Bérmunkás, 1951. január-június (38. évfolyam, 1662-1687. szám)
1951-01-06 / 1662. szám
8 oldal BÉRMUNKÁS 1951. január 6. HÍREK MAGYARORSZÁGBÓL A TERMELŐSZÖVETKEZETEK FELÉ FORDUL A MAGYAR FALU NÉPE A termelőszövetkezetek és termelőcsoportok elkészítették évi zárszámadásaikat és az elért eredményeket értekezleteken ismertették tagjaikkal. Az értekezleteken nagy számmal jelentek meg az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok is, akik ez alkalommal ismét meggyőződhettek arról, hogy a társas gazdálkodás a dolgozó parasztok boldogulásának, jobb életének biztos útja. A zárszámadásokat ismertető közgyűléseken országszerte számos dolgozó kis- és középparaszt jelentette be csatlakozását a termelőszövetkezeti mozgalomhoz. így például Nagyréven, a “Haladás” termelőcsopor t b a egy nap alatt húsz család kérte felvételét: a kőteleki “Petőfi” termelőcsoportba, a zárszámadás ismertetése után tizenöten kérték felvételüket, a jászárokszállási “Táncsics” termelőcsoport is 10 uj taggal gyarapodott. Nem is csoda, hiszen a zárszámadásból kiderült, hogy egy esztendővel ezelőtt négy ökörrel és egy fejőstehénnel indultak, s ma már 22 tehenük; 15 növendékállatuk, két sertéstörzsük, hat lovuk és hat ökrük van. Búzából 13 mázsás átlagtermésük volt; rendbehozták épületeiket, gépeiket, felszerelést vásároltak. Minden tagnak a fejadagja bőségesen elegendő, otthon hízójuk van és az évi jövedelemből családjukkal együtt jól felru- házkodtak. A 4200 kataszteri holdon gazdálkodó turkevei “Vörös Csiliig” termelőszövetkezet 1950. évi bevétele 1.700.000 forint volt, amelyből 321.000 forintot a szövetkezet további fejlesztésére fordítanak. A zárszámadást ismertető közgyűlésen itt is számos dolgozó paraszt jelentette be csatlakozását. A mezőtúri “Zalka Máté”^ termelőszövetkezetben a zárszámadás előkészítése óta 12 középparaszt jelentkezett felvételre. A Szabolcs megvei kecsmei járásban 39 család lépett az éwégi zárszámadások nagyszerű ered- / ményének hatására termelőcsoportokba. Tiszaburán 13 családdal, Tiszaroffon 12 családdal, Csépán 19 családdal, Tiszader- zsen. 11 családdal alakult előkészítő bizottság uj termelőcsoport létesítésére. A kőrösladányi “Zalka Máté” termelőcsoportnak alakulásakor 198.000 forint értékű közös vagyona volt, ami most 945,323 forintra gyarapodott. Ebben az évben a csoporttagok 126 ezer forintot fordítottak közös gazdálkodásuk fejlesztésére, az állatállomány és a gépállomány gyarapítására, továbbá épitke- zésekre Az ercsi-i “Dózsa” termelőszövetkezeti csoport 1948-ban alakult. Az induláskor négy tagja, 28 hold földje és két nagyon gyönge lova volt. Ma a tagok száma 118, a szövetkezeti vagyon több mint egymillió forint. 751 kataszteri hold földjük van, állatállományuk 14 ló, 33 szarvasmarha, 289 sertés, 235 juh és 476 szárnyas. Holdanként 13 és félmázsás búzatermést, 24 és félmázsás rizstermést értek el. A rommálőtt Wimpffen kastélyt most lakásokká építik át a Dózsa termelőszövetkezeti csoport tagjai részére. Ennek a beruházásnak a keretében 35 dolgozó parasztcsalád jut szép, modern, fürdőszobás lakáshoz. Az elsőnek elkészülő lakásokba újév napján nyolc család már be is költözik. S lehetne sorolni a példákat a végtelenségig. A dolgozó parasztok az ország minden részében meggyőződhettek arról, hogy helyes utón indultak el azok a társaik, akik kétéve vagy tavaly szakítottak a mara- disággal és bátran, merészen