Bérmunkás, 1951. július-december (38. évfolyam, 1688-1712. szám)
1951-12-15 / 1710. szám
1951. december 15. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI HOVÁ, MERRE AMERIKA? A történelem tanulságai szerint, minden egyes társadalmi rendszer letűnését megelőzőleg már megmutatkoztak azok a jelenségek, amelyek igazolták, hogy az a, társadalmi rendszer többé nem tudja teljesíteni a funcióját, kell hogy egy uj váltsa fel, amely jobban megfelel az emberi tásadalom által elért fejlődésnek. Minden esetben az uralkodó osztály volt az, amely nem akarta belátni a rendszerváltozás szükségességét és minden eszközt felhasznált uralmának biztosítására. De mindig kisérő jelensége volt a társadalmi változás megelőzésének, nem csak az uralkodó osztály erőszakoskodása, de a felbomlás jeleit mutatta az uralkodó osztály erkölcsi sülyedése, amely kihatással volt az egész társadalomra, mendenütt az erkölcstelenség, a züllötsség jelei mutatkoztak. Nem kell nagy éleslátás ahoz, hogy a mai társadalmi rendszerben is meglássuk azokat a jelenségeket, amelyek igazolják, hogy a tőkés termelési rendszer elérkezett arra a pontra, ahol már képtelen teljesíteni a társadalommal szembeni kötelességeit és megdöbbentően mutatkozik az alkotásra való képtelenség, éppen úgy, mint az uralkodó osztály erőszakoskodása, erkölcsi szülyedése is. Különösen erősen nyilvánul ez meg a nagyhatalmaknál és ezek között is a leghatalmasabb leggazdagabb tőkés termelési rendszernél az Amerika Egyesült Államoknál, amely nem csak technikailag, de politikailag is eljutott a tőkés termelési rendszer legmagasabb fokára az imperialista monopol tőkés rendszerhez, amelynél nincs tovább, amely után feltétlen és sürgősen, kell bekövetkezni a társadalmi változásnak, mielőtt katasztrófába nem dönti az egész emberi társadalmat és helyrehozhatatlan károkat nem tesz a saját népének erkölcsi életében. GAZDASÁGI VÁLSÁGOK Az amerikai termelési rendszerben már állandósultak a gazdasági válságok, amelyek rövid fellendülések után, tör- vényszerüleg ismétlődnek meg és csak háborús termeléssel képes azt megszüntetni, illetőleg késleltetni. Az 1930-as években kialakult gazdasági válságot a Roosevelt éra csak enyhítette, de megszüntetni nem tudta. Csak a második vüágháboru volt az, amely a munkanélküliek hatalmas táborát felszívta egyrészt a termelésbe, másrészt a hadseregbe. A második világháború után, a haditermelés folytán előállt polgári szükségletek hiányának a kitermelése egyide* ig elodázta a jelentkező gazdasági válságot, de már 1948-ban a munkanélküliek listája erősen emelkedett és egy, még az 1930as válságnál is nagyobb katasztrófa elé nézett Amerika népe, annál is inkább, mert a világpiac felvevő képessége, dacára a szétrombolt Európának, nagyon alacsony volt, a fizetési eszközök hiányában. Egyedül azok az országok voltak vásárló képesek, amelyekben megdőlt a kapitalista termelési rendszer. De ezeknek a fejlődése megijesztette Amerika tőkéseit, megtagadta, illetve csökkentette a velük való kereskedelmi összeköttetést. így bekövetkezett a túltermelés, a raktárak megteltek áruval, amelyekből Amerika dolgozói is mind kevesebbet tudtak megvásárolni, egyrészt a fokozódó teljes és részleges munkanélküliség miatt, másrészt pedig a fokozodó adózás és drágulás következtében. A MARSHALL TERV a jelentkező gazdasági válság eltolását célozta a gazdaságilag összeomlás előtt álló Európát akarta megmenteni, amikor sok ezer millió dollár értékű árut szállítottunk azoknak az országoknak, amelyekben az a veszély fenyegetett, hogy a