Bérmunkás, 1951. július-december (38. évfolyam, 1688-1712. szám)
1951-11-24 / 1707. szám
1951. november 24. BÉRMUNKÁS 7 oldal Veszélyben van a civilizációnk^) Amikor a tizennyolcadik szá-. zadban a feudális rendszer fel- j számolása már annyira előreha- ' ladott volt, hogy azon osztályok és társadalmi rétegek amelyek j a lakáj és uszályhordozó szerepét töltötték be, amiért bizonyos kiváltságokat élveztek, pusztulás fenyegette a kiváltságaikat a gazdáik fölszámolása folytán, akadtak éppen úgy mint ma, tudósok, nemzetgaz- dászok, meg politikusok, akik a társadalmi bajok forrását nem ismerve, minden megfigyelést mellőzve, felületes meglátásuk, vagy pedig elgondolásuk szerint határoztak és következtettek, vagy helyesebben mondva jövendöltek, ami persze idők múltával, mivel nem úgy történt, és mivel minden tudományos alapot nélkülözött, feledésbe ment. így történt meg, hogy annak a kornak egy tudósa, Gibbon, amikor a római történelem harmadik kötetének észrevételét, vagyis meglátásait befejezte, azt a kérdést intézte önmagához, hogy a nyugati civilizáció melyet akkor gazdasági válság fenyegette, megmenthető-e azzal a züllött romlottsággal és avval a lezülött hadsereggel, amivel Rómát elpusztították? , A világ alapos áttenkitése után, arra a megállapitásra jutott, hogy nem. Csak később változtatta az előbbeni elhatározását úgy, hogy a legrosszabb ami történhet, hogy barbár tatár törzsek, úgy mint a tizenharmadik században betörnének Európába, elárasztanák az egész földrészt. Ennek megtörténte után az európai vagy ahogyan már akkor nevezték, a nyugati civilizációnak vége lenne. De, mielőtt a barbár tatárok Európát elárasztanák Gibbon elgondolása szerint a tatár támadóknak számolnia kellene erős és nyers orosz parasztság- j gal, meg kellene küzdeni a jól-1 képzett és fegyelmezett német hadsereggel, lekellene verni a büszke francia nemességet és végül és nem utolsó sorban a liberalizmushoz ragaszkodó angolokat. És ha a fenti elgondolás szerint nem sikerülne a támadó tatárok visszaverése, akkor meg kell történni a közös cél és közös érdek kényszer hatása alatt a fent jelzett nemzetek egyesülésének s igy egyesült erővel leverni a barbár tatárokat. És ha igy sem sikerülne a civilizáció megmentése, még mindig volna egy lehetőség, az pedig az volna, hogy egy- részét az európai népeknek a barbár üldözők elől Amerikába való szállítása és evvel remélték megmenteni a nyugati civilizációt. A fenti kérdést a tizennyolcadik század egy kiváló tudósa, névszerint Gibbon tette fel magának és válaszolta meg. Ma, a huszadik században ugyan ezen kérdés foglalkoztatja egyes tudósokat, persze a fenti kérdés megfordításában. Megmenthető-e a keleti civilizáció, a barbár nyugat támadása ellen? Sokaknak talán egy kicsit furcsán hangzik, de nem Koreában vagy a többi ázsiai országokban. Szóval a feudális rend- I szer vajúdása megingatta az uralmon levő főrendeknek úgy a politikai, mint a gazdasági hatalmát. Ez az ingatag állapot, amit ezen vajúdás előidézett kényszeritette az akkori kormányokat drasztikus eszközök igénybevételére az uralmuk megmentésére. Európában az összehalmozott ellentétek kirobbanása nem öltött mindjárt gazdasági jelleget, a polgári osztály és a junkerek közötti összeütközés révén. Ez a két történelmi osztály harca a király megalkuvásával ért véget. Szóval ezen összeütközések és harcoknak különböző formái és célkitűzései, vélemnyenyek- ben és méretekben is nagy kü- lömbözeteket és