Bérmunkás, 1951. január-június (38. évfolyam, 1662-1687. szám)

1951-01-06 / 1662. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1951. január 6. tik, az idei karácsony hetében 60 százalékkal több pálinkát ad­tak el, mint egy évvel ezelőtt. Az alkoholnak ez a mértékte­len “élvezete” szorosan össze függ az előbbi rekordal. Az okai ugyan azok, csak kihatása még sokkal veszedelmesebb, mert az alkohol fogyasztás ilyen mére­tű emelkedése, degenerálni fog­ja az egész népességét az or­szágnak. Nem a jó kereset, ha­nem az élet bizonytalansága, re­ménytelensége az, amelyet az alkohol mámorba akarnak foj­tani. A jólét nem az alkohol fo­gyasztásba kellene, hogy meg­nyilvánuljon, hanem az életnivó és a kulturális élet emelkedésé­ben. Ehelyett az életnivó sülyed, a kulturális nevelés meg olyan, amelyet a lapokat, rádiót fen- tartó, azokban hirdető alkohol tőke nyújt. A ma még oly erősnek látszó tőkés termelési rendszerünk, gyenge pontjait jelzik ezek a re­kordok és ha ez igy megy to­vább is — és nincs kilátás, hogy itt ezen a téren javulás álljon be, úgy nagyon elszomorító az a kép, amelyet Amerika népének jövője mutat. GAZ-HÁBORÚTÓL TARTA­NAK. WASHINGTON — A “kriti­kus” célpontok részére a kor­mány utasitást adott ki, hogy miként lehet legsikeresebben vé­dekezni nem csak az atombom­ba, hanem a gáz, vagy a korcsi- rokkal intézett támadások ese­tén. “Kritikus célpont” alatt ér­tik a nagy városokat, a hadi árukat készitő központokat, nagy vizmüveket s hasonló he­lyeket, amelyeket az ellenség valószinüleg célpontul választ háború esetén. Az utasitás külön részt^ tar­talmaz gázbombákkal való tá­madás esetére, mert a németek állitólag elkészítettek egy szín­telen és szagtalan gázt, amelyet tehát előzetesen nem lehet ész­revenni, de amelyből pár szip­pantás elég arra, hogy az ember idegrendszerét szétroncsolja, ez­ért ideg-gáznak is nevezik. Az amerikai intelligence szolgálat jelentése szerint ennek a bor­zalmas gáznak a titka az oro­szok kezébe került. / DRAG AS ÁGI PÓTLÉKKAL JÁRULTÁK A BÉRMUNKÁS FENTARTÁSAHOZ 1950 december 30-ig: A. Tamás, Monrovia ----- 1.00 S. Stephens, Detroit .....—.11.00 J. Horváth, Chicago ........ 2.00 Jós. Takách, Cleveland ..—10.00 St. Kecskés, Ferndale----- 2.00 St. Csömör, Chicago ...... 1.00 E. Soos, Newark ............... 2.00 Martha Sylvester, Detroit.. 1.75 J. Kovách, Cleveland------- 3.00 Fodor Party, Cuy. Falls —28.00 Mrs. H. Molnár, Elsinore .. 1.00 J. Váraljai, Bridgeport---- 3.00 Ch. Sogor, Cleveland ----- 2.00 L. Birtalan, Cleveland----- 1.00 F. Pekárovich, Encino ..... 7.00 J. Widlichka, Cincinnati .... 1.00 KINEVEZIK A SPANYOL KÖVETET WASHINGTON — Most már egészen bizonyos, hogy Truman elnök rövidesen kinevezi a Spa­nyolországba küldendő ameri­kai nagykövetet, noha pár hét­tel ezelőtt még azt mondotta, hogy a spanyol követ kinevezé­se még “nagyon de nagyon messzire esik.” Washingtoni hírek szerint az amerikai spanyol nagykövet a 63 éves Stanton Griffis lesz, aki eddig Argentinéban volt követ s arról az állásáról lemondott. Spanyolország viszont volt kül­ügyminiszterét, Joseph Felix Lequericat fogja Washington­ba küldeni. A kinevezések nyil­vános bejelentése már csak na­pok kérdése. Truman elnök tehát engedett a nagy nyomásnak, hajlandó megegyezni a Franco