Bérmunkás, 1951. július-december (38. évfolyam, 1688-1712. szám)
1951-11-10 / 1705. szám
1951. november 10. BÉRMUNKÁS 7 oldal Az első magyar proletár költő Mi az élet célja? — A BOLDOGSÁG. De a boldogság első alapfeltétele a szabadság és a jólét. Kezdettől fogva erre törekedett az emberiség; ezért harcolt és szervezkedett, ezért rombolt és alkotott. Ma is erre törekszik, mert a célt még nem érte el, de mindig közelebb és közelebb jutunk hozzá, mert az emberiség mindig ezen cél felé törekszik és mindig előre halad. A történelem dicső nagy forradalmai a már megtett ut egy-egy tündöklő határkövei. Szándékosan hagytuk el az idézőjeleket a fenti pár sorról, mert egészen úgy hangzik, mintha valamelyikünk most mondaná s az olvasó nem is gyanítaná, ha meg nem mondanánk, hogy e pár mondatot az amerikai magyar szociálisták által 1893 november havában kiadott “Emléklapok” cimü füzetből másoltuk ki. Ki volt az az iró, aki csaknem hat évtizeddel ezelőtt ilyen örökbecsű, szép megállapítást tett? Aki cikkének további részében igy irta: “Ma már az értelmes munkások mindig nagyobb és nagyobb számmal csatlakoznak kibontott lobogónk (a szocializmus lobogója) alá. És egyre hangosabban kiáltjuk világgá: le a bérszolgasággal! Le a testet gyötrő, lelket alázó nyerészkedési rendszerrel. Éljen a munkaközösség!” Kétségtelen, hogy ilyesmit csak egy osztálytudatos munkás, egy proletár Írhatott. És valóban, ha Írásait, költeményeit olvassuk, számos helyen büszkén dicsekszik proletár voltával. Nincs birtokom, nincs címerem; A vagyonom: becsületem, A tudomány képezi hittanom, Ki mást papol, szememben csúf majom. Megvetem a szolgalelküek nyáját, Utálom a naplopók csordáját. Nincs ur, kit szeretnék, kit ne gyűlölnék mélyen; Nincs nép, kit gyűlölnék a nagy földkerekségen. mert a fenti szentek léteznek és zabálják fel az élelmiszert. A kormánynak megszűnne fejfájást okozni az élelmiszer hiány abban a pillanatban, ha a szent teheneket hasznosítaná amennyire szükség lenne, a többit pedig leölné, a majmokat és pávákat pedig teljesen kiirtaná, mert azoknak úgy se veszik semmi hasznát. Ha a fentieket mind számításba vesszük és a lakosság által elfogyasztott élelmiszerhez hozzáadjuk, olyan összeget kapunk, amely összeg elégséges volna apra, hogy a nyomort, h^ nem is egészen, de nagyjában enyhítené. Mert ne felejtsük el, itt három millió tonna búzáról van szó és hol van még a sok zöldségféle, amit ezek a parazita szentek elpusztítanak. Hej te vallási bigottság, de sok szenvedést okozol ott, ahol te uralod a lelkeket! Bischof. Hazám határai a fénylő csü- lagok! Sok kedves tárgy munkám áldása S ha mégis sújt a sors csapása, Erőt ád a tudat, hogy proletár vagyok! Ezen idézett sorokat a Phoenix, Ariz, városban három évvel ezelőtt meghalt ABET ÄDÄM, amerikai magyar-angol költő és iró munkáiból vettük. Azért írjuk, hogy magyarangol, mert az angol nyelven is jelentős sikereket ért el.) Abet Ádámról azonban első sorban is azt kell mondanunk, hogy ő volt az első jelentékeny magyar proletár költő, akinek tüzes, a közösségi szellemet, az osztálytudatot, hirdető verseiből szívta magába a szocalizmus iránti érdeklődést a magyar munkásság 6-7 évtizeddel ezelőtt. Milyen ember volt ez a kiváló költő? Miután saját személyével soha sem foglalkozott Írásaiban, úgy itt, mint Magyarországon vajmi keveset tudnak róla, de