Bérmunkás, 1951. július-december (38. évfolyam, 1688-1712. szám)

1951-07-21 / 1690. szám

2 oldal

BÉRMUNKÁS

1951. julius 21.

OSZTÁLYELLENTÉT

AZ INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD IPARI .SZERVEZET

ELVIN YILATKOZATA

A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll.

E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert.

Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak.

E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekelt megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet, az összesség sérelmének tekinti.

E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL:”

A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kel] szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az aj társadalom szer kezetét építjük a régi társadalom keretein belül.

Tizenkét hónappal ezelőtt egy j borzalmas hir járta körül a világot. “Koreában kiütött a háború”. A két világháborúban kiomlott munkásvértől meghatalmasodott Wall Street és Washingtonban szószátyárkodó politikus háborús uszitókon, kivül egész Amerika lélegzet visszafojtva várta, hogy mi lesz. Öráról-órá- ra adták ki a borzalmasabbnál, borzalmasabb híreket, hogy a Szovjet elindította hadseregeit Amerika ellen. A jelentéseket vizsgálva úgy nézett ki a helyzet, hogy egy újabb világháború kiütése csak napok, vagy órák kérdése. '

A washingtoni kongresszusban helyetfoglaló honatyáink, minden munkás “érdekeket” tartalmazó törvényjavaslatokat félretettek és gőzerővel láttak hozzá a “hazá” védelmét szolgáló törvények gyártásához, a gyilkoló szerszámok gyártására szédületes nagyságú összegeket szavaztak meg. Törvényeket hoztak, az átkozott vörösök ellen, akik minden bajnak az okozói, akik nem kimélik a vallást, az erkölcsöt, akik széjelrombolják a családot, a nemzet békéjében gánesoskodnak, akik sztrájkokat idéznek elő, háborúba, vérontásba keverik az országot.

Ez a háborús őrület csak akkor szállott némileg alá, amikor Amerika bérrabszolgálgáira kivetették a magas kereseti adót,, amikor megszavazták a “haza” védelmére a billiókat, amikor már Amerika virágainak néhány millióját mundérba bujtatták. De isten igazában akkor szállott alább, amikor nem sikerült az amerikai háborús uszi- tóknak Oroszországot ténylegesen háborúba ugratni. Amikor Amerika mészáros legényei bebizonyították Mac Arth u r r a 1 szemben, hogy egy borzalmas katasztrófa lenne MA, akár Európában, akár Ázsiában ha- datviselni Oroszország ellen. Eme bizonyitékaikat az alábbiakban adják.

Az elmúlt hó 25-én volt egy éve, hogy Koreában kiütött a forradalom. Ez a forradalom egyesíteni kívánta Észak és Dél Koreát. Egyesíteni kívánta egy újabb társadalmi rendszer alapján, amelyen már az északiak állottak, de mivel Dél Korea betartozott az Egyesült Nemzetek Szövetségébe és az amerikai hadsereg fenhatósága alatt állottak, az Egyesült Nemzetek és Amerika hadatüzentek, illetve hadsereget vezényeltettek Észak Korea hadseregének letörésére.

Elmúlt egy esztendeje, hogy Korea teljes területén borzalmas embergyilkolás folyik. De sem Korea, Kina, sem a szövetségesek, vagy Amerika nem üzentek háborút egymásnak. Koreát az emberalkotta vagyonával, természeti kincseivel, lakosságának túlnyomó részével, eltörölték a föld színéről és még mindig azt mondják, hogy az csak a “rend fentartását” célozza.

Eme “rendfentartás” egy év alatt hatalmasabb veszteséget okozott ember és vagyonban egyaránt, mint ugyan annyi idő

; alatt 1941-42-ben Amerika, Ja- I pán elleni háborúban szenvedett. Az akkori veszteség Pearl Harbor, Bataan és minden nagyobb ütközeteket beleszámítva 57 ezerre terjedt. A koreai “rendőr beavatkozás” egy év alatt a hadügyminisztérium jelentése szerint 70.500. Nem számítva bele azon halottakat és sebesülteket, — akiknek a száma nagyobb — akik a tüzvonalon kivül estek el vagy sebesültek meg. Az első esztendőben a japánok elleni háborúban 8.000 halott volt kimutatva Amerika részéről. Koreában a tüzvonal- ! ban elesettek száma felülhaladta 3,11 ezret. Japán elleni háborúban az első évben csak négy divízió volt harcban, ma Koreában hét divízió van. A légi ütközeteknél a japánok ellen csak egy támadást intéztek Tokio el- lenn, ami balsikerrel végződött. Koreában nyolc légi osztag működik, amelyeket 450 hajón állomásozó repülőgép támogat. A haditengerészek japán elleni háború első évében 14.500 egyén esett el és sebesült meg, mig Koreában az elesett és sebesült tengerészek száma csak 800.

Japán elleni háborúban a hadsereg létszáma ugyan olyan nagy volt, mint a koreai mészárlásnál. Körülbelül 400.000 ember. Japán elleni háború első éveben a hadsereg részére 6 és fél millió tonna felszerelést szállítottak. Koreába tizenöt és fél millió tonnát. Japánnak az első évi veszteségét a mi hadvezetőségünk 250.000-re becsülte. Koreában az első év veszteségét 1,300.000-re.

