Bérmunkás, 1951. január-június (38. évfolyam, 1662-1687. szám)

1951-03-31 / 1674. szám

1951. március 31. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI HULLA GYALÁZÓK Igazán nem vagyunk elké­nyeztetve az amerikai magyar ujságirók jóizlésétől és igaz­mondásától. Nagyon jól ismer­jük ezeknek az uraknak a men­talitását, semhogy tárgyilagos­ságot várjunk tőlük, de még a mi jól megedzett gyomrunk is háborog arra az Ízléstelen ha­lott gyalázásra, amit ezek az urak egy nagy emberi tragédia alkalmával elkövetnek. Magyarország legnagyobb szí­nésznője és a férje öngyilkosok lettek. Ezt a tragédiát egy szűk­szavú távirat adta hírül, amely távirat az öngyilkosság okául a művésznő gyógyíthatatlan be­tegségét hozta fel indokul. Szerte a világon, még itt Amerikában is, az emberek ez­rei vetnek véget életüknek ön­kezükkel, a legkülönbözőbb ok­ok miatt. Gazdasági okok, sze­relmi csalódások, családi bajok és betegségek azok, amelyek leggyakrabban előidézői ezek­nek a tragédiáknak. Itt is, gaz­dag emberek, magas állású po­litikusok, színészek, kiknek nin­csenek anyagi gondjaik, vetnek véget a megunt életüknek. Név- szerint lehetne felsorolni egy csomó közismert nevet csak a közel múltból is, akik nem csak öngyilkosságot követtek el, de olyanokat is, akiket a hozzátar­tozói öltek meg, mert nem bír­ták nézni szenvedését, amit gyó­gyíthatatlan betegsége okozott. Ez itt és bárhol a világon tör­ténik, az természetes, de ha vé­letlenül Magyarországon törté­nik, úgy azt már a rendszer bű­néül róják fel és a gyilkos Rá­kosi Mátyás. Bajor Gizi nem csak nagy szí­nésznő volt, hanem szerető és szeretett feleség is. A mai rend­szer a legnagyobb mértékben el­ismerte a kiváló művészeket és azt a legmagasabb kitüntetések­kel is honorálta, amelyek nagy pénzbeli jutalmakkal is jártak. Rábízták az elöregedett színé­szek otthonának megszervezé­sét, nem csak szabad kezet ka­pott erre, de minden anyagi esz­közt is rendelkezésére bocsáj- tottak, hogy emberi életet nyújt­hasson nekik. A férje kiváló orvos-tanár volt és éppen ilyen nagy meg­becsülésben részesült. Egyik sem volt párt tag, nem is politizáltak, Bajor Gizi a bé­kemozgalomba vett részt. Hosszú hónapok óta súlyos betegség, agyrák támadta meg. Operálták, amely ugyan meg­hosszabbította életét ,de nagy szenvedései dacára menthetet­len volt és a hallását is elveszí­tette. Nagyon érthető, hogy a nagyon szerető orvos-tanár férj és a végtelenül intellektuál mű­vésznő, kik egymás nélkül nem tudták elképzelni az életet, ön- gyilkosságra határozták el ma­gukat. Ez a szereplők kiválósága folytán mélységesen megrendí­tő tragédia, amelyet politikai célokra felhasználni, minden bi­zonyíték nélkül, hiénákhoz mél­tó' halottgyalázás. Ezrek és ezrek szöktek el Magyarországról, mert nem ér­tettek egyet a rendszerrel. Ha Bajor-German házaspárnál ez az ok állt volna fen, nekik, kik­nek szabad mozgása és bőséges pénze volt. szintén megtalálták volna az utat az emigrációba. Nem csak az életben, de a mindenkit megrendítő halálban is megadta a magyar nép Bajor Gizinek a legnagyobb tiszteletet, amelyet nem rombolhat le a ha- lottgyalázó hiénák undorító ri­kácsolása sem. Pár héttel Bajor Gizi halála tán egy Amerikát járt magyar újságíró és a felesége állítólag szintén öngyilkos lett. Tény az, hogy ez az idős új­ságíró is sokat panaszkodott, hogy a felesége^hosszu hónapok óta súlyos beteg, hogy ő maga is beteg, ha ez az öngyilkosság is bekövetkezett, itt is inkább lehetne okul felhozni a betegsé­get, mint amit most itt össze­firkálnak az éhezésről és politi­kai okokról. Mindenki tudja hogy Békessy Imre egyetlen fia nagyon jómó­dú ember, kinek módja lett vol­na arra, hogy az apját segítse, hogy ne kelljen “éheznie”. Ha pedig a másik felhozott ok áll fen, hogy azért ment ha­za, hogy a mai rendszer ellen adatokat gyűjtsön és azt fel­használja, értékesítse és hogy erre valószínűleg rájöttek és ez­ért menekült a halálba, arra csak annyit, hogy minden kém, mindenhol a saját bőrét viszi a vásárra. De ezek az “okok” is hasból vannak állítva és nagyon valószínű, hogy itt is egy embe­ri tragédiát akarnak politikai célokra kihasználni. MINEK KEZDIK? Joggal vetik fel az amerikai adófizetők azt a kérdést, hogy miért költik az adófizetők pén­zét olyan hiábavaló vizsgálatok­ra, amelyeket hol a kongresszus, hol az állam, vagy a város ren­del el, a különböző racketek ki­vizsgálására, mikor azokat kénytelenek úgyis befejezetle­nül abbahagyni, mert nagyon rövidesen arra az egyöntetű megállapításra jutnak, hogy ta hasznot arattak. A depressziós években leesett a profit, de I935-39-ben már megint felemelkedett 3.4 billióra. Ettől kezdve aztán rohamos emelkedést mutat: 1940-45 