Bérmunkás, 1951. július-december (38. évfolyam, 1688-1712. szám)
1951-12-08 / 1709. szám
1951. december 8. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZÖSÉGI TAKARÉKOSSÁG A SZOCIALIZMUSBAN Az óhazai lapokat olvasva, állandóan napirenden látjuk a takarékosság fontosságát. Mozgalom, mozgalom után indul, amelyeknek a célja, hogy valamilyen formában takarékoskodjanak a termelés folyamatában. Ilyenek a selejtnek a lecsökkentése, mely egyike azoknak, amelyek a legtöbb kárt okoznak, időben és anyagban a társadalomnak, úgy annyira, hogy minden dolgozó egyénileg felelős a munkájáért és a hanyag, nemtörődő dolgozót büntetik anya-, gilag a kártevéséért. Ilyen mozgalom, amely a hulladékok észszerű felhasználását szorgalmazza, másik mely a gépek üresen való járásáról, a villany energia haszontalan fogyasztását igyekszik megszüntetni. A vasutaknál nagy eredményt értek el azzal, hogy lehetőleg elkerülik az üres vagonok szala- dását. A mezőgazdaságba a termés betakarítása úgy, hogy lehetőség szerint minél kevesebb szem hulljon ki és menjen kárba. Egész csomó hasonló mozgalom folyik, amelyek felületes szemlélő előtt kicsinyes dolognak látszik, pedig nagy vonaluan, országosan nézve, óriási jelentőségű a takarékosság, az üzemnek, gépeknek, a hajtóerőnek a teljes kihasználása, egyértelmű uj gépek, több ruha, több épület, több élelmiszerrel. Viszont ennek az ellenkezője a társadalom megkárosítása, a közösség jóléte ellen való tudatos vagy öntudatlan támadás. Tehát ezek a takarékossági mozgal mák az alapjai a társadalmi jólétnek, mert a szocializmus teljes egészében akkor valósulhat meg, ha a fogyasztási cikkek teljes bőségben állnak a közönség rendelkezésére. TERMELÉKENYSÉG EMELÉSE Másik nem kevésbé fontos és úgyszólván állandó jellegű mozgalom az, amely a termelékenységet akarja állandóan emelni. Vagyis azt célozza, hogy az egyes dolgozó a munkaideje alatt állandóan fokozza a termelt áru mennyiségét, amelyet a munka gépesítésével, illetve a gépek modernizálásával, a termelés folyamatának az észsze- rüsitésével, a munkaidő teljes kihasználásával, a gépek üres járatásának lecsökkentésével, a géperő, üzem és raktár helyiségek jobb kihasználásával, nem utolsó sorban, a hanyag, nemtörődöm dolgozók nevelésével érik el. Csak az ilyen mozgalmak eredményének a 'kimutatása mutatja meg azt, hogy ezek a mozgalmak nem kicsinyes és főleg nem “rabszolga” hajszolás, hanem életbevágóan fontos elemei a szocializmus felé vezető göröngyös útnak. • A termelésben való takarékosság fontosságáról nagyon érdekes tanulmány jelent meg Y. Kaszimovszky közgazdász tollából a “Társadalmi Szemlé”- ben, amelyet nagyon értékesnek találok arra, hogy részletesen ismertessem a Bérmunkás hasábjain. “A kommunizmusban mindenki a képessége szerint fog dolgozni és a fejlett kultur ember szükségletei szerint részesül majd mindabban, ami az élethez szükséges” — mondja az iró a bevezetésében, de rögtön megállapítja azt is, hogy ahoz a fogyasztási cikkek teljes bősége szükséges. Ezt a bőséget a termelés fokozásával a készletek felhalmozásával lehet elérni, ehez uj gyárak, bányák, olajkutak kellenek, növelni kell a vetésterületeket és gyarapítani kell az állatállományt. De ugyan ilyen fontosságú a szocialista takarékosság, amely egyenértékű a fentiekkel, mintha uj milliók álltak volna be a termelésbe. A tőkés termelésben a dolgozóknak nem érdekük, hogy gazdaságosságra töreke d j e n e k, hogy a termelékenységüket fokozzák, hogy az anyaggal takarékoskodjanak, mert