Bérmunkás, 1951. január-június (38. évfolyam, 1662-1687. szám)
1951-03-24 / 1673. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1951. március 24. A jugoszláv csapda MUNKÁS LEVELEK MIRŐL ÉS HOGYAN ÍRNAK A BÉRMUNKÁS OLVASÓI (Vi.) A régi jó magyar közmondás azt tartja, hogy: “Aki másnak vermet ás, maga esik bele”. Most az amerikaiak úgy mint Koreában, Kínában, Jugoszláviában is vermet ásnak és szeretnék, ha az orosz medve beleesne. Naponta lármás cikkeket Írnak arról, hogy a vörösök megfogják támadni Jugoszláviát. Ezzel azt is elárulják, hogy ezt nagyon szeretnék, mert amint ők számítanak, akkor a csapda megfogná azokat a hiszékenyeket, akik még azt hiszik, hogy Jugoszláviát, meg más vörösnek titulált munkásmozgalmakat, — mint most Olaszországban is ter- veznek-szerveznek — feltudnák használni a testvéreik ellen. Ha ezen csapdába beleesnének a vörösök, akkor a nemzetközi bankárok örömmel mutatnának rá, hogy látjátok, ezek is egymást gyikolják, mint Kínában is rátudtak mutatni. Kínában is egy Tito felállításáról álmodoztak, de hogy nem volt Tito, igy jó lett Chiang is. Nekik az a fő, hogy úgy ottan, mint Európában a vörösök, illetve a népek egymást gyilkolják. Mi nem tudjuk még csak elképzelni sem, hogy lehetséges az, hogy Tito, aki magát kommunistának vallja még ma is, olyan nagy támogatást kap az angol-amerikai nagytőkésektől. Ezzel szemben, hogy a hasonlatosság még jobb legyen, Nehrut, az indiai politikust meg árulónak szeretnék ugyan azon lapok beállítani, melyek Titot dicsőítik. KIK TÉVEDNEK? Meglehet, hogy mi tévedünk, amikor Titot vörösnek tartjuk. Meglehet, hogy a tőkések tévednek, amikor azt hiszik, hogy Tito értük képes lesz a jugoszláv népet harcba vinni. E felett lehet gondolkozni, vitatkozni. Mivel ez legjobban foglalkoztatja az egész világot, igy mi is kifejtjük a véleményünket. A jugoszláv nép, legközelebbi testvére az északi szlávok- nak. Még mielőtt vörösbe borultak, illetve Sztalinék által nevelt és hatalomra juttatott vezérek kerültek hatalomra, már akkor is nagyon közeli rokonságban voltak az oroszokkal. Nagy barátságban voltak még a cárok idejében is. Mindezek mellett Tito most sem merné azt mondani, hogy ő vagy társai feladnák a szocializmus eszméjét, melyet ők maguk is kommunizmusnak tartanak, habár egy kicsit másképen is néz ki, mint amit az oroszok csináltak, vagy csinálnak. Azt még az amerikaiak sem mernék állítani, hogy Tito- ék képesek volnának a népet visszavinni a régi tőkés rendszerbe. Sőt, még a legtöbben azt is látják, hogy Titora nem igen lehet számítani, mert azokat a fegyvereket, melyeket Amerika neki ad, majd az amerikaiak ellen fogják használni, amint a kínaiak tették. Mert ha Dulles, Harriman, Drew Pearsonék terveznek is, mégis csak a jugoszláv nép fog ott végezni. Ámbár az meglehet, hogy ha Magyar, Román, Bolgár országok támadnák meg Jugoszláviát, amit mi nem tételezünk fel, akkor Tito képes volna hatalmon maradni és a védelem jellege alatt maga mellé sorakoztatni a népet. Az amerikai reakció csak is ebben reménykedik. Itt van a csapda. De ha Amerika és Oroszország, illetve a vörösök és a bankárok között kitörne a végső harc és Jugoszláviát az amerikaiak akarnák megszállni, ugyancsak biztosra vehetnénk, hogy az ellen is kellene Titonak harcolni, amit most is beismer. Mert ahogy ezt