Bérmunkás, 1951. július-december (38. évfolyam, 1688-1712. szám)

1951-08-04 / 1692. szám

1951, augusztus 4.

BÉRMUNKÁS

5 oldal

TOLLHEGYRŐL

mondja: F. MEZŐSÉGI

AZ ELNÖKÜNK BESZÉLT

Igaz, hogy gyakran beszél, szívesen ragad meg minden alkalmat, amellyel az 1952. évi elnökválasztást előkészítheti, ez nem volna baj, az idejéből is kitelik. A baj az, hogy ha beszél, mint most Detroitban, nagyon harcias és most ezt nagyon rossz időben tette, mert a beszédével az egész világ előtt azt igazolta, hogy az amerikai kormány nem tartja szívügyének azt, hogy a koreai vérengzésnek véget vessenek.

Az nyilvánvaló, hogy amig a “vörösök” minden egyes alkalommal amikor a tárgyalások megakadtak, engedékenyek voltak és elfogadták az amerikai álláspontot és most, tekintve, hogy azt kérték, hogy már most a tárgyalások idején szűnjön meg a harc, hogy az UN repülői és hadihajói ne bombázzák a már amúgy is szétrombolt lakóhelyeket, az elnök harcias beszéde nem fog nagy kedvet csinálni ahoz, hogy a koreai és kínai tárgyaló felek most megakadt tárgyalásoknál engedékenyek legyenek és félő, hogy az egész tárgyalás eredménytelenül fog végződni.

AGRESSZIÓ

Egyre kommunista agresszióról beszélnek a hivatalosaink élen az elnökkel anélkül, hogy tényeket hoznának fel.

Az, hogy már egy éve mindig a kedvenc fenegyereknek Tito- nak a bőrét féltik és hónapról- hónapra bejósolják a megtámadását, amely jóslatok nem teljesednek be, Tito minden provokációja dacára, már nagyon elcsépelt gramofon lemez az, hogy a Szovjet “arra kényszeríti a szövetségeseit, hogy erejükön felül fegyverkezzenek”. Az elnöki kijelentésen kivül semmi sem támogatja ezt az állitást.

De ha ez igy is volna, nem igen lehetne Amerika kormány férfiainak agresszióról beszélni, amikor az egész világon a támadási bázisok százait épitették fel, amikor uj bázisok építésére másfél billió külön hitelt kér a kormány a kongresszustól.

Nem lehet az amerikai kormánynak kifogásolni azt, hogy a Szovjet felfegyverezi a “csatlósait”, amikor nem csak állítólag, de hiteles kormány nyilatkozatok igazolják, hogy Amerika a “csatlósait” tényleg fel- fegyverzi és tényleg kényszeríti arra, hogy erejükön felül fegyverkezzenek. Hivatalos jelentések, a kormányok költségvetései igazolják, hogy ezek a szövetséges kormányok, amelyek minden Marshall terv és pénz dacára se tudták a háborús romokat eltakarítani, megduplázták a hadi kiadásaikat, amelyhez az a nem csekélység jön, amit a mi kormányunk ajándékoz a szövetségeseinek.

1600 HAJÓRAKOMANY

A kormány 8 és fél billió dollárt kér a kongresszustól, hogy

ebből a rettenetes nagy összegből felfegyverezhessük Amerika szövetségeseit.

Hogy nem haszontalanul dobálja ki ezt az összeget a kormány, azt a vezető korifeusok bzonyitják a kongresszusi bizottság előtt.

IVfarshall tábornok védelmi államtitkár bejelentette, hogy ezideig 1600 hajórakomány hadiszert szállítottunk a szövetségeseinknek, hogy felfegykezze- nek a “kommunista agresszió” ellen.

A kongresszus természetesen meg fogja szavazni ezt az extra 8 és fél billiót éppen úgy, mint az eddigi billiókat és a következőket is. Sok, sok ezer millió dollárt, Amerika hatalmas ipari képességét arra, állítják be, hogy azzal az emberiséget elpusztítsák, megtizedeljék.

