján börtönbe juttassák. A kormány rögtön fel is használta ezt a döntést és újabb 20 kommunistát tartóztattak le és a következő listán már ezrek szerepelnek, amelyeket bármely nap börtönbe lehet küldeni és a tömegeket el lehet ijeszteni a munkásmozgalomtól. Ma kommunistákat, de holnap már bárkire ráhúzható ez a kényszerzubbony, aki nem követi a mindenkori kormányzat irányvonalát.

Egy másik biró feloszlatott egy biztositó társaságot, amelynek 162 ezernél több tagja van, mert szerinte kommunista befolyás alatt áll. Ezen az alapon bármely szervezetet meg lehet semmisíteni, csak egy vádló és egy biró szükséges ehhez a Legfelsőbb Bíróság junius negyedikéi döntése után.

A tőkések és kitartott sajtó- kuliai korrupt politikusai ujon- ganak, azt hiszik, hogy most már megmenthetik a kapitalista rendszert örök időkre.

Milyen naiv emberek. Nem tudják azt, hogy náluknál sokkal keményebb legényeknek is beletörött bicskájuk abba, amikor hasonló törvényekkel a haladást törvényellenesnek bélyegezték, a haladás híveit börtönbe vetették ás üldözték.

Bismarck, Vilmos császár, Palmer, Bánffy, Tisza, Horthy, Hitler, Mussolini, Chiang, stb.

próbáltak a haladás útjába állni, a haladás híveit kiirtani. A kapitalizmusnak ezek a hősei eltűntek a történelem sülyesztő- jébe és akiket üldöztek előretörtek. Az eszmék, amelyeket eltiltottak, diadalra jutottak. így van ez, az emberiség történetében a haladást megállítani nem lehet, a pusztulásra érett rendszer menthetetlen, még akkor is, ha az egész világ reakciós elemeit állítjuk fegyverbe ellene.

Kis és nagy politikusok, társadalmi rendszerek eltűntek, de a haladás, az emberi előretörés örök és minden esetben győztes marad.

Ezért nem esünk kétségbe a mai reakciós hisztéria idején. Minden terror ellenére is a helyünkön maradunk, mert tudjuk, hogy az eszme amelyet hirdetünk az örök igazságon, a haladáson alapszik és mindén akadályon keresztül is győzni fog.

Ezek a gondolatok hatnak át bennünket a meggyalázott alkotmány ünnepének vásári zsivajában.

AHOGY MI LATJUK

*

A Bérmunkás irói nincsenek senkinek Alávetve. Csak egyetlen kötelező pont van előírva, hogy mindenkor és minden körülmények között, a munkásosztály érdekeit kell szem előtt tartani.

Miután ezek az irók mind ténylegesen dolgozó munkások és a munkásság között élik le az életüket, természetesen az eseményeket osztályszempontból bírálják el, de miután nincs egy “bősz” felettünk, aki megszabná a mondanivalónkat, nem csak az fordul elő, hogy egy és ugyanazon témáról több cikk is jelenik meg, hanem az is, hogy a cikkek irói másként látják meg az eseményeket. Ebből a tényből sem történik semmi baj, mert nem csak az irók gondolkodnak, hanem az olvasók is, igy nyugodtan rájuk bizhatjuk, hogy önmaguk állapítsák meg a különböző elgondolások között a helyesebbet anélkül, hogy az irók maguk a lap hasábjain igyekeznének az igazukat elvitatni.

Az elmúlt hetekben nagyon fontos esemény volt a francia és olasz választás. Maga Bradley generális is ettől tette függővé az Atlantic Paktum, illetve a harmadik világháború sorsát. Persze mi nem a mandátumok számát, hanem azt tartottuk ' fontosnak, hogy a két ország proletáriátusa kitart-e a béke és a szocializmus utján.

így természetes volt, hogy ezzel a kérdéssel a Bérmunkás hasábjain ketten is foglalkoztunk és Köhler munkástárs más megállapításra jutott mint én, a francia munkásság magatartását illetőleg. Nem a magam igaza, de a francia dolgozók nagyszerű, bátor harcainak a védelmébe, nem fogadom el azt a megállapítását Köhler munkástársnak, hogy : “A francia nép annyira meggyülölte vagy megszokta a háborút, hogy ma teljesen közömbös, hogy béke-e, vagy háború lesz.”

Ez a tétel egyáltalán nem állja meg a helyét, mert a francia dolgozók hősies harcot folytattak és folytatnak a háborús felkészülés ellen. Emlékezetes az, hogy miként vándoroltak az amerikai muníció szállító hajók kikötőtől kikötőig, mert a rakodó munkások megtagadták a hajók kirakását. Végül is a gyarmatokon toborzott sztrájktörőkkel, erős katonai és csendőri védelemmel tudták csak kirakni az amerikai hadi felszerelést, amely ellen általános sztrájkokkal tiltakozott a munkásság. Három francia kikötőt a kormány hónapokon keresztül lezárva tartott, nem engedett oda semmiféle hajót, hogy az éhség korbácsával kényszerítsék a kikötő munkásokat a muníció kezelésére, de eredménytelenül, mert az egész francia, sőt számos más ország dolgozói támogatták. a kikötő munkások harcát.

