Bérmunkás, 1951. július-december (38. évfolyam, 1688-1712. szám)
1951-12-29 / 1712. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1951. december 29. OSZTÁLYELLENTÉT Az Egyesült Államok kutyaszövetségének hűséges szolgái újból munkába léptek. Még mielőtt a 82-ik kongresszus feloszlott, amely annyi sok üdvös törvényeket gyártott a kizsákmányoló osztály részére, hogy igazán megérdemlik a Wall Street bankárainak elismerését. Howard Smith, Virginia állam demokrata képviselője egy törvényjavaslatot nyújtott be, amely szerint a védelmi iparokban dolgozó munkások bármily okból kifolyólag sztrájkolnak és az Egyesült Államok elnöke azt látja, hogy a sztrájk a védelmet veszélyezteti és kiadja a parancsot a munka azonnali felvételére, melyet bármely munkás vagy munkások 24 órán belül nem teljesítenek, elveszítik minden elsőbbségi jogaikat (seniority rights) úgyszintén elveszítik a közös megegyezéshez való jogukat és ha ezen egyéneket az anyaszervezet bármily módon támogatja, nem fordulhat a kormány által kinevezett pa- panasz bizottsághoz orvoslás végett. A szervezet, mely a sztráj-y kot irányította és a visszavonulást megtagadta, fekete listára teendő mindaddig, amig a szervezet teljes tisztviselőségét, akik a sztrájkot vezették, el nem távolították. Ha a munkások az elnök rendeletére 24 órán belül vissza nem mennek dolgozni, a munkáltatónak joga van a szerződést, amely a sztrájk előtt érvényben volt, megsemmisíteni és megtagadhat minden közösséget a szervezettel. A Taft-Hartley rabszolgatörvény csizmájára egy vassarok, egy valódi rablánc kíván ez a törvényjavaslat lenni, amelyet nem a republikánusok, hanem a demokraták nyújtottak be. Jó lehet, hogy ezeket a honatyákat is a fekete listára tette az AFL és a CIO politikai szárnya. No majd a jövő választásoknál néhány százezer dollárért választanak egy “munkásbarát” politikust, aki úgy fog táncolni, ahogy Green vagy Murray fog fütyülni. Ha meg úgy járnak, amint jártak Taft szenátorral, hogy néhány százezer felesleges szavazatot hajtott fel, hát akkor majd a rákövetkező választásoknál újabb próbát tesznek. Addig mi bérrabszolgák kileszünk téve (ma is kivagyunk) a mindenkori “munkásbarát” elnök szeszélyének. Az AFL és a CIO már több mint egy évtizede, hogy élvezi a Fehér Ház, valamint a “munkásbarát” kong- resszmenek barátságát és mégis nemhogy megszüntetnék a Taft- Hartley szégyenletes munkásellenes törvényt, hanem még újabbakat terveznek és hoznak. Az amerikai törvényhozó testületek, amióta a kapitalista osztály kibontakozóban van, teljesen a markukban tartják és semmi olyan törvényeket nem engedélyeznek, amely a munkás- osztály javát szolgálná. Megtörténik kivételes esetekben, mint amilyen az elmúlt világháború esete volt, amikor adnak holmi kedvezményeket, szervezkedési jogot, a kormány által kinevezett békéltető bizottságokat, stb., de amikor már nincsen olyan nagy szükség a munkás verejtékére, vérére, akkor rabszolga törvényekkel nyomják el az előbbeni törvény hatását. Erre tartja a kizsákmányoló osztály külömböző szervei a “kijáró ügynököket”, akik a mindenre kapható politikusok előszobájában tartózkodnak és ropogós bankókkal simogatják azok tenyerét, hogy az általuk képviselt érdekeltségek ügyét tartsák szem előtt. így volt ez amikor az Amerikai Orvosok Szövetsége (AMA) által megbízott ki járók csekély 288 ezer 234 dollár és 66 centet költöttek el, hogy azon törvényjavaslatot, amely államosítani kívánta a munkás- osztály egészségügyének intézését a “születéstől a halálig” megakadályozzák és ezzel a csekély összeggel meg is akadályozták. Truman elnök és a mi “munkásbarát” honatyáink úgy elhallgattak az egészségügyünk törvényesitésével, mint a tök a fűben. Az Amerikai Nagybirtokosok Szövetkezete 233 ezer 978 dollárt költött, hogy szabad keze legyen az árak megszabásában. Meg is kapták. A kongresszus, illetve az árakat szabályozó hivatal Di Salle vezetése mellett, szabad kezet adott a mezőgazdasági termékek árszabályozásának. Ezért van az, hogy ma 25 cent egy közönséges nagyságú zöldpaprika, ökölnagyságu saláta és a káposztának fontja. A tojás nagyon közel jár az egy dollár tucatjához. Vaj, tej, túró, minden méreg drága. Nem is sokat költöttek azért, hogy Amerika népét, de legkiváltkép a dolgozók osztályának bőrét húzhatják le. A Villamos Áramfejlesztő Társaságok 221.978.63 centtel zsírozták az illetékes honatyák markát. Ennek fejében már két ízben kaptak engedélyt az árak emelésére, újabb adómentes telepek felállítására, stb. Az Amerikai Vasutak Szövetsége 127.642.83 centet költött, hogy az állam kezelésében levő vasutaknak engedélyezzék az árak emelését és ezt két Ízben gyakorolták, holott a vasutak bérrabszolgáinak fizetését még a mai napig sem emelték fel. A vasúti munkások szervezetei teljesen tehetetlenek az állam kezelésben levő vasúttal szemben. Tehetetlenek szervezeti ösz- szetákoltságuk, az az széttagoltságuk folytán. Az állam kezelésében levő vasutak óriási haszonra dolgoznak. Sem a haszonhoz, sem pedig a munkások bérének szabályozásához az államnak semmi köze. Ezt már a vasúti mágnások maguk intéz- tetik el. Ezt a kedvezményt is a honatyák előszobáiban járták ki meglehetős csekély mazumá- val. • A telek és ház spekulánsok egyesületének kijárói elköltötték 68,146.31 centet. Ennek fejében kapták azt az engedélyt, hogy 5 százalékkal emelhetik a lakbéreket, valamint levágatták a szövetségi kormány által tervbevett 50 ezer munkáslakás építését 5 ezerre. Hogy ezért a csekély összegért, milyen borzalmas milliókat vágnak zsebre és milyen rettenetes gondot, aggodalmat okoznak millió és millió lakbért fizető munkás családnak, azzal a mi honatyáink nem törődnek. Nekik a fő a telekspekulánsok érdekei. Az Egyesült Államok Kutyaszövetsége 64.450.17 centet költött arra, hogy a mi honatyáink a bérrabszolgák keresetét 12 százalékkal, a kizsákmányolok bevételeit pedig 4 százalékkal adóztatták meg. Tíz külömböző érdekszövetség 1,433*624 dollárt használ fel arra, hogy a mi “munkásbarát“ honatyáinkat meggyőzzék arról, hogy az ő általuk ajánlott ügyek a köznép érdekeit szolgája. Ha tekintetbe vesszük azt a csekély összeget, amelyet elköltötték, illetve bemondtak, hogy elköltötték, akkor nagyon is olcsón vásárolták meg a mi “munkásbarát” honatyáink kegyét. Az Egyesült Államok Chamber of Commerce (kutyaszövetség) ügyvivője, azért a rongyos 64 és félezer dollárért sok, sok millió dollárt takarít meg tagjainak. “Egyesülésben rejlik az erő” alapján elérték, hogy az Egyesült Államok külömböző bányatársulatainak adó fejében elengednek kerek 50 millió dollárt. A Lithograph és Photograph alkatrészeket gyártó társaságoknak 23 milliót, a hollywoodi mozitelepeknek 4 müliót, a tejgazdászoknak 15 milliót, a távirat küldőknek 14 milliót, a villamos áramfejlesztő társaságoknak 104 milliót, az alkoholt használó gyógyszer társaságoknak 13 milliót. Azon társaságoknak, akiknek külföldi befektetéseik vannak, évi 30 millió dollárt takarítanak meg. így folytathatnánk ezt hasábokon keresztül és akkor is csak oda lyukadnánk ki, hogy a kizsákmányoló osztály minden terhet a munkásosztály nyakára kiván rakni és ezt el is érte. Ebben az évben mindazok, akik 3,600 dollárt