Bérmunkás, 1951. július-december (38. évfolyam, 1688-1712. szám)
1951-10-27 / 1703. szám
1951. október 27. BÉRMUNKÁS 3 oldal hogy a végrehajtó minden centet elvonjon a bérrabszolgák keresetéből adó fejében, hogy megvédelmezzék azt az osztályt, amely kizsákmányolásban, nyomorban, szenvedésben tartja a népek millióit. De egyszer csak vége kell, hogy szakadjon az embergyilkolásnak is, vége kell, hogy szakadjon a vagyon rombolásnak. Mi lesz akkor ? Újból egy borzalmas nyomor, újból egy borzalmas szenvedés. Az első és második világháború, amely Európa és Ázsia népének borzalmas szenvedést hagyott maga után. Az a borzalmas depresszió, mely Amerikát 1929-30-31 és 32-ben végigsöpörte, milliókat fosztott meg évtizedeken összekuporga- tott centjeiktől. Milliók és milliók járták a munkanélküliség reménytelen kálváriáját, megszületett a kék sas, a CCC, a WPA, a PWA és számtalan más jelzőkkel ellátott intézmény, amely hosszú éveken át a legnagyobb nyomorban, szenvedésben tartotta Amerika termelő hadseregeinek millióit. Tanácstalanul állottak a kormányon kívül Amerika mindenfajta munkás szervezetei, mozgalma. Nem találtak megoldást. A szomorú megoldást Hitler, Mussolini és Japán Mikadoja az egyik oldalon, Stalin, Chamberlin, Roosevelt a másik oldalon és elindították azt a borzalmas világháborút, amelynek milliók és milliók estek áldozatává. száz és száz milliók a nyomor és a hihetetlen szenvedés martalékává. Amerika bérrabszolgái csaknem tiz esztendőn keresztül “prosperáltak és 1950-ben újra egy hatalmas katasztrófa előtt állottunk. A munkanélküliség rohamosan terjedt. A szakszervezetek kimutatása szerint 4 és fél millió munkás küzdött a munkanélküliség keserű; problémájával. Megindították a koreai háborút, mely már csaknem másfél esztendeje folyik és a militarizmus vascsizmája elsöpört egy 20 milliós országot a föld színéről. De még mielőtt ezt a borzalmas vérengzést befejeznék, egy újabb háborúra készülődnek, amelyben a barbarizmust megszégyenítő eszközökkel égetik fel, rombolják szét a munkáskezek alkotásait és életét. így néz ki a krisztusi szeretet kétezer esztendős tanítása. Ma az uralkodó osztály éppen úgy megkövezné, felfesziteni Jézust, mint csaknem kétezer esztendővel ezelőtt uralkodó Herodes király. Ma az egész vüág kizsákmányoláson alapuló társadalmi rendszerét elárasztó gesztapók, hatalmas körözést indítanának ellen lázitás, bűnös összeesküvés, csavargás, lázadásra való felbujtás és a kormány erőszakos megdöntése, vádak alapján. A magántulajdont őrző gesztapó a következő személyleirást adná Jézus Krisztusról: Személyleirás: Szegényen öltözködik, meglátszik rajta a nyomor és szenvedés. Hat láb magas, mestersége ács, ábrándozó ideái vannak, csavargókkal, a társadalomból kitaszított alakokkal és a legalacsonyabb osztályú népek között él. Vallására nézve zsidó. Álnéven Messiásnak, a béke hercegének, az emberiség felszabadítójának nevezi magát. Hivatása, veszedel- mas agitátor, az emberek közötZavarodott emberek, zavaros Írásai (Vi.) Sok amerikai lapban közlik Forrestal naplóját, melyet csak úgy tudnak közölhetővé átfésülni, hogy egy ügyes irót bíztak meg, hogy adjon azoknak valami értelmet. Még igy is annyira zavaros, mint a gazdája volt. De még az semmi, vannak magukat nagy Íróknak tartó egyének, akik ugyancsak olyan zavarosan imák. Ezek között van Russell Bames is, aki a Detroiti News-ban mint az Egyesült Nemzetek szakértője, tudósítója szerepel, irkái összevissza. Legújabban még a Kahn, pakestani miniszterelnök meggyilkolása előtt irta: “Veszélyes zónák, ahol a vörös és nyugati érdekek összeütköznek és a nemzeti érzelmű kormányok, népeik függetlenségért harcolnak és a nyomorral, magában foglalja: Formosa, Indokina, Indonézia, Kashmir, Izrael, Egyiptom, Libia és a franciák által uralt részeket. “Újonnan függetlenített országok küzdenek, hogy függetlenségüket megtarthassák úgy politikailag, mint gazdasági téren az igazi és beképzelt külföldi támadók ellen. Legtöbb ezen ország külföld ellenes, azon pontig, hogy hajlandók feláldozni gazdasági jólétüket azon reményben, hogy még nagyobb jólétük lesz, ha elvágják a külországgal való politikai és gazdasági kapcsolataikat.’’ Hogy mily zavaros ezen állítás, Bames és urai, sőt még az lovasói között is nagyon kevesen veszik észre, amit Bames értelmez alatta. Barnes azt célozza, hogy csakis az angol-amerikai, illetve a kapitalista gazdasági és politikai kapcsolatok adnának nekik jobb gazdasági helyzetet. Mert azt Bames ur urai is tudják, nem a külföldi kapcsolatok, hanem a kapitalista kizsákmányolás ellen lázadnak ezen benszülöttek. Azt is tudják és éppen attól rettegnek, hogy ha szociálista tervgazdaságra térnek és azon útra tért országokkal cserekereskedést folytatnak, természeti kincseiket rendes áron, vagy egyenlő értékben cserélihetik ki, akkor sokkal jobb gazdasági helyzetbe jutnának, mint például Irán is. Professzor Efimenco, a Michigan állami egyetem tanára, aki ugylátszik közel-keleti származású, ott utazgatott az bizonyos, ugylátszik titkos megbizásokból. Ez a Marburg, Efimenco tanár ur, a politikkai tudomány recto- ra, következőképen oktatja ki a hívőket, ezek között más zavarodott írókat is. “Ha egy második Korea jön, az a Közel-Keleten fog jönni, ahol az orosz támadás intenzivebb, mint bárhol más helyen a világon”. Tehát nem a nemzeti függetti egyenlőséget, a szocializmust hirdeti. Felismerhető vörös szakáiéról, kezein és lábain levő forradásokról. Ha bárhol jelentkezik tudassátok az FBI-t az Egyesült Államok titkosrendőrségét. Köhler. lenség, a kapitalizmustól, a nemzetközi bankároktól való gazdasági felszabadulási vágy, nem a közös gazdasági rendszer utáni vágyakozás, hanem az orosz, ezen esetben amint a professzor ur próbálja beállítani, mint valami orosz nemzeti támadás, nem pedig a nemzetközi szocializmus támadása, melyet az elnyomott népek mint felszabadító mozgalmat támogatna, volna az ok a koreai, vagy az iráni egyiptomi függetlenség, felszabadulásra való törekvésekre. Ezen hamis állításokra maga Barnes is megadja a választ, aki New Yorkban sok kisebb-na- gyobb ázsiai politikussal beszélgetett és kérdezgetett, a következőket írja: “Letagadhatatlan tény, hogy fanatikus nemzeti szervezetek léteznek az egész Mozlem világban, melyek elhatározták, hogy elpusztítják az amerikai, európai politikai-gazdasági befolyásokat és megölnek I minden politikust, nemzeti vezért, akiről feltételezik, hogy a I nyugattal cimborái.” Ennek bizonyítására felhozza j Razmarát Iránban, Abdullah királyt Trans-Jordánban. Ali Kahnt, Pakisztánban, valamint több nyugati, illetve a nemzetközi bankárok barátait, akiket mint árulókat legyilkoltak ezen fanatikus nemzetiek. Persze Barnes, sem a professzor ur nem mondanák meg, hogy ezek a nemzeti fanatikusok éppen úgy harcolnának az oroszok ellen is, ha elakarnák őket nyomni, de örömmel veszik, amikor csakis az oroszok igyekeznek őket megérteni, segíteni a felszabadulási harcaikban. William Stoneman már sokkal közelebb van az igazi bajok forrásához, valamint sokkal köny- nyebben tudja, ámbár éppen oly tévesen mint Professzor Efi- mencouf, az oroszokra fog minden bajukat, melyek a megszállt, kizsákmányolt gyarmatokban vannak. Lázadásokat, felszabadulási mozgalma kát. Azonban amig a Professzor urat éppen az egyik tanítványa Barnes cáfolja meg, Stoneman önön magát cáfolja. Először azt Írja: “Lármás mozgalom van folyamatban az oroszok által a keleti és nyugati Németország egyesítésére, ez legveszélyesebb, mely Németországot fenyegeti, amióta megmenekült az oroszok do- minálásától a második világháború után.” Most ugyan csak ezen cikkben, melyet a Detroiti News nagyon is feltűnő helyen közölt, önön magát rúgja fenéken a következő módon: “Protestánsok a nyugati zónában, a hires Neo- muellert is beleértve, szeretnék, hogyha á katolikus reakciót ellensúlyozni tudnák a keleti protestánsokkal és szocialistákkal. A szociáldemokraták akik máris meglepően erősek, de még nem elég erősek, hogy az Adenauer szövetséget megdöntsék, biztosak, hogy megszerezhetnék a többséget egész egyesült Németország kormányában, ha megkaphatnák a keleti szocialisták szavazatait.” Tehát nem az oroszok, hanem OKTÓBER 28-ÁN vasárnap délután 3 órai kezdettel a Bérmunkás clevelandi olvasói ___ TÁRSAS DÉLUTÁNT tartanak a Munkás Dalárda, 4309 Lorain Ave. emeleti helyiségében. Hozzájárulás 75 cent, amiért szendvicset, kár vét és süteményt szolgálunk fel. a protestánsok, szociáldemokraták, sőt még az ipar tulajdonosai is azt akarják, de leginkább a szakszervezeti munkásság, hogy igen is egyesítsék Németországot és kezdjenek szabad kereskedelmet a nyugattal, Ázsiával, Kínával, sőt még az oroszokkal is. Mert csakis úgy tudnak láb- raállni, az angol-amerikai gazdasági nyomás alól felszabadulni. Dehát a kőfejüek, a politikai tudomány elismert tanárai, a Wall Street fogadott és foga- datlan prókátorai szerint, ezek mind oroszok lettek, mert szeretnék az egységes Németországot, amely csakis a szocialista tervgazdaság szerint, a nemzetközi szociálizmusnak mint nagyon fontos része, sőt vezetője lehetne igy egyesülve, felszabadulva. AZ UNIONOK MEGBONTÁSA ACÉL A Wright Aeronautical Corporation Woodbridge és Garfield, N. J. telepein kilencezer munkás kényszerült a sztrájk fegyveréhez nyúlni, mert a vállalat nem volt hajlandó a munkások uniójával a lejárt szerződést megújítani. Az unió a CIO kötelékébe tartozik. A Corporation Washingtonhoz fordult, hogy az ár és bér bizottság intézkedjen az ügyben. A telepeket a munkások picket alatt tartják. Passaicop, N. J. a United Rubber Co. telepén 4000 munkás áll sztrájkban október elseje óta, itt sem sikerült az uniónak a szerződést megújítani. Minden látszat az, hogy a munkaadók abban bíznak, hogy a washingtoni hivatal csak mellettük dönthet munkás kérdésben. Ugyancsak most esedékes a Manhattan Rubber gyárban a szavazás, mert itt is hónapok óta folyik az alkudozás az árak és a bérek összeegyeztetésére. Nem mellőzhetjük kihangsúlyozni, hogy a Wright Corporation, Patterson, N. J.-i telepén, mivel ott a szerződés későbbi időben fog lejárni, a munka túl idővel folyik, ahol a munkások elvégzik azokat a munkákat, amiket a woodbridge és garfieldi munkástársaik nem fejeztek be , a sztrájk miatt. Ezért hangoz- juk, hogy a munkásoknak olyan szervezetre van szükségük, amely egyidőben szünteti be a munkát bérharc vagy más ügyekben. Tudósitó. Cegléden az elmúlt hét nap alatt újabb 250 dolgozó paraszt lépett be a termelőszövetkezetekbe. Ezzel a város dolgozó parasztságának 73 százaléka, a város szántóföld-területe 88.4 százalékán folytat szövetkezeti gazdálkodást.