nézeteltéréseket hoztak létre. És mi sem természetesebb, mint az, hogy az uralmat gyakorló királyok és főrendek között is voltak nézeteltérések, miket sokszor nyílt háborúban próbáltak elintézni egymás között és nem egyszer történt az, hogy ily összeütközésnek az lett a kimenetele, hogy a király elvesztette a hatalmát, a nemes pedig a kutyabőrön biztosított kiváltságot. A fent jelzett üldözések és az élet bizonytalansága, kényszeritette a népek ezreit Eurpából az Atlantic tenger innenső oldalára. Tehát nem volt szükség arra, hogy ezen munkálatokat vad tatár törzsek végezték el, mint ahogyan Gibbon elgondolta. Elvégezte azt sokkal tökéletesebben maga a rendszer változása, vagyis a feudális rendszer történelmi hivatását befejezte és a rendszer pusztulásával nem csak a rendszer került az enyészetbe, hanem a civilizációja és kultúrája is. Mint ahogy semmi sem pusztul a szó teljes értelmében, hanem csak más formát pit, úgy a | főrendek civüizációját Ameri- I kába özönlött népek magukkal hozták és tovább fejlesztették. A civilizáció . fejlesztése és terjesztése az uj hazában abból állott, hogy a történet irók feljegyezték “Az amerkiaiak az ő idejükben több benszülött indiánt gyilkoltak meg és csaltak meg és még a megnyuzástól sem riadtak vissza. Ez a harc nem képezett erkölcsi kérdést fehéreknél, sem pedig lelkifurdalást az igazhitű keresztényeknél. így terjeszkedett a fehér ember kultúrája és civilizációja, amit az akkori tudósok féltettek a pusztulástól. Hogy a fehér népfaj a fent jelzett civilizált eszköznek nevezi az megérhető, de csak a fehér faj között. Az amerikai indiánok mint legyőzött fél, hogy mit gondolnak, az más lapra tartozik. A fehér népfaj kultúrája és civilizációja uralja az Atlantic óceántól egészen a Csendes óceánig a fehér lakók minden tevékenységét. A benszülött indiánok többsége kipusztult és még a meglévők, ma sem tették magukévá a fehér ember civüizációját. A fehér fajnak ma már nem kell az indiánokkal harcba szállni egy kis földterületért mint akkor, amikor az úgynevezett pionírok a hónfoglalást végezték. Amint megjegyeztem, a fehér faj kultúrája uralja a jelenben az amerikai földrészt vagyis meghódította az egész kontinenset és amint a meghóditási munkálatokat befejezte, újra a pusztulás veszélye fenyegeti, akár csak a tizennyolcadik században, vagy a történelem folyamán oly sokszor, a fehér embert vagy ahogy újabban nevezik a nyugati kultúrát. Most újból fölhangzik a vészkiáltás, hogy veszélyben a nyugati kultúránk, elpusztítással fenyegeti a keleti barbárizmus. Megindulnak a mentése munkálatok, amire billiókat szavaztatnak meg a mentők. Milliókat bujtatnak a nemzet virágából mundérba, állig fölfegyverkezve és elküldik egy másik földrészbe, békés népek ellen, nem vörösbőrü indiánok kipusztitá- sára, hisz azok kipusztitásával már egyszer megmentették a fehér ember civilizációját. Most a sárga fajok vannak kiszemelve, azoknak kell elpusztulni a kultúrájukkal egyetemben, hogy a nyugati civilizáció tovább terjedhessen, ha mindjárt a földünk lakói felét kell is kipuszti- tani. Megtörténhetik ez? Bischof Egy indiai vezér jelentése Kínáról (Vi.) A sok amerikai propaganda mellett jólesik egy-egy józan észtől eredő jelentést látni az uj Kínáról. Ilyen jelentést adott le Sardar és K. M. Panik- kar, aki indiai nagykövet az uj kínai kormány megalakulása óta. Először ez a Panikkar nem kommunista, sőt mint az angol arisztokraták Oxford egyetemen végzett és legfeljebb csak