ez csak rezhetőnek s igy az ilyen utazásokra valójában semmi szükség nincs, a törvényhozók csupán utazási szenvedélyeiket elégítik ki az adófizetőktől nyert pénzekből. Ezért említik az ilyen “hivatalos” vakációs kéjutazásokat a junkets néven. Az érdekelt szenátorok és képviselők természetesen felháborodást színlelve tiltakoznak. Azt állítják, hogy ők az ilyen utakkal rendkívül fontos missziót töltenek be. Miután nem az első eset, hogy az amerikai honatyák ilyen junkets kirándulásokat tesznek, megállapíthatjuk, hogy mit végeztek a múltban és igy következtethetünk arra, hogy mit csinálnak most. Még jól emlékszünk, hogy a múlt évben az Európát járó szenátorok egy csoportja tisztelgő látogatásra ment Francohoz, a spanyol hóhérhoz. Az eredménye az lett, hogy az amerikai kormány Hitler és Mussolini volt szövetségesének is küldi az amerikai dollárok millióit. Egy másik csoport a pápához ment kézcsókra. Az eredmény: Truman szeretne nagykövetet kinevezni a Vatikánhoz. Aztán jártak szenátorok és képviselők Koreában is. Visszatérve a háború kiterjesztését sürgették. Minden egyes ilyen csoport valami módon a háborús feszültség kiélesitését szolgálta. Éppen azért semmi kétségünk sincs aziránt, hogy a most közpénzen kéjutazást tevő honatyák is csak a háborús uszítást szolgálják ezen “vizsgáló” útjaikkal. így tehát ezen háborús uszító honatyák üy útjaira a “junkets” név még nagyon is enyhe elnevezés. a tőkések profitját gyarapítja, nem csak hogy nem javítja, hanem megnehezíti a dolgozók helyzetét. A kapitalisták a dolgozók rovására takarékoskodnak, a munkabérek csökkentésével a munkafeltételek rontásával. Mig a szovjetekben a munka- rendszer észszerüsitéöe, a termelékenység növelése, a vasúti közlekedésnél, több százezer dolgozót tett fölöslegessé, illetve tette lehetővé, hogy a termelés más szektoraiba helyezkedjenek el. Koszimovsky kimutatása szerint, ha a szovjetekben még 5 százalékkal csökkentik a vasutaknál a szénfogyasztást, ahogy tervezik, az 200 ezer vagon szén megtakarítását jelentené és igy tovább. A szocialista társadalom a legtakarékosabb társadalmi berendezkedés, amely teljesen kiirtja azokat az okokat, amelyek a kapitalizmusban elkerülehet- lenül pazarlást idéznek elő. A szocialista társadalom, a legkülönbözőbb gépek tízezreit alkalmazza, hogy megkönnyítse a dolgozók munkafolyamatát, hogy emelje a termelékenységet, a törekvése az, hogy minden dolgozó a legmagasabb képzettséget érje el, hogy az egészségére káros gyárüzemeket amelyekben a kapitalista rendszer termelt, egészséges, kényelmes laboratóriumokkal helyettesítse. A legmodernebb védőeszközöket alkalmazza, hogy elkerülje a baleseteket. A lehető legnagyobb mértékben biztosítsa az egészség védelmet, a betegeknek korlátlan orvosi ellátást ad és ezzel a legnagyobb takarékosságot éri el, mert meggátolja, illetve a minimumra csökkenti a betegség és balesetekből való munkamulasztást és munkaképtelenséget. A kapitalista termelési rendszerben, rengeteg munka vész kárba, a munkanélküliség, az elkerülhetetlen sztrájkok folytán. A szoializmusban nincs munka- nélküliség és természetszerűleg nincsenek sztrájkok, igy a termelés folyton emelkedik és a bőség folytán mindenki igényét ki tudja elégíteni. Ott nem lehet túltermelés, mert azt a munkaidő leszállítása elmulasztja, ha már megfelelő készletek állnak a rendelkezésre. A tőkés országokban szörnyűséges pazarlás folyik, erre legszemléltetőbb példa a USA, mint a legfejlettebb kapitalista állam. Itt