Bérmunkás, 1951. július-december (38. évfolyam, 1688-1712. szám)

1951-11-24 / 1707. szám

1951. november 24. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI STATISZTIKA Közben amióta a múlt heti kimutatást csináltam az ipar fejlődéséről, megjelent a ma­gyarországi lapokban az év har­madik negyedéről való kimuta­tás, amelyből megállapítható, hogy az évi terv végrehajtását jobban megközelítették az egyes szakmák, amelyek elvoltak ma­radva, mint a második negyed évben. A múlt évi harmadik negyed­hez az emelkedés a következő­ket mutatja: Az egész gyáripar 24.8 százalékkal termelt többet, mint a múlt évben. Ezen belül a nehézipar 32.2, könnyűipar 19.8, az élelmezése ipar 11 százalék­kal emelkedett 1950-hez képest. Az évi terv teljesítésénél a nehézipar és az élelmezési ipar másfél százalékkal van hátra, de a most folyó munkaverseny kétségtelenné teszi, hogy a kitű­zött tervet 100 százalékra telje­síteni fogja az egész ipar. Nem egészen 60 százalékkal több beruházás volt, mint 1950- ben, ebből a nehézipar 92 száza­lékot kapott ami az uj gépek és gyárak tömegét jelenti. MEZŐGAZDASÁG A múlt évi szárazsággal szemben az idén jó termés volt, ami jelentősen felemelte nem csak a kenyér gabonát, több mint 25 százalékkal, a zabot 37, árpát 22, kukoricát és cukor ré­pát 60, burgonyát 100 százalék­kal, mint az elmúlt évben. A mezőgazdaság gépesítése is fokozódott. A traktorok 47, a vontatógépek 43, az aratógé­pek 188 százalékkal növeked­tek egy év alatt. A szövetkeze­tek is jelentősen megnöveked­tek az előző évihez viszonyítva. A családok száma, akik termelő-' szövetkezetekben gazdálkodnak, háromszorosára, a szántó terü­let két és félszeresére növeke­dett, de a nagy takarmány hi­ány miatt az állatállomány csak 50 százalékkal emelkedett a ter­melő szövetkezetekben. Az állami gazdaságok szántó- területe 31, az állatállományuk 26 százalékkal nagyobb, mint egy év előtt. A mezőgazdaság csak a har­madik negyed évben 490 trak­tort és több ezer kisebb gépet kapott. Harminc faluba 15 gép­állomást, 8 állami gazdaságot és 8 termelő szövetkezetét villa­mosítottak. Az állami gazdaságok 13, a termelő szövetkezetek 8 száza­lékkal több termés átlagot ér­tek el holdanként, mint az egész gazdálkodók, a gépesités foly­tán, sokkal könnyebb munká­val. A gép és traktor állományok növekedése egy év alatt több mint 75 százalék volt, mig a gépállomások száma 70 száza­lékkal növekedett. Érdekes jelenség az is, amig 2 év előtt a szövetkezetek átlag 164 hold földön gazdálkodtak, 1951 harmadik negyedében már megközelítették az átlag 500 holdat és a szövetkezetek 6 szá­zaléka már ezer holdon felül gazdálkodik. KERSEKEDELEM Az életszínvonal emelkedését néhány adat igazolja. 1951-ben 2591 állami és 1117 szövetkezeti boltal volt több mint 1950-ben. A szövetkezeti kiskereskedelem forgalma 81 százalékkal növe­kedett. A boltok száma 40 szá­zalékkal, az alkalmazottak szá­ma 32 százalékkal emelkedett, de legjellemzőbb az, hogy az üzemi élelmezés 20 százalékkal, mig az üdülő telepek látogattsá- ga 237 százalékkal növekedett, ami azt jelenti, hogy 1951-ben két és félszer annyi munkás nyaralt, mint egy év előtt. AZ INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD IPARI SZERVEZET ELVINYILATKOZATA A munkásosztály és a munkáltató osztály között sommi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dol­gozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akik­ből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy- az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbenl összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé te szí, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozo másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást ve rik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekelt megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztá­lyában, Így az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi mun­káért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZER­REL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra Is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az Ipari szervezkedéssel az aj társadalom szer bezetét építjük a régi társadalom keretein beiül. KÖZLEKEDÉS A vasúti szállítás átszervezé­se nem csak az áru és személy­szállítás növekedését eredmé­nyezte, hanem azt is, hogy a teherszállításnál az üres jára­tok nagyban csökkentek és ez­zel tetemes megtakarítást ér­tek el. 1951. második negyedében az áru szállítás 35 százalékkal, a személyszállítás 17 százalékkal volt nagyobb mint 1950-ben. Az autóbuszok személyszállí­tási forgalma 86.8 százalékkal, a teherautók áruszállítása pe­dig 192 százalékkal növekedett. A repülőgép teherszállítása 58 százalékkal és a személyszállí­tás 24.5 százalékkal emelkedett. Budapesten a személyszállí­tás 20 százalék emelkedést mu­tat a közúti jármüveken, de 17 százalékkal emelkedett a taxi közlekedés is. GYÓGYINTÉZETEK