megengedné, azonnal elveszítené saját népe feletti kontrolt. Röviden,, mi nem tudjuk elképzelni, hogy Titonak, vagy Dulleséknek sikerülne a jugoszláv népet szomszédai és fajrokonai az oroszok ellen uszítani, hogy azokat támadják, öljék, ha őket békén hagyják. SEMLEGESSÉG Egy másik lehetőség van, melyet mindkét fél legjobbnak találna, ha már nem sikerülne a saját oldalukra állítani a jugoszlávokat, hogy azok semlegesek lennének. Ezt legjobban feltételezhetjük mi is. Ezt sejtetik Tito és társai beszédeikben. Ami legfontosabb, az oroszoknak és a szomszédoknak Jugoszlávia nem az igazi ellenségük. Az igazi Ellenségük a Wall Stre- eten van, ahol Dulles, Harriman és azok utazó ügynökei, titkos kémei, keverik a mérget és igyekeznek Titot, Chiangot, Rheet, Hirohitot, az olasz, francia, angol, német álkommunistákat, szocialistákat, tito-mázzal bevonni és felhasználni. Ezt tudják az oroszok és a szomszédos vörös országok. Az egész Tito elleni propaganda leginkább azért lehet — ha nem csupán megtévesztésből — hogy lehetetlenné tegyék Titonak, hogy valóságban szövetségese legyen a nemzetközi bankároknak. Arra kényszerítik, hogy állandóan és leghangosabban nyilvánítsa, hogy ő még jobb kommunista mint Sztálin és hogy az ő kommunizmusa még üdvözítőbb. Valamint, , hogy abból nem enged még a Wall Street nyomására sem. És ha mégis engedne, ha a tömegeket nem tudja tovább maga mellett tartani, akkor azok fogják elzavarni és nem kell a vörös szomszédoknak, vagy az oroszoknak odamenni. Mert csak is addig maradhat Tito hatalmon, amig azt tudja elhitetni, bemagyarázni a jugoszlávoknak, hogy ő még nagyobb, erősebb kommunista, mint Sztálin. A VÉGSŐ LESZÁMOLÁS Melyet harmadik vüághábo- runak is tartanak, vagy a két világnézet közötti végső harcnak, sokkal élesebb választó pontja lesz, mint az az elméleti kérdés, hogy ki jobb kommunista, Sztálin vagy Tito? A népeket már nem lehetlesz még Olasz és Franciaországban sem a Wall Street és a régi rendszer védelmére felsorakoztatni osztatlanul. I Ezt ha nem is az amerikaiak, A naptárokra szabott általános szokás, hogy az átlapozás után bedugjuk a fiókba porosodni, esetleg elővesszük megnézni szent Luca napját. A munkásoknak, kultur embereknek irt köny-naptárra más a szabály. Szigorú figyelemmel átolvasni, tanulni és értékesíteni az emberrétevés szolgálatában. A leirt gondolat illik a Bérmunkás Naptárra. K.E. munkástárs olyan szépen véleményezte a Naptár kultur értékét, amihez nem állhat szó, ugyancsak, számos olvasó is ugyanezt tette. Én a fent irt, messze származású költeményről illetve az át- ültetőiről és arról aki a Bérmunkás javára előkaparta kívánok egy pár szót szólni. Hogy magamról se feledkezzem meg teljesen, elárulom, hogy fanatikus szerelmese vagyok a lelket nemesitő Írásnak, a költeménynek. A betű, lélekkel irt költészet ragyogja be fényével a küzdelmeink útját. Nem lehetne eléggé kiemelni azt a minden elismerést megérdemlő teljesítményt, amiért gb. munkástárs a “Rubáiyát” ilyen tündöklő szépségében bennünket, illetve a szépirodalmat megajándékozta. Dicséretes kultur- munka az bizonyos. Jólesik tudni, hogy 800 évvel ezelőtt élt egy nemes lélek, ki csodálatos képzelő erővel hozta felszínre a legnemesebb emberi gondolatokat. Keleti nyelvből átírni, fordita- ni és hogy olyan tökéletesen érvényesüljön, az