Bérmunkás, 1951. július-december (38. évfolyam, 1688-1712. szám)
1951-10-13 / 1701. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1951. október 13. OSZTÁLYELLENTÉT Az American Federation of Labor hetvenedik konvencióját tartotta az elmúlt hónapban San Francisco, Californiában. Ezen a konvención több mint 700 delegátus, nyolc millió tag képviseletében egy teljes héten keresztül bohóckodtak. Egy munkásszervezet, amelynek tagjai közül kerülnek ki a kizsákmányoló osztály védelme- zésére az ágyutöltelékek, a konvencióra összereglett bohócok egymást tulilicitálták a világ háború uszitóinak magasztalá- sán. A Morgan, Du Pont, stb. háborús uszítok megszégyenítő módon szónokoltak a harmadik világháború minél előbbi megindítása érdekében. Az American Federation of Labor basái az Egyesült Államok többi szakszervezeteinek basáival egyetemben, tudatában vannak annak, hogy csak úgy tarthatják fen basáskodásaikat, ha munkaalkalom van Amerika bérrabszolgáinak részére és annak is tudatában vannak, hogy ezt a munkaalkalmat csak úgy lehet fentartani a magántulajdon rendszerében, ha az egyik nemzet fiait a másik nemzet fiainak, népének legyilkolására uszítják. Az American Federation of Labor nem alakult osztálytudatos szervezetnek, Annak vezetői, sőt tagságának túlnyomó része gyűlölettel viseltetik az osztályharc iránt dacára annak, hogy tudatlanságukban számtalanszor az osztályharc egyik leghatha- tósabb eszközét, a sztrájkot kell, hogy igénybe vegyék. Ebben a borzalmas drágaságban, amely nap-nap után mindig szégyenletesebben emelkedik, a bérrabszolgák fizetés javításának arányában, mégis ezen a szakszervezeti konvención a legkevesebbet beszéltek a rank and file kereseti viszonyainak emeléséről. Tudatában vannak, hogy a kizsámányoló osztály képviselői a kormány által kinevezett hivatalokban ülve, saját osztályuk javára guzsbakötötték a szakszervezeti basák kezeit. Te-; hették ezt azért, mert tudatá-j ban vannak, hogy a szakszervezetek basái gyávák ahoz, hogy tagságukat a Wilson, Di Sale, Johnston határozatai ellen közvetlen cselekvésre vezetnék. Nem törődnek ők a tagság érdekeivel, mindenek fölött a saját| érdekeik az elsők. Ezért kellett) a harmadik világmészárlás ér-1 dekében szónokolniok. Ők a rank and file gúzsbakötésére továbbra is cseresznyézni kívánnak a kizsákmányoló osztály minden közegével. Az American Federation of Labor, amely 50-60 esztendőn keresztül nem foglalkozott hivatalosan politikával, egyénileg kihasználták a tagság jóindulatait azoknak a politikusoknak az érdekeiben, akik a legtöbbet ígértek a basák jómódban tartására. Ma az elmúlt konvenció idejének nagyobb részét a városi, megyei, állami és szövetségi kormányok politikai gépezeteibe választott egyénekkel foglalkoztak. Kimondották, hogy nem kötik le magukat egyik, vagy másik politikai párthoz, hanem a legtöbbet ígérőknek érdekében korteskodnak. A konvención megjelölték, hogy kik a munkás “barátok”, kik áz “ellenségek”. Szemet hunynak azelőtt, amit az elmúlt kongresszusok, a kormány által felállított intézmények hoztak a munkásosztály gúzsbakötésére. Igaz újból (már most negyedszer) határozatot hoztak a Taft-Hartley rabszolga törvény visszavonását illetőleg, Nagyon sokat rágódtak azon, hogy mitévők legyenek azon esetben; ha a Republikánus párt Taft szenátort, a Taft-Hartley rabszolga törvény szülőapját jelöli az elnöki tisztségre az 1952- iki választásoknál. Úgy határoztak, hogy azt majd annak idején határozzák meg, hogy mitévők legyenek. Tobin a kocsisok, Hutchins a karpenterek