kerestek 54 dollár Soci al Security adót fizettek. A jövő évben ugyan azon kerestnél, jóval többet fognak fizetni. Kereseti adó fejében az elmúlt évben 5 ezer dollár kereset után fizettünk 760 dollárt, ebben az évben 775, a jövőben 847. Ez az adó férj és feleség után számítandó. Adót kell fizetni minden árucikk vételénél. Most azután, amikor már a kereseti adót sokszorosan megduplázták, a mi jó honatyáink azon töprengenek, hogy a jövő esztendőben másfajta adóval fognak kecsegtetni. Áz életszükségletek minden ágára ki kívánják vetni a bevásárlási adót (sales tax), hogy mennyit, abban még nem állapodtak meg, de valószínű, hogy aagy lyukat fog ütni az amúgy is rongyos zsebeinken. A mili- tarizmus bögye éppen olyan telhetetlen, mint a papzsák, sohasem lehet kielégíteni. Magyarországon az úri bitangok idejében, ha a paraszt nem tudta fizetni i párbért, elvitték a malacát, vagy kihúzták a feje alól a vánkost. Itt nem várnak addig. Itt imint megkereste, mielőtt megkapja, Samu bácsi által megbízott végrehajtó kiveszi azt a fizetésünkből. Itt még annyi bi- zalmuk sincsen a munkásban, nint az úri bitangok hazájában /olt. Adó, adó és még több adó íz, amire szüksége van a kormánynak, az államnak, a városiak, hogy a sok ingyenélőt eltarthassa. Igazságos politikai kormányzata soha sem volt és soha sem lesz egyetlen államnak, országnak, mert amig ország és államhatárok lesznek, addig nem lehet a világ emberiségének számára szabadság és demokrácia. Az igazi demokráciának bevezetésére nem kellenek fegyverek, ágyuk, bombák, ahoz csak egy dologra van szükség és ez a világ rabszolgának az Egy Nagy Szervezetbe való töbörülése. Egy szervezetbe tömöríteni azt az osztályt, amely az egész világon el van nyomva, ki van zsákmányolva, arra a célra, hogy megdöntse ezt a társadalmi rendszert, amelyben a magántulajdon, a tőke, a tízparancsolat és ennek a megdöntésére nincsen szükség politikai gépezetre, kormányzatra. A munkásosztály gazdasági erejére van szükség és ez a szükséglet ma jobban és világosabban tűnik elénk, mint bármikor az előbbeni történelmek, korszakok alakulatában. Világosabban és érthetőbben egyetlen szervezet sincsen e föld kerekségén, amely elébe tárná a bérrabszolgáknak hogy “Munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között és az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. “E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert.” Amint látjuk, a politikai kormányzati rendszerrel évről-év- re a legnagyobb züllésbe vezetik bele egyik államot úgy mint a másikat. Az egyedüli ut megszüntetni az állam határokat, a politikai pártokat, megszervezni a VILÁG munkásságát az EGY NAGY SZERVEZETBEN, amelynek hivatása építeni az uj társadalmi rendszert a régi társadalom keretein belül. • Köhler. A FAJGYŰLÖLET ERŐSÍTÉSE. BIRMINGHAM, ALA. — A “fehér faj felsőbbségének” a megtartására most az állami alkotmányt úgy akarják módosítani, hogy nem csak a színes népeket, de akárkit is megfoszthatnak majd a szavazati jogtól. A tervezett alkotmánymódosítás szerint minden uj szavazónak az első regisztrálásnál a szavazó bizottságot “meg kell győzni arról”, hogy az illető “jó karakterrel rendelkezik, aki képes a polgárjogok és kötelességek gyakorlására”. Csak azok szavazhatnak, akiknek a bizottság megadja a jogot, akikről a bizottság feltételezi, hogy a fehér faj felsőbbségét fentartják. — Ez a leggonoszabb javaslat, amit eddig még a néger népek jogainak eltiprására eddig kiokoskodtak. Minden uj olvasó, a forradalom regrutája. Hány regrutát verbuváltál, a társadalmi forradalom Forradalmi Ipari hadseregébe?
