Bérmunkás, 1951. január-június (38. évfolyam, 1662-1687. szám)
1951-05-12 / 1680. szám
BÉRMUNKÁS 7 oldal GONDOLATOK Irta : Geréb József A MacArthur generális elcsapását követő hü-hó egyre nagyobb hullámokat ver és nem lehetetlen, hogy a hires hadvezér menesztése ki fogja erőszakolni a nagy háború megkezdését, noha a visszahívásának a célja éppen az volt, hogy azt egyenlőre elodázza. Az általánosan ismert dolgokon kívül érdekes mellék-jelenségek is felszínre kerülnek ezzel az üggyel kapcsolatban s ezen sorokban épen azokra akarom felhívni a Bérmunkás olvasóinak figyelmét. MacArthur diadalmas fogadtatásából tisztán láthattuk, hogy Amerikában is éppen olyan nagymérvű a hősi kultusz, mint akármelyik más országban. Eddig úgy tartottuk, hogy a hősi kultusznak az elmaradt, kultúrálatlan népek jobban áldoznak és a müveit népek előtt ellenszenves. A müveit amerikai turista Rómában mosolyogva nézi a szobrokat, képeket hordozó s imádó vallásos körmeneteket, ami szintén a hősi kultusznak egy neme. De éppen úgy szánakozva s gúnyosan mutatott rá a “Heil Hitler“-t ordítozó tömegre, valamint a Stalin képeit hordozó kommunista felvonulásokra is. És ime kisült, hogy az első alkalommal a “müveit” amerikai tömeg éppen úgy imádat tárgyává tesz egy-egy kiválasztott személyt, mint az állítólagos elmaradt kultúrájú néptömegek. Ez azt látszik bizonyítani, hogy a hősi kultusz sokkal nagyobb néptömegek lelkiválában él, mint hittük s itt is csak alkalomra vár, hogy kitörjön. Ily alkalmat nyújtott annak idején Lindbergh, majd Eisenhower s most MacArthur. És ha nincsenek ilyen hősök, akkor megelégszenek,. John Diliinger, vagy valamely más hírhedt egyénnel is. És ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy a hősök imádata ott szunnyad milliók lelkében, akkor érthető az is, hogy reális politikusok, akik számbaveszik ezt a vágyat, igyekszenek felhasználni saját javukra, illetőleg uralmuk megszilárdítására. Ezt csinálta már Julius Cézár is s azóta sokan de nagyon sokan; ezt vették igénybe a kommunisták is és most a minden áron hatalomra törő amerikai republikánus politikusok is. A hősi kultusz jó alkalmat nyújt a tömeg-hisztéria keltésére is. Érdekes megfigyelni, miként alkalmazzák a modern technika eszközeit, a rádiót és a televíziót a tömeg-hisztéria élesztősére. Nyilvánvaló, hogy ezt a célt ezen eszközök sokkal tökéletesebben szolgálják, mint az újságok,----noha azok is' segítenek. A rádió, de még inkább a televízió utján a szóbanforgó tárgyból csak egyes jeleneteket mutatnak be és azokat ki tudják választani, hogy a kívánt célt a legjobban szolgálja. A tendenciós módon beállított képek (vagy rádió nyilatkozatok) valójában mindig csak bizonyos méretű igazságot adnak s igy a részleges igazság segélyével készítik elő a nagy hazugságot. Amikor a MacArthur hallgatói között — egy-két sir- dogáló asszonyt mutatnak be, — akik valószínűleg a fényképész segítő társai —- a televíziót szemlélő közönség azt hiszi, hogy a hallgatóság könnyezett a MacArthur elbocsájtása felett. Ez volt a cél, tehát úgy állították be a képeket, hogy ezt a célt kidomborítsa. A másik, ami igen feltűnő ennél a hü-hónál, a szavakkal való játék. A nemzeti hős csaknem könnyezve mondotta az őt áhítattal hallgató kongresszus tagjainak, hogy mint az angol ballada hőse, az öreg katona, ő is most nem halt meg ugyan, de lassan elhervad, elenyészik, holott soha még ennyire nem