szak- szervezete elnökei úgy érveltek, hogy a republikánus pártra leadott szavazatok jobbak, előnyösebbek a demokrata pártra adott szavazatoknál. Hímeznek, hámoznak ezek a munkáshadnagyok éppen úgy tudatában vannak, hogy a munkásosztály hatalma nem a parlamentek képviselőinek kezeiben nyugszik, hanem a munkásosztály gazdasági hatalmában. William Green, az AFL elnöke, amikor megnyitotta a 70-ik konvenciót, nagyon is fején találta a szöget, amikor azt mondotta, a kezében levő gyülésvezető kalapácsra mutatva, amely Truman elnök ajándéka volt, hogy “Ez az egyedüli, amit az American Federation of Labor tagsága kapott a Fehér Háztól” és mégis Greennel az élen nyalják a politikusok talpát. Ez a szakszervezeti konvenció ajándéka az amerikai munkásosztály számára. Háború és a háborúkat felidéző politikusok mellett törnek lándzsát. Megalkudnak a kizsákmányoló osztály által megszabott fizetés javítással, amely óránkénti 2-3 centet tesz ki, azzal a rohamosan emelkedő drágasággal szemben, amelyet a “munkásbarát” politikusok a Wilsonok, Di Sallek, John- stonok és a kongresszusban ülő honatyáink ránk zúdítanak. Ezek a munkásbarátok néhány héttel ezelőtt tudtunkra adták, hogy a marhahús árát szabályozni fogják, olcsóbb lesz és ma újból tudtunkra adták, hogy 4- től 28 centig drágább lesz fontja a húsnak. A kizsákmányoló osztály szószólói kisegítik a mi politikusainkat, .akik a kizsákmányoló osztály érdekeiért munkálkodnak és azt Írják, hogy a magasabb árakat az újabb adó elfogadása, megterhelése okozza. Ez év október elsején lép életbe az újabban megszavazott adó, amely több mint 500 külömböző szükségleti cikkeket adózott meg 5-30 percentig magasabban mint az eddigi adó volt. De ne legyünk kétségbe esve, mert vannak olyan dolgok is, amelyekről lejebb szállították, vagy teljesen eltörölték az adót. Ezek között van az Operába vásárolt jegyek adójának leszállítása, valamint a football-ra vásárolt jegyek is öt százalékkal kevesebb adót fognak fizetni, mint október elseje előtt. Tehát együnk footballt, vagy vásároljunk jegyeket az’ Operába és akkor elfogjuk felejteni minden bánatunkat. Az AFL basáinak a “munkásbarát” képviselői hozták ezeket a törvényeket. Az AFL 70-ik konvencióján szóba sem jött a drágaság, a folytonos áremelkedések. Nekik nincs drágaság, hogy is lenne, amikor Tobin a kocsisok szakszervezetének elnöke évi 75 ezer dollár fizetést és határtalan kiadási költségeket élvez. Hutchins, a karpenterek elnöke 50 ezer dollárt vág zsebre a mellékes költségeken kívül. De nem csak ez a kettő, hanem valamennyi tisztviselő, szakszervezeti elnök, horribilis összegeket húznak a szakszervezetek pénztárából. Ezért kell nekik ragaszkodni a mai társadalmi rendszerhez. Ezért kell nekik a politikusok minden fajtájával egy tálból cseresznyézni. Ezért kell nekik a Du Pontok, Morga- nok háborús érdekeit felmagasz- talniok. Az amerikai szakszervezetek nagyállásu tisztviselői, a leghitványabb teremtései a természetnek, akik hasoncsuszva kapaszkodnak fel saját érdekeik előbbvitelére és a bérrabszolgák millióinak elárulására. Volt egy másik határozata is ennek az úgynevezett munkás konvenciónak és pedig “egyesíteni Amerika összes szakszervezeteit az AFL-ba.” Igaza volt Green elnöknek, amikor beszédében rámutatott arra, hogy az AFL és Amerika más szakszervezeteinek összetételei között semmi külömbség sincsen. A hatalmas ür nem az összetételben, taktikájukban, harci eszközeikben van, hanem a tisztviselők önző érdekeiben. John L. Lewis, a bányászok szervezetének elnöke, vagy Murray