Bérmunkás, 1951. július-december (38. évfolyam, 1688-1712. szám)
1951-12-01 / 1708. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1951. december 1. Tanuljunk, hogy taníthassunk megét, amely napszámos munkából és cselédségből szerezte meg, úgy ahogy a nagyon szűkös életét. Ott volt a kisparaszt osztály az 1-5 hold földjével, amely nem adta meg a megélhetéséhez szükséges mennyiséget, kénytelen volt bérmunkát is végezni. A közép parasztság, amely maga és családja művelte a földjét, csak ritkán alkalmazott fizetett segítséget. Végül a nagyparaszt, amely állandó cselédet és napszámosokat alkalmazott, maga csak nagy ritkán dolgozott, a falu kizsákmányoló osztálya volt. A rendszerváltozás a nagybirtokokat felosztotta a nincstelen parasztok és a törpe birtokosok között, hogy ezzel szövetségesévé tegye a társadalmi változásban a munkásosztály- lyai. Természetesen a modern termelési rendszerben, már nem megfelelő a kis, egyénileg dolgozó parasztság, termelésével nem tudja kielégíteni sem önmagát, sem a városi dolgozókat, miután nem tudja a modem mezőgazdasági gépeket kihasználni. Ezért vált szükségessé az, hogy a falu dolgozóit is ráirányítsák a szocialista termelési rendszerre, amelyet az önkéntes szövetkezésbe talált meg a kormány. Ez a folyamat elég lassú, mert csak a gépi gazdálkodás, a szövetkezés mutatkozó előnyei győzik meg az egyénileg dolgozó parasztott, a közös gazdálkodás előnyéről és értetik meg vele, hogy a gabona beadással magának is kötelezettségei vannak a közösséggel szemben. AZ OSZTÄLYHARC A városi burzsoázia minden lehetőt elkövet, hogy a legtöbb nehézséget okozzon az uj rendszernek. Egy része külföldre szökött, más része az eldugott vagyonából él munka nélkül, mig egy része a termelésben helyezkedett el, abban mindannyian megegyeznek, hogy ott ahol lehet szabotálják a termelést. Erre buzdítja azokat a dolgozókat, kikre befolyásuk van és ugyanezt teszi az értelmiség egy része is, dacára hogy az uj társadalmi rendszer megbecsüli, nehezen tud behelyezkedni az uj rendszerbe. A falun a nagyparaszt, a munkára szorult volt nagybirtokos, a beilleszkedni nem tudó értelmiség, a jegyző, szolgabiró, volt csendőr, stb. szövetkezik, legtöbbször köztük vannak a falu papjai, kik szabotálnak, erre buzdítsák az egyénileg dolgozó parasztokat, rémhíreket terjesztenek, ellenforradalmi szervezkedéseket próbálnak, stb. Úgy a városba, mint a falvakba, még ott van a hatalmukat vesztett, volt uralkodó osztály, amelyet minden módon támogatnak a külföldi tőkés országok urai és kormányai, vagyis a Népi Demokráciákban is állandó az osztályharc, amely aszerint élesedik, ahogy a külföldi tőkés rendszerek viselkednek. Ma, amikor a tőkés hatalmak óriási fegyveres felkészülést végeznek, nyíltan háborúra készülnek, amikor hivatalos és félhivatalos rádiókon, becsempészet iratok és spiclik, lázadásra, sza- botálásra biztatják a népet, tér-1 mészetszerüleg az osztályharc Hegel mondotta, hogy: “A munkások és politikusok nem tanulnak a történelemből.” Úgy is van. És mennyire igazolja Hegelnek ezen mondását az uralmon levő politikusok cselekvéseik és a munkásság közömbös viselkedése ezen cselekvéssel szemben. Hogy az uralmon lévő politikusok és a hozzájuk hasonló uri- szennyben lubickoló újságírók és egyházi vezetők, nem akarnak tanulni — talán ez teszi őket ragaszkodóvá a meglévő rendszerhez — úgy ganaj túrók módjára — ez megérthető, tudjuk, hisz bizonyos kiváltságokat kapnak ellenértékűi, ezen nem tanulásért. De hogy a munkásság, vagyis a dolgozók nagy tömegei, hogy miért nem tanul és viselkedik közömbösen, még mindig, az egyáltalán nem érthető meg. Amikor már a társadalmi ellentétek