Bérmunkás, 1951. július-december (38. évfolyam, 1688-1712. szám)

1951-10-27 / 1703. szám

1951. október 27. BÉRMUNKÁS 3 oldal hogy a végrehajtó minden cen­tet elvonjon a bérrabszolgák ke­resetéből adó fejében, hogy megvédelmezzék azt az osztályt, amely kizsákmányolásban, nyo­morban, szenvedésben tartja a népek millióit. De egyszer csak vége kell, hogy szakadjon az embergyilko­lásnak is, vége kell, hogy sza­kadjon a vagyon rombolásnak. Mi lesz akkor ? Újból egy borzal­mas nyomor, újból egy borzal­mas szenvedés. Az első és má­sodik világháború, amely Euró­pa és Ázsia népének borzalmas szenvedést hagyott maga után. Az a borzalmas depresszió, mely Amerikát 1929-30-31 és 32-ben végigsöpörte, milliókat fosztott meg évtizedeken összekuporga- tott centjeiktől. Milliók és milli­ók járták a munkanélküliség re­ménytelen kálváriáját, megszü­letett a kék sas, a CCC, a WPA, a PWA és számtalan más jelzők­kel ellátott intézmény, amely hosszú éveken át a legnagyobb nyomorban, szenvedésben tar­totta Amerika termelő hadsere­geinek millióit. Tanácstalanul ál­lottak a kormányon kívül Ame­rika mindenfajta munkás szer­vezetei, mozgalma. Nem találtak megoldást. A szomorú megol­dást Hitler, Mussolini és Japán Mikadoja az egyik oldalon, Sta­lin, Chamberlin, Roosevelt a má­sik oldalon és elindították azt a borzalmas világháborút, amely­nek milliók és milliók estek ál­dozatává. száz és száz milliók a nyomor és a hihetetlen szenve­dés martalékává. Amerika bér­rabszolgái csaknem tiz eszten­dőn keresztül “prosperáltak és 1950-ben újra egy hatalmas ka­tasztrófa előtt állottunk. A mun­kanélküliség rohamosan terjedt. A szakszervezetek kimutatása szerint 4 és fél millió munkás küzdött a munkanélküliség ke­serű; problémájával. Megindítot­ták a koreai háborút, mely már csaknem másfél esztendeje fo­lyik és a militarizmus vascsiz­mája elsöpört egy 20 milliós or­szágot a föld színéről. De még mielőtt ezt a borzal­mas vérengzést befejeznék, egy újabb háborúra készülődnek, amelyben a barbarizmust meg­szégyenítő eszközökkel égetik fel, rombolják szét a munkáske­zek alkotásait és életét. így néz ki a krisztusi szeretet kétezer esztendős tanítása. Ma az uralkodó osztály éppen úgy megkövezné, felfesziteni Jézust, mint csaknem kétezer esztendő­vel ezelőtt uralkodó Herodes ki­rály. Ma az egész vüág kizsák­mányoláson alapuló társadalmi rendszerét elárasztó gesztapók, hatalmas körözést indítanának ellen lázitás, bűnös összeeskü­vés, csavargás, lázadásra való felbujtás és a kormány erősza­kos megdöntése, vádak alapján. A magántulajdont őrző geszta­pó a következő személyleirást adná Jézus Krisztusról: Személyleirás: Szegényen öl­tözködik, meglátszik rajta a nyomor és szenvedés. Hat láb magas, mestersége ács, ábrán­dozó ideái vannak, csavargók­kal, a társadalomból kitaszított alakokkal és a legalacsonyabb osztályú népek között él. Vallá­sára nézve zsidó. Álnéven Mes­siásnak, a béke hercegének, az emberiség felszabadítójának ne­vezi magát. Hivatása, veszedel- mas agitátor, az emberek közöt­Zavarodott emberek, zavaros Írásai (Vi.) Sok amerikai lapban közlik Forrestal naplóját, me­lyet csak úgy tudnak közölhető­vé átfésülni, hogy egy ügyes irót bíztak meg, hogy adjon azoknak valami értelmet. Még igy is annyira zavaros, mint a gazdája volt. De még az semmi, vannak magukat nagy Íróknak tartó egyének, akik ugyancsak olyan zavarosan imák. Ezek kö­zött van Russell Bames is, aki a Detroiti News-ban mint az Egyesült Nemzetek szakértője, tudósítója szerepel, irkái össze­vissza. Legújabban még a Kahn, pakestani miniszterelnök meg­gyilkolása előtt irta: “Veszélyes