Bérmunkás, 1951. január-június (38. évfolyam, 1662-1687. szám)
1951-03-31 / 1674. szám
1951. március 31. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI HULLA GYALÁZÓK Igazán nem vagyunk elkényeztetve az amerikai magyar ujságirók jóizlésétől és igazmondásától. Nagyon jól ismerjük ezeknek az uraknak a mentalitását, semhogy tárgyilagosságot várjunk tőlük, de még a mi jól megedzett gyomrunk is háborog arra az Ízléstelen halott gyalázásra, amit ezek az urak egy nagy emberi tragédia alkalmával elkövetnek. Magyarország legnagyobb színésznője és a férje öngyilkosok lettek. Ezt a tragédiát egy szűkszavú távirat adta hírül, amely távirat az öngyilkosság okául a művésznő gyógyíthatatlan betegségét hozta fel indokul. Szerte a világon, még itt Amerikában is, az emberek ezrei vetnek véget életüknek önkezükkel, a legkülönbözőbb okok miatt. Gazdasági okok, szerelmi csalódások, családi bajok és betegségek azok, amelyek leggyakrabban előidézői ezeknek a tragédiáknak. Itt is, gazdag emberek, magas állású politikusok, színészek, kiknek nincsenek anyagi gondjaik, vetnek véget a megunt életüknek. Név- szerint lehetne felsorolni egy csomó közismert nevet csak a közel múltból is, akik nem csak öngyilkosságot követtek el, de olyanokat is, akiket a hozzátartozói öltek meg, mert nem bírták nézni szenvedését, amit gyógyíthatatlan betegsége okozott. Ez itt és bárhol a világon történik, az természetes, de ha véletlenül Magyarországon történik, úgy azt már a rendszer bűnéül róják fel és a gyilkos Rákosi Mátyás. Bajor Gizi nem csak nagy színésznő volt, hanem szerető és szeretett feleség is. A mai rendszer a legnagyobb mértékben elismerte a kiváló művészeket és azt a legmagasabb kitüntetésekkel is honorálta, amelyek nagy pénzbeli jutalmakkal is jártak. Rábízták az elöregedett színészek otthonának megszervezését, nem csak szabad kezet kapott erre, de minden anyagi eszközt is rendelkezésére bocsáj- tottak, hogy emberi életet nyújthasson nekik. A férje kiváló orvos-tanár volt és éppen ilyen nagy megbecsülésben részesült. Egyik sem volt párt tag, nem is politizáltak, Bajor Gizi a békemozgalomba vett részt. Hosszú hónapok óta súlyos betegség, agyrák támadta meg. Operálták, amely ugyan meghosszabbította életét ,de nagy szenvedései dacára menthetetlen volt és a hallását is elveszítette. Nagyon érthető, hogy a nagyon szerető orvos-tanár férj és a végtelenül intellektuál művésznő, kik egymás nélkül nem tudták elképzelni az életet, ön- gyilkosságra határozták el magukat. Ez a szereplők kiválósága folytán mélységesen megrendítő tragédia, amelyet politikai célokra felhasználni, minden bizonyíték nélkül, hiénákhoz méltó' halottgyalázás. Ezrek és ezrek szöktek el Magyarországról, mert nem értettek egyet a rendszerrel. Ha Bajor-German házaspárnál ez az ok állt volna fen, nekik, kiknek szabad mozgása és bőséges pénze volt. szintén megtalálták volna az utat az emigrációba. Nem csak az életben, de a mindenkit megrendítő halálban is megadta a magyar nép Bajor Gizinek a legnagyobb tiszteletet, amelyet nem rombolhat le a ha- lottgyalázó hiénák undorító rikácsolása sem. Pár héttel Bajor Gizi halála tán egy Amerikát járt magyar újságíró és a felesége állítólag szintén öngyilkos lett. Tény az, hogy ez az idős újságíró is sokat panaszkodott, hogy a felesége^hosszu hónapok óta súlyos beteg, hogy ő maga is beteg, ha ez az öngyilkosság is bekövetkezett, itt is inkább lehetne okul felhozni a betegséget, mint amit most itt összefirkálnak az éhezésről és politikai okokról. Mindenki tudja hogy Békessy Imre egyetlen fia