Bérmunkás, 1951. július-december (38. évfolyam, 1688-1712. szám)
1951-07-14 / 1689. szám
1951. julius 14, BÉRMUNKÁS _ 7 oldal TÁRCA ALMAFAVIRÁG Irta: Zsen Csín Po Lü Szü Ing-nek hívnak. Csun- guju nevű falucskában születtem, gyakran elnézegetem a vidám kisgyermekeket, akik zászlócskákkal szaladgálnak az utcán, csak nézem őket és már úgy tűnik előttiem, mintha nekem sohasem lett volna gyermekkorom. Tizenhárom éves voltam, amikor meghalt az édesapám. Anyám sokáig siratta és sehogyan sem tudott megnyugodni. Mit is kezdhetett négy gyermekével egyedül ő, a szegény, védtelen vak asszony. Sem földünk, sem ruházatunk, még egy marék szójababunk sem maradt. Eladtuk kicsiny földünket még apám temetésekor, azután nem maradt semmink. Szomszédasszonyunk, Van néni, aki cselédszerzéssel foglalkozott, ajánlotta anyámnak, hogy elhelyez engem is gazdag, úri polgárokhoz vidékre. De anyám ezt nem akarta. Ott töltötte inkább egész napját a piactéren, ott nyújtogatta sovány, sápadt kezét az alamizsnáért, miközben a dobot verte. Néha-néha odadobtak valami aprópénzt, ilyenkor azon szójababot és zöldséget vásárolt, azt hozta haza nekünk. Csakhogy igen ritkán ker rült erre sor. De szépséges is tavasszal a halvány, szelíd almavirág, amikor elborítja az ágakat és a fiatal lányok haját ékesíti! És én mégis gyűlöltem ezt a virágot. Mézes illata utálatot keltett bennem és szerettem volna ösz- szetiporni mindenütt, amerre csak megláttam ezeket a halvány rózsaszínű szirmokat. Hiszen mi úgy ettük ezt a virágot is, mint a füzfalevelet, vagy mint a vadonnőt dohány levelét. Ettől a tápláléktól sorvadt, betegeskedett édesanyám és kis testvéreim még éjszaka is sírtak az éhségtől. Most esténként, ha odaülök az ablak elé és nézem a népet az utcán nem tudok betelni a sok csodálatos változással, ami végbement itt azóta. » Ő, ti vidámszemü, rövidhaju fiatal lányok, akik vígan, szabadon jártok, könyvekkel a kezetekben, mintha táncolnátok, elnézegetlek benneteket kedves gyermekeim és könny szökik öreg szemembe. Áldom a fiatalságotokat, amely nem ismer már sem éhséget, sem félelmet, sem a nyomor szörnyű szégyenét. Nem remegtek a gazdagoktól és nem hajoltok meg szolgamódra- a férfi előtt. A mi falunk ma traktorok szántanak s a kemény sziklák alkotórészei most dúsan termelik a dolgozó ember számára szükséges terményeket. Az elmondottakból láthatjuk tehát, hogy a zuzmók parányi voltuk ellenére is jelentős szerepet játszanak a természet háztartásában a termőtalaj kialakításánál s igy méltán kapták a talaj pionírjai elnevezést. if j. Szatala Ödön (Élet és Tudomány hetilap) 1 j községi bírája egy fiatalasz- j szony- Lu Shi. De milyen értelmes, bátor és jóságos ez az asz- szony! Még aggastyánok is meghallgatják a tanácsait és ő tudja mindig a legjobban, hogy mit kell tenni. Nekem már rég elmúlt a fiatalságom, jaj azok a küzdelmes és megalázó ifjú óvek! De nem kesergek már a múlt fölött. Annak örülök inkább, hogy örökre elmúlt végre. Tizenhétéves voltam, amikor férjhez adott az anyám. Elvezettek egy messzi faluba, ahol apósom házába először kellett a férjemmel találkoznom . . .