zónák, ahol a vörös és nyugati érdekek összeütköznek és a nemzeti érzelmű kormányok, né­peik függetlenségért harcolnak és a nyomorral, magában foglal­ja: Formosa, Indokina, Indoné­zia, Kashmir, Izrael, Egyip­tom, Libia és a franciák által uralt részeket. “Újonnan függetlenített or­szágok küzdenek, hogy függet­lenségüket megtarthassák úgy politikailag, mint gazdasági té­ren az igazi és beképzelt külföl­di támadók ellen. Legtöbb ezen ország külföld ellenes, azon pontig, hogy hajlandók feláldoz­ni gazdasági jólétüket azon re­ményben, hogy még nagyobb jó­létük lesz, ha elvágják a külor­szággal való politikai és gazda­sági kapcsolataikat.’’ Hogy mily zavaros ezen állí­tás, Bames és urai, sőt még az lovasói között is nagyon keve­sen veszik észre, amit Bames értelmez alatta. Barnes azt cé­lozza, hogy csakis az angol-ame­rikai, illetve a kapitalista gazda­sági és politikai kapcsolatok ad­nának nekik jobb gazdasági helyzetet. Mert azt Bames ur urai is tudják, nem a külföldi kapcsolatok, hanem a kapitalis­ta kizsákmányolás ellen lázad­nak ezen benszülöttek. Azt is tudják és éppen attól rettegnek, hogy ha szociálista tervgazdaságra térnek és azon útra tért országokkal csereke­reskedést folytatnak, természeti kincseiket rendes áron, vagy egyenlő értékben cserélihetik ki, akkor sokkal jobb gazdasági helyzetbe jutnának, mint példá­ul Irán is. Professzor Efimenco, a Michi­gan állami egyetem tanára, aki ugylátszik közel-keleti szárma­zású, ott utazgatott az bizonyos, ugylátszik titkos megbizásokból. Ez a Marburg, Efimenco tanár ur, a politikkai tudomány recto- ra, következőképen oktatja ki a hívőket, ezek között más zavaro­dott írókat is. “Ha egy második Korea jön, az a Közel-Keleten fog jönni, ahol az orosz támadás intenzivebb, mint bárhol más helyen a világon”. Tehát nem a nemzeti függet­ti egyenlőséget, a szocializmust hirdeti. Felismerhető vörös sza­káiéról, kezein és lábain levő forradásokról. Ha bárhol jelent­kezik tudassátok az FBI-t az Egyesült Államok titkosrendőr­ségét. Köhler. lenség, a kapitalizmustól, a nem­zetközi bankároktól való gazda­sági felszabadulási vágy, nem a közös gazdasági rendszer utáni vágyakozás, hanem az orosz, ezen esetben amint a professzor ur próbálja beállítani, mint va­lami orosz nemzeti támadás, nem pedig a nemzetközi szocia­lizmus támadása, melyet az el­nyomott népek mint felszabadí­tó mozgalmat támogatna, volna az ok a koreai, vagy az iráni egyiptomi függetlenség, felsza­badulásra való törekvésekre. Ezen hamis állításokra maga Barnes is megadja a választ, aki New Yorkban sok kisebb-na- gyobb ázsiai politikussal beszél­getett és kérdezgetett, a követ­kezőket írja: “Letagadhatatlan tény, hogy fanatikus nemzeti szervezetek léteznek az egész Mozlem világban, melyek elha­tározták, hogy elpusztítják az amerikai, európai politikai-gaz­dasági befolyásokat és megölnek I minden politikust, nemzeti ve­zért, akiről feltételezik, hogy a I nyugattal cimborái.” Ennek bizonyítására felhozza j Razmarát Iránban, Abdullah ki­rályt Trans-Jordánban. Ali Kahnt, Pakisztánban, valamint több nyugati, illetve a nemzet­közi bankárok barátait, akiket mint árulókat legyilkoltak ezen fanatikus nemzetiek. Persze Barnes, sem a professzor ur nem mondanák meg, hogy ezek a nemzeti fanatikusok éppen úgy harcolnának az oroszok ellen is, ha elakarnák őket nyomni, de örömmel veszik, amikor csakis az oroszok igyekeznek őket megérteni, segíteni a felszaba­dulási harcaikban. William Stoneman már sokkal közelebb van az igazi bajok for­rásához, valamint sokkal köny- nyebben tudja, ámbár éppen oly tévesen mint Professzor