Bérmunkás, 1951. július-december (38. évfolyam, 1688-1712. szám)
1951-12-15 / 1710. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1951. december 15. Én is voltam római pápa AZ INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD IPARI SZERVEZET ELVINYILATKOZATA A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, míg a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozo másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZER^ KEL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom s»>r •»ez*tét építjük a résri társadalom keretein he'BI (Vi.) Ezeket nem mertem volna leírni, ha nem olvasom a nagy polgári lapokban, hogy a római pápának megjelent Mária. De igy, mivel ezt lehetőnek tartják az intelligensnek nevezett polgári tudósítók, szerkesztők is, minden rőhej nélkül — egészen komoly pofákkal letudták azt írni, nem szólva a hívőkről, akik azt elhiszik, igy bátorságot vettem magamnak és az én esetemet is leirom. Mert ha lehetséges az, hogy Mária, aki gyermeket szült és még azután is szűz volt, valamint tes- testől-lelkestől visszajött 1900 év múlva, akkor az én esetem is lehetséges. De mielőtt elmondanám az én esetemet, kikérem magamnak, hogy csakis azok röhöghetnek rajta, akik a pápa látományán is röhögtek, de akik azon jelentést megtudták állni nevetés nélkül, azoktól kikövetelem, hogy ezt is elhigyjék és ne röhögjenek rajta. Ugyanis úgy történt az én esetem, hogy 1943 deemberének az első felében, már a napot pontosan nem tudom, nagy hűtésem és lázam volt. Az első nap úgy gondoltam, hogy minden orvosi segély nélkül képes leszek azt legyőzni, de nagyon tulbesültem az ellentálló erőmet. Már másnap, nagyon lázas voltam és a feleségem orvost hivatott. De mielőtt az orvos megjött, megtörtént a nagy esemény . . . Úgy emlékszem rá, mintha csak tegnap lett volna. Egy válón hordozott karosszékben ültem, beláthatatlan nagy tömeg hullámzott körülöttem, én meg csak úgy rebegtem, hintáztam a tömeg feje felett. Igen én voltam a római pápa. Mint ilyennek, beszédet kellett volna mondani a nagy tömegnek és amig igy himbálóztam a tömeg feje felett, azon gondolkoztam, hogy mit "is mondjak nekik? miről beszéljek ? Egészen biztos voltam, hogy azzal kezdem, hogy “Embertársaim! Testvéreim ne higyjetek! Hanem tudjatok” Ezen az alapon, illetve innen kiindulva terveztem a beszédemet. Sok mindenről akartam a nagy tömegeknek beszélni, kimutatni, hogy Jézust is azért feszítették meg, mert már nem akart hinni az akkori főpapoknak, hanem tudni akart, kérdezett, kutatott. A szegényeket pártolta, tanította, azokat akarta felszabadítani, megváltani a nyomortól. Ilyen mederben építettem fel a beszédemet, az életemnek legszebb gondolatait akartam ilyen fontos beszédbe beleszőnni, már majdnem meg is voltam vele elégedve, amikor beszélni kellett volna. De nem tudtam, beszélni. A szám ki volt száradva, a nyelvem, mint valami aszalt alma, nem forgott, csak ragadt a szájpadlásomhoz. Erre elkezdtem dühösködni, kézzel-lábbal hadonászni (a feleségem ekkor ijedt meg és hivatta az orvost). Hát ki ne dühösködött volna ilyen helyzetben, életemben ezen egy alkalommal lett volna lehetséges, hogy valami okosat mondjak ilyen nagy embertömegnek, éppen azoknak, akiknek legnagyobb szükségük volt arra, ezt a jó alkalmat nem bírtam kihasználni. Egyszer volt alkalmam ilyen nagy világfontosságu embernek, pápának lenni, mégis tehetetlenül csak hápogni, hadonászni tudtam, holott egy néhány okos szóval talán az egész világot megmenthettem volna ezen háborús őrültségtől. Csak eddig tartott a pápaságom, mert ezek után csak arra emlékszem, hogy egy nagy-marha orvos, illetve emberorvos (6’2”) állt az ágyam mellett és én azon csodálkoztam, hogyan került az oda? No meg azon, hogy én hogyan kerültem az ágyba? Az orvos kérdezte, hogy iszok-e pálinkát? Én csak bambán, lázasan bámultam rá, nem bírtam megérteni, hogy miért kérdezi azt, de mivel nem feleltem, hát folytatta a beszédet és azt mondta, hogy ha nem is szoktam inni, de ilyen esetben mielőtt az orvosságot fogom bevenni, egy kanál pálinkát is szedjek be. Hogy milyen nagyot pottyan- tam a pápai karosszékből, mindjárt nyilvánvalóvá lett, amikor ezen jól hangzó orvosi tanács miatt is nézeteltérés lett a feleségem és közöttem. Ugyanis én úgy értettem, hogv az orvos levesszedő kanállal mondta, a feleségem meg váltig