tömeges elpusztítással fenyegetik minden oldalról és még meg se mozdul, és nem tesz ellene semmit. Erre már azt kell hogy mondjam, hogy kutyát megszégyenítő hűség és birkát megszégyenítő türelem. Vessünk csak egy pillantást a történelembe, vegyük elő mi, magyarok a saját “hazánk” tör- nénelméből igazolásul annak a szocialista megállapi t á s n a k, hogy: “Az emberiség története, osztályharcok története és szenvedések láncolata.” Visszamehetünk Szent István uralkodása idejéig és onnan knndulva lelki szemeinkkel a keresztény kultúra megalapozását fogjuk látni, ami abban nyilvánul meg, hogy az országot vármegyékre fölosztják a püspökök és papok között és ezzel az aktussal vetette meg az alapját István király az osztálytársadalomnak. Ennek az osztálytársadalomnak és uralmi rendszernek a kezdetleges formája is azzal a szándékkal alakult, hogy örökké éljen és mit látunk? Azt, hogy a pogányok nem voltak könnyen kaphatók a keresztény kultúra elfogadására, ami az uralkodni akarókat az erőszak kíméletlenebb, az uj társadalmi rendszer erősebb szabályokkal, intézkedésekkel védekezik a belső és külső ellenforradalom ellen. Az osztályharc nem szűnt meg a Népi Demokráciában és nem is szűnik meg mindaddig, arriig a munkás és a dolgozó parasztok egységesen nem állnak az uj rendszer mögött és teljesen fel nem számolta a kapitalizmus maradványait úgy a városokban mint a falvakban és teljes megadásra nem kényszeríti a volt uralkodó osztály tagjait. De még akkor is fen áll, mig az imperialista tőkés osztály fegyveres támadással, gazdasági rendszabályokkal fenyegeti a dolgozók országait. Hogy siettessük, megrövidítsük az átmeneti állapotokat, azt azzal tehetjük meg, hogy soha meg nem szűnő harcot folytatunk a saját kizsákmányölóink ellen, ha lankadatlanul küzdünk a háborús uszítok ellen a békéért alkalmazására kényszeritette. A kényszer alkalmazás ellen a pogányok védekező álláspontot foglaltak el, vagyis jobban mondva harccal feleltek. Ezen harc a történelemben mint a pogányok és keresztények közötti harc van megörökitve, (az iskolában igy tanultuk) a valóságban az osztályharcnak, ha módszerekben a legkezdetlegesebb formájában is, de maga az osztály jelleg legtökéletesebb formájában nyilvánult meg. Szent István által létesiteti papiuralom, egészen negyedik Béig király idejéig tartott, amely időtől kezdve, az egyház az újonnan létesített nemességgel megosztva, uralták és zsákmányolták ki a jobbágyakat a kézműveseket egyaránt, persze korlátlanul. Ennek a korlátlan kizsákmányolásnak Nagy Lajos király vetett véget úgy, hogy törvényesen bevezette a kilencedet. Az Árpádházi királyok kihalását követő Vencel király, a budai polgárokkal verte vissza Róbert Károly királyjelölt seregét, itt találkozunk először Magyarország történelmében polgári osztály megemlítésével. Tehát már a tizennegyedik században egy számottevő polgári osztállyal találkoznak a múltat kutató lelkiszemeink. A történelem lapjait olvasva, vagy lelkiszemeinkkel kutatva, látni fogjuk az osztályharcnak vagy nyílt formáját, vagy titkos, alattomos formáját, de jelen van. Hisze maga a történelem az osztályharc ismertetése nélkül nem is történelem, hanem csak olyan, mondjuk tündérmese. Hisz a dolgozók ki- szákmányolása Magyárorszá- gon se kezdődött István király uralkodásával. Meg volt mái az évezredekkel azelőtt, ami történt az az volt, hogy magyar földön intézményesedett, akárcsak Rómában, ahol nevelődött. És nem is végződött a kizsákmányolás Lajos király azon intézkedésével, hogy bevezette a kilencedet, hanem csak másformát adott a kizsákmányolásnak azzal, hogy korlátot állított föl, mert nem nézhette a nemesek korlátlan fosztogatását. A