kapitalista termelési rendszer ösz- szeomlik. Valójában a Marshall terv első sorban az amerikai nagytőkén segített , mert a terv keretében eltudták adni a felhalmozott raktáraikat, nem volt olyan hasznavehetetlen holmi, kezdve a DDT-től a Coca-Cola-ig, amit ne zúdítottak volna Európa népeinek a nyakába. Másodszor Európa tőkéseit segélyezte fel a dollár kölcsönökkel, amellyel egyrészt felépítették a gyáraikat, másrészt megmenekültek a súlyosabb adózás alól. Európa népei egy-két év alatt rájöttek arra, hogy a Marshall Terv által .beígért paradicsomi élet, rájuk nem vonatkozik, mert a munkanélküliség folyton emelkedik, mig a nem mashallizált országokban, rohamléptekben történik az ujáépités, a munka- nélküliség teljesen megszűnt, az iparosodás folytán munkás szükséglet állt elő és a dolgozók életszínvonala lassú, de állandó emelkedést mutat. HIDEG HÁBORÚ Mikor már a Mashall terv kezdett kimerülni és vele párhuzamosan kezdődött a hideg háború, amely megindítója volt a fegyverkezési politikának, lelassította a megindult gazdasági válságot. Amerika kormánya attól tette függővé, hogy melyik ország részesül a Marshall terv billióiból, hogy hajlandó-e részt- venni a hideg háborúban. így jött létre a Atlanti Szövetség, “védekezésül a Szovjet agresz- szió ” ellen. A szovjetnek ez a folytan, emlegetett agressziója, sehol sem. mutatkozott meg, ahelyett, hogy miként Amerika fokozatosan áttért volna a hadi termelésre, a történelemben nem ismert hatalmas építkezésekbe kezdett. Hogy ez a hideg háború nem fordult át a legborzalmasabb világháborúvá, az egyáltalán nem az amerikai hadvezetőségen múlott, mert a nyílt háborúra való készülés, a szovjet körül épült hadibázisok és a gazdasági bojkot, amelyet világméretekben igyekszik a kormányzat megvalósítani, olyan agresszivitást jelent, hogy alkalmas lett volna mindegyike arra, hogy ha a Szovjeteknek támadó szándékai lettek volna, ezt megtegye. Hogy ez mégse történt meg, hogy a harmadik világháború nem pusztította el a világot, annak az okai a következők : A szovjetek nem csak rájöttek az atom energia gyártására, hanem gyártsák is az atombombát. Ezzel megszűnt Amerika monopóliuma az atom fegyvert illetőleg. Az európai szövetségesek hüzódozása egy világháborútól, amely újra csatatérré tenné a még mindig romokkal borított Európát. Végül, de nem utoljára az, hogy a világ, de főleg Európa népei oly hatalmasan nyilvánították a béke akaratukat, hogy Európa kormányai előtt nem volt kétséges, hogy a harmadik világháború esetén, rögtön polgárháború törne ki és a népeik jórésze az “ellenség” oldalán harcolna. Francia és Olaszország lakosainak több mint egyharmada, de a katonaköteleseknek legalább fele, megtagadná a katonai szolgálatot. A munkásság általános sztrájkkal felelne, amely megállítaná a termelést és a közkedést. Többé-kevésbé ez a helyzet a többi európai országokban is, amelyek közül egyetlen egy sem, teljesítette, de még csak meg sem közelítette az Atlanti Szövetségben vállalat kötelezettségét. Újabb billiókat kémek, ami most már nem kétséges, hogy nagyon bizonytalan befektetésnek fog bizonyulni. A megbízhatatlan szövetségesek helyett uj fegyvertártársak után nézett Amerika kormánya és ezt az európai “szabad népek” között a náci Németországban, a fasiszta Franco- ban és a “kommunista” Titoban, a korrupt török kormányban, találta meg. Ázsiában Chiang Kai-shek, az amerikai kormány általi megállapítás szerint is korrupt, tolvaj kormányában és Japán re- akicósaiban találta meg. Most ezeket tömi pénzel és fegyverrel', mert nem