Bérmunkás, 1951. július-december (38. évfolyam, 1688-1712. szám)
1951-07-28 / 1691. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS Természettudományos kultúra A kultúrát rendkívül nehéz meghatározni, hiszen különböző anyagi és szellemi javaknak igen bonyolult összetétele. Nem lehet egyszerűen úgy'nézni a kérdést, ahogy a legnagyobb kémikusok egyike, Liebig nézte, aki szerint “Egy ország átlagos műveltségének jó fokmérője az évenként fogyasztott szappanmennyiség egy főre eső része”. Éppen ezért mi a jelen alkalommal nem is igyekszünk egy megfelelő meghatározást adni, csak tényként akarjuk leszögezni, hogy a kultúra a természetet létrehozó erők kihasználásából mégpedig az emberi haladásnak megfelelően mind jobb és jobb kihasználásából született meg. Ha nem volna ereje az embernek arra, hogy a természet erőit szolgálatába állítsa, nem lenne kultúránk sem. Nyilvánvaló tehát, hogy a kultúra fejlődésében a természettudományoknak és ezeken keresztül a technikának mérhetetlenül nagy a szerepe. A történelem előtti ember életviszonyait pontosan ma már nem tudjuk megállapítani, de nyilvánvalónak tűnik, hogy primitív ismereteivel és mások ismereteire nem támaszkodhatva, azt a világot, ameddig ellátott s ameddig eljutott, tekintette egésznek és a természeti jelenségeket pedig valami távoli hatalomnak eszközeiként szemlélte. Félt ettől a hatalomtól és tisztelte is. Babonás képekkel igyekezett félelmét palástolni és tiszteletét kimutatni. Közben azonban ismeretekre is szert tesz. Az időjárás viszontagságai ellen barlangba bújik, testére állatbőröket aggat, u.n. böngésző életmódot folytat. Ha összehasonlítjuk ennek a történelem előtti embernek életét a mai ember életével, bizony óriási a különbség. Nem foglalkozunk most azzal a csábitó lehetőséggel, hogy ezt a különbséget az élet megnyilvánulásának különböző részein kimutassam, inkább egy kérdést teszek fel, melyre igyekszem feleletet adni; mi képesítette az embert erre a fejlődésre? Bizonyára az, hogy megtanulta a természet jelenségeinek megfigyeléséből levonni a következtetéseket, ilyformán eredményekre jutott, az egyes jelenségek között felismerte a törvényszerűségeket és ezeket igve- kezett saját hasznára- fordítani és céljaira kihasználni. Talán a fejlődés kezdetét az a tény jelentette, amikor ősünk a tűznek és néhány szerszámnak jutott birtokába. Sajnos, hamarosan arra is rájött, hogy nem csak a diót, vagy velőscsontot könnyebb kövei feltörni, mint ököllel, sőt, hogy nagyobbat tud ütni, ha kalapácsszerű szerszámot készít, de fájdalom azt is hamar megtanulta, hogy ezzel a kalapáccsal könnyebben tudja embertársait is agyonütni. Minél többen lettek, annál több felmerülő feladattal kellett megbirkózni. A szerszámok és a rendelkezésre álló emberi és állati erő nem volt elegendő e feladatok megoldásához és ^ ezért a szerszámokhoz hasonló mechanikai készülékeket, egyszerű gépeket szerkesztettek. Hamarosan a feladatok nagyobbodásával már nem csak arról volt szó, hogy valamilyen munkát végezzenek el, de gondoskodni kellett újabb energiaforrásokról is. Csakhamar ráébredt az ember arra, hogy a természet hatalmas energiaforrásokat szolgáltat a víznek és szélnek áramlása alakjában. A viz áramlását egyrészt szállításra, majd malmok hajtására használták fel. Becslések szerint vizierőkből nyerhető teljesítmény kb. 650 millió lóerő, melyből a mai napig csak kb. 30 millió lóerő van kihasználva. Óriási még ma is ezen a téren a lehetőség, amit legjobban mutat az a hatalmas Davidov-féle terv, mely a Volga mentén lévő pusztaságokból fog termő vidéket csinálni. A viz áramlásának egyik különös módját, az árapályt is fel lehet használni munkavégzésre.' A Holdat napszámosnak felfogadni már többször sikerült, de