Nem vagyok statisztikus, hogy pontos számadatokat adjak arról, hogy ezzel a rengeteg billióval, ezzel a hatalmas ipari képességgel milyen szédületes emelkedést lehetne elérni az amerikai nép életnívóján, mig igy csak pár tucat hadiszer gyáros profitját növelik, holott azok már ma is az egekig emelkednek.

De kétségtelen az, hogy ha az 1600 hajót nem embergyilkoló eszközökkel, hanem élelmiszer rekkel és ipari cikkekkel indították volna Útjukra, hogy mint az amerikai nép ajándékát vigyék el az arra rászoruló népeknek, a világ népeinek háláját, igaz baráti szövetségét nyertük volna el. De igy mi tagadás, az egész világon gyűlölet, rettegés vesz körül bennünket, nem mind a szabadság lovagjait, hanem a kizsákmányolás, az elnyomás csendőreit látják Amerikába, amelynek a nagytőkéseinek az egész világot behálózó befektetéseiért akarja tüzbe és lángba borítani a világot.

Amilyen felemelő érzés arra gondolni, hogy mit jelentene 1600 szeretet hajó, éppen olyan megdöbbentő az, hogy ezek szeretet és élet helyett halált és gyűlöletet szállítottak szerte a világba, amelytől még Európa és Ázsia reakciós urai is megdöbbentek és rettegve gondolnak arra a szörnyű napra, amikor az 1600 hajó halál és gyűlölet munkába kezd. Szeretnének szabadulni a szövetségtől, rettegve gondolnak a nagy leszámolásra, amelyben jól tudják, hogy el fognak bukni. Ma már az nem ad vigaszt, hogy velük együtt el pusztul az emberi kultúra is és kitudja, hogy marad-e fen annyi ember, amely felépítsen egy uj társadalmi rendszert, igy uj kultúrát, amely nem fogja ismerni sem a kizsákmányolást, sem annak édes gyermekét a háborút sem.

A háború elleni mozgalom nem csak százmilliókat mozgat meg a békéért, hanem éppen a hatalmas, sikeres megmozdulás folytán uj rétegek állnak harcba a békéért. Magában az uralkodó politikai pártokban is szakadást idézett elő a háború és béke kérdése, szinte szégyeljük

leírni, hogy csak ott egységesek a politikusok a háború kérdésében és csak itt közömbösek a nagy tömegek a háború vagy bék kérdésében.

Ez az egység, ez a közömbösség, sok százezer amerikai fiú életébe kerülhet és romokba dönheti a mi hatalmas ipartelepeinket.

Aki ezt megérti, annak mindenkor és mindenütt a béke harcosának kell lennie, még ha ezzel magunkra haragítjuk az egész reakciós világot.

ARATNAK

• ’ •

Magy földön mindenkor a legfontosabb esemény volt az aratás, a betakarítás és cséplés.

A magyar föld népének ez az időszak jelentette azt, hogy az egész elkövetkező évijen mekkora darab kenyeret szelhet a gyermekeinek. Jut-e belőle egy pár csizmára, tudja-e törleszteni az adósságot, az állami, községi és egyházi adóját, vagy pedig még jobban belesülved az adósságba. Egy rossz év, amikor jég, viz, szárazság gátolta a termést, a kis paraszti gazdaságok százai alatt verték meg a dobot, árverezték el a pár hold földet, amely, azután a gazdag paraszt földjét szaporította fel.

Minden a termés eredményétől függött. Ha se jég, se szárazság, se tűz nem tett kárt, biztosítva volt a jövő évi kenyér és ha a hazai és nemzetközi spekulánsok nem szorították le nagyon a búza árát, jutott zsirozó- ra és talán csizmára is.

Még döntőbb fontosságú volt a nincstelen, földnélküli parasztságra az, hogy sikerült-e aratási és cséplési szerződést kötni, mert neki is ez jelentette az életet. A szerződést mindig télviz idején kötötték, amikor semmi munka nem volt a faluban. Amikor már fogytán volt a kenyér és attól függött, hogy kap-e hitelt a falusi boltba, hogy van-e aratási szerződése.