Fitzgerald-Abet hervadhatatlan érdeme. Ne vegyük zokon, hogy több helyet igényelünk a Naptár illetve a költemény méltatásának. Tán kevesebb esetben mint illene, botorkálunk az irodalom vörös mezején. Ok, az életbevágó, halmozódó életproblémák és részben a megszokás. Pedig nem élhetünk, folytathatjuk az emberrétevés eredményes harcát, ha nem vonjuk ösz- hangba énünket avval a költészettel, melybe a dolgozó ember igazsága van rögzítve. de az európai népek minden országban egyszerűsítve osztályharcnak nevezik. Őket csak is az a vezérfonál fogja vezetni, legalább is az öntudatosabb részét, amely sokkal nagyobb ott, mint itt, hogy melyik harcol a saját osztályáért. Mindazokat akik osztályellensegei, az amerikai tőkések érdekébe akarja őket a vágóhidra vinni, ellenségnek fogja tekinteni, legyen azoknak Tito, Gasperi, Pleven, vagy Attlee a nevük. Amig a szóharc, propaganda háború folyik, addig elrágódnak a szavak jelentőségén, egyes emberek szándékain, melyeket még akkor lehet leplezni. De a nyílt harcban, már csak két oldal lesz, vagy a munkásokkal, vagy a bankárokkal lesznek a vezérek, akár munkás, akár papi vagy demokrata köpeny alatt működnek is. A betüszerető ember, az élete folyamán találkozik sokféle leírt gonoszsággal, ugyancsak betűbe öntött szépséggel. A “Ru- baiyat”-ban, bentündököl egész életünk. Mintha Univerzum vonulna el előttük. A “Herokle- sek”, Geöthék, egész füzeteket nyekeregnek össze, hogy a végére belebetegedjen az olvasó. Ugyanakkor a proletár zsenik rövid sorokba öntik a világos, éltető gondolatot. így lehetne folytatni az elismerő sorokat a “Naptár” minden egyes közleményéről. Még csak egyet említek meg, amely szorosan az életünkbe vág, a “Tudatlan tudósokról”. A hamis illúzió keltés, a primitív emberek lelkében, egyike a legpusztítóbb méreg. Ennek a túlérett gyümölcse hull a lecsúszott ámítok kötényébe. Ez . a gyümölcs elfogy, uj nem jön a helyébe. A haplopók utána mehetnek ka- s pálni. Ne álljon meg a naptárkészi- tő ebben az irodalmi munkában. Itt teremnek azok a nyíló rózsák, melynek éltető szépsége ragyogja be a horizontot. Vass Itt küldök a naptáért és annak előállítására három dollárt. S. Bihary, Newark Küldök öt dollárt előfizetésem megújítására, a naptárért és drágasági pótlékra. Mike Tabak, Perris Vegyék hálás köszönetemet,' hogy a naptárt elküldték. Tartalma, minden cikke ragyogóan mutatja a felszabadulás útját a munkásosztály részére. Elismerés mindazoknak, akik dolgoztak az összeállításán. Mellékelve öt dollár, előfizetés, naptár és felülfizetésre. K. Gazsi, Star City BEVIN LEMONDOTT London — Clement Attlee miniszterelnök bejelentette, hogy a már régebb idő óta betegeskedő Earnést Bevin külügyminiszter lemondott tisztségéről és helyette Herbert Morrison miniszterelnökhelyettest nevezték ki. Bevin, aki 70 éves, azért a kormány tagja marad, ahol a pecsétőr (Lord Privi Seal) tisztséget tölti be, amellyel nem jár sok dolog. Bevin eredetileg dock-munká,s volt, nagy része volt a szállító munkások szervezésében s a Transport Workers Union titkára lett. A Labor Partyban a szélső jobb szárnyat képviselte s miután utóda, Morrison szintén ennek a frakciónak a hive, a személy változás nem jelent egyben irányváltozást is. Úgy Bevin, mint Morrison fontosabbnak tartják a kommunizmus, mint a kapitalizmus elleni har- I cot.