Az a borzalmas veszteség, amely a hadban állókat az első esztendőben érte, szomorúan világítja meg ezt a társadalmi rendszert, melyben élünk. A kizsákmányoló osztály kénye-kedve- szerint állíthatja fegyverek elé az ország virágainak legjavát. Kénye-kedve szerint zsákmányolhatja ki az ország bérrabszolgáit, kénye-kedve szerint alkothatja a törvényeket, amelyekkel guzsbakötik a haladó szellemű polgárokat. Mindezeket tehetik, mert Amerika termelő hadseregének ipari munkásai az Iskáriot Judások kezében van szervezve.

EURÓPA két leghatalmasabb államában, Olasz és Franciaországban lezajlott választásokat mérlegelik Washingtonban, a Wall Streeten nagy gonddal vizsgálják és megállapítják, hogy a Marshall dollárok nem akadályozzák meg a kommunizmus terjeszkedését. 1948 óta Olaszország csekély egy billió 300 millió dollárt zsebelt be Marshall dollárok fejében az Egyesült Államoktól. Ezeknek a dollároknak az lett volna a hivatásuk, hogy Olaszországban helyreállítsák a háború okozta leromlott gazdasági helyzetet, bele vigyék a köztudatba, hogy az ő ellenségük a kommunizmus, hogy újból felépítsék a hadsereget, megszüntessék a munkanélküliséget, szenvedést és az éhező parasztokat földhöz jutassa. Ma Olaszországban két és fél millió munkanélküli van. A föld és munkanélküli parasztok száma felülmúlja az egy milliót. A szakszervezetek, ha a politikai pártokon keresztül is, némileg osztályharcra vannak nevelve. Időközönként használják a direkt« akciót, amikor a munkás politikusok valamely reformot kívánnak a parlamenten keresztülvinni. Ezek a társadalmi fol- tozgatások azok, amelyek még ma is hatalmon tartják a De Gasperi kormányt.

A nácik és fasizták szintén aratnak, a kizsákmányoló osztály és a papok által félrevezetett tömegek között. A második világmészárlás azért folyt, hogy ezeket a fenevadakat teljesen megsemmisítse és ma azoknak a támogatásával újulnak fel, akik a demokráciát kívánták velük szemben megvédelmezni.

Nyugat Németországban a választásoknál a nácik mint harmadik párt kerültek ki a választásokból. Ezek szemében és el- korcsosodott agyában, Hitler még ma is egy hős. A nácj pártot újból az egész Németországra kívánják kiterjeszteni. Fekete inget viselnek, mint elődeik és a diktatúrát hirdetik. Szicíliában (Olaszország) a fasizták pártja kelt életre és karoják fel a kommunista ellenes tömegeket. Mussolinit istenitik és egy uj diktatúrát akarnak. Sem a népi, sem az amerikai demokráciát nem ismerik el.

Franciaországban a második világháborút követőleg, három felé szavaztak. A napokban lezajlott választásoknál ugyan ezt tették. A General De Gaulle párt amely minden izében reakciós é? a kommunista párt halálos ellensége, de egy dologban megegyeznek, szidják a Moderate Partiakat, akik közé a szocialista politikusok fészkelődtek be. Bizalmatlanságot keltenek Amerika iránt, vaskezü kormányt követelnek. Azt akarják, hogy az amerikai hadsereg vonuljon ki Franciaország területéről. De Gaule megtűrné őket, de figyelmezteti a szavazó polgárokat, hogy a jelenlegi kormány Amerika kezére játsza Franciaország népét.

Az orosz kommunista párt meghasonlott a jugoszláv kommunista párttal. Nem elvi ellentétek vannak közöttük, hanem taktikai. Jugoszlávia nem hajlandó követni Oroszország utasítását, a legnagyobb ellentét a földosztás körül merült fel. A Szovjet arra utasította Jugoszláviát, hogy a nincstelenek között ossza fel a nagybirtokokat éppen úgy, mint azt a népi demokráciák többi államaiban tették. Jugoszlávia kormánya tudtára adta Oroszországnak, hogy ezt^ lehetetlenség keresztülvinni anélkül, hogy politikai öngyilkosságot ne kövessenek el. Elsősorban Jugoszlávia mezőgazdasági összetétele nem hasonlítható össze a népi demokráciák egyik mezőgazdasági államával sem. Jugoszláviában az elmúlt 200 esztendőben soha sem volt és ma sincsenek ezerholdas föld- birtokosok. Vannak jómódú gazdák, mint ahogyan a népi demokráciákban is vannak. Ezek a munkákat maguk és fogadott napszámosokkal végzik, 1-8 emberig törvényes jogaik vannak birtokaikon a termelésre, éppen úgy, mrnt ahogyan a kisiparosoknak is joguk van ugyan any- nyi bérmunkást alkalmazni. Ezeknek alkalmazását, sem a földbirtokosok, sem pedig a kisiparosok nem azért eszközük, hogy a közjónak legyenek segítségére, hanem hogy profitot hajtsanak. Jugoszláviában államosították a. termelést és szétosztást éppen úgy mint Oroszországban, vagy a népi demokráciák bármelyikében és a mai napig még egyetlen egyet sem vontak vissza, dacára annak, hogy Jugoszlávia két tűz közé van szorítva.

Oroszország mivel Jugoszlávia nem volt hajlandó követni utasításait, megtagadott minden közösséget Jugoszláviával és bojkot alá helyezte. Eme boj- kot következtében Jugoszlávia élet-halál harcot vívott. A boj- kothoz hozzájárult az elmúlt években a nagyfokú szárazság, amely a. termést sulytotta. A nyugati államok kapitalista kormányai tudomást szereztek a két áUam közötti ellentétről és hogy minél nagyobb éket verje-