hozzáláttak ahhoz, hogy uj életet kezdjenek. Az újfajta gazdálkodás már az első évben oly szép eredményeket hozott, hogy azok nyomán mind többen választják a boldogulás, felemelkedés útját: a társasgazdálkodást. Épül az ország A Velencei tó kiválóan alkalmas nemesponty tenyésztésre. A legutóbbi évek kísérletei azon- ben nem hozták meg a kívánt eredményt. Most kiderült, hogy a pontyivadékokat az elszaporodott óriásharcsák felfalják. Megindult a viziragadozók irtása: eddig közel 200 mázsa óriásharcsát fogtak ki, köztük 60 kilósakat is és ezzel egyidőben négyszeres mennyiségű pontyi- valékot helyeztek el a tóban. Salgótarján távbeszélő szolgálatának megjavítása érdekében a posta a jelenlegi üzemben lévő, már elavult távbeszélőberendezés helyett uj, teljesen korszerű távbeszélő központot épített. Az uj központ az eddiginél húsz százalékkal több állomást kapcsol és bevezetésével jelentősen megjavul a helyközi távbeszélő forgalom is. A posta központi javítóműhelye tiz hét alatt építette meg a távbeszélő központot, amelyet december 2- án kapcsoltak be a forgalomba. A Szegedi Egyetemi Könyvtár a közelmúltban mintegy 4000 kötet könyvet kapott az Országos Természettudományi Könyvtártól. Főként fizikai, kémiai, matematikai és technológiai munkákat küldtek Szegedre. A szegedi Belkereskedelmi Kamara legutóbb Hódmezővásárhelyre költözött és elköltözése előtt mintegy 8000 darabot kitevő könyvtárát ugyancsak a szegedi Egyetemi Könyvtárnak engedte át. Hódmezővásárhelyen érdekes kiállítást rendeztek Endre Béla festőművész alkotásaiból. A huszonkét éve elhunyt művész a tiszamenti Mártélyon élt “szép szegénységben, de nagy boldogságban”, ahogy önéletrajzában irta. Megalapítója volt a hires vásárhelyi majolikatele p n e k, ahol a gölöncsérekkel szebbnél- szebb cserépedényeket készített és igy virágoztatta a népi művészetet. TÁRCA NEHEZ ESET Irta: FÜSI JÓZSEF Hajnali ködben úszik lefelé a vonat a Hernád mentén. Az utasok hallgatnak és rázódnak, mint odakint a dércsipte fák Szikszótól Ongáig alig esik egy szó is. Szemben velem három fiatal munkás ül. Az egyiken vattás orosz-bekecs s fején is olyan lapos-füles kucsmaféle. A pádon elég kényelmetlen az ülés, mert csak egy deszkaszál az egész, aminek nincs támlája. Ezért hát vagy meghajtott háttal úgy ül rajta az ember, mint a ház előtt a pádon, az akácfa alatt vasárnap délután vagy pedig szinte elfekszik hátra, hogy fejét nekitámassza az elválasztó-falnak. Jön a kalauz, előkerülnek a hetikártyák. Ezeket hirtelen alá kell írni, hogy baj ne legyen. Egyik kézből a másikba vándorol hát a tintaceruza s mire a kalauz odaér a rekeszünkhöz, jó. Mellettem egy kicsiny kis öreg bácsi ül és köhög. Köhögése olyan mélyről jön, mintha valami nagy barlangból visszhangzanék. Száját-arcát komikusán nagy, rózsaszínű kesztyűbe temeti, szeme rángatózik köhögése közben. Mellette egy kövér, fejkendős menyecske, aki félszemmel az öregre pislog, nagyon sajnálja. Bizonyosan sajnálja, jószivü asszony lehet, az imént mindenáron a maga helyére akart ültetni egy másik öregebb munkást “Nocsak üljön a helyemre, maga munkába megyen!” De az öreg munkás nem fogadta el a helyet csak mosolygott, még meg is veregette a menyecske vállát: “Üljön csak nyugodtan, én szeretek állni! Majd kipihenem magam a föld alatt!” A menyecske visszanevet rá, “Messze van az még magátul!” És most szemével ráint a mellette ülő köhögősre, mintha