Bérmunkás, 1951. július-december (38. évfolyam, 1688-1712. szám)
1951-10-27 / 1703. szám
1951. október 27. BÉRMUNKÁS 7 oldal Összehasonlítás óés uj India közt Tudományos kutatásokból tudjuk, hogy a mesés keleten — kiváltképen Indiában — már több ezeréves múltja van a bűvészet és varázslás mesterségének. Igaz, hogy a mágia volta- képen se nem kultúra, se nem tudomány, de mivel meglehetősen széleskörű fizikai és kémiai ismereteket föltételez, mégis úgy tekinthető, mint bizonyos lépcsőfok azon a folyton emelkedő utón, melyen haladva az ember lassanként meghódította a természet erőit. Bizonyos azonban az, hogy a vasipar bölcsője és hazája Ke- let-India volt és innen terjedt el aztán az egész világon. A szan- szkrit nyelven az “ajasz” szó kétségtelenül azonos az ős gót “ais” szóval, melyből a német “eisen” szó származik és ez a körülmény azt bizonyítja, hogy az indogermán törzsek különválásuk idejében (K.e. 1500) már ismerték a vasat. És hogy a vasipar milyen magas fokra fejlődött Indiában, arról igazán csodálatos emlékek beszélnek. Közvetlen Delhi közelében van a Kutup oszlop, mely több mint 6000 kilogram súlyú és a vegy- elemzés bizonysága szerint, csaknem vegyileg tiszta vas, minőt a mai technika minden fejlettsége és vívmánya dacára sem tud kohókban előállítani. A vegyileg tiszta vasat a mai tudomány csupán villanyárammal tudja felcsapolni a vasoldatokból, de az oly csekély meny- nyiség és oly költséges s fáradtságos módszer, hogy ipari célokra korlátozva használható. Az őskori hinduk ellenben olyan óriási tömegben gyártották a vegyileg tiszta vasat és oly kolosszális mértekben használták műemlékeikhez, hogy ehez haez a lap. A cikk szerzője azt állítja, hogy a kalaptalanságot az a hazug feltevés indította meg, hogy a levegő s a fény erősitik a hajat s nem kopaszodik meg az ember olyan könnyen. Ezt azonban, —. mondja a szerző nagyon naivan — az amerikai kalapgyárosok szövetsége bebizonyította, hogy nem igaz. TILOS A MIKROFON IS Éppen ilyen humoros az a “story” is, amelyben elmondják, hogy amikor Izrael pénzügyminisztere, Eliezer Kaplan, New Yorkban járt, elment egy neológ templomba, de jó orthodox módra a fején tartotta imasapkáját. Erre a templom elöljárósága bejelentette, hogy a kalap levétel nem kötelező Izráel polgároknak. Egy más esetben pedig egy közismert, nagyra becsült orthodox rabbi ment ugyanebbe a templomba és azonnal levette a a kalapját. A fia, aki szintén rabbinus, meglepetve kérdezte: — De Papa, hogyan veheted le a kalapodat az istenházában? — Az istenházában nem veszem le a kalapomat, de itt igen, — volt a válasz. Szóval itt is csak egy jelentéktelen szokáshoz ragaszkodnak az orthodoxok és felhasználják a konkurensek elleni harcukban. sonló csoda dolgokat még ma, a gőz és villamosság századában is csak a legnagyobb gyárak készíthetnének. De még ezek se vegyileg tiszta vasból, amelynek az a tulajdonsága, hogy nem rozsdásodik, aminthogy a Kutup oszlopon sincs nyoma a rozsdának, noha a belevésett fölirat szerint Krisztus előtt a IX. században készült. S ha még hozzátesszük, hogy korunk egyik legfontosabb technikai találmányát — az acélöntést — a hinduk már évezredekkel ezelőtt ismerték, képet alkothatunk magunknak arról a kultúráról, mely a Genges partján már akkor virágzott, mikor Sheffield, Birmingham, Manchester és Cartiff mai gyártele1 peinek helyén még vadon őserdőkben üvöltöttek a farkasok! Ez a hindu kultúra terjedt lassan, de állandóan nyugat felé és ez termékenyítette