foglalta le Amerika és az egész világ közvéleményét, mint éppen most. Ha neki ez “elenyészet”, akkor nem tudom, hogy mit nevez életnek? Az is érdekes, hogy az a ballada, amelyből idézett, tulajdonképpen egy régi angol korcsmái katona nóta s a lényegét nem az a sor adja, mit MacArthur idézett, hanem amit elhagyott. Ez a nóta ugyanis gúnyosan mondja, hogy az öreg katona nem hal meg, hanem elenyészik, vagy elhervad, pedig a fiatal katonák kívánják, hogy bár elhalna és adna nekik alkalmat az előmenetelre. Az öreg (MacArthur) katonának azonban a ballada ezen sorai nem tetszenek. Nem akar helyt adni a fiataloknak. A kikiabált titok (Vi.) Az emberek ha valamin összevesznek, akkor szokták a legtöbb titkot kikiabálni. így jártak az amerikai hadurak és politikusok is. Amig hivatalosan a kormány tagadja, hogy Chi- angal szoros összeköttetésben, sőt szövetségben volnának, addig MacArthur kikiabálta. Most a kormány minden tagadás dacára azzal bizonyít, hogy 600 amerikai tisztet küld oda, hogy az újabb és tömeges amerikai fegyverek kezelésére betanítsák Chiang embereit és vezessék őket. Ezen sorok Írásakor titkos kihallgatáson fogadja MacAr- thurt a Szenátus, hogy megtudják, hogyan akarta a fő-fő hadúr megnyerni a vörösök elleni háborút Ázsiában. Ezt nagyon is érhető okok miatt titokban tartják, de a hadyr többször elszólta magát és most bizonyítani fogja, mely bizonyítást nem akarnák az amerikai népnek tudomására hozni, hogy MacArthur, Harriman és Dulles határozták el az egész ázsiai hadjáratot, melyben Formosa éppen úgy kell amerikai hadibázisnak, mint Japán vagy Korea. Azt sem akarják tudatni az amerikai néppel, hogy akkor úgy Truman, mint Acheson is jóváhagyta, helyeselte ezt a fontos határozatot, csak nem akarták azt nyilvánosságra hozni. így történt az, hogy ők máskép beszéltek mint MacArthur, de ugyan úgy cselekedtek. Ha nem is az amerikai nép előtt, de az angol-francia nép előtt titokban kellene azokat a terveket tartani, mert ezek a népek már lázadtak ellene és azzal tudták leszerelni őket, hogy HIVATALOSAN tagadták azt, amit most titokban egymás között tárgyalnak. Mert csak is a második világháború után küldtek amerikai kiképző és vezető tiszteket Chi- angnak. Amkior már elszaladt Kínából, akkor ezeket a tiszteket visszavonták, mert feladták a reményt, hogy valaha is hasznát vehetnék Chiangnak, sőt akkoriban tehernek tartották. De most éppen az elcsapott főfő hadúr unszolására, megint felkarolták, amig beszédekben ellene szólnak, cselekvésben MacArthur politikáját, haditervét követik. Nem csoda, hogy titokban tartják, hogy miket mond MacArthur, miket tud bizonyítani, hogy mi az igazság, ezen zavarodott nagy vitában. A DEMOKRÁCIA TANÍTÓI Bonn, Németország — A németek demokratizálásának elősegítésére a szakszervezeteket utánozva a munkáltatók két nagy csoportja is elküldte megbízottait, akik a demokratikus életre vonatkozó tanácsokat adnak a német üzletembereknek. Mint az Associated Press jelenti, Eldrige Haynes, a National Association of Manufacturers (NAM) megbízottja és Gordon Michler, a National Foreign Trade Council elnöke most arra intik a német munkáltatókat, hogy semmi szin alatt se engedjék keresztülmenni azt a törvényjavaslatot, amely elrendelné, hogy a Ruhr völgyi iparokban olyan bizottságok vegyék át az igazgatást, amelyben öt tagot a munkáltatók, öt tagot pedig a munkások delegálnak és az elnököt közösen