Bérmunkás, 1951. július-december (38. évfolyam, 1688-1712. szám)
1951-10-13 / 1701. szám
1951. október 13. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZÖSÉGI AMIT SZABAD JUPITERNEK . . . Hetek óta jelentik, hogy az amerikai hadvezetőség uj atomfegyvereket próbál ki, amelyben, már nem csak tudósok és tábornokok vesznek részét, hanem kiválogatott 1500 főnyi katonaság is. Uj milliárdokat kért a hadvezetőség az atomfegyverek gyártására, amelyek teljesen különböznek az atom bombától. Mindezt mint a legtermészetesebb dolgot adják a tudtunkra és az egész világ tudomására, természetesen ezek a fegyverek és bombák csak “védekezés” szempontjából gyártódnak. Most az elnök újra jelentette hogy a Szovjetben újra történt atomrobbantás. Ez a kis hir, óriási felháborodást váltott ki a katonai parancsnokokból és politikusokból, versenybe rikoltoznak, hogy ime itt a bizonyiték a Szovjet támadási szándékáról, mert már másodszor robbant atombombát. Mindgyárt meg is kezdik számolni, hogy hány atombombája lehet a szovjetnek és megvigasztalnak bennünket, hogy legfeljebb annyi bombája van, azonkívül, amit Európának szánt, hogy elpusztíthat 20-30 amerikai várost, de viszont Amerikának legalább tízszer annyi bombája van készen. v Megvagyunk nyugtatva, itt csak 20-30 város pusztul el, ugyan annyi mülió emberrel, de Amerika el tud pusztítani 200 várost Európában, ugyan annyi millió lélekkel. Ez mind rendben van, ha a keresztény erkölcs és kultúra megkívánja ezt a pusztítást és Amerika népe még mindig tunya módon hallgat s a basebáll eredményeken izgul, csak azt nem tudjuk megérteni, hogy Amerikába miért békés szándék az atombomba és fegyverek gyártása és miért háborús cselekvés ez, ha ugyan ezt kisebb mértékben a szovjetek cselekszik. Miért háborodik fel az amerikai politikus, amely megszavazza a billiókat az atombombára, ha ugyan azt más ország is elköveti? Még egy szerény kérdés. A politikusaink nem gondolják azt, hogy talán arról is lehetne beszélni, hogy a Szovjetek is és Amerika is megsemmisítsék az atombombákat. Amint a tények mutatják a Szovjetekben meg volna arra a hajlandóság, hogy egy ilyen megállapodás történjen és Amerika és Európa városai és lakói, ne jussanak Hiroshima sorsára. Igaz az, hogy itt a hangot nem a politoikusoknak, hanem az amerikai népnek kellene megadni, addig amig nqjn késő, nem megvárni azt, hogy az atombomba ébresszen fel bennünket a tunya közömbösségükből —, akiket a robbantás után még felébreszthet. ÍGY irtok ti Állandósítani kellene egy ilyen rovatot, ha a lapunk terjedelme ezt lehetővé tenné, ahol le kellene leplezni, azt az aljas és buta hazugság hadjáratot, amellyel az amerikai magyar tintakulik megbecstelenitik a tiszta papirt, de lapunk hasábjai sokkal értékesebbek, minthogy ezzel töltsük meg, igy csak időközönként a legkirívóbb bitanságokra fogunk rámutatni, hogy az olvasóink ezeknek a lapoknak az olvasásával megismerhessék, hogy milyen szemérmetlenül tudnak hazudni. Vagy három hete a Lorain, ohioi kis sajttakoróba jelent meg egy hir, amely azóta, hol az egyik, hol a másik kis piszkosba bukkan fel. A hir cime “Szabotálnak a magyar munkások”. A bevezetőbe megírja, hogy a magyar dolgozók minden terror da- I cára sem hajlandók termelni, i lassan és rosszul dolgoznak és j mindjárt példának hozza fel Du- I napentelét, “amelynek már a I múlt év júniusában el kellett volna készülnie és még most sem kész az ott épülő Dunai Vasmű.” DUNAPENTELE A múlt év júniusában még * nem is került nyilvánosságra a • Dunai Vasmű terve, akkor még ' ott gabona zöldéit. Csak ősszel, i mikor már a kukoricát is letörték, jelent meg vagy két tucat ' mérnök és munkás, hogy a tervek szerint kijelöljék a gyár, az ( újonnan épülő város, a kikötő, a vasútállomás helyét. Egy évvel ezelőtt az őszi esőzések idején, ahol csak egy sártenger volt, ott ma a hatalmas épületek százai emelkednek, i Olyan hatalmas teljesítményt vitt ott véghez a kis Magyar | Népköztársaság, amelyről a külföldi szaklapok, beleértve a nyugati szaklapokat is, mint az építkezés csodájáról írnak. 