meg a görög és római korszakok kultúráját. Tehát — amint látjuk — a történelem feljegyzései szerint India ezer évekkel a mai időszámítás szerinti magas fokú kultúrának önvendett és mivel a kultúra mikéntje szabja meg az emberek jólétét is, mi sem természetesebb, mint hogy akkor a népek is bizonyos fokú jólétben éltek. Igaz, hogy a nyomorgó népeknek, is van kultúrájuk, de semmikép sem nevezhető virágzó vagy magasfoku kultúrának, mint ahogyan a történetírók az őskori India kultúráját jellemzik. . Virágzó kultúra, virágzó életet von maga után, ehez kétség nem fér. A fenti történelmi kivonatból képet alkothatunk magunknak arról a régi Indiáról, amit regények és a mese vüágá4. Az utóbbi időben a neológ zsidók is igénybe veszik a babona terjesztésére a rádiót, a televíziót, mint a többi vallásfelekezetek. Miután a zsidók annak idején még a Mózes beszédeit továbbították rádión, nyilvánvaló, hogy a mikrofon bevitele a zsinagógába szintén merénylet az isten legszentebb törvényei ellen. A csodarabbik tehát ezt is erélyesen tiltják. Előbb azzal indokolták, hogy a mikrofon és hangszórók felállítása munka, amit szombat és ünnepnapokon nem szabad végezni. Most azonban már eltiltják az ily műszerek használatát még akkor is, ha azokat az előző napon helyezték is pozíciókba. Ez a négy kardinális bűn a zsidók jövőjét oly veszéllyel fenyegeti, hogy a csodarabbik az egész világon összefogtak és szigorú tilalmat tettek azokra. Amikor a felvilágosult ember meglátja ezt a nagyhangú prok- lamációt, először nevet rajta. De ha meggondoljuk, hogy a sötét babona terjeszkedésének ez éppen olyan formája, mint volt például a római pápa azon rendeleté, hogy Mária testestől-lel- kestől felszállt az égbe, elszomorít az a tény, hogy még ma íej oly sok követője akad a történelem legrégibb és egyben legnagyobb racketjának, a vallásos babonáknak és bódításnak. ban oly nemlétező elképzelésekből ismertünk. A fenti sorok olvasása után, mindez mint tény és valóság jelenik meg lelkiszemeink előtt. Igen ott látjuk az ősrégi Indiát. Látjuk azt a virágzó ipart és kereskedelmet és azt a megelégedett népet, mint élvezi szorgalmas munkájának gyümölcsét. És ott látjuk, amint a bahma hitvallás a reális tudomány gyakorlati alkalmazását, hogy váltja föl az önsanyargatás és terméketlen, mindent elpusztító dogmája, amely végzetessé vált az ős Indiában létező kultúrára. És ott látjuk Vasco da Gama gályáit, mint kötnek ki Calcuttában és mint egyengetik az útját a keresztény kultúrának, abban a reményben, hogy semmi néven nevezendő hatalom azt az utat eltorlaszolni többé nem képes. De alig, hogy a lábukat megvetették a keresztény kultúra előhírnökei, a zsarolást és rablást kezdték űzni a keresztény ige hirdetése helyett, nem csoda hogy a keresztény kultúra igy nem tudott meghonosodni. Vasco da Gama 1498. május 18-án kötött ki Calcuttában mint Portugália megbízottja, de már 1602-ben a portugálokat a hollandusok követték azzal, hogy megalapították az india társulatot és megtörték a portugálok tengeri hegemóniáját. Ők lettek körülbelül másfél századig a terméketlen kultúra zászlóvivői, amit később az angolok vettek át a hollandusok tengeri hatalmának megtörésével 1757- ben. Clive Robert, mint angol királyi alezredes, 1857-ben ezer emberrel elfojtotta Suradzsah, Daulah vezérek lázadását és megteremtette az angol uralmat Indiában, azt az uralmat, amely csak a közel múltban szűnt meg. Az angol uralom megszüntetése nem hozott enyhülést az ország gazdasági