Efi- mencouf, az oroszokra fog min­den bajukat, melyek a meg­szállt, kizsákmányolt gyarma­tokban vannak. Lázadásokat, felszabadulási mozgalma kát. Azonban amig a Professzor urat éppen az egyik tanítványa Bar­nes cáfolja meg, Stoneman önön magát cáfolja. Először azt Írja: “Lármás mozgalom van folya­matban az oroszok által a keleti és nyugati Németország egyesí­tésére, ez legveszélyesebb, mely Németországot fenyegeti, amió­ta megmenekült az oroszok do- minálásától a második világhá­ború után.” Most ugyan csak ezen cikk­ben, melyet a Detroiti News na­gyon is feltűnő helyen közölt, önön magát rúgja fenéken a kö­vetkező módon: “Protestánsok a nyugati zónában, a hires Neo- muellert is beleértve, szeretnék, hogyha á katolikus reakciót el­lensúlyozni tudnák a keleti pro­testánsokkal és szocialistákkal. A szociáldemokraták akik már­is meglepően erősek, de még nem elég erősek, hogy az Ade­nauer szövetséget megdöntsék, biztosak, hogy megszerezhetnék a többséget egész egyesült Né­metország kormányában, ha megkaphatnák a keleti szocialis­ták szavazatait.” Tehát nem az oroszok, hanem OKTÓBER 28-ÁN vasárnap délután 3 órai kez­dettel a Bérmunkás clevelandi olvasói ___ TÁRSAS DÉLUTÁNT tartanak a Munkás Dalárda, 4309 Lorain Ave. emeleti he­lyiségében. Hozzájárulás 75 cent, amiért szendvicset, kár vét és süteményt szolgálunk fel. a protestánsok, szociáldemokra­ták, sőt még az ipar tulajdonosai is azt akarják, de leginkább a szakszervezeti munkásság, hogy igen is egyesítsék Németorszá­got és kezdjenek szabad keres­kedelmet a nyugattal, Ázsiával, Kínával, sőt még az oroszokkal is. Mert csakis úgy tudnak láb- raállni, az angol-amerikai gaz­dasági nyomás alól felszabadul­ni. Dehát a kőfejüek, a politikai tudomány elismert tanárai, a Wall Street fogadott és foga- datlan prókátorai szerint, ezek mind oroszok lettek, mert sze­retnék az egységes Németorszá­got, amely csakis a szocialista tervgazdaság szerint, a nemzet­közi szociálizmusnak mint na­gyon fontos része, sőt vezetője lehetne igy egyesülve, felszaba­dulva. AZ UNIONOK MEGBONTÁSA ACÉL A Wright Aeronautical Cor­poration Woodbridge és Garfi­eld, N. J. telepein kilencezer munkás kényszerült a sztrájk fegyveréhez nyúlni, mert a vál­lalat nem volt hajlandó a mun­kások uniójával a lejárt szerző­dést megújítani. Az unió a CIO kötelékébe tartozik. A Corpora­tion Washingtonhoz fordult, hogy az ár és bér bizottság in­tézkedjen az ügyben. A telepe­ket a munkások picket alatt tartják. Passaicop, N. J. a United Rubber Co. telepén 4000 mun­kás áll sztrájkban október else­je óta, itt sem sikerült az uni­ónak a szerződést megújítani. Minden látszat az, hogy a mun­kaadók abban bíznak, hogy a washingtoni hivatal csak mel­lettük dönthet munkás kérdés­ben. Ugyancsak most esedékes a Manhattan Rubber gyárban a szavazás, mert itt is hónapok óta folyik az alkudozás az árak és a bérek összeegyeztetésére. Nem mellőzhetjük kihangsú­lyozni, hogy a Wright Corpora­tion, Patterson, N. J.-i telepén, mivel ott a szerződés későbbi időben fog lejárni, a munka túl idővel folyik, ahol a munkások elvégzik azokat a munkákat, amiket a woodbridge és garfieldi munkástársaik nem fejeztek be , a sztrájk miatt. Ezért hangoz- juk, hogy a munkásoknak olyan szervezetre van szükségük, amely egyidőben szünteti be a munkát bérharc vagy más ügy­ekben. Tudósitó. Cegléden az elmúlt hét nap alatt újabb 250 dolgozó paraszt lépett be a termelőszövetkeze­tekbe. Ezzel a város dolgozó pa­rasztságának 73 százaléka, a vá­ros szántóföld-területe 88.4 szá­zalékán folytat szövetkezeti gazdálkodást.

Next

/
Thumbnails
Contents