erősködött, hogy csak leveses kanállal mondta a pálinkát. Osztán még azt is sokszor elakarta felejteni, pedig az orvosság keserű volt. Már mostan azt nem tudom, hogy percekig, vagy órákig tartott a pápaságom, de hogy én is voltam római pápa, azt éppen úgy elhihetik, amint azt elhiszik, hogy a gyermeket szült, mégis szűznek maradt Mária testestől visszajött a pápát meglátogatni. Lehet, hogy a pápa is olyan lázas volt mint én, amikor a székében, állásában helyettesítettem. KORMOS HUGÓ Az amúgy is kevés számú amerikai magyar progresszív sajtót vesztesség érte az elmúlt napokban a new brunswicki Magyar Hírlap szerkesztő-tulajdonosának halálával. Kormos Hugó újságjával a haladás szellemét szolgálta, az amerikai magyar reakcióval szemben, bátor szószólója volt, különösen a magyar népi demokráciának, amiért büntetésül, még a morzsákból is kevés hullott neki az amerikai újságokat ellenőrző és számontartó kereskedelmi kamarák asztaláról. Kormos Hugó 1923 óta szolgálta lapjával a magyar értelmet. 58 éves korában a halál szóllitotta el a maga választott posztjáról. Worthing, England — Az egyre növekvő drágaság következtében Angliában mind kevesebb ember képes vakációra menni. Különösen áll ez a munkásokra, — mondotta Victor Feather, a Szakszervezeti Szövetség titkára. A magyar kormány válasz-jegyzéke (Folytatás az 1-ső oldalról) ten való ledobására szánták, aminthogy ez már korábban is előfordult. A Magyar Népköztársaság kormánya már 1951. november 24-iki nyilatkozatában ismertette a tények hosszú sorát az Egyesült Államoknak a Magyar Népköztársaság belügyeibe való durva beavatkozásáról, a Magyar Népköztársaság területén működő kémek, diverzánsok és kártevők amerikai részről való szervezéséről és támogatásáról. A magyar határnak az amerikai katonai szállitórepülőgép által bűnös szándékkal elkövetett megsértése újabb tény, amely azt tanúsítja, hogy az amerikai hatóságok lábbal tiporva a nemzetközi jog legelemibb szabályait és durván megsértve a Magyar Népköztársaság szuverénitását, tovább folytatják kémügynökségük tagjainak Magyarországra való átdo- bálását. Magától értetődik, hogy a magyarországi diverziós és kém- tevékenység szervezésén tetten ért amerikai hatóságok ilyen természetű tevékenysége a magyar nép felháborodását váltja ki. Fentiek alapján a Magyar Népköztársaság kormánya határozott tiltakozását fejezi ki az Egyesült Államok kormányánál a magyar határnak az amerikai katonai szállitórepülőgép által való megsértése ellen, amelyet kémek és diverzánsok magyar területre való átdobásával kapcsolatos bűnös célokból követett el. A Magyar Népköztársaság kormánya ragaszkodik ahhoz, hogy a magyar határnak az amerikai repülőgép által elkövetett megengedhetetlen és agresszív jellegű megsértéséért felelős személyeket szigorúan büntessék meg és hogy megfelelő intézkedéseket léptessenek életbe avégett, hogy hasonló esetek a jövőben ne ismétlődjenek meg. A Magyar Népköztársaság kormánya várja az Egyesült Államok kormányának közlését az általa ezzel kapcsolatban'foganatosított intézkedésekről. ZAVAROS FOGALOM WATERLOO, IA. — Shannon B. Charlton kerületi biró hivatalos megállapítása szerint a “kereszténység” szó nagyon zavaros fogalmat jelöl meg, amelyet mindenki másképpen magyaráz. Ezen bírósági döntést bizonyos Dr. W. B. Small végrendelete tette szükségessé. A magános Dr. Small 70,000 dollárt kitevő vagyonát végrendeletében “a kereszténység előmozdítására” (to promote) hagyta. Az elhunyt unokaöccsei és húgai, — számszerint tizen, — megtámadták a végrenedeletet azt állitván, hogy annak semmi értelme sincs, mert senki sem tudja, hogy a “kereszténység” fogalma alatt mit érthetett az elhunyt. A bíróság a tárgyalásnál kihallgatott hét különböző keresztény egyházhoz tartozó papot s akkor kitűnt, hogy ezek mindegyike más és másképpen magyarázta a kereszténység szó értelmét s mindannyian hibásnak mondották a másik definícióját. Ezen vallomások alapján a biró kimondotta, hogy a végrendeletet nem lehet végrehajtani, nem lehet megmondani, hogy kiknek és mire adják a 70,000 dollárt s azért elrendelte, hogy a rokonság jogosult a hagyatékra. ^ New York — A Nobeldijat nyert Dr. Glen T. Seaborg, aki az atombombának is használt plutonium elem felfedezője, azt a kijelentést tette, hogy az atom energiát gépek hajtására tiz éven belül még nem lesznek képesek használni.
