Bérmunkás, 1951. július-december (38. évfolyam, 1688-1712. szám)
1951-12-15 / 1710. szám
1951. december 15. BÉRMUNKÁS 7 oldal Levél a szerkesztőhöz zudnak, hogy önmagukat fogják meg. A valóság tehát az, hogy ha van még a hontalanok között magyar, akkor azok száz százalékos fasiszták, nyilas bitangok, akik a magyar kormány amnesztiája dacára sem mernek hazamenni, mert tömeggyilkosság terheli gonosz lelkeiket. Ezeknek a segítségére, ezeknek a támogatására küldték ki a bélyegeket Bencze-Szalanczy-Ré- vész és Szabó urak. De van még egy másik célja is ennek a körlevélnek s ez az alattomos háborús uszítás. Izgatás a Magyarországon kiépülő kollektív termelő rendszer ellen, mely földet ad a parasztnak, kenyeret a munkásnak és megélhetést mindenkinek, aki hasznos munkát akar végezni, de erélyesen eliminálja a kizsákmá- nyolókat, a társadalom parazitáit. Akik nyílt szemmel olvassák ezt a körlevelet, ezt a tényt látják benne és természetesnek tartjuk, hogy a felvliágosult emberek jogos felháborodással vágják a papírkosárba, vagy kifogásolják úgy, mint tette az a munkástársunk, aki beküldte hozzánk. T. Szerkesztő Munkástárs: A mellékelt “American Hungárián Relief“ bélyegeket a Ver- hovay betegsegélyzőtől kaptam, amelynek én is tagja vagyok a Munkás Betegsegélyző Szövetség csatlakozása óta. A Verho- vaynak, — mint minden hasonló egyesületnek, — a rendeltetése az életbiztosítás és a beteg- segélyzés, amely célra alakult, amire engedélyt kapott és amiért a tagság fentartja. És ime mégis, — mint a mellékelt körlevél bizonyítja, — a lelkiismeretlen vezetőség politikai akciókra, sőt mi több, egyenest háborús uszításra használja fel ezt az intézményt. Úgy hiszem, hogy a volt M. B. Sz. tagjai már sajnálattal látják, hogy milyen reakciós banda bábjaivá lettek. Munkástársi üdvözlettel Egy Verhovay Tag. A körlevél szövege valóban igazolja levélíró munkástársunk felháborodását. Mert valóban vakmerő arcátlanság kell ahoz, hogy ilyesmit írhatnak: Miközben mi itt, a bőség hazájában, boldog karácsonyra készülünk, magyar testvéreink tízezrei, elfáradt szívvel, kiéhezett testtel készülnek egy újabb hideg télre, élelem, fűtőanyag, ruházat és karácsony nélkül, a nyugat-európai Displaced Persons telepeken. Szülőföldükről elüzötten, a számkivetés földjén, minden életlehetőségtől elzártan, hiába várván, hogy a tengerentúli országok kapui megnyíljanak előttük, ma kétség- beejtőbb az életük, mint valaha volt az elmúlt hét esztendő alatt. Ahány mondat, annyi megtévesztő állítás, vagy tudatos hazugság rejlik ezen pár sorban. Először is az Egyesült Nemzeteknek a hontalanok elhelyezésével foglalkozó (IRO) szervezete éppen most tette közzé, hogy munkáját befejezte és bezárja irodáit, mert minden hontalant, akiket EL LEHETETT HELYEZNI, már elhelyeztek. Valami négy ezer mindenféle nemzetiségű Displaced Persons maradt még, akiket ragályos betegség vagy valami más baj miatt nem lehet továbbítani, akikről tehát a hontalanok telepein gondoskodnak. De ha a mindenféle nemzetiségijei^ összesen csak 4000-ren vannak, hogyan lehetnek közöttük “magyar testvéreink tízezrei”? íme itt az első nagy hazugság. De tegyük fel, hogy vannak közöttük magyarok, akik a Verhovay basák szerint “szülőföl- düköről elüzötten, a számkivetés földjén élnek ... az elmúlt hét esztendő