Ekkor lehetett a nyomorúságot kihasználni, leszorítani a részesedést és magasra szabni az ingyenes robot napok számát. Ezt a szerződést azután be kellett tartani, mert ha nem, úgy ott volt a csendőr, a szolgabiró, jött a 60 napi börtön, amelyet rögtön le kellett ülni, amely Ítélet ellen nem volt felebezés és ez teljes kenyértelenséget jelentett az egész elkövetkező évre.

UJ ÉLET

Ma is aratnak a magyar földön, ma talán még fontosabb mint a múltban az aratás sikere, mert ettől függ nem csak a kenyér nagysága, hanem az uj ország, az uj élet építésének a tempója is. Ezt tudja nem csak a kormányzat, hanem a belső ellenség is és igyekszik, hogy az minél kevésbé sikerüljön.

Ma tervgazdálkodás van odahaza, minden vonalon, nem csak a termelő szövetkezetek! amelyről olvasóink kérésére Írni fogunk), hanem a egyéni gazdaságok részére is tudományosan szabják meg az egész termelési időszakra a föld megmunkálásának, trágyázásának, a vetéstől a cséplésig minden mozzanatát, hogy az elmaradt termelési rendszer helyett a modern termelési rendszer érvényesüljön,

amellyel a föld hozamát 25-50 százalékkal emelik.

Ma az ország szükséglete szabja meg, hogy miből mennyit termeljenek, a termelőszövetkezetek és az egyéni gazdaságok is ez szerint termelnek, mindenütt azt, amit a föld legjobban megtermel. Ahol silány volt a búza, ott talán ma bőséges aratást biztosit a rizs, amelyből ma már Magyarországon annyi terem, hogy egész Közép-Európát ellátják vele, mig a múltban egy szem se termett. Mind jobban fejlődik a gyapot termesztése is és ezzel együtt más ipari növények termelése is, amelyek sokkal jobban fizetnek mint a búza.

“MINDENT ELVESZNEK”

A reakciós lapok azt Írják, hogy az állam mindent el vesz a paraszttól, még a saját szükségletére való gabonát sem hagyja meg a termelőnek. Ez éppen olyan hazugság, mint a többi, amit az itteni reakciós lapok összefecsegnek. Törvény szabályozza azt, hogy minden hold föld termése után mennyi a beadási kötelezettség. Ez nem több, mint a termés 10 százaléka. Ennyit köteles az államnak eladni.

Ha valakinek 5 hold búzával van bevetve az a következő képen ossza el a termését. Az átlagtermés holdonként ma 14 mázsa.

A gép mellől teljesített beadási 10 százalék — 7 mázsa. Gépi megmunkálás, szántás, vetés, cséplésért természetben 15 százalék — 11.5 mázsa. Jövő évi vetőmagért — 5 mázsa. 5 tagú család fejadag — 10 másza. Ösz- szes levonás — 32.5 mázsa.

Fenmarad — 37.5 mázsa. C jegyre elad — 18.5 mázsa. Marad teljes szabad rendelkezésére — 19 mázsa.

Vagyis egy 5 holdas termés után minden kötelezettség után, miután a vetőmagot is megkapja, tehát együttesen megmarad búzában 29 mázsa, amelyet teljesen szabadon használhat. Hozzávéve a “C”. vételi jegyre eladott búzát, a maradványa több mint bármikor a múltban 5 hold után elérhető volt. Tekintve, hogy a munkálatokat a gépállomás végzi el, sok ideje szabadul fel és igy módja van arra, hogy saját földjén vagy a szövetkezetekben, más jövedelemhez is hozzájusson.

Ebből a kis kimutatásból láthatjuk, hogy a magyar nép a falvakban sokkal jobban él mint bármikor a múltban. Hazugság az, hogy a termését elveszik. Amit az állam elvesz adóba, a gépi megmunkálásért, műtrágyáért, az a termésnek csak 25 százaléka, a fenmaradt termésből annak mint egy 25 százalékát köteles eladni az államnak, mig az egész termésnek vagy 60 százaléka felett szabadon rendelkezik. Éhez arányosan történik a más termények elosztódá- sa is.

Megkívánom még jegyezni, hogy a szövetkezetekben tömörült parasztság 10-25 százalékkal nagyobb jövedelmet ér el a közös termelésből, mint az egyénileg dolgozó parasztság, de erről majd legközelebb írunk bővebben.