a CIO központi elnöke, vagy a vasutasok különböző szakszervezeteinek elnökei, ném hajlandók leszállni a magas lóról, amelyre a szakszervezeti munkásság hátán keresztül felkapaszkodtak. Ők megakarnak maradni külön-külön egyes szakszervezetek teljhatalmú diktátorainak. Murray, a CIO központi elnöke, amikor értesült az AFL konvenciója által lefektetett szabályokról, amelynek alapján egyesülhetnek, vagyis az egyesülésről tárgyalhatnak azt mondotta, hogy “Go to hell with the AFL”. A vasutasok szakszervezeteinek elnökei csak mosolyognak az ajánlaton John L. Lewisal egyetemben, aki most azon mesterkedik, hogy a CIO-t szakítsa szé- jel és bevigye a District 50 nevű szervezetbe, amely az ő hatáskörébe tartozik. A konvenció megnyitását a különböző felekezetek papjainak imái követték és azután a szó- banforgó dignitárusok szólaltak fel. Truman elnök levelében a sárga földig dicsérte az AFL vezetőségének ama nagy munkáját, amelyet a világ kommunista mozgalom előretörésének útjába állítanak. Követte őt a munkaügyi minisztérium titkára Maurice J. Tobin, aki a Taft- Hartley törvény káros hatásáról beszélt. Demokraták, republikánusok egyaránt szónokoltak és elismerésüket fejezték ki az AFL vezetőségének, tisztviselő- ségének, hogy aztán teljes legyen a konvenció csiirhe társasága, megszóllaltattak egy William H. Joyce névre hallgató kaCHICAGO FIGYELEM! A Bérmunkás chicagói olvasói november 11-én vasárnap délután pontosan egy órai kezdettel TÁRSAS EBÉDET rendeznek a Lincoln Auditorium éttermében, 4219 Lincoln Ave. Ez alkalommal is, a múltban nagy sikert aratott disznótoros ebédet, hurkát-kol- bászt és finom Süteményeket, valamint elsőrendű hűsítőket szolgálunk fel, mérsékelt árak mellett. Felkérjük a Bérmunkás valamennyi olvasóját, hogy a siker érdekében minél nagyobb körben agitáljanak. A Rendezőség. pitalistát, aki a következő szavakkal üdvözölte a bérrabszolgák szakszervezeteinek vegyes társaságát. “Én egy munkáltató vagyok, aki tudatában van annak, hogy a szabad szakszervezetek nélkül, az Egyesült Államok nem volnának oly hatalmasak, mint ami- lynek ma”. Beszédének végeztével egy érdemjelet adott át az AFL tisztviselőinek elismerésül azért a hatalmas munkáért, amellyel olyan sikeresen intézik a világ kommunista mozgalom megakadályozását és a Kremlin által intézett támadásokat.” v Gyönyörű rózsacsokor volt ez a konvenció, amelyen Amerika kizsákmányolt bérrabszolgáinak nevében a szakszervezeti kalózokon kívül a feketelelkü csuhá- sok, kétbalkezes politikusok és a munkásokat kizsákmányoló kapitalisták gyűltek össze, hogy Amerika munkásosztály ának ügyeit intézzék. Szükségtelen felemlíteni, hogy Greent újból, 28-adszor megválasztották a szövetség elnökévé, valamint a'z összes régi tisztviselőket, kivéve az AFL politikai osztályának intézőjét, aki magasabb és jobban fizető álláshoz jutott. Ez az amerikai szakszervezet, amelynek vezetősége összhar- monikusan dolgozik a munkás- osztály ádáz ellenségeivel, hogy fentartsa azt a társadalmi rendszert, amelyben a munkásosztály millióinak a végtelen kizsákmányolása folytán, nélkülözés, szenvedés és nyomor jut osztályrészül. A Világ Ipari Munkásainak konvenciójára összesereg- lett forradalmárok, homlokegyenest ellenkező irányba kívánták Amerika bérrabszolgáit szervezni és elvinyilatkozatukban félreérthetetlenül • kinyilatkoztatták, hogy “Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotokat ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyan azon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a mun-