*— Amint a kunyhó felé közeledtem, leszakítottam egy virágos ágat, hiszen ez a menyegzőm napja, most a boldogság vár talán — gondoltam. — Dobd el azt a virágot, fogd a vödröt és eridj vízért — kiáltott rám mérgesen egy ráncos kis öreganyó, amint beléptem a kunyhóba. Az anyóka a földön ült és pipázott, egy idős, marco- nakülsejü férfi állt mellette, aki alattomos tekintettel nézett felém: ez volt a férjem. Az első három napig, mig ünnepeltünk, volt valami kevés ennivaló, de amikor elfogyott a lakodalomra készült fekete kalács, ujrá csak éhezett a család. Apósom a városba járt teherhordásra várni, de nem akadt mindig munka, hiszen sok kuli volt ott még rajta kívül. Engem vert el este haragjában, ha kimerültén és éhesen hazaérkezett. A férjem egy tál levesért dolgozott napszámba a földesurnak s nem hozott semmit a házhoz. Ha gyötört az éhség, magamnak kellett a nagybirtokosok szántóföldjére járni, hogy felszedjem a lehullott magvakat. Sokszor keresgéltem ott a sár között, szakadó esőben is. Egyszer a mezőőrök észrevették és szidalmazni, fenyegetni kezdtek engem. Annyira megijedtem, hogy nem mertem többé arra sem járni, hanem újra füvei és vad növények gyökerével kellett beérnem. Két év múlva kislányom született. Férjem és apósom haragos szemrehányásokat tettek, nmzen fiusegitséa kellett volna, nem pedig egy haszontalan leánygyermek. Füvekből és bogyókból főztem levest. A rossz táplálkozás miatt nem is tudtam szoptatni a gyereket. Szegényke mindig kiabált az éhségtől és anyósom nagyon haragudott ezért. Férjem testvérei már élve el akarták temetni a gyenge, beteg gyereket. De nemsokára kiszenvedett és magam temettem el szegényt. Amikor a japánok megszállták a vidékünket, öt gyermekem volt már és férjemet elszakította tőlünk a háború. Egyedül maradtam a gyerekekkel és koldulni kellett mennem, mert nem volt más tenni. Nemsokára elhelyeztem Siaó Lu-t, kilencéves kisfiámat szolgálatba föl- desjirhoz. Nehezemre esett megválnom a gyermektől, mindig aggódtam a sorsáért. De csak szomorú híreket hallottam róla. Verték az én kisfiámat és szünet nélkül robot munkával gyötörték. Majd megszakadt a szivem utána. Miért is engedtem oda, miért fogadtam el azt az átkozott pénzt érte — vádoltam magamat. Aludni sem tudtam, ; mert mindig csak őrá gondoltam. Végre egy szép ünnepnapon eljöhetett meglátogatni bennünket. Nem mesélt semmit, nem is panaszkodott, csak megfogta a kezemet és zokogni kezdett. Én is vele együtt sírtam. Még késő este sem akartam visz- szaengedni a szolgálatba. De a fiam sem kívánt még visszamenni. Otthon maradt éjszakára, de ezen az éjszakán megbetegedett. A földesur pedig haragosan várta, már elküldte az egyik szolgáját is érte. A kisfiún láz ütött ki, nem mehetett. Másnap maga a földesur felesége jött el érte és kiabálva követelte, hogy dolgozzék tovább a fiú hiszen fizettek érte. Én a szomszédhokhoz fordultam segítségért, de a föl- lesur parancsával nem mert senki szembeszállni. Csendben nézték végig, hogyan hurcolják el a beteg gyereket fektében vergődve a porban. Másnap meghalt a kisfiam ott a közömbös idegenek közt, amig anyját hívta sírva .... Akkor megfogadtam, hogy nem leszek gyenge többé. És igy szóltam Lau Su-hoz, az idősebbik fiamhoz: — Eredj te is a hegyek közé, oda, ahonnan tegnap egy fiatal katona jött el hozzánk és azt mesélte, hogy rengetegen harcolnak ott a japánok és a gazdag urak ellen. Ezek a harcosok azt akarják, hogy mindnyájunknak jusson elég ennivaló és sen- kise sanyargathassa agyon munkával a szegény ember gyermekét. És Lao Su követte a partizánokat. Sokáig hirt sem hallottam felőle. Eső után mindig felfénylik a nap újra és minden tavasszal fü borítja el a sárga kopár földet. Az én életem is keserves és szerencsétlen volt sokáig, nem ismerhettem mégcsak árnyékát sem. az örömnek. De az öröm mégis elérkezett már egyszer a kisirtszemü asszony életébe. Eljött az az óra, amit kis falunk minden lakója olyan türelmetlenül várt: — ideért a felszabadító néphadsereg! Mindenki elébük. szaladt a kertek kapujából, örömrivalgás- sal üdvözölték a dicsőséges