Bérmunkás, 1951. január-június (38. évfolyam, 1662-1687. szám)
1951-02-03 / 1666. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1951. február 3. BÉRMUNKÁS * (WAGE WORKER) HUNGARIAN PUBLICATION OF INDUSTRIAL UNIONISM Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ..........................$2.00 One Year ............................$2.00 Félévre ...................,........ 1.00 Six Months ...................... 1.00 Egyes szám ára _____ 5c Single Copy ........................ 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders .................. 3c Előfizetés külföldre vagy Kanadába egész évre ................. $2.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alá jegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki is közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azone- .k a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE 42 Törvénytelen gyerek Már megint valami baj van ezzel a hadüzenetnélkiili háborúval. Hiába, az ilyen nem hivatalos “undeclared war” csak olyan, mint a zabi-gyerek; innen is, onnan is dobnak neki valamit, de azért mégis csak csenevész marad. Pedig igen sokan szeretnék, hogy felcseperedjen, jól megizmosodjon, hogy át tudja ölelni az egész világot. Azért szeretnék törvényesíteni egy igazi, hamisítatlan hadüzenettel, vagy ha már az nem lehetséges, legalább rávenni az Egyesült Nemzeteket, hogy nyilvánítsa Kínát támadó államnak. Kétségtelen, hogy valami hiba csúszott be a zabi-gyerek nevelésébe. Azért találó erre a háborúra a zabi-gyerek elnevezés, mert még azok is, akik legjobban szeretnék elmélyíteni, a béke híveinek vallják magukat. A háborút senki sem akarja, de azért egyre táplálják a kis kölyköt, nem hagyják elpusztulni. A békének Uy híveit megzavarta Kínának a 13 arab békefel- hivására adott válasza. Kiderült ugyanis, hogy Kína hajlandó abbahagyni a harcot, ha Amerika végetvet Kina belügyeinek beavatkozásába. Mert dacára a túlságosan feldicsért amerikai hírszolgálatnak, az amerikai sajtó nem beszél arról, hogy az Egyesült Államok akkor, midőn Formosa szigetét körülvette hajórajával, már háborút indított Kina ellen. Persze ez is csak olyan “undeclared war”, törvénytelen szülött, de azért elég hatásos arra, hogy elszakítsa Kínától azt a jelentékeny szigetet. Ugyani mit SÍzólna az amerikai nép, ha Kina (vagy valamely más ország) ily hatásosan elfoglalná az Egyesült Államok valamely szigetét? Egész jogosan háborús cselekménynek minősítené hadüzenet nélkül is s megtenne minden intézkedést a sziget visz- szaszerzésére. Kínának nincs hadiflottája, nem tud visszaütni Formosánál, ott üt tehát ahol tud, — erre alkalmat kapott Koreában. Ezt minden józaneszü ember belátja. És jól látják ezt Anglia meg az arab államok is, azért nem hajlandók Kínát támadónak nyilvánítani dacára az Egyesült Államok unszolásának. A háború hívei, — akik pedsze a békéről ordítoznak — erre azt mondják, hogy Kina csak báb az oroszok kezében s ezért erélyesen meg kell fenyiteni, hogy az oroszok ész- retérjenek s adják fel háborús terveiket. Ezek szerint a koreai háború, a kínai beavatkozás s minden egyéb csak az oroszok támadásának az előkészítője, Oroszország az egész világ, tehát az Egyesült Államok elfoglalására is készülődik. A tények, amiket minden elfogulatlan megfigyelő láthat, nem adnak alapot ezen feltevésnek. Hiszen olyan katonai szakértők, mint Omar N. Bradley, vezérkari főnök is nyomatékosan hangsúlyozzák, hogy az orosz haderőnek semmi eshetősége sincs arra, hogy itt lábát meg tudná vetni. Az orosz nagy haderő Amerikával szemben csak védelmi hadseregnek számit, amely uralhatja ugyan az Európa-Ázsia földtömeget, de semmi eshetősége sincs a Két nagy óceánon túli területek elfoglalására. Ezzel szemben az amerikai haderő, amelynél a fősuly a tengeri és a légi flottán nyugszik, inkább a támadást, mint a védelmet szolgálja. Ezen nagy haderő támadó jellegét még inkább kidomborítják a világ minden részében elhelyezett katonai bázisok, amelyekről minden várost bombázhatnak. Ugyancsak a támadó háborút szolgálja az atombomba is, amelyből szintén Amerikának jutott vezetőszerep. Ezen tények igazolják, hogy az amerikai háborús uszítok nem a békét, hanem igen is a háború kimélyitését sürgetik s nagy ijedelmet okoz náluk, ha a békére legkisebb kilátás is nyílik. A valóság az, hogy ezen emberek nem az orosz fegyverek támadásától tartanak, — mint ahogyan hirdetik és mint ahogyan az amerikai néppel elhitetni szeretnék, hanem inkább a kollektiv termelőrendszer terjedésétől. A “kommunizmust” akarják elfojtani, — mondják s ezt csak akkor tehetik, ha a Szovjet Union katonai erejét összetörik. Erre kell a nagy fegyverkezés, erre kell a hadiszellem ápolása az ijesz- getésekkel és erre kellenek a kis, hadüzenetnélküli háborúk, remélve, hogy kellő alkalommal kifejleszthetik olyan igazi, nagy / háborúvá, amelyben a kollektiv termelő rendszer hadseregét és híveit kiirthatják. A haditudomány fejlesztése Dacára annak, hogy a haditudomány a legrégibb “tudomány”, amelynek fejlesztésére sokkal többet költenek, mint a tudományok bármely más ágára; és dacára annak, hogy a hadászatot (köznapi nyelven szólva a verekedést) nem csak a legfontosabb, hanem egyben a “legférfiasabb” tudománynak is mondják, szégyenkezés nélkül bevalljuk, hogy mi nem sokat értünk hozzá. így nem is tudjuk megítélni, hogy a külömbözö hadi módszerek és taktikák milyen értékesek vagy értéktelenek. Fogalmunk sincs tehát arról, hogy vájjon a kínaiak érnek-e el valami eredményt azzal, hogy a rohamaikat kürtők fújásával s mindenféle nagy zajjal kezdik. Az egyszerű magyarázat az, hogy a nagy zajjal lélektani hatást akarnak elérni, ami azt jelenti, hogy meg akarják ijeszteni az ellenséget. Talán arra számítanak, hogy a sok fiatal gyerek, — mert manapság a front vonalat átengedik a 1820-22 éves gyerekeknek, — megijed a nagy zajtól. Lehet, hogy van benne valami. A városi kényelmes élethez szokott gyerekeket megijesztheti a sötétből jövő nagy zaj s az igy okozott pillanatnyi zavart az ügyes ellenség jól ki tudja használni. , Mondjuk, mi nem értünk az ilyen dolgokhoz. De Máj. General Robert McClure, aki katonai iskolában tanulta a dicső haditudományt, bizonyára szakértő ebben a kérdésben. Ez az amerikai generáüs is tudta, hogy a jó fegyverek mellett a lélektani módszert is sikeresen lehet alkalmazni. De azonkívül, ha a kínaiak alkalmazzák a lélektani módszert, a United Nation seregeinek is úgy kell csinálni. Hosszas fejtörés után rá is jött, hogy ezt a lélektani fegyvert miképpen lehet alkalmazni a koreai fronton is. A haditudományokat jól ismerő generális bizonyára tanulta a primitív népek harcmodorát, tudta, hogy azok már az öltözködéssel, testük és fejük feldíszítésével, illetőleg eléktelenitésével is arra törekszenek, hogy ellensgeiket megfélemlítsék. És azt is tudta, hogy a kínaiak meg az észak-koreaiak még mindig elmaradt, tudatlan, babonás primitiv népek, akiket Uy módon szintén meg lehet ijeszteni. Ezen ismeretek alapján ki is eszelte a nagyszerű lélektani harci módszerét. Elrendelte, hogy a divíziójába tartozó katonák mind szakáit növesszenek. Méghozzá nem is egyformán, hanem minden ezred más és más tipusu szakái növesztésre kapott parancsot. McClure generális bizonyára úgy okoskodott, hogy amint a kínaiak meglátják majd a bozontos szakálu amerikai katonákat, megijednek, hogy vademberekkel kerültek szembe, rémülve dobálják el fegyverekeiket s kétségbeesett ordítással menekülnek. Mint már mondottuk, mi nem értünk a haditudományhoz és igy nem tudjuk, hogy ez az okoskodás mennyiben volt helyes vagy helytelen s ezen nagyszerű haditerv kiokoskodásáért milyen érdem járna a generálisnak, igy ez az irás valóban nem akar kritika lenni, hanem csupán csak a haditudomány ily nagyszerű fejlődésének az ismertetését szolgálja. Végtelenül sajnáljuk, hogy arról már nem számolhatunk be, miként vált be a gyakorlatban ez a nagyszerű haditerv. Oh, korántsem azért, mintha ez hadititok lenne, hanem inkább csak azért, mert a McClure generális számításában egy kis hiba csúszott be. Ez a kis hiba abból állt, hogy a 18-20-22 éves gyerekeknek nem nőtt bozontos szakáluk, sőt a legtöbbnek az arca egészen tiszta maradt, — már amilyen tisztaság a frontvonalon elképzelhető. Ennélfogva a nagyszerű tervet nem lehetett kipróbálni. Amikor az uj divízió parancsnok, Máj. General Clark L. Ruffner átvette a parancsnokságot, azonnal elrendelte, hogy az a pár ember, akinek mégis nőtt valamilyen szakála, azonnal borotválja le, a többiek meg legalább tisztára mosakodjanak. így a koreai fronton a hadászati tudomány fejlesztése ily kudarcot szenvedett csak azon emberi gyarlóságon múlt, hogy a fiatal gyerekek nem tudtak szakáit növeszteni. A nagy ideálisták Az amerikai üzleti folyóiratok (Business magazines) szerkesztői és kiadói összejöttek Washington városban, hogy mit tehetnének a háborús erőkifejtés segítésére. Ugylátszik, hogy erre legalkalmasabbnak látszott a fényes terítékű nagy diszebéd elfogyasztása. Noha nem egészen vUágos, hogy egy-egy ilyen diszebéd elfogyasztása mennyiben segíti a Koreában harcoló katonákat, a szerkesztő és kiadó urak jóétvággyal fogyasztották el a nagy ebédet már csak azért is, mert csupa véletlenségből Harry Truman, az Egyesült Államok elnöke is betoppant közéjük s segített az ételek elfogyasztásában. Truman nemcsak falatozott, de még beszédet is mondott, méghozzá spontánszerüen, minden előkészület nélkül. Legalább is ezt jelentették a lapok. Márpedig köztudomású, hogy Truman elnök szónoki képessége valóban az Uyen spontánszerü beszédekben tündöklik leginkább. Állítólag ily beszédeknek köszönheti a választásoknál aratott győzelmét is. Mr. Truman ezúttal a “rendőr-államról” beszélt. Természetesen elitéli a rendőr-államot, “amely az individuális polgárokat az állam rabszolgájává teszi. A szabad világban azonban ezzel éppen ellenkezőleg, az állam van a polgárokért és nem a polgárok az államért”. Az elnök nem látja, hogy Amerika milyen rohamlépésekben halad a rendőr-állam kiépítése felé, mert itt nem köve-