nagyon jómódú ember, kinek módja lett volna arra, hogy az apját segítse, hogy ne kelljen “éheznie”. Ha pedig a másik felhozott ok áll fen, hogy azért ment haza, hogy a mai rendszer ellen adatokat gyűjtsön és azt felhasználja, értékesítse és hogy erre valószínűleg rájöttek és ezért menekült a halálba, arra csak annyit, hogy minden kém, mindenhol a saját bőrét viszi a vásárra. De ezek az “okok” is hasból vannak állítva és nagyon valószínű, hogy itt is egy emberi tragédiát akarnak politikai célokra kihasználni. MINEK KEZDIK? Joggal vetik fel az amerikai adófizetők azt a kérdést, hogy miért költik az adófizetők pénzét olyan hiábavaló vizsgálatokra, amelyeket hol a kongresszus, hol az állam, vagy a város rendel el, a különböző racketek kivizsgálására, mikor azokat kénytelenek úgyis befejezetlenül abbahagyni, mert nagyon rövidesen arra az egyöntetű megállapításra jutnak, hogy ta hasznot arattak. A depressziós években leesett a profit, de I935-39-ben már megint felemelkedett 3.4 billióra. Ettől kezdve aztán rohamos emelkedést mutat: 1940-45 háborús években 9.3 billió; 1947-49 Marshall-terv években 18.8 billió és 1950-ben a koréi háború már 23.5 billióra emelte a hadiszállítók tiszta profitját. Nyivánvaló, hogy a profit ily emelkedését csak a verseny teljes kizárásával lehet fentartani. A tőkés termelő rendszer védői állandóan a verseny nagyszerűségére hivatkoznak, mint a termelés fejlesztőjére. Jelen esetben azonban csak a profit nagyságát fejleszti. És erre kellett a nemzeti veszély proklamálása. nem csak az egész közigazgatás van szoros kapcsolatban a gang- szterekkel, hanem a fő-patrónu- saik ott vannak a legmagasabb politikai körökben is. Minden vizsgálat nélkül is jól tudja mindenki azt, hogy a különböző racketek, mint a lóverseny fogadás, játék barlangok, prostitúció, bootlegerség és sok más, csak úgy működhetnek, ha a rendőrséget lefizetik ezek a vállalatok. Jól tudja mindenki, hogy ezek a különböző fosztogató intézetek, ma már nem kis magánvállalkozások, hanem kifejlett nagy üzlet, amely behálózza tröszt alapon az egész országot, amely tröszt fizikailag irtja ki azokat, akik a trösztön kívül próbálnak üzletet csinálni. A racketeerek ma már oly nyíltan dolgoznak, mint akármelyik más nagy üzleti vállalkozás, milliós jövedelmük után pontosan fizetik az adójukat az államnak és éppen olyan pontosan adják le a külömböző hatóságoknak a bevételeik 10 százalékát nem csak azért, hogy behunyják a szemüket, de azért is, hogy megvédjék őket a betolakodó versenytársaktól. Amint az egyik vizsgáló biztos kijelentette, az egész ország rendőrsége keresztül-kasul van hálózva a racketeerek megfizetett embereivel. Amint a new yorki vizsgálatnál kitűnt, hogy ott a racketeerek feje Frank Costello, aki kijelöli a polgármester jelöltet, ami természetes, mert ők fizetik a politikusok választási költségeit, sőt apró kis ajándékokkal 10-20 ezer dollárokkal is kedveskednek a politikus uraknak. Ez annyira kitűnt az úgynevezett Kefauer vizsgálatnál, hogy természetes volt a fő-gangszter felháborodása azon, hogy őt ott vallatják, holott ő megfizette a politikusokat, rendőröket szerte az országban, hogy a vállalata szabadon fosztogathassa a népet. Az sem meglepő, hogy a korrupt unió vezérek is bent vannak ebben a racketben és a tagságtól beszedett pénzzel tömik a politikusokat. A nagy hü-hó eredménye végül az lesz, hogy szépen elaltatják az egész ügyet és a fosztogatások tovább fognak folyni, legjobb esetben egy-két kis kaliberű racketeert, egy-két rendőrt megbüntetnek, elcsapnak és az üzlet zavartalanul fog tovább folyni. Hogy a törvények által tiltott fosztogatások ennyire kifejlődhettek, hogy ez az üzlet a politikusok, rendőrök védelmét tudja a maga részére biztosítani, ez egyik tünete a mai társadalmi rendszer halálos betegségének. Egy társadalmi rendszer, ahol a háború, a gyilkosságok, fosztogatások egyszerű üzleti vállalkozások lettek, az halálosan beteg és megért arra, hogy egy olyan társadalmi rendszer váltsa fel, ahol a lét alapja a munka, amely a társadalom minden egyedének biztosítja a képességének megfelelő munkát és a szükségleteinek a fedezését. Olyan társadalmi rendszer, amelyben minden ember szabad és boldog lesz, ahol nem lesznek kizsákmányolok és kizsákmányoltak, de nem lesznek gang- szterek és korrupt politikusok sem. A FRANCIA MUNKÁSOK Hatalmas győzelmet értek el a francia munkások nagyszerű, forradalmi megmozdulásukkal. Nem csak a munkaadókat, de magát az államot is arra kény- szeritették, hogy egy általános béremelést adjon a francia dolgozóknak, amely béremelés fedezi az előállott drágaságot. Ennek a győzelemnek a jelentősége nem csak abban van, hogy a francia munkások, élén állanak a gazdaság szervezetek, amelyeknek a követeléséhez és direkt akciójához csatlakoztak a vezetők ellenzése dacára a szocialista és katolikus szakszervezetek tagsága is, általános béremelést ért el, hanem főleg az emeli ki a fontosságát, hogy ez a direkt akció első Ízben, használhatatlanná tette az osztályállam erőszak szervezetét és sztrájktörő törvényeit. Amint tudjuk a nagy sztrájkot a közlekedési munkások kezdték meg, a francia vasutak az állam kezében vannak és a francia Taft-Hartley törvény szerint, az állam ellen sztrájkolni nem lehet és a kormánynak joga van a sztrájkoló állami alkalmazottakat katonai szolgálatra behívni és katonai fegyelemmel ■ munkára kényszeríteni. Ezt a törvényt már több Ízben, több-kevesebb sikerrel alkalmazta is az osztály-állam kormánya, de ez esetben a kormány kénytelen volt visszaszivni a kiadott mozgósítási parancsot, mert egyrészt a vasutasok határozata az volt, hogy nem tesznek eleget a katonai behívásnak, másrészt a szervezett munkások elhatározása az volt, hogy a kormány mozgósítására általános sztrájkkal felel és végül, de nem utoljára az, hogy a katonaság megbízhatatlan arra, hogy azt a munkások ellen használják fel. Ez az erőpróba, amelyből a munkások teljes győzelemmel kerültek ki, nem csak a francia munkások szempontjából jelentős, hanem felmérhetetlen fontosságú nemzetközi jelentősége is. Az Atlantic Pactumra. amely a harmadik világháborúnak az alapja, halálos csapást mért a francia proletáriátus erejének ez a megnyilvánulása. A most lefolyt harc először is újra igazolta azt, hogy a francia munkások harci készsége és ereje töretlen, hogy nem csak a kommunista szakszervezetek állják a harcot, hanem a jobb oldali kisebbségi szakszervezetek tagsága is elfogadja és követi a baloldali szakszervezetek irányítását, amely nyíltan háború ellenes és azt minden eszközzel kész megakadályozni. Beigazolódott, hogy a baloldali erők képesek a francia ipar és közlekedést, de még a közigazgatást is megállítani, amely pedig alapja a katonai akciónak. Ipar és közlekedés nélkül a legmegbízhatóbb hadsereg is napok alatt akció képtelenné válik. Minden hadsereg munkásokból áll és a francia katonasorban levő fiatalság még fokozottabb mértékben forradalmi, háború ellenes, mint maga a francia munkásosztály, nem csak, hogy nem hajlandó háborúba menni, de kész arra is, hogy azt még polgárháború árán is meggátolja. Ez a tény, amelyet világosan