ami még ennél is nagyobb baj, hogy a munkái is feledésbe merültek. És ez igen nagy vesztesége a magyar munkásirodalomnak » éppen most, amikor uj mérlegelés alá veszik a múlt íróit. Ezen határtalan nagy veszteség helyrehozását célozza a Bérmunkás naptárában megjelenő “Abet Ádám”, — Az első magyar proletár költő cimü terjedelmes cikk, amely nem egyszerű életrajz, hanem Abet költői működésének méltatása. Abet valóban megérdemli, hogy munkáit figyelembe vegyék. Mint igazi költő ezt is szebben kifejezte, mint mi tehetnénk, ezen pár sorával. A sok égő szikra, mely* telkembe szállott Végre is fénytvető lángoszloppá válott — Rímbe szedni őket, élvet nyújtott nekem. Az izzó sugarak im csokorba fűzve Tarkító hajnalfényt itt-ott közé tűzve, Nyiratlan, tüskésen s nem éppen szerényen, Figyelmet követel tőled, magyar népem! A SZERELEM TANULMÁNYOZÁSA WASHINGTON — Walter Norbald republikánus képviselő levelet küldött Dr. John Ever- hardthoz, aki vezetője a kormány azon irodájának, amely támogatást utal ki az egyetemeken speciális kutatások céljaira. Norbald helyteleníti, hogy az Everhardt által vezetett ügyosztály a Northwestern Egyetem és más intézetek számára 98,000 dollárt engedélyezett a “courtship and mate-selection” (az udvarlás és házas- társ-kiválasztás) tényezőinek a tanulmányozására. Norbald azt tartja, hogy a fiatalok úgyis megtanítják egymást az udvarlás és a “párzó” (mate) társat is ki tudják választani tanítás nélkül is. Dr. Everhardt azonban azt felelte, ÜZEN A SZERKESZTŐ P. J. Bridgeport — Munkás- társ azt Írja, hogy az utóbbi J időkben önnek is látomásai vannak. Az ablakánál naponként kisebb repülő, gömbalaku testeket lát, amelyek néha a Gön- cölszekér formáját mutatják, máskor másféle vonalakban mozognak. A rajzából Ítélve kígyóhoz hasonló vonalakat alkotnak, majd ezt írja: “Egy nap sem múlik el a jelentkezésük nélkül, mintha csak azt akarnák mondani, hogy ma is itt vagyunk s figyeljük a tevékenységedet! És ha önök nem hiszik, majd meg fogom kérni őket, hogy jelentkezzenek a szerkesztőség ablakánál is”. És végül kérdezi munkástárs, miként tudjuk az ön látomásait megmagyarázni ? Általános az a felfogás, hogy az embernek akkor keletkeznek látomásai, ha valami dologra túlságosan sokat gondol. Ily esetben az agysejtek nagyrészét ezen dolog képei töltik meg s annyira háttérbe szoritnak minden más gondolatot, hogy azok befolyása alá kerülnek a látó és halló idegszervek is. Közönséges nyelven szólva ez beteges állapotot jelent s minden esetben csak a szakavatott orvos tanácsát kell követni. Nem az orvos elkerülésére, hanem inkább csak kiegészítésére azt ajánlanánk, hogy köny- nyebb olvasmányokkal igyekezzen lefoglalni gondolatait. Leveléből ítélve önt bizonyára érdekelnék a paraszttörténetek, mint például Mikszáth Kálmán “Tót atyafiak” cimü elbeszélései, vagy Móricz Zsigmond, Tömörkényi István, Móra Ferenc egyszerű parasztmeséi. Bridge- porton van elég magyar könyvtár és a barátai talán meg tudnák szerezni ezen, vagy az ezekhez hasonló könyveket. Gondoljuk, hogy ezek elűznék a száguldó korongokat s ha esetleg hozzánk repülnek, majd mi erős dobozokba rakjuk őket, hogy ne zavarjanak többé senkit. És ha a római pápa, —- aki a Szüzmáriát látja úgy, mint ön a korongokat, — amit mi szintén nem hiszünk el, — bizonyíték gyanánt ugyancsak hozzánk küldi a látomása tárgyát, hát