Bérmunkás, 1951. július-december (38. évfolyam, 1688-1712. szám)

1951-12-08 / 1709. szám

1951. december 8.

BÉRMUNKÁS

3 oldal

INNEN—ONNAN

kokba bújhattak el az “ellenség” elől, vagy második világmészárlás, ahol az úgynevezett “Fox- hole”-okban rejtőztek el. Ma ezeket a védelmi eszközöket hatástalanná tették a bomba szórók, tüzdobálók, a jet repülőgépek. Ma sem katonának, sem civilnek nőknek, gyermekeknek nincsen menekvés. Ma kiadják a jelszót, hogy “Lőjj mindenre ami mozog” és vak engedelmesség jusz- tit embert és emberi alkotást egyaránt.

Az amerikai hadvezetőség nem tud megegyezni abban, hogy milyen feltételek mellett kössenek békét. Nem csak ebben nem tudnak megegyezni, hanem abban sem, hogy milyen háborút folytassanak. Az egyik részt Koreát, a másik rész Kínát kívánja a föld színéről, népével egyetemben elsöpörni. Ebben a háborúban is, mint minden eddigi háborúban, ott vannak az isten jámbor szolgái is és mint az egyik lap tudósítója Írja Koreában egymás mellett vannak a bordélyház, a csárda és a templom, dőzsölhetnek, imádkozhatnak és az isten szent nevében gyilkolhatnak. Ez a mi társadalmi rendszerünk, a kapitalizmus áldása az emberiségre.

Közeledik az emberiség megváltójának születési évfordulója. A fekete és minden más lélekből kivetkőzött csuhások, hozsannát fognak zengedezni a megváltó eljövetelének, a békesség helyett gyűlöletet, az emberszeretet helyett az egymás gyilkolását tanítják, ösztökélik.

Mindezek a távol keleti rombolások, gyilkolások, prosperitást hoztak az amerikai bérrabszolga számára és ezért a prosperitásért, ezek a végletekig kizsákmányolt páriák éppen úgy lelkesednek, mint maguk a háborús uszítok.

Nem veszik észre, hogy keresetük minden centjét, a kizsákmányoló osztály visszaveszi az életszükségletek vásárlásánál. Nem veszik észre, hogy a Samu bácsi végrehajtói, mélyen nyúlnak a bérrabszolga zsebébe, mint azt annak fizetési javítása megengedné. No de nem baj. Nyomor volt minden eddigi társadalmi változásoknak a szülőanyja. A nyomor fogja ezt a társadalmi rendszert is a végtelenségbe zúdítani. Minél előbb, annál jobb.

v Köhler.

A SHUMANN TERV

BONN, Németorzság — A német újságok keservesen panaszolják, hogy a Ruhr vidék bányáiból nekik igen sok szenet kell szállitani Franciaországba s ugyanakkor az újraéledő iparuk szükségletének egy részét az Egyesült Államokból kell im- portálniok. A panasz lényege az, hogy amig a franciák csak 14 dollárt fizetnek egy tonna szénért, a németek az Amerikából importált ugyanilyen minőségű szén tonnájáért 26 dollár és 42 centet fizetnek. Miután eddig már 3,900,000 tonnát szállítottak Franciaországba és Belgiumba, amely helyett a kétszeres áru amerikai szenet kellett vá- sárolniok, elképzelhető, hogy ezt a Shumann, vagy Marshall tervet nem igen kedvelik.

A múltkoriban valami tévedést csináltunk, amikor azt irtuk, hogy a dollár értéke 39 centre csúszott le. Most aztán a legfőbb hivatalos helyről tudatják, hogy szeptember hóban esett a legalacsonyabbra a dollár vásárló ereje, amidőn 44 cent volt. Hogy mennyi most novemberben, azt majd hivatalosan két-három hónap múlva fogjuk megtudni, habár ténylegesen napról-napra tapasztaljuk különösen most a Thanksgiving Day idején történt vásárlásoknál. Mert mondjuk, hogy tisztára pucolt pulyka fontja úgy 80 cent körül volt és akinek volt elég a 44 centes dollárból, annak 12 dollárt kellett leszurkolni egy 15 fontos pulykáért.