százmilliókat költ a kormány, hogy az árakat magasan tartsa, mig a szövetséges Angliában 1 tojás jut egy személyre hetenként, itt az elmúlt évben 140 millió tucat tojást pusztítottak el, ugyan igy a tejpor, burgonya és sok más élelmiszer, akkor amikor milliók és milliók éheznek, a szövetséges országokban. De itthon ennek a folyamán az élelmiszer árak folyton emelkednek és igy a kereset vásárló ereje folyton csökken mig azokban az országokban, ahol megszűnt a kapitalista termelési rendszer, ott a termelt értékek elpusztítása bűn, a több termeléssel az árakat csökkentik, igy a reál bér folytonosan emelkedik, pedig ezek az országok csak útban vannak a teljes közösség felé. A tőkés országokban óriási pazarlást jelent a folytonos hadi készülődés, amellett, hogy nagytömegű ifjút von el a termelésből, rengeteg erőt pazarolnak el hirdetésekre, ügynökökre, közvetítő kereskedelemre, ügyvédek, bírák, rendőrök mind inprodukaiv munkát végeznek, a társadalomra értéktelen,a házi cselédek millióinak a munkája, nem is beszélve a parazitákról, akik semmiféle munkát sem végeznek. Ezek a haszontalan munkák megszűnnek a szocialista társadalmi rendszerben, ott minden munkaerő értékes része lesz a társadalomnak, mellyel a közjólétet emelik, az elképzelhető legmagasabb fokra. De a termelés bármily magas fokra is emelkedik, mindenkor szem előtt tartják a takarékosságot, mert ez a munka megbecsülését is jelenti, amelyet pazarolni, a közösség elleni bűn. Ezért is fontos, hogy amikor a kapitalizmus megdőlt, már az átmenet ideje alatt is, megszűnjön a kapitalista termelési rendszer pazarlása s minden téren a legnagyobb takarékosságra, teljes képességüknek a közösség részére való hasznosítására kell nevelni a dolgozókat. Minnél előbb történik ez meg, annál hamarább valósul meg a szocializmus végcélja, hogy: Mindenki a képessége szerint vegyen részt a termelésben és abból mindenki a szükséglete szerint részesüljön. PÉNZT SZAGOLNAK Mint a sajtban a kukacok, úgy nyüzsögnek a Népi Demokráciákból megszökött, fasizta csürhék Washingtonban és az európai, amerikai katonai parancsnokságoknál nagy lelkesedéssel ajánlják fel a szolgálataikat a “Nagy Demokráciának”. Igaz, hogy most már nem arra hivatkoznak, hogy ők “mindig demokraták voltak”, hanem nagy hangon hivatkoznak a fasizta múltjukra, jól tudva azt, hogy most ez a legjobb ajánló levél Washingtonban éppen úgy, mint a katonai parancsnokságoknál. Ezeknek az élosdi férgeknek a nagy ajánlkozása oda vezethető vissza, hogy az amerikai kongresszus, száz mülió dollárt szavazott meg a “Vasfüggöny” mögötti ellenforradalom támogatására, illetve annak előkészítésére. Ezek a vitéz banditák, kik nagy hősök voltak, mig fegyvertelen civileket lehetett gyilkolni, de sietve vitték el az irhájukat, amikor fegyveres erővel találták magukat szemközt. Most ajánlkoznak, hogy ők megszervezik az ellenforradalmi bandákat, csak Amerika adja hozzá a dollárokat. Hivatkoznak arra, hogy milyen nagyszerű szervezeteik vannak a “vasfüggöny” mögött, amit persze nem lehet ellenőrizni és ha jó összeköttetéseik vannak, hát sikerül egy kis részt maguknak kika- nyaritani, a száz milliócskából. Nem sajnáljuk ettől a társaságtól sem azt a kis dohányt, végeredményben mindegy, hogy kinek jut a nagy dollár esőből, ezideig is minden féker, tömeggyilkos, tolvaj kormányoknak jutott, sokkal nagyobb összeg és ha Chiang, Rhee, Tito, Franco odatarthatja a mocskos markát az amerikai nagybácsinak, miért ne jutna a kis tetveknek