kormány­nyal. Ő is magáévá tette azt a felfogást, hogy most nem kell finyásnak lenni a szövetségesek válogatásában. És aki Franco- val, a spanyol hóhérral szövet­kezik, az valóban nem válogatós. SZÉGYENTELJES TÖRVÉNY WASHINGTON — Prominens amerikaiakból álló 32 tagú bi­zottság alakult a McCarran kommunista-ellenes tör v é n y visszavonásának követelésére. Ez a bizottság, amelynek tagjai között hat protestáns püspök foglal helyet, a McCarran tör­vényt a “szégyenteljes” jelzővel említi. A bizottság ismertebb tagjai Dr. John Mackey, a Princeton Theológiai Szeminárium elnöke; Nobeldijas Thomas Mann, iró; Pierre Van Passen, iró; John B. Thompson, dean of Chicago University; Robert Mors Lo­vett, volt Virgin Islands kor­mányzó; Frank C. Aydelotte, Princeton Egyetem tanára és mások. A bizottság hivatkozik arra, hogy ezt a törvényt Truman el­nök megvétózta s csak az erő­szakosan felvert nagy hisztéria közepette fogadta el a kong­resszus. Most azonban Adolph J. Sabath (D. 111.) képviselő be­terjesztette a törvény visszavo­nását célzó javaslatát, amit az American Civil Liberties Union, valamint a CIO és más munkás­szervezetek is támogatnak. Igv remélhető, hogv a következő kongresszus visszavonja ezt a szégyenteljes törvényt, amelv veszélyezteti minden amerikai polgárnak az alkotmányos jo­gait. UJ MAGYAR MINISZTEREK A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa egyhangú ha­tározattal Szofinyec Mihályt kohó- és gépipari, Czottner Sán­dort bánya- és energiügyi, Nagy Imrét élelmezési és Ratkó An­nát egészségügyi miniszterré választotta meg. Az uj miniszterek Rónai Sán­dor, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke kezébe a hi­vatali esküt letették. Katolikus papok a békeért és a szocializmusért MI. Ezt hozza a szocializmus. És mindaz szocializmus, ami az em­ber szabadságát, Boldogulását, jólétét, örömét jelenti. — De azonban mindez evangéliumi érték is. Keresztény érték is. Tehát a kettő egybeesik. Amikor tehát én a szocializmust akarom és épí­tem, akkor az Evangéliumot is építem. így jutottunk el mi, nép­hez hü papok, a népi demokratikus államunk és a dolgozó né­pünk ránti hűség gondolatához. És igy született meg ez a moz­galmunk. És meggyőződésünk biztos, mert tudjuk, hogy mi já­runk a jövő utján. Dr. páter Balogh István beszéde: AZ EDDIGI EGYHÁZI POLITIKÁVAL SZAKÍTANI KELL — Azzal kell kezdenem, hogy sokáig, nagyon sokáig tartott, amig idáig eljutottunk. Talán most is csak azért jöttünk össze, mert “proximus ardet”. Keserves tapasztalatokat szereztünk, ke­serves csalódásokon mentünk át. Hiába vártuk, nem történt sem­mi, ami a magyar katolikus egyház romlását, omladozását meg­állította, vagy pláne reorganizálását jelentette volna. Közel hártom esztendeje annak, hogy a magyar katolikus egyház olyan politika nyomán, amely a külpolitikai helyzetet két­ségtelenül tévesen Ítélte meg, zsákutcába jutott. Már akkor eze­ket írtam: “A népi demokráciában, amelyben élünk, javulást csak akkor és olyan mértékben várhatunk, amikor és amilyen mérték­ben az egyház az államhoz való viszonyát rendezi és barátságossá teszi.” Ilyen törekvés az elmúlt esztendők folyamán a hivatalos egyház részéről, sajnos, nem nyilvánult meg. így jutottunk ide, ahol most tartunk. Akkor tehát zsákutcába kerültünk, amelyből nem