Bérmunkás, 1951. január-június (38. évfolyam, 1662-1687. szám)

1951-05-05 / 1679. szám

MAGYAR NYELVŰ LAP AZ IPARI UNIONIZMUS SZOLGÁLATÁBAN Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland. Ohio ander the Act »f March 3, 1879 VOL. XXXVin. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1951 MAY 5 NO. 1679 SZÄM Árleszállítás felfelé ÚJABB DRÁGASÁG EMELKEDÉST JELENT AZ ÁRLESZÁL- LITÓ RENDELET. — HIVATALOS BIZONYÍTVÁNY AZ AME­RIKAI GYÁROSOK PROFIT-HAZAFISÁGÁRÓL. — ALKAL­MAT ADNAK AZ ÁRAK EMELÉSÉRE. Washington — Az árakat megszabó iroda direktora, Michael DiSalle, rendeletet bocsájtott ki az ország 75,000 iparvállalatá­hoz, amelyben elrendeli, hogy azon gyártmányok árait, amelye­ket a koreai háború kitörése óta emeltek fel, szállitsa le az előző színvonalra, ahol az ily áremelést a munkabérek vagy a nyersa­nyagok árainak emelkedése nem jogosítja. Miután a rendelet körébe tar-*----------------------------------------­tozo 75,000 iparvallaiat terme­lése meghaladja a 70 billió dol­lár értéket, a rendelet látszatra nagymérvű árleszállítást jelent. Valójában azonban csak a drá­gaság miatt panaszkodó közön­ség elé dobott üres frázis, mert az árdrágítást jóváhagyja ott, ahol a munkások béremelést kaptak, vagy pedig a nyersa­nyag ára emelkedett. Miután a drágaság következtében csak­nem minden iparban adtak va­lami béremelést és ennek követ­keztében minden áru, tehát a nyersanyagok árai is emelked­tek, DiSalle ezen rendelete csak szentesíti az eddigi áremelése­ket, sőt egyben utat nyit az újabbaknak is. Di Salle a rendelet megokolá- sában kimondja, hogy igen sok gyáros a koreai háború kitöré­se után minden ok nélkül azon­nal emelte az árakat. Ezzel hi­vatalos bizonyítványt nyújt az amerikai gyárosok és kereske­dők profit-hazafiságáról. Szin­tén kihangsúlyozza DiSalle azt is, hogy ahol a munkások bérét emelték, az árdrágítással a gyá­rosok azt sokszorosan vissza­kapták, vagyis a munkabérek emelésével a profitjukat is emel­ték. DiSalle elismeri, hogy voltak olyan gyárosok és kereskedők is, akik nem éltek a kedvező al­kalommal, akiknek tehát a drá­gaság és a munkabérek profit­veszteséget jelentenek. Ezeknek most lehetővé teszik, hogy utol­érjék a nagy profitharáesolókat. így lesz az árleszállításból áre­melés. * 5 Közlekedési munkások bérharca (Vi.) Már több sztrájkot lát­tam, de ilyen egyöntetű sztráj­kot, amit most a detroiti szál­lító munkások — bus driverok, motor manek — vívnak, régen nem láttam. Már azért is érde­kes, mert van egy törvény, me­lyet Hutchison törvény név alatt ismernek, mely szerint, minden közmunkákon sztrájkoló mun­kást elküldhetnek, elcsaphatnak a munkáról. Ezt már alkalmazták is, a 3.300 sztrájkoló munkásnak küldtek elbocsájtása értesítést. Persze azok csak jót röhögnek rajta, mert tudják, hogy 3,300 képzett motorvezetőt nem tud­nak helyettesíteni. De legfőké- pen azért nem törődnek vele, mert tudják, hogy ha meg is kapják a bérjavitást, még min­dig kevesebb lesz a keresetük, mint az átlagos gyári munkás­nak. A sztrájk egyöntetű, sehol az egész városban egyetlen egy vá­rosi buss, vagy villamos néni mozog. Még ez a szerencséjük, igy van remény, hogy minden munkáselnyomó törvény, polgár- mesteri utasítás, kereskedelmi kamarák tiltakozása ellenére is, megnyerhetik a sztrájkot. A sztrájkoló munkások 8 cen­tet kérnek, a város pedig 5 cen­tet akar nekik adni, de azt az 5 centet is úgy, hogy más mó­don, a betegsegély biztosítás, kórházi biztositás befizetéseket a munkások fizetéséből akarják levonni, melyeket eddig a város a munkabéreken felül fizetett. Másszóval, adnak nekik 5 cen­tet, de abból legalább hármat vissza akarnak venni. A 8 cen­tet a munkások úgy akarják, hogy továbbra is minden bizto­sítást a város fizessen. Ez elég nagy ür, melyet át kell hidalni, hogy megegyezhessenek. De ilyen példás összetartás mellett van kilátásunk a győze­lemre, mert a Hutchison tör­vénnyel való ijesztgetés, siker­telensége után már más hangon fognak a politikusok beszélni. Ha látják, hogy a munkások nem ijednek meg a nagy bottól, hanem öntudatosan kitartanak, akkor az egész ténykedésük nem más, mint gyermekes ijesztge­tés. A ll r T II I D II I am*ket érdemes * ll EI I I I I l\ EZ I tudomásul venni Washington — Miután a hadi­rendelésekkel kapcsolatban már eddig is igen sok és nagymérvű visszaélés került napfényre, a kongresszus alsó háza Herbert (D. La.) képviselő elnöklete alatt hét-tagu bizottságot neve­zett ki a hadirendelések felül­vizsgálására. Ez a bizottság ha­sonló akar lenni ama szenátori vizsgáló bizottsághoz, amelyet háború idején Harry Truman vezetett s amely az addig telje­sen ismeretlen szürke kis politi­kust annyira előtérbe nyomta, hogy alelnöknek jelölték. A bi­zottságot a Department of Jus­tice ügynökei fogják támogatni. Moszkva — A “Pravda” cik­kei szerint több szovjet tisztvi­selőt fogtak le nagyszabású sik­kasztás miatt. Az egyik tisztvi­selő Kemerovo (Szibéria)) vá­rosban elsikkasztotta a jégszek­rények javítására kiutalt 280,- 000 rubelt (Egy rubel értéke 25 cent). Egy másik helyen az egyik üzem vezetője számos nem létező alkalmazott részére vett fel fizetést s igy 450,000 rubelt sikkaszkott el. Az angol és amerikai lapok eminensen közlik ezt a hirt, mu­tatva, hogy milyen “sok sikkasz­tó tisztviselő” van a Szovjet Unionban is, mintegy ellensze­rül az itt leleplezett igen sok csalásra. London — Miután az “Aff­ray” nevű tengerelattjáró a ten­ger mélyén veszett 75 legénysé­gével együtt, a tengerészeti mi­nisztérium kivonta forgalomból az elsülyedt szubmarin 15 test­vérhajóját. Angliában azt han­goztatják, hogy az ezen klasszi- su hajók kitünően tudnak a viz alá merülni, — de nem tudnak visszajönni. Berlin — A Kínai Népköztár­saság nagy mennyiségű nyers­anyagot szállít Keletnémetor­szágba az uj kereskedelmi egyez­ség értelmében. Washington — Aiken szená­tor (R. Vt.) azzal dicsekedett szenátor társai előtt, hogy kö­rülbelül 500 levelet kap napon­ta, amelyekben Truman elnök vád alá helyezését sürgetik az­ért, mert MacArthurt elcsapta. “Ez a MacArthur ügy”, — mon­dotta a szenátor — “olyan nagy fontosságú lett, hogy az ameri­kai nép még az egyre emelkedő drágaságról is megfeledkezik miatta. Eddig a legtöbb levél­ben a drágaság ellen panaszkod­tak, de MacArthur most a drá­gaság kérdését is háttérbe szo­rította”. New Haven, Conn. — Dr. John J. Wittner, a Consolidated Edison Co. (N. Y.) elnöklete alatt bizottság alakult annak kutatására, hogy az iszákossá- got miként lehetne gyógyítani, mert mint Dr. Wittner mondja, az alkoholizmus nagyon sok munkaórától rabolja meg az iparokat. — így az elmaradt profitért még az iszákosságot is kigyógyitjákj Los Angeles — Senator Paul Douglas (D. 111.) azt mondotta, hogy nem aspirál az elnöki tiszt­ségre és azt tartaná a legjobb­nak ebben a válságos időkben, ha úgy a demokraták, mint a republikánusok Eisenhower ge­nerálist jelölnék a “True Deal” (Hü osztás) program alapján. — A két párt koalíciója Eisen­hower alatt mind gyakrabban kerül említésre. Washington — Senator Hend­rickson (R. N.J.) az alkotmány módosítását célzó törvényjavas­latot szerkesztett, amely szerint az elnököt népszavazás utján el lehetne mozdítani az állásából s helyét az alelnök töltené be a következő választásokig. Miu­tán a javaslat elfogadására a kongresszus két-harmad szó­többsége és utána az államok három-negyedének ratifikálása szükséges, valószínű, hogy a ja­vaslat egyenlőre még csak tár­gyalásra sem kerül. New York — Jim Berryman a “Look” képes folyóiratban il­lusztrált cikkét irt az A-bombá- ról azt állítva, hogy a hivatalos közegek megmutattak neki egyet. Az Atom Energy Com­mission ugyan azt állítja, hogy Berryman nem igazi, hanem csak egy “dumy” a-bombát lá­tott s annak alapján készítette el rajzait s adta ezen adatokat: A jelenlegi A-bomba a két vé­gén kupola alakban záródó cső, amely 20 láb hosszú és az át­mérője 10 láb, — tehát akkora, mint egy közepes szoba; a sú­lya pedig 10,000 font. Berryman szerint ezen adato­kat a hivatott közegek azért hozták nyilvánosságra, hogy vé- getvessenek annak a mesének, hogy az A-bombát becsempész­hetik egy kézitáskában is. A há­borús uszítással kapcsolatos fé- lejemgerjesztésnek ez volt az egyik módja.

Next

/
Thumbnails
Contents