1 Olyan változás ment ott végbe egy év leforgása alatt, ami- : lyent csak egy szocializmust épi- ; tő ország tud elvégezni. Eső, hó, fagy, egy pillanatig sem állította meg az építkezést, i Ahogy ott minden a kidolgo- : zott tervek szerint folyik, azt csak egy szocialista termelési ; rendszerben lehet megvalósítani. Első volt a lakások építése, hogy a hétről-hétre szaporodó dolgozóknak szállásuk legyen, amelyek nem fabódék, hanem rögtön modern emeletes épületek voltak, amelyek egy részét jelentették a gyár lakóvárosának. Azután hétről-hétre hozták az építők ezreit a különvonatok és egyszerre épült a hatalmas gyártelep, amely Közép-Európa legnagyobb vasmüve lesz a várossal, amelyben a gyár dolgozói laknak. Hatalmas erdősáv válassza el a gyárat a várostól, ; amely erdőséget is most kellett megteremteni. Egyidőben épül- . tek az iskolák, a kórház, orvosi rendelők, játszóterek, áruházak, mozi és színház. Kultúrpalota, utak, állomás, minden ami egy modern, városnak a szükséglete. Ma még messze van a teljes elkészüléstől a Dunai Vasmű, de már szerelik a gépeket és tanítsák a gyár jövő munkásait, mert a most építő munkások lesznek a gyár öntői, esztergályosai stb., amelyet az építéssel egyidőben tanulnak. A gyárak nem csak Magyar- országon, de Csehszlovákiába, Oroszországba is versenybe készítik a gyárhoz szükséges gépeket. Erről a nagyszerű munkáról nagyon jól tudnak ezek a sajtókulik is, de tudják azt is, hogy nem csak ez az egy nagy építkezés folyik magyar földön. Ott van az inotai nagy erőmű, a budapesti földalatti vasút, a Ti- szalöki öntöző mü, Komló az uj bányaváros és még sok nagy építkezés, amelyhez fogható soha sem volt magyar földön és ezeknek a kuliknak elég vastag bőr van az arculatukon, hogy szemrebbenés nélkül írják le a i szemtelen, de nagyon buta és át- , látszó hazugságaikat. Annyit már megtanulhatná-1 nak ezek az urak, hogy a hazugságaikat legalább úgy gyártsák, hogy egy kis valószínűsége legyen és ne lehessen elütni rögtön a hazug kutyák lábát. A FEJVADÁSZ FŐNŐK HALÄLA Malay angol gyarmat népe negyedik éve, hogy hősies harcot folytat, hogy lerázza az angol gyarmati kizsákmányolok igáját. Az angol “szocialista” kormány egy hírhedt vérebet, Sir. Henry Gurney-t nevezte ki kormányzónak azzal az utasítással, hogy minden eszközzel törje le a ma- lay nép szabadságharcát. Sir Gurney igyekezett elegett tenni a parancsnak, oly kegyetlen módon, hogy “Ázsia vérebe” nevet nyerte el. A Malay falvak békés lakosságát repülőgépekről bombáztat- ta szét, asszonyokat, gyerekeket ezerszámra égettek el a falvakkal együtt, a “szocialista” kormány gyújtó bombái, de a népet megtörni, a szabadságharcot elfojtani, még igy sem tudta. Tehetetlen dühében ennek a szörnyegetgnek támadt az az állatias gondolata, hogy Afrikából vad fejvadászokat hozatott és magas jutalmat fizetett minden egyes szabadságharcos beszolgáltatott fejéért. A kegyetlensége miatt a Malay Néptörvényszék halálra Ítélte, de az ítéletet nehéz volt végrehajtani, mert a kormányzó ur állandóan katonasággal volt körülvéve. De a megérdemelt sorsát nem kerülhette el, minden katonai kiséret dacára sem. Mint a lapok jelentik, egy jól irányzott lövéssel a kimondott Ítéletet végrehajtották. A “szocialista” kormány most gondoskodhat uj főnökről a fejvadászok részére. Marsolnak a náci katonák (Folytatás az 1-ső oldalról) 4000 emberből álló csoportot vontak össze. Ennek a divizió- nak a parancsnokát csak nem régen engedték ki a francia börtönből, ahová mint háborús bűnöst zárták. FELSZÍVJA a MUNKANÉLKÜLIEKET Két volt náci generális, Hans Friesner és Erich Harre két volt SS. generálissal azon tanácskoztak, hogy miként lehetne újból feleleveníteni a német ‘Bund’-ot Adenauer kormányának természetesen tudomása van a dologról, de nem avatkoznak bele, mert úgy tartják, hogy ilyen kész hadsereggel a kezükben nagyobb alkudozó eshetőségük lesz a szövetséges hatalmakkal szemben. De a kormány azért sem ellenzi a hadsereg szervezését, mert a volt katonák közül igen sok a munkanélküli és azok a kormánynak nagy veszedelmet jelentettek. A hadsereg felszerelése és költségei természetesen a szövetségesektől jön, habár nem tudni, mi utón. A szocalisták ellenzik, mert azt mondják, hogy mihelyt ez a hadsereg elég erős AZ INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD IPARI SZERVEZET ELVINYILATKOZATA A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek birják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbe ni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport eUen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra keU szervezni, hanem arra Is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztalt. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.