választ- ják. A demokráciát képviselő Haynes és Michler urak szerint ez az iparok tönkretételére vezetne, mert a tulajdonosok kezéből kivenné a kontroláló hatalmat. — Michler és Haynes bizonyára az amerikai tőke elhelyezésének •ügynökei és a tőke érdeke az, hogy az iparok igazgatása felett korlátlan uralma legyen. AZ ALAPVETŐ JOG Los Angeles — Az amerikai telek-spekulánsok őrs z á g o s egyesülete, amely a “National Association of Real Estate Boards” hangzatos nevet viseli, országos konvenciót tartott Los Angeles városban, ahol az egyesület elnöke, Alexander Summer (Newark, N. J.) a küldöttek nagy tetszésére ezt a kijelentést tette: “Ez (a U.S.) az utolsó nagyobb ország, ahol a telektulajdon szabadságát még megtartottuk. Pedig ahol a telek tulajdonjoga elvész, ott az otthon is elpusztul. A Földhöz való jog a legszentebb emberi jog, amelyért őseink századokon át harcolA HÉT HÍREI Hong Kong — Chou En-lai, a Kínai Népköztársaság miniszterelnöke bejelentette, hogy lefoglalták a British Asiatic Petroleum Company vagyonát, amit kínai területen találtak. Ez a rendelet válasz az angolok azon határozatára, hogy nem adják ki a köztársaságnak azon kínai hajót, amelyet Hong Kong kikötőben lefoglaltak. Chou En- lai állítása szerint ez a hajó a kínai nép tulajdona. Marshall, Tex. — Mrs. Caroline Abney, egy könykereskedés tulajdonosa, szervezni akarja a cselédeket tartó “úrnőket” arra, hogy ne hajtsák végre a Social Security törvény azon uj abb függelékét, amely elrendeli, hogy a házimunkát végző alkalmazottak (cselédek) után is kötelesek a munkáltatók megfizetni a Social Security adót. Mrs. Abney és társai az amerikai alkotmány megsértését és a személyes szabadság eltiprását látják abban, hogy az “urnő”-nek kötelessége gondoskodni a cseléd jövőjéről is. — Az alkotmányt és a személyes szabadságot olyan sokféle képpen lehet magyarázni, akárcsak a bibliát. tak. És mégis ezt a jogot támadják először a szociálista és a kommunista mozgalmak, mert tudják, hogy addig nem lehet rabszolgaságba terelni a népet, amig ezt a legalapvetőbb, legszentebb jogot — a földbirtoklás jogát — bírják.” Ez a kijelentés természetesen a nincstelenek szemüvegén át nézve azt mondja, hógy a föld kisajátításával rabszolgaságba kényszeritették a nagy néptömegeket és azok éppen azért harcoltak évszázadokon át, hogy a földbirtokot felszabadítva köztulajdonba vehessék. A telekspekulánsoknak természetesen életkérdés, hogy a földet összevásárolhassák és a használóikat adófizetésre kényszerítsék. FÉLNEK A VERSENYTŐL New York — Egyes amerikai iparvállalatok aggodalommal látják, hogy Japán már nem csak belföldi használatra, hanem kivitelre is gyárt bizonyos iparcikkeket. Tekintettel a sokkal alacsonyabb japán munkabérekre, számos ipartermelvényt sokkal olcsóbban dobhatnak piacra, mint az amerikai gyárosok és ennek következtében veszedelmes konkurensei lesznek az amerikai tőkének. Nagoya, Japán városban nagyon nekilendült a varrógép gyártás. Jelenleg csak ebben az egy városban 15,000 darabot gyártanak havonta, amelynek felét Dél-Amerikába viszik ki. A dél-amerikai piacra eddig csaknem kizárólag az Egyesült Államok vitték a varrógépeket. Ez a kivitel az utóbbi két évben leapadt kevesebb mint havi 5000 gépre. Nagoyaból először 1948- ban szállítottak gépeket külföldre s miután ez az export állandóan emelkedik, az amerikai varrógép gyárosok nyugtalan- kodnak. 1951. május 12,