A dollár régi árfolyama szerint ugyancsak a pulykának az ára 5 dollár és néhány cent kellett volna legyen, vagyis majdnem 7 dollárral többet vettek ki a vásárló zsebéből egyetlen Thanksgivinget érdemlő pulyka megvételénél. Az ilyen árfolyam magyarázatot a régi időben egyszerűen rablásnak szoktuk nevezni, mely most törvényesítve van, igy aztán árfolyam érték lett belőle. Ha azonban ez a törvényesített rablás csak a pulyka vételénél mutatkozni, hát nem szólnánk egy szót sem, de ugyanazon arány mutatkozik minden élelmiszer vásárlásnál. S ha már az ember él, hát enni muszáj, a gyermekeknek kell kenyér és tej, itt kezdődik aztán a harc, mely sztrájk formában nyilvánul meg. Hát persze, hogy a munkán követelünk nagyobb bért, mert mindig több kell a 44 centes dollárból. Hogy aztán ezt a törvényes rablást támogató honatyáinknak nem tetszik, hát ez csak éppen olyan természetes, mint ahogyan a munkástömegeknek nem tetszik a törvényes rablás.

Thanksgiving Däy idején mást sem hallunk csak azt, hogy miért kell hálásak legyünk. Persze nem a 44 centes dollárért hanem azokért az előnyökért melyekben most már csak a kiváltságosak részesülnek. Ezek közé tartoznak aztán olyan munkások is akiknél belenőtt a család a kenyérkeresetbe és különösen a régi dollár érték idejében, dolgozott férj-feleség és a felnőtt gyermek. Ezeknek aztán zúgják a füleikbe, lássátok, legyetek hálásak van házatok, autótok és úgyszólván a jóléthez már semmi sem hiányzik. Vannak ilyenek sokan, akiknek azonban a jóléthez hiányzik az egészség, melyet otthagytak a speed rendszerű gyári termelésnél.

De nem csak nekik kell hálásnak lenni, hanem azoknak a mil- likónak is, akik a Welfaren tengetik életüket. Mert ilyenek is vannak, sőt több mint 5 millió ebben a gazdag országban, ahogyan mondják “él” a jótékonyság kenyerén. De hogyan? Legtöbbnek alig jut egy dollár a napi élelemre, ha kórházi kezelésre szorulnak, olyan összezsúfolt odúkba szorítják be őket, ha valaki onnét egyszer kikerül

inkább elpusztul, de mégsem akar mégegyszer oda vissza kerülni. Akkor lesz majd az igazi hálaadás napja, ha majd nem azzal kérkednek, hogy látjátok, mi gondoskodunk a mi szegényeinkről, ha nem lesznek szegények és nem lesznek gazdagok, minden ember mint ember élhet a földön!

A Thanksgiving Day ünnepeket nagyon sokaknak elrontotta az a békehír, mely a koreai hadifrontról futott be. Ennek a békehírnek a hallatára a Wall Streeten egy nap alatt egy billió dollárt estek le a részvények. Hát az biztos, hogy azok a részvényes urak, akiknek részvényeik ennyire lezuhantak, mindent csináltak, csak nem hálálkodtak a hálaadás napján. Az ilyen hírek hallatára, még mindig elhiszik a néptömegek, hogy a háborúkat nem az uralkodók akarják, hanem a nép került veszélybe és ezért kell fegyvert fogjon. A háború teljes ütemben megy, a néptömegek gyilkolják egymást, megy és megy mindig feljebb a részvény, de csak egy kis halk hir jöjjön, hátha mégis béke lesz, nyomban csúszik le a részvény és milliók és milliók és billiók esnek ki a részvényes urak zsebeiből.

Ezért van aztán az, hogy aki a béke mellett mer szót emelni, a gyanúsítottak táborába kerül és úgy tekintenek rá, mint aki az ellenség oldalára állt. Viszont azok, akik atombombáért ordi-' toznak a minta hazafiak. Persze a wall streeti részvényesek és a tudatlan, vak tömegek előtt. Azok azonban, akik józan észszel bírálják a világhelyzetet jól tudják, hogy bármilyen éles ellentétek is legyenek a két uralkodó rendszer között, békével még mindig inkáb megoldhatók, mint olyan pusztítással, amit az atombombát dobálok szeretnének végrehajtani. Essen hát csak a Wall Street részvénye mint a záporeső, de soha többé atombomba ne essen az emberekre. Legyen hát béke, sőt háború helyett legyen akármilyen rongyos béke!

álarcos pap propagandája

NEW YORK — A háborús uszítás és szovjet ellenes propaganda emelésére legújabban itt papi ruhába öltözött, de álarccal fedett két embert mutogatnak, akikről azt mondják, hogy Litvániából kiszökött katolkius papok. Álarcot állítólag azért viselnek, mert félnek attól, hogy otthon maradt családjukat baj éri azért, mert itt szovjet ellenes propagandát terjesztenek.