majd annak is helyet csinálunk abban a dobozban. L. H. New York — Ön tévesen hallotta azt a dolgot. A zsidó rabbik, — még a “Gaonim” (csoda) rabbik sem ÁTKOZNAK KI senkit, legfeljebb azt mondhatjuk, hogy MEGÁTKOZNAK. A kiátkozás alapfeltétele a tulvilági életben való hit. A katolikus kiátkozás azt jelenti, hogy a kiátkozott nem juthat be a Paradicsomba, hanem a pokolba kerül helyette. Aki nem hisz ebben a babonában, ma már csak nevet rajta. Hajdan azonban a Katolikus Egyháznak nagy világi hatalma is volt és akit kiátkoztak, ha el tudták csípni, máglyára vetették, nem bíztak abban, hogy az hogy ezen “nagyon fontos nemzeti problémáról” jóval többet kell tudnunk, mint ma tudunk ahoz, hogy a házasulandóknak érdemleges tanácsot lehessen adni. isten úgyis a pokol tüzére jut- I tatja. A zsidók nem hisznek a tulvilági életben. A zsidó biblia — a Thora — tanulsága szerint a zsidók szerződést kötöttek a számos istenek egyikével, Jeho- váyal, hogy csak egyedül őt dicsérik, őt imádják az ő papjainak adják az áldozatot és csak az ő papjainak engedelmeskednek, ha Jehova ellenérték gyanánt jó termést ad nekik, megerősíti őket úgy, hogy a háborúkban győzzenek és igy tovább. Tulvilági életről egyetlen szó sem esett. De maguk a próféták is mindig azt mondották, amikor a zsidóságot valami nagy csapás érte, hogy ezt büntetés gyanánt kapták azért, mert elfordultak Jehovától. Jehova tehát csak ebben az életben jutalmaz és büntet is. így a hitetlent a csodarabbi csak megátkozza, hogy Jehova ne a javakból, hanem a büntetésből adjon annak, aki nem akar engedelmeskedni. Szóval itt is figyelmeztetik az istent, mert nem bíznak abban, hogy magától is tudná, vájjon jutalmat vagy büntetést kell-e adni a szóbanforgó vétkezőnek. És gondoljuk csak meg, mi történne, ha Jehova véletlenül tévedne ?! A LÉGIERŐ VESZTESÉGEI Tekintettel arra, hogy a koreai harctérről jövő hadi jelentések szerint a levegő-csatákban az amerikai gépek oly fölénnyel harcolnak, hogy a legtöbbször semmi veszteségük sincs, ellenben a kínaiak és az északkoreaiak minden ilyen ütközetben igen sok gépet veszítenek, nagy feltűnést keltett a St. Louis Post Dispatch alábbi cikke: A “Far East Air Force” most azt jelenti, hogy a koreai háború kezdete óta az Egyesült Nemzetek (U.N.) 335 repülőgépet veszítettek, részben levegő csatákban, részben pedig ágyú lövések áldozatai lettek. Ugyanezen idő alatt a United Nations repülői 241 ellenséges gépet lőttek le. Ezen jelentésben nincsenek benne az anyahajókra (carriers) tartozó gépek veszteségei. A jelentés szerint a julius óta elveszett 77 gép közül 70-et “flak” ágyukkal lőttek le. Julius óta tízszer annyi gépet veszítettünk ágyutüzben, mint légi harcokban. Lehet, hogy a vörösöknek is van már “proxi- mity-fused” (ami csak a célpont közelében robban el) lövegűk, vagy pedig tudomásul kell vennünk, hogy ilyen nagy árat kell fizetni a gyalogságnak adott légi védelemért. Ez a jelentés valószínűleg nagyon sok emberre nagyon kijó- zanitólag hat, mert eddig mindig csak az egyoldalú győzelemről hallottunk, vagyis csak azt, hogy a légi ütközetekben ennyi meg ennyi ellenséges gépet lőttünk le a U.N. gépekben esett kár nélkül. Békésen uj növényolajgyár épült, amely már megkezdte működését. Az uj gyárat korszerű csigaprésrendszerrel szerelték fel és még ebben az évben extrahálós üzemmel egészítik ki.