az árapály energiája még kevésbé van kihasználva, mint a vizi- energia, pedig becslések szerint ez az energiafajta kb 10 trillió lóerőt képvisel. Tekintélyes energiát képvisel a szél ereje is, melyet csak kisebb feladatokra, kutak vágj7 malmok hajtására és működtetésére használnak fel. Nézzük már most, hogy ezeknek az energiáknak a felhasználásával milyen módon sikerült az emberi erőt megsokszorozni, a tudomány haladásának segítségével. Példaképpen nézzük csak a súlyemelést. A legerősebb ember teljesítőképességének határa 100 kg. körül van. A különböző “daruk” segítségével ma már kb. 4-500 tonnát is fel tudnak emelni. Az ember az elhajított testnek csak kb. 40 m másodpercenkénti kezdősebességet tud adni és hajítással elért legnagyobb távolság alig valamivel több 150 méternél. Különböző rakétagépek pedig 1000 kg.-t is el tudnak hajítani 50-100 km:re, 1500-2000 m másodpercenkénti kezdősebességgel. De vehetjük példának a járást is, az ember huzamosabb ideig, maratoni futásnál például legfeljebb 16 km óránkénti sebességet tud elérni, ezzel szemben repülőgépeink 1000 km óránkénti sebességgel száguldanak. Megemlíthetjük azt is, hogy a kiáltásnak, mely a hir és üzenet továbbításnak egyedüli módja volt a gépek előtt, szintén óriási haladáson ment át, Attila, hogy a harcban álló seregétől gyorsan kapja meg a híreket, úgy tett, hogy ember sorokat állított fel és ezek egymásnak kiáltották az üzenetet, igy 1 km-t kb. 3 másodperc alatt tett meg a hir, ami óránként 1200 kilo- métertnek felel meg. így például 600 kilométer távolságra, ha egyáltalán fel lehetett volna állítani iljTen embersorokat, az üzenet 5 óra alatt érkezett volna meg. Ma táviró, telefon és rádió áll rendelkezésünkre a hir- továbbitás tekintetében, aszerint válogathatunk, hogy titkosan vagy nyíltan akarjuk-e híreinket továbbítani. Leggyorsabbak közöttük a rádióhullámok, amelyeknek sebessége a fény sebességével, tehát másodpercenként 300.000 km. sebeséggel egyenlő és igy a rádió hullámok az Egyenlítőt 0.13 másodperc alatt száguldják körül. Nem folytatom tovább a példákat, csak hangsúlyozni kívánom azt, hogy az uj és uj energiaforrásoknak keresése, valamint az energiának minél célszerűbb felhasználása tette lehetővé, hogy kultúránk minél hatalmasabb, minél mélyebb és eredményesebb legyen. Arra is rájöttek csakhamar a természet- tudományokat művelő kutatók és a technikuso^k, hogy a természet megfigyelése és a természet törvényeinek megismerése csak akkor fokozható megfelelően, ha érzékszerveink fokozásáról is gondoskodnak. Ezt a célt szolgálják a műszerek. Hogy műszereink milyen mértékben fokozták érzékszerveinket, arra vonatkozólag csak egyetlen példát széretnék felhozni: szemünket. Kétségtelenül legtöbbet használt érzőszervünk a szem. Már most ’ a szem érzékenységét sokféleképpen fejezhetjük ki. Például úgy, hogy feltesszük a kérdést, mekkorák azok a legkisebb részletek, amelyek még részletként, tehát nem egybeolvadva ismerhetők fel. Ha egy fiatal fiú vagy leány 10 cm távolságból néz két pontot, még akkor is meg tudja egymástól különböztetni őket ha a két pont távolsága 0.03 mm. Ezt szokás nevezni a szem feloldóképességének. Immerziós mikroszkóppal ultraibolya fényben való fényképezéssel két pontot még akkor is meg tudunk különböztetni, ha egymástól való távolsága 1-10.000 mm. A szem feloldóképességét 300-szo- rosára tudjuk növelni. Távcsövek segítségével a szem feloldóképességét 500-szorosra emelhetjük. Elektronmikroszkóppal még további fokozások érhetők el. De szemünk érzékenységét megvizsgálhatjuk úgy is, ha megfigyeljük, mekkora az a legkisebb fénymennyiség, amelyet szemünk észrevesz. Gyakorlatilag ez kb. annyit jelent, hogy pl. mennyi az a csillag, amelyet teljesen