alatt”. Tehát HÉT ESZTENDŐVEL ezelőtt űzték ki őket! De ki űzte ki őket? Semmi szin alatt sem a jelenlegi magyar kormány, amely hét évvel ezelőtt még nem létezett! A körlevél aláírói ahelyett, hogy az igazságot mondanák, vagyis azt, hogy ezek még a nácikkal és nyilasokkal menekültek nyugatra a háború vége felé, azt hazudják, hogy “kiűzték őket”. De olyan ügyetlenül haMost, hogy az Egyesült Nemzetek által felállított International Refugee Organi z a t i o n (IRO) befejezte működését, miután a hontalanokról (displaced persons) gondoskodás történt, nyilvánvalóvá lett, hogy a jelenlegi nagy “népvándorlás” nem ért véget. Mert tény az, hogy jelenleg annyi sok ember változtatja meg lakóhelyét, hogy ez a “második népvándorlás” a mozgó tömegek nagyságát nézve sokszorosan felülmúlja az ezer évvel ezelőtti nagy népvándorlást. Teljesen hamis utón járnak azok, akik a jelen nagy népvándorlás okát a háborúkban látják, mert a nagy kivándorlások és bevándorlások már az előző század utolsó negyedében kezdetét vették s közelebb jutunk az igazsághoz, ha azt mondjuk, hogy a kivándorlások okai egyben a háborúk okozói is. A kivándorlások előidézői gyanánt első sorban a gazdasági és politikai okokat említik. Csak az utolsó háború alatt jöttek ki a németek egy harmadik okkal, hogy nekik lakóhely (lebens raum) kell és veszik ott, ahol találják. Szóval ez nyílt beismerése volt annak, hogy saját országukat már tulnépesitették és most uj területek után néznek. A SZAPORODÁS MENETE Ez azonban most már nem olyan egyszerű dolog, mint az ezer évvel ezelőtti népvándorlás idején, amikor az uj hazát kereső népek sok lakatlan, vagy csak nagyon gyér lakosú vidékre akadtak. Ma már a föld összes lakható területét benépesítette az ember s a baj az, hogy egyes területeket TULNÉPESITETT. A pár évvel ezelőtt elhalt G.. H. Wells világhírű angol iró, aki nagy hive volt 1T népesség korlátozásának azt mondotta, hogy a föld csak egy billió embernek tud KÉNYELMES lakás nyújtani. Ma már ennek még a dupláját is messze túlhaladtuk. És ha nem is TULNÉPES még a föld, annyi bizonyos, hogy az egyenlőtlen elhelyezkedés folytán bizonyos területeken annyira túlzsúfolt, hogy azokról a fölöslegnek menekülni kell, ha éhen nem akarnak veszni. Ilyen tulnépes területek Anglia és Japán, amelyek azonkívül még szigetországok is, ahol ninA túlnépesedés csen további terjeszkedési lehetőség. De tulnépesek Belgium, Németország, Francia és Olaszországok is, amelyek szintén nem tudják eltartani népeiket. És a szaporodás egyre gyorsu- lóbb menetű. Dacára a második világháború okozta emberveszteségnek, amelyben legalább is 15 millió európai ember pusztult el, Európa lakóinak száma ma legalább 30 millióval több, mint 1939-ben volt. Ázsiában hasonló állapotokat észlelhetünk. India lakossága például az utóbbi 10 év alatt 50 millióval emelkedett. Kina lakóinak száma is állandóan emelkedik dacára örökös háborúinak. A legkonzervatívabb becslés szerint az emberiség számát ma 2,200,000,000-ra becsülik. Ha a növekedés aránya megmarad, akkoi még a század befejezte előtt eléri a 3 billiót. ELFOGYOTT AZ ÜRES TERÜLET Az IRO-nak átlagosan 1000 dollárba került egy-egy személy áthelyezése. Mert a népvándorlás ma már nem úgy megy, mint hajdan, hogy felkerekedünk s megyünk. Ma vonatok, hajók, automobilok, repülőgépek, stb. kellenek