olyan angol forma liberálisnak lehetne elkönyvelni a politikai nézeteit. Ez a Panikkar a forradalom óta először ment haza Indiába és ott a társai, valamint az egész indiai sajtó előtt jelentést tett, melyet annyira szenzációsnak tartottak az amerikai lapok is, hogy akarva nemakarva részleteket közöltek belőle. Ezek között a Detroiti News is. Ámbár kicsavarva, ferdítve vonják le a következtetést, például Jay G. Hayden azt állítja, hogy Panikkar megegyezik McArthurral, hogy a kínai kommunisták hatalomra éhesek és hódítani akarnak minfe- lé, de nem tudott olyan mondatot idézni, mellyel ezen feltevését bizonyítaná. W. K. Kelsey ugyancsak ezen lapszámban már sokkal méltányosabban ir. Kelseysem látja azt a feltevést, hogy Panikkar McArthurral volna egyvélemé- nyen. De mit mond Panikkar? Mennyiben hazudtolja meg nem . csak Mr. Haydent, hanem minden amerikai propagandistát, akik hónapokon keresztül irkál- tak mindenféle hazugságot, mint valami szentirást az amerikai közönségnek. PANIKKAR JELENTÉSE ‘‘Minden osztályú népség, akik össze működnek a kormánnyal, még mindég megkapják a részüket a kormányzatban és az érdekeik megvannak védve a közös tervezeten belül.” Ezeket is jelentette: “Pekingi kormány legnagyobb érdeme az volt, hogy megsemmisítette a régi, háborús kiskirályok uralmát, megszervezte az erős központi kormányt egész kínai birodalmon belül, ez történelmi jelenség, mely még nem létezett a kínai történelemben.” Csak ennyit hoztak idéző jelekben, de sokkal többet imák, melyet Panikkarnak tulajdonítanak, vagyis amint ők értelmezték a jelentésekben erre vonatkozó részleteket a saját szájuk ize szerint. Ezen leírások szerint azt is állítják, hogy Panikkar mondta, hogy a kínai kormány nem állítja magáról, hogy kommunista, sőt tiltakozik az ellen, hogy úgy hívják. Azt mondja, hogy a kormány megérti, hogy nekik megántőkéseket is fel kell használni, hogy az országot felépítsék és e miatt a teljes, kommunista (szocialista) programot el kellett halasztani. Tagadja Panikkar, hogy Kina akciója Koreában az oroszok diktálására, parancsára történt volna, vagy a pekingi kormány bármilyen mértékben a moszkvai kormány eszköze lenne. Azt is állítja Panikkar, hogy a kinai beavatkozás történelmi szükségesség volt, hogy ezt a félszigetet mégvédjék, nem pedig Szovjet utasításra történt. KÜLÖNBÖZŐ ÉRTELMEZÉSEK Úgy Kelsey mint Hayden más-másképen értelmezik, magyarázzák Panikkar jelentését, de nagyon keveset idéznek abból hogy mi jobban megérthessük, azonban még igy körültáncolva is ezen fontos jelentés azt mu-' tatja, hogy az amerikai sajtó egy éven keresztül hazudott azt állítva, hogy az oroszok uszították, parancsolták a kínaiakat Koreába, a háborúba. Az indiaiak, sőt az egész ázsiai nép, sajó, irók, vezérek tudják, hogy McArthur Chiangot akarja becsempészni a hátsó ajtón, Koreán keresztül. Tudják, hogy Koreát #sak hadi bázisnak akarták az amerikaiak arra, hogy úgy Kina, mint Oroszország ellen közvetlen a határon lehessenek. Tudják, hogy Kínában sokkal nagyobb demokrácia van, mint bármikor is volt, sőt azt is tudják, de csúnyán hazudtak arról, hogy még a magánvállalkozók, kisiparosok, kereskedők is képviselve vannak a kormányban és azok hozzálátnak a munkához, azoknak nem csak bántódá- suk nincs, hanem elég jó haszon mellett dolgozhatnak. Termelhetnek, kereskednek. Mert az uj Kina építésében minden becsületes kínaira szükség van. Ezt látta meg Panikkar, no meg sok más becsületes ázsiai politikus.
