Bérmunkás, 1951. január-június (38. évfolyam, 1662-1687. szám)
1951-05-05 / 1679. szám
1951. május 5. BÉRMUNKÁS 7 oldal Propaganda Humor OSZTÁLYELLENTÉT (Folytatás a 2-ik oldalról) Paul G. Hoffman, a Marshall- terv pénzeket kiosztó ECA iroda volt deriktora azt állítja, hogy a csipkedő, gúnyos politikai viccekkel nagyobb eredményeket lehet elérni az ellenfél tekintélyének csorbítására, mint a felvilágosító, komoly előadások egész tömegével. Ezért azt ajánlja, hogy az Egyesült Államok legalább kétszáz millió dollárt költsön az ilyen politikai propaganda gyártására és terjesztésére. Természetesen az ily vicceket nagyon könnyen “meg lehet fordítani”, vagyis az élét azok ellen irányítani, akik kitalálták. Mutatóul itt közlünk párat s még csak részesedést sem követelünk abból a kétszáz millió dollárból. MacArthur elcsapása természetesen Japánban is nagy meglepetést váltott ki. A japánokról azt állítják, hogy MacArthur adminisztrációja alatt már demokratizálódtak s a császárjukat nem tekintik többé istennek. Hogy milyen gyökeres ez a változás, mutatja az, hogy amikor egy külföldi újságíró megkérdezte az egyik magasrangu japán hivatalnokot, hogy mi a véleménye MacArthur elcsapására vonatkozólag, ezt a választ kapta: — Az én véleményem erre vonatkozólag ugyanaz, ami a császáromé. — És mi a császár véleménye — kérdezte az újságíró. — Azt még nem tudom, — felelte a japán hivatalnok. Ugyanezt a viccet más formában igy hozzák: Nemrégiben Csehszlovákiában a kommunista párt megtiszititá- sával kapcsolatban egy időben nem tudták, hogy vájjon Gott- wald miniszterelnök miként fogja megúszni a válságot. A titkosrendőrök egyike, aki nem tudta magát mihez tartani, meglátogatta Johan nevű barátját, aki állami hivatalnok, akitől tehát valami felvilágositást remélt. — Johan, — mondotta neki, — mond csak, mi a te véleményed Gottwald elvtársról? A belügyminiszter szeretné tudni. Johan természetesen megijedt és azért nagyon óvatosan felelt. — Nézd csak kedves barátom, hiszen te nagyon jól tudod, hogy az én véleményem Gottwald elvtársról ugyanaz, ami a tiéd. — Hm, hm, — hümmögött a titkosrendőr. — Ha igy áll a dolog, akkor le kell, hogy tartóztassalak árulás vétsége miatt. Rita Glen, a chicagói hires iparmágnás egyetlen leánya szülei tudta nélkül megismerkedett egy fiatalemberrel. Az ismeretségből mély szerelem lett. Rita gyakran találkozott a kedvesével. De egyszer csak kisirt szemmel tért haza. — Nagy szerencsétlenség történt, — zokogta anyja karjai között. A szülői faggatásra aztán elmondotta szerelmi kalandját. — Ugyan — szólt az apa, aki éppen a tőzsdejelentésekből szá- mitgatta nyereségeit, — ezért nem kell sírnod, ha szegény is az a fiú, hiszen van nekünk elég, jut neki is. — Nem csak az a baj, — zokogott tovább Rita. — Hát az sem olyan nagy baj, — gondolta valamire Rita anyja, — majd elutaztok annak idején. — Nem, nem az a baj, — zokogta Rita, — a rendőrség letartóztatta. Az öreg Glen legyintett: — Az meg éppen nem veszélyes, van nekem elég jó összeköttetésem a rendőrséggel, meg a szenátorokkal. És a mi családunkban ez nem olyan nagy dolog, hiszen tudod, hogy Thomas bátyád is ült valami hamisítás miatt. — Csak ne rágalmazd az én testvéremet, — szólt közbe mérgesen Mrs. Glen, — hiszen a te nagybátyád rablógyilkosságért ült, az unokafivéredet