hozzá, amelyek az élelemmel meg a mindenféle szolgálattal sok pénzbe kerülnek. És ma már az uj területeket sem lehet elfoglalni, hanem meg kell venni. És mivel kevesebb az eladó terült, úgy nagyobb árat kérnek érte. Ezeket számításba véve csak egy millió nép áthelyezése is óriási összeget jelent. Pedig mi egy millió ott, ahol már billiókká nőtt a fölös népek száma! És meddig tarthat az ilyen népvándorlás ? Semmi kétség, az egyetlen megoldást' az észszerű szüléskorlátozás szolgáltatja. Egy ideig a radikális nemzetgazdászok ezt nyíltan elismerték es hirdették és csak akkor adták fel, amikor a háború okozta vér- veszteség a Szovjet Union katonai erejét látszott veszélyeztetni. Annyi bizonyos, hogy amint ez a veszély elmúlik, megint hirdetni fogják, hogy a túlnépesedés az emberiség egyik legnagyobb veszedelme, amely ellen észszerűen védekeznie kell. HISZTÉRIKUS AMERIKA (Vi.) Akik mindennap figyelik az amerikai sajtót és politikusokat, vezetőket, azok látják, hogy fokozatosan hisztériku- sabbá válnak. Ezt nem csak mi, úgynevezett öntudatos munkások állapítjuk meg, hanem olyan nagy szakértő és politikus is, mint Francis Biddle, aki ameri- kának az igazságyügyi minisztere volt a háború alatt. Mr. Biddle könyvet irt, melyet minden amerikainak, de leginkább a hisztériát terjesztőknek kellene olvasni, hátha észre térnének. Ezen könyvben olyan nagy igazságokat mond, amely kellene, hogy fájjon minden jó hazafinak. És ha megszvüelnék a politikusok, akkor még talán visszatérne a józan. ész uralma itt is. De erre nem igen van remény. Már a háborús uszítás, hisztéria annyira megerősödött, hogy nem igen tudnak viszakoz- ni. A könyvnek a cime “The Fear of Freedom” — Félelem a szabadságtól — melyben kimutatja, hogy éppen azért, mivel a szabadságot megvonják egyesektől, az egész ország elveszítheti azt. De beszéljen Mr. Biddle, mert ha ő mondja, akkor sokkal nyomatékosabb és eredményesebb, mintha mi ugyan azt még nyíltabban megmondjuk, az az már sokszor megmondtuk. “Lépésről, lépésre, fokozatosan letörtük az amerikai szabadság jogokat és most kérjük a hatóságot, kormányunkat, az egyetemeinket, hogy segítsenek bezárni a szánkat, bedugni a füleinket, homályositsák el szemeinket.” “A szabadság és félelem nem élhet együtt, egymás szomszédságában egyforma jogok alapján. A szabadság hajtóerőinek szükséges kelléke a türelem, észszerüség és érettség. A félelem formája előidézi az üldöztetést, gyűlöletet s erőszakosságot. Az önvédelmi ösztön hamarosan romboló ösztönné változik át.” “Oroszországtól való félelem, a háborútól való félelem, a rombolástól való félelem, hamarosan átváltozik miden változástól, reformtól való félelemmé. Mindentől félnek, még a gondolatoktól is, ami változást idézne elő, mint a Fair Deal, a segélyállam, szocializmus, majdnem mindentől félünk, ami nem orthodox, ami nincs elfogadva.” Sok más józan észre valló megállapítás van ezen könyvben, de éppen azért nagyon kevesen fogják azt szeretni, még kevesebben megérteni. IZRAEL ELNÖKE REHOVOT, Izrael — A 77 éves Dr. Chaim Weizmann, akit újból elnökké választottak, felesküdött a második terminusra. Az idős Dr. Weizmannt egészségi állapota nem engedte meg, hogy Jeruzsálembe utazzon az eskütételre. Weizmann a megalakulás (1948) óta elnöke Izrael államnak. ,