A gyógyintézetekben az ágy­ak száma 95 százalékkal, a be­tegek száma 27 százalékkal emelkedett. A területi és üzemi bölcsődék száma mégkétszere­ződött, a beíratott gyermekek száma is kétszer annyi. Az egészségügy javulását mutatja az, hogy amig 1938-ban ezer lé­lekre 10 élve született jutott, addig 1951-ben 16.5 százalék volt, mig a csecsemő halálozás az 1938 évi 12.5-ről 6.6 százalék­ra esett le. Tehát amig 50 szá­zalékkal növekedett az ezer lé­lekre való élve születés, ugyan akkor a csecsemő halálozás is 50 százalékos esést mutat ki. Ez nem csak a jobb egészségü­gyi viszonyokat, hanem a jobb életnívót is mutatja, amit igazol a házasságkötések száma is, mert az életnívó javulása, a megélhetés biztonsága, emeli a házasságkötések számát is. Mig 1938-ban ezer lélekre 11.5 há­zasságkötés esett, addig 1951- ben 17.8 százalék volt a házas­ságkötések száma. Mint érdekességet említünk meg, hogy Budapesten 1951. el­ső felében 7998 fiú és 7496 le­ány született, vagyis a leányok­nak nem kell majd annak idején félni, hogy pártába maradnak. A jövő számunkban a közmű­velődés fejlődéséről nyújtunk beszámolót. A GONOSZSÁG ERŐI Mire e sorok megjelennek, az amerikai fiuk veszteség listája, amelyet hivatalosan beismer­nek, amelyben nincsenek benne a baleset, betegség, fagyási veszteségek, eléri a 100.000 szá­mot. Ami azt jelenti, hogy le­galább százezer amerkiai csalá­dot döntött gyászba és szomo­rúságba a koreai “rendőri ak­ció”. De sok százezer amerikai retteg, hogy mikor kopog be hozzájuk is a gyászhir a Kore­ába “rendőr akciózó“ hozzátar­tozójukról. Ezek a családok és minden emberséges ember, akik nem profitolnak a Koreába kiömlött vérből, hónapok óta remény­kedve figyelik a fegyverszüneti tárgyalásokat, remélve, hogy egyszer csak eredményre vezet­nek és elhal a csatazaj és vi­szonylagosan biztonságba lesz az amerikai fiuk élete. Az egész hónapokig tartó tárgyalás ide­jén megfigyelhettük azt, hogy hatalmas erők működnek, ame­lyeknek a célja megakadályoz­ni a tárgyalások sikerét, oly in­cidenseket provokáltak, ame­lyek ismételten a tárgyalások megszakításához vezettek. Legújabban a koreai s a kínai önkéntesek megbízottai, teljes egészében feladták azt az állás­pontjukat, hogy a régi határok­nál, a 38-as vonalon legyen a fegyverszüneti vonal, elfogad­ták az amerikai javaslatot azzal a feltétellel, hogy a harcok azon­nal szűnjenek meg és azután folytassák a tárgyalásokat a teljes megyezésre. Ezt a javaslatot, világszerte helyesnek tartották, mert nem lehet úgy hetekig, vagy hóna­pokig béketárgyalásokat foly­tatni, hogy közbe állandó har­cok folyjanak. Különösen öröm­mel fogadták ezt azok, akik­nek a hozzátartozói ott vannak a koreai harctéren. A katonai vezetőség ezt elfogadhatatlan­nak tartotta, mert szerintük ez idő alatt az ellenfél megtudja erősíteni a pozícióját. Ez az indok sántít, mert nem kell ahoz nagy katonai szakér­telem, hogy meglássa azt; hogy ott egyenlő erők állnak szembe, hisz amit ma az egyik fél elfog­lal, azt a másik másnap vissza­foglalja, az eredmény csak a veszetség lista emelkedése. De a közvélemény nyomása alól a hadvezetőség sem vonhatja ki magát, különösen ha a szövet­ségesek is békét óhajtanak. Ennek az ellensúlyozására rö­pítettek világgá egy hirt, amely­ben pontosan le van Írva, hogy a kínai vörösök kivégeztek 2513 amerikai hadifoglyot, mig a north koreaiak 2970*et, azonkí­vül 170 más nemzetiségűt és 7000 dél koreait, összesen 12.700 hadifoglyot végeztek ki. A lapok öklömnyi betűkkel hozták az uszító cikkeiket, a rá­dió, televízió is akcióba lépett, egyöntetűen az atombomba használatát követelték. Az el­nök természetesen szintén kije­lentette, hogy a jelentés telje­sen fedi a tényeket. A békére irányuló törekvése­ket egy csapásra megsemmisí­tették és liberális legyen az a talpán, aki móst békéért meri kinyitni a száját. Pedig aki egy kissé gondolkodni tud, az rög­tön meglátja, hogy az egész egy hasból kitalált mese. Ha azt mondotta volna a ki- röpitett hir, bogy a hadvezető­ségnek jelentései vannak, hogy az ellenség fogolytáboraiban messze 100 kilométerekre a fronttól, rosszul bánnak a ha­difoglyokkal, hogy ezreket meg­öltek, jól feltálalva még elhihe­tő lett volna, de hogy a hadve­zetőség pontosan megolvasta, hogy a kínaiak 2513 és nem 2515 vagy 2510' foglyot öltek meg, azt csak teljesen elvaki- tott, elbutitott emberek hiszik el, mikor még azt sem tudja pontosan a hadvezetőség, hogy hány foglyot ejtett az ellenség, ami természetes is, mert annak a pontos megolvasására harc közben, pláne visszavonuláskor, nincs mód, hogy megolvassák, hogy a hiányzók közül meny­nyit öltek meg, mennyi esett sebesülten vagy épen fogságba. Hogy valami nagyon bűzlik emögött a jelentés mögött azt az is igazolja, hogy úgy a fő- parancsnok, mint a hadügyi ál­lamtitkár vizsgálatot indított anfiak a megállapítására, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents