Bérmunkás, 1951. január-június (38. évfolyam, 1662-1687. szám)

1951-01-13 / 1663. szám

2 oldal

BÉRMUNKÁS

1951. január 13.

OSZTÁLYELLENTÉT

AZ INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD IPARI SZERVEZET

ELVINYILATKOZATA

Egy borzalmakkal telt esztendő után tettünk pontot. A világ bérrabszolgáinak egyik esztendő a másik után, csak nyomort, szenvedést, kizsákmány ol á s t hoz. Bennünk bérrabszolgákban az elmúlt esztendő, különösen az utolsó hat hónap, csak idegroncsoló lázt hagyott.

Az elmúlt év kellős közepén, a hidegháborúból, a szócsatározásokból, nagyon is forró háború lett. Az ötven külömböző országot képviselő Egyesült Nemzetek hadat üzentek egy maroknyi kis nemzetnek, North Koreának, mert azok egy más társa- j dalmi rendszer hívei. Észak Ko- í reában is a második világhábo-1 ru után, amikor a japánokat az oroszok kiűzték, megszüntették a magántulajdon rendszerét és helyébe az állam-kapitalizmust, amelyet népi demokrácia név alatt neveznek, vezették be. Ez a része Koreának Oroszország szárnyai alatt kapott védelmet. A déli rész megmaradt az elavult ósdi rendszer alapján, a földesurak határtalan elnyomatása, kizsákmányolása még nagyobb mederben folyt, mint a japánok megszállásánk idején.

Ezt a rendszert a világ “legdemokratikusabb” állama,^ az Egyesült Államok jóváhagyása, védelme alatt irányítják.

A háború kitörése előtti hetekben, több mint egy féltucat újságíró, laptudósitó foglalkozott azzal a határtalan elnyomatással, amely a Rhee kormány alatt folyt le. Többszörösen megírták, hogy a 38-as fokmérőnél a déli kormány hadseregének elő őrsei, többszörösen rálőttek az északi határőrökre.

Az Egyesült Nemzetek az elmúlt év második felében idegroncsoló izgalomban tartja az egész világ népét. Sötét, téli, zord idők borultak az egész világ népére. Kimondhatatlan izgalommal várják, az egész világon, de legkiváltképpen Európában, hogy hol és mikor ütköznek össze az amerikai és az orosz haderők. Hol és mikor kezdi, egy vagy másik, a bombák legborzasztóbbj át az atombombát szórni.

Vizsgáljuk csak meg, hogy kik azok az egyének, akik nem csak ennek az ország népének, hanem az egész világ sorsa felett döntenek. Az Egyesült Államok kormányát, amint a háború kiütött, a Wall Street “legmegbízhatóbb” ügynökei lepték el.

W. Stewart Symington, elnöke a National Security Resources Board-nak, igazgatója a Colonial Radio társaságnak, a Rustless Iron and Steel Com- panynak, elnöke az Emerson Electric Companynak.

Truman elnök kinevezte őt az Economic Mobilization fejének. Az ő hatalmába tartozik a munkás fizetésének és munkaidejének meghatározása. Sztrájkok vagy más szervezeti ügyek jóváhagyása. A munkaerő besorozá- sa, kölcsönök és lakásviszonyok folyósítása.

Allen Valentine: igazgatója a Freeport Sulphur Companynak, a Lamb Optical Companynak, a Security Trust Co. of Roches- ternek. A Buffalo, Rochester

and Pittsburgh Railroad, és a Rochester Chamber of Commerce elnöke. Truman kinevezte őt az Economic Stabilization Ad- ministratornak. Hatáskör é b e tartozik az árak szabályozása. A Sulphur társaság, amelynek elnöke, a napokban emelte termékeinek árát 22 százalékkal.

Cyrus Ching: Elnöke a Wage Stabilization Boardnak, másod elnöke és munkaügyi intézője volt a U.S. Rubber Companynak.

Truman elnök kinevezte őt, hogy ítéletet mondjan ha valamely iparban a munkások magasabb bért követelnek, hogy jogosak-e arra. Mennyi legyen az a javítás. Meghatározza, hogy melyik ipar munkásainak fizetését kell befagyasztani, vagy levágni.

John Foster Dulles: President Truman Political Advisor and Deputy Chief of U.S. Delegation to the United Nation, Sullican és Cromwell wall streeti ügyvédek társa. Hivatalos ügyvéde a Morgan és Rockefeller intézményeknek. Megbízottja a spanyol Franco kormányának. Képviseli az I.G. Farben Nyugat Németország leghatalmasabb iparmágnásait és bankárait. Igazgatója az International Nickel Gorpora- ciónak. Republikánus és a választásoknál elbukott. Truman elnök megtisztelte őt, hogy mint tanácsadó szerepel a külügyek- ben.

William H. Harrison: Chairman of the National Production Authorty. Elnöke az International Telephone and Telegraph Corporationak. Ezen társaság a teljes fizetését utalja ki, ugyan akkor Washingtonban is a fizetési listán van. Hatalmába tartozik az épületek, házak építésének engedélyezése, az életszükségleti cikkek gyártása, annak szabályozása vagy teljes beszüntetése, hogy helyükbe ágyukat, páncélos autókat, repülőgépeket, stb., stb., gyárthassanak.

Charles Sawyer: Secretary of Commerce. Cincinnatiból való, ahol Corporation ügyvéd volt. Társa a Procter and Bambié szappan féléket gyártó vállalatnak, Union Central Life Insurance Companynak, Crosley Radio Corporationnak és igazgatója az American Thermos Bottle Companynak.

Truman elnök teljhatalommal ruházta fel a termelés és szétosztás feletti intézkedésekben, a hadi felszerelések anyagának szabályozására, nagy ipari vállalatok kölcsöneinek folyósítására. Már jó előre kijelentette, hogy a nagy vállalatoknak nem kell tartani a tröszt-ellenes törvény megszegése miatt.

W. Averill Harriman: White House Co-ordinator on Foreign Policy. Úgy mellékesen a kormány hivatalán kívül Wall Street Investment bankár. Volt másod elnöke a Union Pacific Railroad Companynak. Igazgatója az American Ship and Commerce Corporationnak, valamint a Guaranty Trust Co. of N. Y., Illinois Centarl Railroad, Western Union Telegraph Co., Los Angeles, Salt Lake Railroad, Mississippi Valley Railroadnak

is.

A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az .‘let összes javait ama kevesek birják, akikből a munkáltató osztály áll.

E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert.

Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszitsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segitenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak.

E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vágj kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti.

E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL’”

A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kel] szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az aj társadalom szer Oezetét építjük a régi társadalom keretein belül.

ő tartja fen a hivatalos összeköttetést az Egyesült Államok és a világ reakciós kormányai között.

Sidney J. Weinberg: Assistant to Chairman of National Production Authority. Mellékes foglalkozása bankár. Igazgatója a General Electric, Goodrich Rubber, General Foods, Continental Can, General Cigars, Sears, Roebuck, National Dairy Products és sok más corporációknak.

Hivatása, hogy a Wall Street betyárjaiból töltse meg a kormány háborús intézményeinek gépezetét, hogy aztán szabadon garázdálkodhassanak a közügyek pénztárában. Megtanulták ezek az urak, hogy ha rájuk van bízva a közügyek intézése, az csak az ő számukra jövedelmező.

Megtanulták ezt az első és második világmészárlás alkalmával. A második világmészárlás első esztendejében 1939-ben, az Egyesült Államok corporáci- óinak tiszta haszna, 6 billió 500 millió dollár volt. 1948 a corpo- rációk történetében a legdusabb esztendő volt, tiszta hasznuk 33 billió és 900 millió dollár volt. 1949-ben ugyan ezen corporáci- ók tiszta jövedelme, leesett csekély 27 billió 600 millió dollárra. 1950 első negyedében azt jósolták, hogy a corporációk tiszta évi jövedelme megfogja haladni a 29 billió dollárt. A második negyed évben már a 35 billiót jósolták. A harmadik negyedévben, három hónappal a koreai háború kitörése után, már hallatlan haszonról, vagyis 43 billió dollárról csevegnek a corporációk. Ezekhez hozzájárul még a Manufacturing ipari vállalatok, amelyek jóslata szerint ebben az esztendőben legkevesebb 15 billió dollár hasznot vágnak zsebre. Ez megfelel egy ezer dollár évi haszonnal minden alkalmazott után. A koreai háború kitörése utáni három hónapra a manufacturing ipari telepek tiszta haszna 30 százalékkal emelkedett. Ezzel szemben a bérrabszolgák átlagos órabére ugyan ezen iparban $1.41-ről $1.46-ra emelkedett. Eme hallatlan kizsákmányolása az amerikai bérrabszolgáknak, előbb- utóbb osztálytudatra kell, hogy ébressze őket.

Hozzájárul a munkás munkaereje által előállított javak elrablásához, az életszükségletek napról-napra való emelkedése. A kenyér, tej, vaj, hús, tojás, kávé, lakás, ruházat, minden az elviselhetetlenségig szökik felfelé. A Munkaügyi, minisztérium közegei sűrűn hangoztatják, hogy “az árak emelkedése még néhány hónapig velünk lesz.” Amikor az amerikai bérrabszolga kereseti viszonyai nem engedik meg, hogy száraz kenyérre vajat tegyen, hogy azt egy kicsit izletesebbé tegye, hozza a táviró Washingtonból, hogy a mezőgazdasági minisztérium 5 millió 500 ezer font vajat adott el_ az olasz kormánynak, fontonként 15 centért, a kormány 60 és fél centet fizetett érte, amikor azt összevásárolta, hogy az amerikai munkás kényszerülve legyen 87 vagy 93 centet fizetni az agyon sózott vaj fontjáért.

Mindennek tetejére azzal biztatnak bennünket, bérrabszolgákat a kormány körökből, hogy az ország védelmének érdekében kényszerülve lesznek elrendelni, hogy 55-60 órákat dolgozzunk hetenként, minden túlórázás, kárpótlása nélkül.

Nem veszik figyelembe a saját intézményük, a sorozó bizottságok szomorú jelentéseit, Amerika ifjúságának elsatnyulásá- ról.. Éppen a napokban hozták az újságok Louisiana államban levő Camp Polk nevű katonai barakok hivatalos orvosának jelentését, amelyben elmondja, hogy olyan egyéneket soroznak be, akik teljesen alkalmatlanok katonai szolgálatra, hogy azon barakokban, ahol ő hivatalos orvos — több mint 100 olyan egyén van, akik semilyen körülmények között nem felelnek meg. Vannak olyanok, akik félszemükre teljesen vakok, de máskülönben is teljesen hasznavehetetlenek katonai szolgálatra. Van egy, aki képtelen egyenesen állni, mert egy automobil szerentcsétlenség folytán a jobb bokájától a jobb válláig hatal-