meg sikkasztásért csukták le. — Most már elég legyen, — dühöngött az iparmágnás, — miért nem mondod el inkább, hogy a nagynénéd ópiumbarlangot és bordélyházat tartott fen. A szülők veszekedésének Rita fájdalmas zokogása vetett véget. — Az én Róbertomat nem ilyesmiért fogták el, hanem . . . —- Mit mondasz!! — ordítottak fel a szülők egyszerre. —— Azonnal takarodj ki a házom- ból, kitagadlak, te átkozott, hát ilyen emberrel is szóba mertél állni, — verte az asztalt a feldühödött mágnás. Az asszony is ellökte magától a zokogó leányt: — Nem szégyenled magad, ilyen emberrel mertél szóbaáll- ni? Ilyen emberrel, aki képes volt ALÁÍRÁSOKAT GYŰJTENI A BÉKEFELHIVÁSRA? Hogy zülhettél el ennyire? Takarodj tisztes házunkból! (Vi.) Már vagy két hete, hogy. Albániáról rémhíreket kürtőitek világgá. Azt állították, — leginkább az amerikai lapok és Albánia szomszédságában levő tudósítók — hogy ott ellenforradalom tört ki és talán sikerül is elzavarni, vagy agyonverni a a kommunistákat. Amilyen jelentések akkor jöttek, maguk a lapok is megírták, hogy nagyon zavarosak. Leginkább előre megirt jelentések voltak olyanok által, akik előre tudták, hogy mi készül ott. Most már hivatalosabb jelentések jönnek, illetve az albániai kormány hivatalosan tiltakozott az ellen, hogy az olasz, görög kormányok tudtával és segítségével, ellenforradalmi csapatokat küldtek át a határon, sőt, repülőgépekkel, ejtőernyő k k e 1, hogy az albániai kormányt megdöntsék. Most a legújabb és sokkal megbízhatóbb hírek nem Rómából, Belgrádból, hanem Londonból jöttek. A hírek szerint több mint 3000 ilyen ellenforradalmárt segítettek keresztül a határon. Valamint a hivatalos tiltakozó jegyzékek szerint megemlítik, hogy mikor és hol retisztségről mondjanak le, úgy amint ő lemondott a külömböző társaságoknál viselt tisztségeiről. Persze erről a szakszervezet basáink hallani sem akartak és ez is egyik fő ok volt a kivonulásukra. Ma éppen úgy — sőt még jobban mint azt az alanti kimutatásból fogjuk látni — a nagytőke érdekeltségét képviseli a Védelmet Toborzó Bizottság, mint amikor a szak- szervezeti hőseink kivonultak. Az Egyesült Államok Census Bureau-ja 1951-ik évi jelentése alapján vizsgáljuk csak meg, hogy hogyan is lett újjászervezve a Bizottság, amelybe hason- csuszva mentek vissza a szak- szervezeti basáink, hogy a munkásosztály “érdekeit” szolgálják. Először is a mezőgazdasági érdekeltségeket, igazgatókat és munkásokat, akik 5.829 egyént számlálnak, négy képviselettel ülnek a Bizottságban. Az iparok urai, akik szintén négy képviselettel vannak érdekelve, amelyben benfoglaltatnak a korporációk üzletvezetői, igazgatói, a kis üzletemberek, az Egyesült Államok bürokratái, a nép képviselői. A publikumot szintén négy tag képviseli és ezek a következők: ügyvédek, papok, orvosok, színészek, tanítók és az összes professzionális alkalmazottak, valamint az irodai és kereskedelmi alkalmazottak, pincérek, cselédek, stb., szóval a fehérgallérosok nagy tömegei, akik túlnyomó részben gyűlölik a szak- szervezeti munkást éppen úgy, mint a mezőgazdasági érdekeltségek. Ezek a bizottságban 17 millió egyént képviselnek. Végül az ipari munkások, akik szintén négy taggal vannak képviselve. Ezek képviselik . pültek, ■ dobáltak propaganda röplapokat görög-olasz repülők és hatoltak be az albániai