kilenced bevezetése utáni időkben a történelem magyar méretekben is könnyel, vérrel és szenvedéssel íródott tovább a dolgozók részéről, éppen úgy mint azelőtt. Dózsa és Jákó paraszt fölkelése, Hóra Kriska erdélyi lázadása vérbefojtása, továbbá a nagy francia forradalom, amiről azt mondja a történelem, hogy az emberiség történetében talán Jézus születése előtt és után kevés olyan fontos esemény van föl jegyezve. Ez a forradalom nem csak az európai uj államok alakulását hozta létre, hanem uj politikai és társadalmi felfogást is teremtett az egész vonalom, egy olyan társadalmi felfogást,^ amely bizonyos formában még ma is uralkodik. Persze, hogy sok oktalanság, vérengzés, borzalmak és könnyek jelölik, de azért ne feledjük el, hogy minden újkor fogantatás, sok véráldozatba került. E forradalom kitörése előtt, súlyos betegség emésztette az emberiség testét. A forradalom lázát, kínját egész Európa megérezte. A züllés és a romlás ellen való védekezésre nem voltak kellőleg fölszerelve. Hisz nem is lehetett máskép. Ha az az osztály, amelyet a fejlődés törvényszerűsége pusztulásra ítélt ,idézi elő a züllést és a romlást, ott védekezésről még beszélni sem lehet. Úgy hiszem elég történelmi példát sorakoztattam föl annak okulására, hogy megismerjük a jelent némileg. Mert ne felejtsük el “a történelem az élet mestere”. Az itt föltüntetett történelmi részletek olyan mérföld jelzők, amelyek társadalmi változásokkal vannak szoros kapcsolatban. Ezen társadalmi változások rendesen a dolgozók véredénye megnyitásával jöttek létre. A múlt dolgozói éppen úgy, mint a jelen kor dolgozói, nem tanultak a történelemből. Mig a múlt dolgozóinak ezen mulasztásáért még valahogy meg lehetett bo- csájtani, azért mert az irás-ol- vasás művészetét még nem ismerték, addig a jelen dolgozóinak nem lehet megbocsájtani, mert minden lehetőség meg van adva a tanulásra és még se tanul, tehát százszorosán bűnös, még pedig magával szemben. Amint fönt jelezve van ‘ A történelem az élet mestere”. Ismerjük meg a történelemnek azon részeit, melyeket a dolgozók saját vérükkel húztak alá. Ha ezt megtesszük, nem sok körültekintésre lesz szükségünk, hogy meglássuk ugyan azt a züllést és romlottságot, ami a múltat megemésztette. Igen, a jelent is a züllés és a romlottság emészti a vezetők és a társadalmat irányítók nagy dicsőségére, azért mert ők nem tanulnak a történelemből, mint Hegel mondta, de azért van némi külömbség a múlt és a jelen züllés és romlottság között és pedig az, hogy mig a múlt züllését és romlottságát felidéző ellentéteket kézi fegyverekkel és kezdetleges ágyukkal próbálták kiegyenlíteni, addig a jelenkor ellentéteit majd atombombával fogják kigyenliteni amint látszik. Igen atombombával. A múltban az uralmon levő osztályok az uralmuk megtartásáért csak kis részét a dolgozóknak a kiirtásával számították elintézni, addig a jelen uralkodói az egész emberiség kiirtását vették tervbe, hogy uralmukat megtudják tartani. Hogy ez ne sikerüljön, ismerjük meg a jelent, hogy láthassunk a jövőbe. Tanuljunk a történelemből. Ne felejtsük, a történelem a legnagyobb tanító mesterünk. Bischof. Tel Aviv — A “Davar” nevű újság hire szerint Izrael kormánya meg akarja nagyobbitani a jelenleg angol tőkések által birt Palestine Potash, Ltd. vállalatot, amely az ipari célokra használt natrium sóféléket von ki a Holttenger vizéből. A kommunisták és más baloldali elemek a vállalat államosítását követe- telik, a kormány azonban nem akar olyan helyzetet előállítani, mint Iránban van az olaj államosítása miatt, azért ajánlatot tettek az angol tőkéseknek, hogy a vállalatot Izrael állammal partnerségben nagyobbit- sák meg.