derült égen szabadszemmel láthatunk. Eredmény az, hogy az egész égbolton szabadszemmel kb. 6000 csillagot látunk, távcső utján való fényképezéssel pedig kereken 1 milliárd csillagot figyelhetünk meg. így sikerült a szem érzékenységét fokozni. Ismét más szempontból vizsgálva szemünk érzékenységét, magállapithatjuk, hogy két egymásután következő fénybenyomást szemünk, csak akkor tud egymásutáninak felfogni, ha a második fénybenyomás szemünkéi az első fénybenyomás után legalább 1-10 másodperc elmúltával éri. Ezzel szemben a foto- elektromis cella a másodperc miliomod része alatt bekövetkező fényingadozásokat is észreveszi. A szem érzékenységi vizsgálatához tartozhatik az is, hogy míg az ember szeme a sötétben nem működik, azaz nem lát. a legújabb fényszórók az éjszakai látást még 50 km távolságban is lehetővé teszik. Ugyancsak lehetetlen a látás ködön, felhőkön keresztül, viszont vörösön- tuli sugarak segítségével történő fényképezés utján ez is lehetővé vált. Rendkívül nagy horderejű találmány a távolbalátást televízió), melynek segiségével hatalCLEVELAND ÉS KÖRNYÉKE BÉRMUNKÁS OLVASÓK és barátaik AUGUSZTUS 19- én, vasárnap KIRÁNDULÁST tartanak a közismert Leiz Farmon. Belépődíj nincsen. Esős idő esetén elég fedett hely van. Ez alkalommal fogja Scher- haufer munkástárs megünnepelni születése napját. Az ebéd csirkepaprikás galuskával és a többi hozzávalókkal lesz, amit Leiz munkástársnő fog elkészíteni. Vacsora sza- badtüzön sült lacipecsenye lesz. Útirány: a 87-es utón a 306- os útig, ott balra a Perkins Roadig, amelyen jobbra a 4- ik épület a Leiz Farm. Akiknek nincsen autójuk, azon d. e. 10 órakor legyenek a Buckeye Rd. és 112-ik utcánál. 1951. julius 28. más területeken átlátszatlan falakon keresztül is “láthatunk”, ha azt “a másik fél” az adóállomás akarja. Természetesen nem csak igy és ilyen módon vitte előbbre az emberiséget és fejlesztette annak kultúráját a természettudomány, hiszen a természettudományok hatalmas iramú fejlődése, valamint az ezzel párhuzamos technikai fejlődés az egész emberi társadalmat is átalakította Eleinte az ember önmagát helyezte a centrumba és ilyen módon alakította világképét ismereteinek bővülése alapján. Nem is az volt neki a lényeges és érdekes, hogy igaz-e ez a világkép és hogy mennyiben felel meg ez a valóságnak, csak az, milyen szép keretbe tudja foglalni a gondolkodó és milyen ele- gánciával tudja megfogalmazni gondolatait. Az igazi hatalmas lépést Galilei tette meg, aki a kísérletező módszer alkalmazásával az emberi gondolkodásnak óriási lehetőségét adta meg. Ez a módszer igazabbá és szerényebbé is tette az embert. Galilei nagy találmánya segítségével beigazolta, hogy nem a mi világunk a világ közepe, hanem csak egy bolygója vagyunk egy naprendszernek, olyan bolygója, mely a többivel együtt kering, a középpont, a Nap körül. Világunk tehát csak egy része a nagy világnak és ez a felismerés gőgös hitünk egyik legfontosabb támaszát dobatta el velünk : minden miérettünk van és minden alkotás a mi céljainkat szolgálja. Egocentrikus világképünk átalakult, csendes, komoly kutatók lettünk, akik uj és uj tényekkel gazdagítjuk természeti ismereteinket, melyeknek birtokában a természet leigázására törekszünk. A hatalmas iramú emberi haladásnak óriási fejlesztői s nagy akadályozói voltak és vannak. Nem lehet egy rövid cikk keretében a haladást gátló és előmozdító tényezők valamennyiét megemlíteni, csak példaképpen akarom bemutatni századunkban történt azt a hallatlan esetet, amely minden szomorú embertelensége mellett is mosolyra ingerel. Észak-Dakotában történt, hogy az állam nagy idegenforgalmára való tekintettel elhatározta, hogy olyan gépeket állít az idegenforgalom fokozásának szolgálatába, amelyek