vizekre. A jelentések szerint ezen ellenforradalmi csapatok között voltak görögök, törökök, jugo- szlávok. Mivel egy bombarobbanással az orosz követség ellen elárulták magukat és idő előtt kirobbantották a tervet. így sikerült a tetteseknek nagyrészét összeszedni, a többit megijesztve az országból való menekülésre bírni. De az Egyesült Nemzetekhez is intéztek tiltakozó jegyzéket az albánok. Hogy kik, milyen nagyhatalmak vannak a kísérletezés háta- mögött, azt csak sejthetjük. De a magyar és más ellenforradalmárok is nagyban mozgolódtak. Eckhardt Tiborék is megfujták a riadót. Kiadták a parancsot az “indulásra”. Valószínűleg az albániai próbálkozásba bízva, Magyarországon is megakarták próbálni, felsőbb hozzájárulás, segítsék, biztatás kilátásba helyezése folytán. De még a kis, ellenséggel körülvett Albániában sem sikerült a terv és mennyire kevésbé sikerülne Magyarországon ? a szakképzett és a gyárimunkások, munkatelepe alkalmazottait, munkavezetőit, általában az iparokban alkalmazott bérrabszolgákat, akiknek száma 29 millió. Mindezek együttvéve 59 millió egyént tesznek ki, a lakosság többi részét a háziasszonyok, gyermekek, nyugdíjazott egyének és a herék egészítik ki. A képviseleti arányszám egyenlő. Már most, hogy képzelik el a mi szakszervezeti basáink, hogy ők a termelő bérrabszolgák és a népesség érdekeinek tesznek szolgálatot, hogy újból az urakkal egy tányérból cseresznyéznek. Jól tudják ők, hogy a mezőgazdasági érdekeltségek, sem a publikum képviselői nem fognak velük együtt határozni^ Ma a Védelmet Toborzó Bizottság sokkal rosszabb kombinációban van, mint az a bi- bizottság, amelyből kivonultak. Tudatában vannak a szakszervezeti basáink annak, hogy az elmúlt négy esztendőben a kizsákmányoló osztály profitja 43 százalékkal emelkedett, a bérrabszolgák termelő képessége 11 százalékkal és a bérrabszolgák életstandarjához hat százalékkal járultak hozzá azok az egyének, akikkel ma a munkások képviselői egy asztal mellé ülnek és akikről néhány héttel ezelőtt nagyon helyesen megállapították, hogy nem a nép, nem a termelő osztály érdekeit, hanem a Chamber of Commerce érdekeit képviselik. Ezekkel az urakkal, ezekkel a munkásnyuzó farizeusokkal ülnek le egy tálból cse- resznyézni. Köhler. AZ ANGOL MUNKÁSPÁRT KRÍZISE London — Most már nyilvánvaló, hogy Attlee miniszterelnök valamilyen megegyezésre jütott a Labor Party balszárnyi képviselőkkel, akiket felháborított az, hogy a kormány beszüntette a további szocializálást. Ennek következtében Aneurin Bevan munkaügyi és Harold Wilson kereskedelemügyi miniszter e k lemondtak tisztségükről. Noha Attle uj minisztereket nevezett ki, a pártközi konferencián elérte, hogy az elégedetlenkedők egyenlőre megmaradtak a kormány kötelékébe s igy a kormány bukását egyenlőre elodázták. IDEJÉBEN JÖTT HELYREIGAZÍTÁS Hamburg, Németország — Marie Schuett asszony május 22-én készült megünnepelni 101- ik születésnapját. Az anyakönyvi hivatalban utána néztek, hogy vájjon az idős nő valóban elérte-e a 100 évet és akkor kiderült, hogy tényleg 1850-ben született,' de nem május 22-én, hanem március 20-án. így Frau Schuette eddig mindig tévesen ünnepelte a születésnapját. Most azonban megfogadta, hogy ezentúl már mindig csak igazi, hivatalos születésnapját fogja ünnepelni. Ellenforradalmi próbálkozás