kerestük a kifelé vezető utat. Azóta a zsákutcából ingovány lett, amelyen át botorkálva-haladva nem csak a kilábalás rendkívül nehéz, de egymásután maradnak le, tűnnek el az egyháznak olyan értékei, amelyeket évszázadokon át szeretettel ápolt, amelyekre a hívek­nek ma is szükségük lett volna és amelyeket a népi demokrácia is tiszteletben akart tartani. ' — Akkor még, amikor a fenti sorokat Írtam, kevesen helye­selték azt a törekvést, amellyel közelebb akartuk hozni az egy­házat az államhoz és egyengetni kívántuk az annyira fontos kö­zeledés útját. Azóta az elmúlt esztendők tanulságai elegendők vol­tak ahhoz, hogy — ime — nagyra nőjön azok tábora, akik a meg­békélés, az egyház és állam együttműködésének nemcsak lehető­ségét, de szükségességét is hangoztatják. — De még mindig késlelkedik elsősorban a püspöki kar ré­széről annak felismerése, hogy csak a leghatározottabb pozitív fordulat — elfordulás az eddigi passzív, tartózkodó, bizalmatlan magatartástól — vezethet a helyes útra, olyan fordulat tehát, amely a magyar dolgozó nép érdekében minden félreértést kizáró módon kész együttműködni a népi demokrácia kormányával. E fordulat nélkül bizony nem sok reményt fűzhetünk a most folyó tárgyalások eredményéhez. AZ ELMÚLT ÉVEK TANULSÁGAI — De nézzük az elmúlt eseményeket időrendben. — 1948 elején alkalmunk lett volna a tankönyvek tekintetében hosszú évekre szóló megegyezést létesíteni. A püspöki kar ebbe nem ment bele: azóta a tankönyveket olyan bizottság szerkeszti, amelyben az egyház nincs képviselve. Kérdezem: jobb-e ez az állapot annál amit a kormány felajánlott, amikor a bizottságban egyházi szak­emberek közreműködését is biztosítani akarta. — De ezzel már állt is a harc az egyház és az állam között. Ezért következett sürgősen az iskolák államosítása. Itt is mód volt a tárgyalásra. Az egri érsek ur, aki a tárgyalásokban részt- vett, bizonyára emlékezni fog rá, hogy 16—18 iskola megmarad­hatott volna a szerzetesek kezén egyházi fegyelem alatt. A szer­zetesek készek voltak megegyezésre. De á hivatalos egyház nemet mondott. Kérdezzük meg az érdekelt szerzeteseket, az érdekelt szülőket: hálásak-e a püspöki karnak ezért a politikájáért. Mert ez kétségtelenül és kifejezetten politikai, nempedig hitelvi kérdés, különben a mostani püspöki kar nem lehetne akkori ajánlatának egy töredékével megelégedve. — Talán méltóztatnak emlékezni, hogy 1949 január 19-én a parlamentben mondott beszédemben idéztem az akkor súlyos be­tegen fekvő Bánás László veszprémi püspök reménytkeltő első és sajnos utolsó körlevelét, amelyben ezt mondja: “Boldog len­nék és nem hiába éltem, ha a jóságos Isten elfogadná gyarló szenvedéseimet és életemet azért a békéért, amely Krisztus egy­háza s szeretett hazánk találkozásából fakad.” Sajnos, erőfeszí­téseink hiábavalóknak bizonyultak, reményeinkben csalódnunk kellett. A terminusra dolgozók tévedtek, árát sajnos az egyház adta meg. — De menjünk tovább. Itt volt a Népköztársaság uj alkot­mányának beiktatása. Kitűnő alkalom lett volna arra, hogy ez a már akkor mindenki által óhajtott megegyezés megtörténjék. Előadói beszédében maga Rákosi Mátyás miniszterelnökhelyettes ur félre nem érthető módon adott kifejezést a kormány szándé-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents