Bérmunkás, 1951. január-június (38. évfolyam, 1662-1687. szám)
1951-01-20 / 1664. szám
1951. január 20, BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI MEGOLDATLAN KÉRDÉSEK A kapitalista termelési rendszer eljutott fejlődésének arra a fokára, amelyen túl már képtelen a felmerülő kérdések megoldására. Hiába próbálkozik reformokkal, nem megoldani, hanem csak elkenni az ily betegségeket, azok újból kiújulnak és mind akutabbá válnak. Mindaddig amig azok a tömegek, akiket mind súlyosabban érintenek ezek a társadalmi bajok, meg nem látják azt, hogy a helyzetükön semmi más nem segit, mint egy gyökeres operáció, egy olyan társadalmi rendszer megvalósítása, amely nem profitra, hanem szükségletre termel. Csak egy kollektív termelési rendszer az, amelyben egy csapásra megszűnnek mindazok a bajok, amelyek oly súlyosan érintik a dolgozó tömegeket. HÁBORÚ A monopol kapitalizmus, amely, miután a dolgozó tömegek nem tudják a keresetükből visszavásárolni a termelt javakat, igy többet termel, mint amennyit el tud adni, kénytelen állandóan uj piacok után nézni, mely piacok más imperialista tőkések által már elfoglaltak, úgyszólván állandó háborúba van, egyrészt uj piacok szerzésére, másrészt a felszabadulni vágyó egész és félgyarmati népek leigázására. A második világháború, amelynek az indító oka a gyarmatnélküli hatalmak, német, olasz és japán országok tőkéseinek a piac, illetve gyarmat szerzése, már több mint 5 éve, hogy befejeződött, de azóta állandó háború folyik a gyarmatokon, a gyarmati sorsból felszabadulni akaró népek ellen. Éppen a monopol kapitalizmusnak ez a magát túlélt peri- ódja, adja azt, hogy az elkerülhetetlen változást úgy akarja kikerülni, vagy legalább is késleltetni, hogy egy soha el nem képzelt óriási háborúra készül azok ellen a népek ellen, amelyek már a maguk országában megszüntették a profit termelési rendszert és rátértek egy uj termelési rendszerre, a tervgazdálkodásra, hogy ezen az utón érjenek el a szocialista társadalmi rendszereikhez. Évtizedeken- keresztül alakították a Béke Ligákat, különböző világszervezeteket a “béke biztosítására”, ugyanakkor folytonosan készültek a háborúra. Amig háborúkkal uj piacokat lehet szerezni, amig a háborús viszonyok nagy lehetőséget adnak külön profit szerzésre, addig semmiféle béke ligák gátat nem tudnak vetni a tömeggyilkosságoknak. Ezt külön megoldani nem lehet, csak a társadalmi felépítmény''' megváltoztatása hozhassa meg az óhajtott világbékét. Ebből a tényből adódik az, hogy aki ténylegesen harcolni akar a háború lehetősége ellen, annak magának a háború okának, a profitra való termelési rendszernek a megszüntetését kell szorgalmazni. Amikor a háború ellen harcolunk, akkor le kell lepleznünk a hamis jelszavakat, mint a “demokrácia”, “szabadság” védelme és rá kell mutatni arra, hogy a háborúkat mindig gazdasági kérdések, a profit hajszolása és biztosítása idézi elő, igy szükségszerüleg nem a szimptómát, hanem a betegség okozóját kell megszüntetni. 45 ÉVEN FELÜL Hosszú évek óta egyik súlyosabb problémája a mai társadalmi rendszernek az, hogy az iparok urai nem akarnak 45 éven felüli embereket a termelésben alkalmazni. Ha egy munkás, aki már elmúlt 45 éves, valami okból kiesik a munkájából, a legnagyobb nehézségbe ütközik uj munkahelyet találni. Ez csak abban az esetben válik lehetővé, ha mint jelenleg is, a háborús felkészülés több munka alkalmat nyújt a dolgozóknak. De a tőkés termelési rendszerben, jogosan úgy gondolkozik a tőke, hogy egy munkás aki 20- 28 éven keresztül robotolt a felfokozott termelési formában, az nem tud annyi profitot nyújtani, mint a mozgékonyabb, még nem teljesen kizsarolt fiatal munkaerő. A mai fejlett technikai viszonyok között, nincsen szükség nagy előképzettségre, ugyancsak a tehnikai előre haladottság oly nagy tömegű termelésre képes, hogy nagy munkaerő tartalék áll a tőke rendelkezésére és igy békés termelés idején, könnyen nélkülözi a 45 évesnél idősebbeket. De, természetesen a 45 éven felüli embereknek is élni kell és a tőkés termelési rendszer nem nyújt arr lehetőséget, hogy any- nyujt lehetőséget, hogy any- munkás, hogy amikor kiesik a termelésből, nyugalomba vonulhasson. Kénytelen-kelletlen az állam bizonyos társadalmi biztosítást vezet be, amelynek a hivatása volna a munkanélküliség, vagy kiöregedés esetén a megélhetésre biztosítást nyújtson. De ezek a biztosítások elégtelenek és csak a korlátolt időre szólnak, a termelésből kiesett munkás 15- 25 hétig jogosult egy megélhetésre elégtelen összegre, amelynek a lejárta után mehet a városi könyöradományra. Az öregségi biztosítás viszont csak 65 év után kezdődik el és hol az a munkás, kit 50-60 éves kora után még valahol újra munkába állítanak, ha egyszer a munkából kiesett. A kapitalista társadalmi rendszer csak a háborús viszonyok között tudja a munkanélküliség kérdését enyhíteni. Mihelyt a békés termelésre tér át, a dolgozók milliói válnak keresetnélkülivé, amely az életnívójának a lesülyedését, a meglevő javainak elvesztését, eladósodását jelenti. A kapitalista társadalmi rendszer a munkanélküliség, az öreg dolgozók kérdését nem csak nem tudja megoldani, de nem is akarja, mert a rendszernek szüksége van, a munkanélküliek tartalék seregére, hogy velük sakkba tartsa a még dolgozókat, kiknek állandóan a szemük előtt van a munkanélküliség veszélye. Ezért tűrik az embertelen hajszát, félve attól, hogy a helyüket a munkanélküliek foglalják el. A szocialista termelési rendszerben nincs munkanélküliség, mert egyrészt a termelt javakat nem megvásárolni kell, hanem mindenki a szükséglete szerint részesül abból, tehát a termelt javak fogyasztása óriási mértékben emelkedik. Egészséges, modern lakóház jut mindenkinek, iskolák, színházak, üdülő és szórakozó helyek, gyógyintézetek, stb. építése rengeteg munkaerőt igényel. Ha mégis túltermelés áll elő, akkor a megoldás kézenfekvő, leszállítsák a munkaidőt anélkül, hogy ez az életnívó leszállítását jelentené, mert itt nem profitra termelnek. Az embereknek több idejük lesz művelődésre, szórakozásra, amig a mai gazdasági rendszerben a munkaidő leszállítása, a túltermelés következtében nyomort jelent. Amig ma uj gépek beállítása ezreket lök ki a termelésből és kiteszi őket a nélkülözésnek, addig az uj gazdasági rendszerben ezek nagyobb boldogságot, több életörömöt jelentenek minden embernek, kivétel nélkül. BALESTEK A mai társadalmi rendszerben a termelésben való részvétel, a dolgozók életét állandóan veszélyezteti. Az irgalmatlan hajsza, a védelmi berendezések elégtelensége, állandó veszélynek teszik ki a dolgozókat, amelynek következtében a balesetek száma ijesztően emelkedik. A meglevő törvények elégtelenek, nagyon sok kibúvót adnak a védelmi berendezéseket ellenőrző hi- hivatalnokoknak nincs hatalma kényszeríteni a munkaadókat a szükséges védelmi berendezések alkalmazására, egészségügyi intézkedésekre. Különben is ezen hivatalnokok nem a szakértelmük, hanem politikai szolgálatuk jutalmául kapják a munkájukat, miután a politikai boszok még az amúgy is elégtelen védelmi törvények betartását se szorgalmazzák. A balesetek után meginduló vizsgálatok csak a legritkább esetekben állapítják meg a munkaadó hibáját a baleseteknél és igy csak alamizsnával szúrják ki a balesetet szenvedő munkás szemét, vagy annak az özvegyét. Komoly baleset elhárítás csak abban az esetben történne, ha a felügyelőket maguk a dolgozók választanák a termelés színhelyén és ha azoknak hatalmuk volna a szükséges intézkedések elrendelésére. De ez is csak egy uj gazdasági rendszerben valósítható meg, amelyben a legfőbb érték az ember, amely rendszer minden lehetőt elkövet a balesetek veszélyének elhárítására, az egészségre káros üzemek veszélyének, óvó berendezésekkel, védelmi ruhákkal és ételekkel ellensúlyoznák, a mimimumra csökkentenék az esetleges károkat, amelyek a dolgozók testi épségét veszélyeztetik. A társadalmi kérdések tucatjait lehetne még felsorolni, amelynek a megoldására a mai rendszer képtelen, amelyre, csak a társadalmi rendszer gazdasági felépítményének a teljes megváltoztatása hozhat megoldást. Ezért a munkásosztály, amikor a munkaviszonyok javításáért harcol, egy pillanatra sem szabad szemelől téveszteni azt, hogy csak egy megoldás van: a profit rendszer felváltása a kollektiv társadalmi rendszerrel. HAZUGSÁG? A lapok arról Írtak, hogy egyik szovjet lap azt irta, hogy Amerikában uj a-b-c könyvet adtak ki, amelyben a betűk ilyenformán vannak jelezve: A-atom, B-bömba és igy tovább, hogy már az iskola első osztályában háborús uszítás folyik. Nem tudom, hogy tényleg megjelent-e ez a hir a szovjet lapokban. Hogy ilyen a-b-c könyv nincs ezt tudom, de akár megjelenthez a hamis hir, akár nem, égy tagadhatatlan tény, hogy olyan háborús uszítás folyik, amelyhez foghatót ezideig el sem tudtuk képzelni. Ez a gyűlölködés nem csak a felnőttek, hanem a gyermekek lelkét is megmérgezi és reménytelenné teszi az emberiség jövőjét. Nézzük meg az újságok funny rovatát, amelyet minden gyermek elolvas. Ott van minden újságban legalább egy gonosz Iván, aki kegyetlen, ravasz, minden gonoszságra kapható, aki Amerika és annak népének megrontására törekszik. A szovjet Iván fantasztikus “gazságait” csak a hős, mindenkinél ügyesebb, erősebb, becsületesebb amerikai Joe tudja meggátolni. Milyen lehetetlen helyzeteket termetének ezek a prostituált rajzolók, hogy bánik el a hős Joe egymaga pártucat gyáva Ivánnal. Heteken hónapokon át itassák át gyűlölettel a kis amerikai gyermekek agyát. Hasonló fantasztikus kegyetlenkedésről és hőstettekről számolnak be a lapok haditudósítói is, nem különben a rádió és televíziók, az utóbbiak képekben is bemutassák a “vörös hordák” kegyetlenségeit. Nagyon kihangsúlyozva hozzák a főparancsnokság azon rendeletét, amely azt az utasítást tartalmazza, hogy “mindenkit meg kell ölni, aki mozog” és megmagyarázzák, hogy ez azt jelenti, hogy a repülőknek bombázni és géppuskázni kell a civil lakosságot is a front mögött is. írásban és képben fokozzák a gyűlöletet, végzik a legszégyenletesebb háborús uszítást, ugyan akkor kihangsúlyozzák a kormányzat nagy béke akcióját. Egy képet hoztak a lapok az elmúlt napokban, amely egy a nagy repülő tér és hadianyag gyárak szomszédságában levő iskola egyik tantermét mutassa, amelyben a 7-9 éves tanulók a pad alatt feküsznek. A kép alatti szövegből meg tudjuk, hogy atombomba támadás esetére való védelmi gyakorlatot folytatnak a csöpp kis fiuk és lányok. Bizonyos, hogy a tanitónénik, kik a fenti esetben véletlenül apácák, megmagyarázzák a kis