állapotában. Az egész vonalon a nyomor ugyan olyan elviselhetetlen, mint volt az angol uralom alatt és a politikai, vagyis jogi állapotokban történt bizonyos —, olyan semmitmondó — reformálás, aminek a nagy tömeg a tudatlanságánál fogva nem veszi semmi hasznát, vagyis nem hoz kenyeret a házhoz. Az angolok igaz, hogy nem erőltették meg magukat, de ha tették volna is, akkor se tudták volna megtermékenyíteni a vallási bigottságtól megfertőzött talajt. Persze hozzá tehetjük azt, hogy semmi szándékuk se volt, hogy az angol kultúrát ott elplántálják. Az angolok úgy, mint az elődeik a portugálok vagy hollandok, az ország kifosztását űzték elsősorban és a népek nyomorásugos életének megjavítását másod sorban és amikor már a nyomor oly magasságot ért el, hogy veszélyeztette az uralmukat, na meg az intellektuelok lázadása szintén hozzájárult ahoz, hogy csak egy maradt az angolok részére, az pedig az volt, otthagyni Indiát. Most India egy független ország, önállóan rendelkező állam. Megragadja-e a kedvező alkalmat? Az országot övező országokban most vívják a népek egy szebb és jobb rendszerért az élet-halál harcukat. Meddig fogja-e rázni már évezredek óta ják-e rázni már évezredek óta HOL VOLT, HOL NEM VOLT Valahol a nagy tengeren is túl hatalmas szigetről beszéltek, ahová hamarosan expedíció érkezett különféle kutatókkal. Keresték a kincset a felszínen, úgyszintén fúrásokkal a föld alatt. A kutatók úgy vélték, hogy olajat találtak. Ezt tudatták megbízóikkal, akik hamarosan újabb befektetéseket tettek az olaj megszerzésére. A nagyobb fúrógépek munkája alatt történt valami végzetes dolog. Ugyanis a szárazföld alatt is a nagy tenger vize feküdt és abban egy szörnyűséges nagy hal melynek testét érte az olajat kereső fúró és amikor érzékenyebb részéhez ért, a hal elfordult, ami által a föld maga alá temette a fúrással foglalkozókat, akik többé nem fúrtak. Tanulság a munkások részére, hogy még meddig hagyják magukat kihasználni, kiszipolyozni? Réfy. LEMONDOTT TRUMAN KORTESFŐNÖKE WASHINGTON — William M. Boyle, a Demokrata Párt elnöke, aki ellen azt a vádat emelték, hogy kölcsönöket járt ki a Reconstruction Finance Corpo- rationnál (RFC) és azokon sokat keresett, most “megrongált egészségére” hivatkozva lemondott tisztségéről. így Truman elnöknek uj kortesfőnök után kell nézni, mert a két nagy pártnál az elnöki tisztség a választási kampány irányításából áll és azért évi 35,000 dollárt kapnak, de mint kiderült, még mellékkereset után is néznek. Ezen hírben azért kell a “többesszámot” használni, mert egészen hasonló vádat emeltek a Republikánus Párt elnöke, Guy G. Gabrielson ellen is, aki szintén jócskán keresett az RFC kijárásokkal. Gabrielson azonban egyenlőre még nem akar lemondani. BÁNYÁSZ SORS MORGANTOWN, W. VA. — Gázrobbanás megölt 10 bányászt a Trotter Coal Company bányájában. A gázos bányában körülbelül 40 ember dolgozott, akiknek legtöbbje már elhagyta a munkahelyet néhány perccel a robbanás előtt, amely az éjjeli mukaszakasz végeztével történt, amikor a bányászok már útban voltak kifelé a tárnákból. SZAPORODIK AZ EMBERISÉG COLOMBO, CEYLON — Az Egyesült Nemzetek “Food and Agricultural Organization” bizottságának az elnöke, Dr. F. T. Wahlen azt mondja, a század végére, vagyis 2000-re az emberiség száma eléri a 3 billiót. Wahlen szerint az emberiség száma most 2 és fél billióra tehető. szunnyadó India tömegeit a forradalmi zaj? Mi azt tesszük, amit a jelen körülmények között tehetünk — várunk! Bischof.