ezt mondaná: “Ez szegény öreg ez már bizony közelebb van!” A munkás visszabólint “Alighanem.” Ez a helyzet, amikor Ongán megáll a vonat és a sustorgó gőzben kicsapódik a dongaszerü ajtó. Egy bőrzekés, kalapos ember kapaszkodik föl a meredek lépcsőn, nyomában egy kicsi kucsmás öregember és hatalmas termetű, barna süveges, nagyorru vasutas. Mindnyájan megmozdulunk, hogy helyet szorítsunk nekik, de csak a kalapos ül le. Ennek a kalaposnak kék szeme van és a szájában egy aranyfog, bőrzekéje alatt pedig teveszőrmel- lény. A kucsmás kisöreg az ajtó öblében áll meg, a nagytestű vasutas a másik végén. A kalapos egy darabig nézi köhögő szomszédomat, aztán ezt mondja neki:-— Na papa, maga se sokáig él! Nagyon mélyen köhög . . . — Nem baj már eleget éltem — mondja rá az öreg, két köhögés között. — Addig él, amig köhög — kel az öreg védelmére a menyecske. — De a nagyapám már nem köhög, kedvesem — vág vissza a kalapos s körülnéz, mint aki megint ilyen jót mondott. — Maga még hálistennek jól bírja! — ingerkedik a menyecske. — Nincs panszom ebben! — így a kalapos. — No, Mihály, csak ne le- génykedj, tegnap nagyon hamar orrodra billent a kalapod — szólal meg a kucsmás kisöreg az ajtóban. — Bár süllyedtem volna el kalapostul, amilyen dühös voltam rád — villan meg a kalapos kék szeme és aranyfoga. — Nono, Mihály, a törvényt meg kell tenni! — Törvény, törvény! A fene abban a törvénybe. Nem tudom mér nem volt jó nektek továbbra is az a Kalász Pista. Ilyen kerülőtök sose lesz több, tudom. Ez úgy ismerte az egész népet, hogy ott tudta nélkül egy hajtü el nem veszett. Ha tiz évig jó volt, mér nem jó most már? — Mondtam, a törvényt meg kell tenni. — Majd futhatsz a törvénybe, ha lopják a szőlődet . . . Tudod, ez a Kalász Pista milyen ember volt? . . . Én tudom! . . . Azt mondja egyszer a cigányvajdának, amikor az egész pereputy- tyát rajtakapta egy este a szőlőben, azt mondja neki: menjenek el innét, de hamar, mert kettővel kevesebben mennek el, ha megharagszom és ha az én belem fordul is ki a magukéval együtt! .’. . Erre a vajda összeterelte a rokonságot és elmentek. Ilyen ember volt Kalász Pista. — No, az én szilvásomra azért nem nagyon ügyelt! . . . Tavaly őszön is látom, hogy hiába gereblyézem el a szilvafám alját, hogy egy csepp hullott szilva se legyen alattuk, minden reggel csak azt látom, hogy tele van rohadt szilvával, amit otthagyott a tolvaj. No, gondolom, ennek én a körmire nézek. El is kaptam bizony a gazembert: a szomszéd fiát, azét a 40 holdasét. — No, majd most megint jön, ne félj — ingerkedik fel megint a kalapos. — Mert kérdezem én, meg lehet huszonhat mázsa búzából élni, nyolc családdal? . . . Nem lehet! Ezt nekem ne mondja senki. Ez majd szerez hozzá, mert muszáj lesz neki. Majd megkenik ezt jobbrul-balrul. — A te Kalász Pistádnak is szépen kigömbölyödött a hasa. — Na, mert földje van neki, jónéhány hold! — Látod, magad mondod ki az igazságot. Kalász Pistának van földje, ennek meg semmije sincs. Hát egy embernek minek két kereseti forrás, amikor a másiknak egy sincs? Ebben igaza van a törvénynek. — Csak akkor azt mondd meg: minek a kerülő? Hogy eltartsunk egy embert vagy ezért, hogy vigyázzon a szőlőinkre? — Majd beletanul ez is! — Bele hát, majd megmondom mibe! . . . A kucsmás öreg hallgat. A kalapos diadalmasan néz körül. Előveszi a dózniját és rágyújt egy Munkásra. A köhögős öreg most fölnéz mérgesen. (Folytatjuk)