hajlandó feladni azt a tervét, hogy a világot megmentse a “szabad” kapitalista rendszer részére. Ezek az uj partnerok, amelyeknek az akció képessége még nem lett kipróbálva, jól tudják, hogy Amerika a népek béke akarata folytán elvesztette a hideg háborút és igy valósággal diktálják a feltételeiket, szemtelenül követelőznek. Nyugat- Németország független Hitler tábornokai által vezetett hadsereget akar, amelynek a költségeit teljes egészében Amerikával akarja, megfizettetni. Tito atombomba lerakatot óhajt kapni az árulásáért, Franco saját parancsnoksága alatt akarja tartani az amerikának adandó bázisokat. Csak egybe egyeznek meg valamennyien és ez az, hogy minél több fegyvert és főleg dollárt óhajtanak kipumpol- ni Amerikától, mert csakis igy tudják az uralmukat fentarta- ni az elnyomott népeik felett. A kapitalista rendszer pusztulásának a tünetei, mind szem- beötlőbben jelentkeznek. Az amerikai imperializmus mélységes erkölcsi zülöttségét kell még a tünetek közé felsorolni, amelynek megírásától felmentett a Bérmunkás múlt heti számában megjélent “Osztályellentét” című rovat. Ebben a rovatban Köhler munkástárs kitünően festette le egy felbomlás előtt álló törsadalmi rendszer, ijesztő erkölcsi sülyedését. A tényleges háború, a békés megegyezés lehetőségével, az amerikai nép szerepével a lapunk következő számában óhajtunk foglalkozni. Csak annyit kívánok leszögezni, hogy amig az európai lapok, oldalakon keresztül foglalkoznak a koreai fegyszerszüneti tárgyalásokkal, a Nemzetek Szövetségének a párisi gyűlésén folyó lefegyverzési vitával, addig az amerikai nagytőke kezében levő hírszolgálat, egykét sorban emlékszik meg ezekről és igy az amerikai nép szemei elé egy papirfüg- göny van huzva, amely továbbra is közömbös tudatlanságba tartja Amerika népét, ebben az élethalált jelentő kérdésben. A legelmaradottabb afrikai ország népe is többet foglalkozik ma társadalmi kérdésekkel, mint a nagy amerikai “demokrácia” felvilágosult népe, amely teljesen rábízza magát a világ- viszonylatban nagyon is kis kaliberű vezetőire. HAMIS LOBOGÓ ALATT Amint egy pár new yorki lapból olvasom, ott megalakult egy uj egylet és pedig a “Magyar- számazásu Zsidók Világszövetségének Amerikai Tagozata”. Ennek a hosszú nevű szervezetnek az alakuló gyűlésén részt- vett egy csomó rabbi, egy csomó-politikus és egy pár szerkesztő. Ezekből került ki a vezetőség és ezek nyomták rá a bélyeget az uj alakulat irányára is. Minden gondolkodó ember azt tételezi fel, hogy ha a magyar- származású zsidók szükségesnek érzik egy ilyen világszövetség megalakítását, úgy kétségtelen, hogy azt az váltotta ki, hogy világméretekben . küzdjenek az ijesztően terjedő antiszemitizmus ellen. Éppen az ő lapjaikból értesülhetünk arról, hogy a hitleri zsidóüldözés újra feltámadt és a reakció világszerte újra szervezi azt az irányzatot, amely előidézte és végrehajtatta azt a tragédiát, amelynek a közelmúltban hat millió zsidó esett áldozatul. Feltételezhető volt, hogy ez a szervezet “amerikai tagozata”, legalább itt, ahol erre joga van és ha már megalakultak hát kötelessége is volna, hogy tiltakozzon az ellen, hogy itt a törvény és az . alkotmány ellenére megkülönböztetést tesznek a zsidók ellen a munkavállalásnál, az iskolákban, a lakónegyedekben és számtalan más helyen, ahol a zsidókra tilalom van felállítva. Feltételezhető volt, hogy tiltakoznak az ellen, hogy az amerikai, angol, francia hatóságok, egymásután bocsátják szabadon azokat a náci hóhérokat, kik irányitói és végrehajtói voltak a zsidók tömeges kiirtásának.
