Bérmunkás, 1951. július-december (38. évfolyam, 1688-1712. szám)

1951-12-15 / 1710. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1951. december 15. Én is voltam római pápa AZ INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD IPARI SZERVEZET ELVINYILATKOZATA A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dol­gozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akik­ből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, míg a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé te­szi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozo másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást ve­rik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztá­lyában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi mun­káért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZER^ KEL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom s»>r •»ez*tét építjük a résri társadalom keretein he'BI (Vi.) Ezeket nem mertem volna leírni, ha nem olvasom a nagy polgári lapokban, hogy a római pápának megjelent Má­ria. De igy, mivel ezt lehetőnek tartják az intelligensnek neve­zett polgári tudósítók, szerkesz­tők is, minden rőhej nélkül — egészen komoly pofákkal letud­ták azt írni, nem szólva a hí­vőkről, akik azt elhiszik, igy bátorságot vettem magamnak és az én esetemet is leirom. Mert ha lehetséges az, hogy Mária, aki gyermeket szült és még az­után is szűz volt, valamint tes- testől-lelkestől visszajött 1900 év múlva, akkor az én esetem is lehetséges. De mielőtt elmondanám az én esetemet, kikérem magamnak, hogy csakis azok röhöghetnek rajta, akik a pápa látományán is röhögtek, de akik azon jelen­tést megtudták állni nevetés nélkül, azoktól kikövetelem, hogy ezt is elhigyjék és ne rö­högjenek rajta. Ugyanis úgy történt az én esetem, hogy 1943 deemberének az első felében, már a napot pontosan nem tudom, nagy hű­tésem és lázam volt. Az első nap úgy gondoltam, hogy minden orvosi segély nélkül képes le­szek azt legyőzni, de nagyon tulbesültem az ellentálló erő­met. Már másnap, nagyon lázas voltam és a feleségem orvost hivatott. De mielőtt az orvos megjött, megtörtént a nagy esemény . . . Úgy emlékszem rá, mintha csak tegnap lett volna. Egy vá­lón hordozott karosszékben ül­tem, beláthatatlan nagy tömeg hullámzott körülöttem, én meg csak úgy rebegtem, hintáztam a tömeg feje felett. Igen én vol­tam a római pápa. Mint ilyen­nek, beszédet kellett volna mon­dani a nagy tömegnek és amig igy himbálóztam a tömeg feje felett, azon gondolkoztam, hogy mit "is mondjak nekik? miről be­széljek ? Egészen biztos voltam, hogy azzal kezdem, hogy “Embertár­saim! Testvéreim ne higyjetek! Hanem tudjatok” Ezen az ala­pon, illetve innen kiindulva ter­veztem a beszédemet. Sok min­denről akartam a nagy töme­geknek beszélni, kimutatni, hogy Jézust is azért feszítették meg, mert már nem akart hin­ni az akkori főpapoknak, hanem tudni akart, kérdezett, kutatott. A szegényeket pártolta, tanítot­ta, azokat akarta felszabadítani, megváltani a nyomortól. Ilyen mederben építettem fel a beszédemet, az életemnek leg­szebb gondolatait akartam ilyen fontos beszédbe beleszőnni, már majdnem meg is voltam vele elégedve, amikor beszélni kellett volna. De nem tudtam, beszélni. A szám ki volt száradva, a nyel­vem, mint valami aszalt alma, nem forgott, csak ragadt a száj­padlásomhoz. Erre elkezdtem dühösködni, kézzel-lábbal hado­nászni (a feleségem ekkor ijedt meg és hivatta az orvost). Hát ki ne dühösködött volna ilyen helyzetben, életemben ezen egy alkalommal lett volna lehetsé­ges, hogy valami okosat mond­jak ilyen nagy embertömegnek, éppen azoknak, akiknek legna­gyobb szükségük volt arra, ezt a jó alkalmat nem bírtam ki­használni. Egyszer volt alkal­mam ilyen nagy világfontosságu embernek, pápának lenni, még­is tehetetlenül csak hápogni, ha­donászni tudtam, holott egy néhány okos szóval talán az egész világot megmenthettem volna ezen háborús őrültségtől. Csak eddig tartott a pápasá­gom, mert ezek után csak arra emlékszem, hogy egy nagy-mar­ha orvos, illetve emberorvos (6’2”) állt az ágyam mellett és én azon csodálkoztam, hogyan került az oda? No meg azon, hogy én hogyan kerültem az ágyba? Az orvos kérdezte, hogy iszok-e pálinkát? Én csak bambán, lázasan bá­multam rá, nem bírtam megér­teni, hogy miért kérdezi azt, de mivel nem feleltem, hát folytat­ta a beszédet és azt mondta, hogy ha nem is szoktam inni, de ilyen esetben mielőtt az or­vosságot fogom bevenni, egy kanál pálinkát is szedjek be. Hogy milyen nagyot pottyan- tam a pápai karosszékből, mind­járt nyilvánvalóvá lett, amikor ezen jól hangzó orvosi tanács miatt is nézeteltérés lett a fele­ségem és közöttem. Ugyanis én úgy értettem, hogv az orvos levesszedő kanállal mondta, a feleségem meg váltig erősködött, hogy csak leveses kanállal mondta a pálinkát. Osztán még azt is sokszor elakarta felejteni, pedig az orvosság keserű volt. Már mostan azt nem tudom, hogy percekig, vagy órákig tar­tott a pápaságom, de hogy én is voltam római pápa, azt ép­pen úgy elhihetik, amint azt el­hiszik, hogy a gyermeket szült, mégis szűznek maradt Mária testestől visszajött a pápát meg­látogatni. Lehet, hogy a pápa is olyan lázas volt mint én, amikor a székében, állásában helyettesí­tettem. KORMOS HUGÓ Az amúgy is kevés számú amerikai magyar progresszív sajtót vesztesség érte az elmúlt napokban a new brunswicki Ma­gyar Hírlap szerkesztő-tulajdo­nosának halálával. Kormos Hugó újságjával a haladás szellemét szolgálta, az amerikai magyar reakcióval szemben, bátor szószólója volt, különösen a magyar népi de­mokráciának, amiért büntetésül, még a morzsákból is kevés hul­lott neki az amerikai újságokat ellenőrző és számontartó keres­kedelmi kamarák asztaláról. Kormos Hugó 1923 óta szol­gálta lapjával a magyar értel­met. 58 éves korában a halál szóllitotta el a maga választott posztjáról. Worthing, England — Az egy­re növekvő drágaság következ­tében Angliában mind kevesebb ember képes vakációra menni. Különösen áll ez a munkásokra, — mondotta Victor Feather, a Szakszervezeti Szövetség titká­ra. A magyar kormány válasz-jegyzéke (Folytatás az 1-ső oldalról) ten való ledobására szánták, aminthogy ez már korábban is előfordult. A Magyar Népköztársaság kormánya már 1951. november 24-iki nyilatkozatában ismertet­te a tények hosszú sorát az Egyesült Államoknak a Magyar Népköztársaság belügyeibe való durva beavatkozásáról, a Ma­gyar Népköztársaság területén működő kémek, diverzánsok és kártevők amerikai részről való szervezéséről és támogatásáról. A magyar határnak az ame­rikai katonai szállitórepülőgép által bűnös szándékkal elköve­tett megsértése újabb tény, amely azt tanúsítja, hogy az amerikai hatóságok lábbal ti­porva a nemzetközi jog legele­mibb szabályait és durván meg­sértve a Magyar Népköztársa­ság szuverénitását, tovább foly­tatják kémügynökségük tagjai­nak Magyarországra való átdo- bálását. Magától értetődik, hogy a magyarországi diverziós és kém- tevékenység szervezésén tetten ért amerikai hatóságok ilyen természetű tevékenysége a ma­gyar nép felháborodását váltja ki. Fentiek alapján a Magyar Népköztársaság kormánya ha­tározott tiltakozását fejezi ki az Egyesült Államok kormányánál a magyar határnak az amerikai katonai szállitórepülőgép által való megsértése ellen, amelyet kémek és diverzánsok magyar területre való átdobásával kap­csolatos bűnös célokból köve­tett el. A Magyar Népköztársa­ság kormánya ragaszkodik ah­hoz, hogy a magyar határnak az amerikai repülőgép által el­követett megengedhetetlen és agresszív jellegű megsértéséért felelős személyeket szigorúan büntessék meg és hogy megfe­lelő intézkedéseket léptessenek életbe avégett, hogy hasonló esetek a jövőben ne ismétlődje­nek meg. A Magyar Népköztár­saság kormánya várja az Egye­sült Államok kormányának köz­lését az általa ezzel kapcsolat­ban'foganatosított intézkedések­ről. ZAVAROS FOGALOM WATERLOO, IA. — Shan­non B. Charlton kerületi biró hivatalos megállapítása szerint a “kereszténység” szó nagyon zavaros fogalmat jelöl meg, amelyet mindenki másképpen magyaráz. Ezen bírósági döntést bizo­nyos Dr. W. B. Small végrende­lete tette szükségessé. A magá­nos Dr. Small 70,000 dollárt ki­tevő vagyonát végrendeletében “a kereszténység előmozdításá­ra” (to promote) hagyta. Az elhunyt unokaöccsei és húgai, — számszerint tizen, — megtá­madták a végrenedeletet azt ál­litván, hogy annak semmi értel­me sincs, mert senki sem tudja, hogy a “kereszténység” fogalma alatt mit érthetett az elhunyt. A bíróság a tárgyalásnál ki­hallgatott hét különböző keresz­tény egyházhoz tartozó papot s akkor kitűnt, hogy ezek mind­egyike más és másképpen ma­gyarázta a kereszténység szó értelmét s mindannyian hibás­nak mondották a másik definí­cióját. Ezen vallomások alapján a biró kimondotta, hogy a vég­rendeletet nem lehet végrehaj­tani, nem lehet megmondani, hogy kiknek és mire adják a 70,000 dollárt s azért elrendel­te, hogy a rokonság jogosult a hagyatékra. ^ New York — A Nobeldijat nyert Dr. Glen T. Seaborg, aki az atombombának is használt plutonium elem felfedezője, azt a kijelentést tette, hogy az atom energiát gépek hajtására tiz éven belül még nem lesznek ké­pesek használni.

Next

/
Thumbnails
Contents