Számos francia gyár munkásai megtagadták a hadi termelésre való áttérést, sztrájkokkal kényszeritették a gyárak tulajdonosait béke áruk gyártására. A francia munkásság a gyűléseinek ezrein jelentette ki azt, hogy katonai mozgósításra általános sztrájkkal fog fefelni és állandóan tiltakozik a vitenami aljas hadviselés ellen, amelyet más gyarmati és főleg az idegen légiókkal folytat. Az amerikai imperializmus gyűlöletét még a polgári lapok tudósítói is kénytelenek megállapítani.

Ezek a tények, amelyek arra késztették a mi kormányunkat, hogy erélyes fellépést követeljen a francia kormánytól a pro- letáriátus harcikészségének a megtörésére és nem kell jós tehetség ahoz, hogy megjósoljuk, hogy a közel jövőben drasztikus törvényekkel próbálják az amerikai katonai vezetők fenyitő követelésének eleget tenni éppen azért, inert a francia munkásság nem “közömbös”, hanem forradalmian ellenes a háborúval szemben, nem csak a választási urnánál, hanem — és ez a döntő — a munka színhelyén és magában a hadseregben is. Ezt a cikke elején Köhler munkástárs is megállapítja, amikor azt írja: “maga a francia nép is a leghangosabban nyilvánítja elégedetlenségét a harmadik világháborúra való felkészülés ellen.

Nem, a francia munkásság nem “közömbös”. Ha az amerikai nép olyan “hangosan” nyilvánítaná ki a háború ellenes álláspontját, mint a francia és az olasz nép, akkor ma nem lógna az emberiség feje felett Demok- les kard módjára az uj világháború. Reméljük és hisszük, hogy az európai proletáriátus élén a francia dolgozókkal eredményesen harcolnak továbbra is a háborús imperializmus ellen.

MAKK, AZ ÉHES

DISZNÓNAK

Nem könnyű dolog a tőkés propaganda szerveknek, köztük a magyar lapoknak is, hétről- hétre megfelelő mennyiségű gyűlöletet elhinteni a Népi Demokráciák ellen. A hazugság gyárak túlórákat dolgoznak, hogy a kitartott sajtónak leszállíthassák a szükséges heti meny- nyiséget a gyűlölet szitásra.

Mint az éhes disznó a makkról, úgy álmodoznak ők olyan eseményekről, mint az elmúlt hetekben volt, amikor bőséges anyag állt a rendelkezésükre. Hogy is ne, mikor egy féltucat pap, élen egy püspökkel állt a magyar bíróság előtt, amelyhez ráadásul még -> ott volt az is, hogy Budapest területéről pár ezer embert szállítottak el vidékre. Túl sok is volt egyszerre, nem is tudták megemészteni, eléggé kihasználni a gyűlölet szitására.

Grősz József kalocsai érsek és társai elleni vádiratot itt ismertetjük:

Grősz József, az összeesküvő, áruló Mindszenty József bizalmasa és cinkosa már 1948-ben vállalkozott arra, hogy Mindszenty letartóztatása esetén a népi demokrácia megdöntésére irányuló szervezet vezetését átveszi. Dr. Bozsik Pál és Dr. Farkas Endre vádlottakkal tartott titkos összejöveteleken megállapodtak abban, hogy Mindszenty akadályoztatása miatt, a király visszatéréséig Grősz József az ideiglenes államfő. Ezt a megállapodást Grősz József — vallomása szerint — írásban jelentette az egyik idegen állam budapesti követségének, ahová később az összeesküvő társaival összeállított kormánylistát is benyújtották. A népellenes kormány miniszterelnökéül dr. Friedrich Istvánt, a horhyista ellenforradalom első miniszterelnökét jelölték, aki a “kinevezést” el is fogadta. A bűnjelek között elfekvő tervezetek szerint az, összeesküvők fő célkitűzése volt, hogy a nagybirtok-rendszert visszaállítsák, a gyárakat és a bányákat visszaadják a tőkéseknek.

Grősz József beismerte, hogy az összeesküvők céljaik elérésére fegyveres csoportok szervezését kezdték meg, amelyek feladata volt a népköztársaság megdöntése és a hatalom átvétele.

Fény derül arra is, hogy Grősz József rendszeres kémjelentéseket adott több külföldi ország budapesti követségeinek. Fasiszta gyilkosokat és más körözött bűnözőket segített a hatóság előli bujkálásban. A háborús bűntetteiért körözött Ivá- nyi Endrét és hozzá hasonlókat pénzzel és hamis iratokkal hozzásegítette ahhoz, hogy felelős- ségrevonásuk elől külföldre szökhessenek. Az összeesküvés anyagi fedezetét arany- és valutaüzérkedésből biztosítót t á k; külföldről csempészuton is több- száezer forintot kaptak erre a célra. Az anyagi természetű bűnök lajstromához tartozik, hogy a kalocsai érsekség nagy nemzeti értéket képviselő kulturális műkincseinek jelentős részét külföldre csempésztette és az értük kapott mintegy félmillió forint értékű valutát külföldön letétbe helyeztette.

A népáruló főpap szövetségesei: hétpróbás fasiszták, hor- thyista ellenforradalmárok, valutaüzérek, kémek, gyilkosok és gyilkosságra bujtogatók, a dolgozó nép leggonoszabb ellenségei.

Dr. Bozsik Pál vádlott, 1918- tól a gyöngyösi ellenforradalmi elemek vezetője, horthyista parlamenti képviselő, a felszabadulás után Mindszenty politikai tanácsadója és összeesküvő tár-