A két állítólagos pap közül az egyik aki “Father X”-nek nevezi magát, rémülve panaszolta, hogy a litván katolikus papok közül már igen ^sokan bedültek az orosz uralomnak és annyira sülyedtek, hogy még a Miatyánk imádságot is megváltoztatták. Father X szerint ezt az imádságot Litvániában most igy mondják: “Miatyánk isten, ki lakozol Moszkvában . . .”

A VÉDELEMÉRT

A szolidaritás gyönyörű megnyilvánulása az alábbi nyugtázás amelyben a Bérmunkás olvasói felsorakoznak F. Mezőségi (Kovách Ernő) munkástárs védelmére. Takarékossági szempontból, minden összeget a lapon keresztül nyugtázunk.

Joseph Kollár 6616 Wakefield Ave. Cleveland 2, Ohio

Mike Zajac, Cleveland, O. 10.- 00; Sam Ellis, Detroit, M^ch. 2.00; John Jacobs, Akron, O. 5.00; Jos. Beringer, Waukesha, Wis. 5.00; Jos. Chabay, Sunbri- te, Tenn. 1.00; J. Lengyel, St. Louis, Mo. 5.00; St. Yeddy, So. Norwalk, Conn. 10.00; John Elias, So. Bend, Ind. 1.00; A. Gross, Trenton, N.J. 5.00; M. Földi, Detrroit, Mich. 2.00; J.M. Wyandotte, Mich. 5.00; J. Szi- micz, Chicago, 111. 2.00; St. Strantz, So. Bend 5.00, E. May, Cleveland, O. 5.00; St. Hornyak Philadelphia 1.00; E. J. Havel Garfield, N.J. 2.00; J. Denes, Detroit, Mich. 10.00, Vukol Kri- vokucha, Detroit, Mich. 2.00, V. Pompor, Sharpsville, Pa. 5.00; J. Varga, Cleveland, O. 5.00; A. Halasi, So. Bend 2.50; J. Gomori So. Bend 2.50; A. Molnár, So. Bend 1.00; I. Szalai Gyula, So. Bend 5.00; F. Varga, Martins- ferry, O. 2.00; S Bihary, Newark, N.J. 5.00; P. Molnár, L. A. Cal. 3.00;; J. F., New York 5.00; J. Siket, E. Chiago 15.00; A. Károly, New York 5.00; J. E. Takács, Cleveland, O. 5.00; G. Bakos, Los Angeles, Cal. 5.00; J. Kish, Los Angeles, Cal. 15.00;

S. Török, Los Angeles, Cal. 10.- 00; A. H. Los Angeles, Cal.

I. 00; Mr. Ronto, Chicago 10.00; Mr. Vlad, Chicago 5.00; A. Reese, Chicago 1.00; M. Uhlean, Chicago 1.00; P. Turucz, Newark, O. 5.00; St. G. Deák, Passaic, N.J. 5.00; J. Fraytak, Trenton, N. J. 10.00; E. Soos, Newark, N.J. 10.00; F. Koos, Terrehaute, Ind. 3.00; Mr. & Mrs. S. Phillips, So. Bend 5.00;

J. Dolgos, So Bend 5.00; F. Beier, Bridgeport, Conn. 5.00; F. Pellergus, New York 1.00; J. Veleczky, Brooklyn, N.Y. 2.00; Philai Munkástársak 50.00; Si- bak Aron, L.I., N.Y. 2.00; Biró Károly, L.I., N.Y. 2.00; G. Szur, Kenmore 2.00; Molnár Pál, Cleveland, O. 2.00, Regina Haban, Los Angeles, Cal. 5.00; Irene and Paul Kunst, Chicago 2.00;

N. Liskey, Columbus, O. 1.00;

G. Gabrielis, Pittsburgh, Pa. 1.00; F. Papp, Cleveland, O. 2.00.

(Folytatjuk)

TULTÖMÖTT PULYKÁK

NEW YORK — A “Food and Drug Administration” hivatalnokai Thanksgiving nap előtt lefoglaltak 18,800 font pulykát, amelyeket pucolva, “főzésre készen” állapotban árultak, noha a tollazaton kívül csak a lábakat és fejet vágták le. A pulykákat azonban vágás előtt megetették darált zabbal, majd megitatták őket, minek következtében a begyükben másfél font súlyú vizet és zabot tartalmaztak, amiért a vevők természetesen a pulyka áraknak megfelelően fizettek.