katonákat. Ki mit tudott, azt ajándékozott nekik. En is ott álltam • a kis kunyhóm kapujában, úgy néztem a nép vidám arcát és köszöntöttem a katonákat. Közben a fiamra gondoltam. Egyszerre csak egy kocsi állt meg ott a kunyhóm előtt, egy fiatal katona szállt ki belőle, nagyon hasonlított az én fiamra. Megállt előttem és inni kért. Mohón megitta azt a nagy csésze friss vizet, amit azonnal odanyujtot- tam neki. Napbarnított poros arcáról verejték patakzott. Megköszönte a vizet, aztán elmondotta, hogy jó utón jár már a dolgunk, a felszabadító hadse- reg győzedelmesen halad előre és a nép fog ezentúl határozni saját sorsa felett. Boldog élet következik midannyiunkra. Azután visszatért a kocsijához, de én utána szóltam: Ide gyere fiam, akarok neked mondani valamit. Amikor újra hozzám fordult, letörtem egy almafavirágos ágat, odanyujtottam neki és azt mondtam: — Fogadd el ezt a virágot és tudd meg, hogy ezen gyönyörű szirmok ürömnél keserűbbek voltak az én fiatalkoromba, mert ezeket ettük, hogy éhségünk csillapodjék és a virág szépsége nem okozott akkor semmi örömöt. De csodálatosan szép a te fiatalságod és gyermekeinké is azzá lesz, hiszen elhozzátok számukra már a boldogabb jövőt . . És tudd meg, hogy ma először veszem észre én is; hogy milyen gyönyörű az almafa virága és nem sírok már a fájdalmas emlékektől, ha felénézek . . . GYÖNYÖRŰ IDŐ KEDVEZETT az idény második társas ösz- szejövetelének, amelyet a múlt vasárnap tartottak a Bérmunkás clevelandi olvasói a már jól ismert Leiz farmon. Az ebéd kitűnő marhapörkölt volt, amit most is Koncz Róza munkástársnő készített. A tálalásnál Kollar és Buzay munkástársnők segítettek. Az esti órákban lacipecsenyét sütöttek, amit kitoldani kellett az amerikai nemzeti étellel a hamburger sütésével. Nehéz munkástársnő szép kézi horgolásokat hozott kisorsolásra. A jegyeket az expert Buzay Jánosné értékesítette $12 értékben. Mrs. Fodor, Cuyahoga Fallsról S3.00-t küldött az ösz- szejövetel sikeréhez. A bizottság szerint az elszámolás után több mint száz dollárt juttathatunk a Bérmunkás fentartására. Köszönet Leiz munkástársnőnek a hely díjtalan használatáért, úgyszintén akik az erkölcsi és anyagi sikerért dolgoztak. Tudósitó. Békés megyében a középiskolát végzett tanulóifjúság 95 százaléka jelentkezett továbbtanulásra. A műszaki és orvosi karon kívül nagy az érdeklődés a pedagógiai, a közigazgatási és a természettudományi karok iránt is. ÉPÍTŐ-GÁRDA 1950-1951 évre: Bikó Teréz, Cleveland___ 3.00 Benkő Imre, Toledo........... 3.00 Buzay János, Cleveland ____10.00 Dolgos József, So. Bend .... 2.00 Decsi Lajos, Akron _____ 4.00 Farkas Imre, Akron ......... 5.00 J. Feczkó, New York ....... 7.00 L. Fishbein, New York .... 5.00 Fodor János, Cuy Falls ....12,00 Gáncs Lajos, Carolina .... .12.00 Gáncs Lajosné, Carolina .12.00 Susan Hering, Buffalo ......12.00 Kollár József, Cleveland ....12,00 Köhler Sándor, Chicago '.... 2.00 Kovách Ernő, Cleveland .. 6.00 Kozsán János, Saratoga S. 10.00 Kucher András, Pittsburgh 9.00 Lefkovits L., Cleveland ....10.00 A. Lelkó, Pittsburgh ___10.00 Mácsay János, Detroit__ 2.00 Mogor József, Cleveland .. 7.00 Molnár Antal, Cleveland ..12.00 Munczy József, Cleveland.. 4.00 Páll Lajos, Ambridge ........12.00 Phillips István, So. Bend .. 5.00 J. Reppman, Detroit ..... 6.00 1 South Bendi Proli ............. 6.00 Szilágyi János, Cleveland .. 2.00 Székely Sándor, Cleveland 9.75 Török István L. Angeles .. 8.00 Vass Károly, N. Brunswick 5.00 Visi István, Lincoln Park .. 5.00 Vizi József, Akron ...........10.00 1 Zára János, Chicago.........12.00