háborús években 9.3 billió; 1947-49 Marshall-terv években 18.8 billió és 1950-ben a ko­réi háború már 23.5 billióra emelte a hadiszállítók tiszta profit­ját. Nyivánvaló, hogy a profit ily emelkedését csak a verseny teljes kizárásával lehet fentartani. A tőkés termelő rendszer védői állandóan a verseny nagy­szerűségére hivatkoznak, mint a termelés fejlesztőjére. Jelen eset­ben azonban csak a profit nagyságát fejleszti. És erre kellett a nemzeti veszély proklamálása. nem csak az egész közigazgatás van szoros kapcsolatban a gang- szterekkel, hanem a fő-patrónu- saik ott vannak a legmagasabb politikai körökben is. Minden vizsgálat nélkül is jól tudja mindenki azt, hogy a kü­lönböző racketek, mint a lóver­seny fogadás, játék barlangok, prostitúció, bootlegerség és sok más, csak úgy működhetnek, ha a rendőrséget lefizetik ezek a vállalatok. Jól tudja mindenki, hogy ezek a különböző fosztogató in­tézetek, ma már nem kis ma­gánvállalkozások, hanem kifej­lett nagy üzlet, amely behálózza tröszt alapon az egész orszá­got, amely tröszt fizikailag irt­ja ki azokat, akik a trösztön kí­vül próbálnak üzletet csinálni. A racketeerek ma már oly nyíltan dolgoznak, mint akár­melyik más nagy üzleti vállal­kozás, milliós jövedelmük után pontosan fizetik az adójukat az államnak és éppen olyan ponto­san adják le a külömböző ható­ságoknak a bevételeik 10 száza­lékát nem csak azért, hogy be­hunyják a szemüket, de azért is, hogy megvédjék őket a betola­kodó versenytársaktól. Amint az egyik vizsgáló biztos kijelen­tette, az egész ország rendőrsé­ge keresztül-kasul van hálózva a racketeerek megfizetett embe­reivel. Amint a new yorki vizsgálat­nál kitűnt, hogy ott a racketeer­ek feje Frank Costello, aki ki­jelöli a polgármester jelöltet, ami természetes, mert ők fizetik a politikusok választási költsé­geit, sőt apró kis ajándékokkal 10-20 ezer dollárokkal is kedves­kednek a politikus uraknak. Ez annyira kitűnt az úgynevezett Kefauer vizsgálatnál, hogy ter­mészetes volt a fő-gangszter felháborodása azon, hogy őt ott vallatják, holott ő megfizette a politikusokat, rendőröket szerte az országban, hogy a vállalata szabadon fosztogathassa a né­pet. Az sem meglepő, hogy a kor­rupt unió vezérek is bent van­nak ebben a racketben és a tag­ságtól beszedett pénzzel tömik a politikusokat. A nagy hü-hó eredménye vé­gül az lesz, hogy szépen elaltat­ják az egész ügyet és a foszto­gatások tovább fognak folyni, legjobb esetben egy-két kis ka­liberű racketeert, egy-két ren­dőrt megbüntetnek, elcsapnak és az üzlet zavartalanul fog to­vább folyni. Hogy a törvények által tiltott fosztogatások ennyire kifejlőd­hettek, hogy ez az üzlet a poli­tikusok, rendőrök védelmét tud­ja a maga részére biztosítani, ez egyik tünete a mai társadalmi rendszer halálos betegségének. Egy társadalmi rendszer, ahol a háború, a gyilkosságok, fosztogatások egyszerű üzleti vállalkozások lettek, az halálo­san beteg és megért arra, hogy egy olyan társadalmi rendszer váltsa fel, ahol a lét alapja a munka, amely a társadalom minden egyedének biztosítja a képességének megfelelő munkát és a szükségleteinek a fedezését. Olyan társadalmi rendszer, amelyben minden ember szabad és boldog lesz, ahol nem lesznek kizsákmányolok és kizsákmá­nyoltak, de nem lesznek gang- szterek és korrupt politikusok sem. A FRANCIA MUNKÁSOK Hatalmas győzelmet értek el a francia munkások nagyszerű, forradalmi megmozdulásukkal. Nem csak a munkaadókat, de magát az államot is arra kény- szeritették, hogy egy általános béremelést adjon a francia dol­gozóknak, amely béremelés fe­dezi az előállott drágaságot. Ennek a győzelemnek a jelen­tősége nem csak abban van, hogy a francia munkások, élén állanak a gazdaság szervezetek, amelyeknek a követeléséhez és direkt akciójához csatlakoztak a vezetők ellenzése dacára a szo­cialista és katolikus szakszerve­zetek tagsága is, általános bér­emelést ért el, hanem főleg az emeli ki a fontosságát, hogy ez a direkt akció első Ízben, hasz­nálhatatlanná tette az osztály­állam erőszak szervezetét és sztrájktörő törvényeit. Amint tudjuk a nagy sztráj­kot a közlekedési munkások kezdték meg, a francia vasutak az állam kezében vannak és a francia Taft-Hartley törvény szerint, az állam ellen sztrájkol­ni nem lehet és a kormánynak joga van a sztrájkoló állami al­kalmazottakat katonai szolgá­latra behívni és katonai fegye­lemmel ■ munkára kényszeríteni. Ezt a törvényt már több Ízben, több-kevesebb sikerrel alkalmaz­ta is az osztály-állam kormá­nya, de ez esetben a kormány kénytelen volt visszaszivni a ki­adott mozgósítási parancsot, mert egyrészt a vasutasok ha­tározata az volt, hogy nem tesz­nek eleget a katonai behívás­nak, másrészt a szervezett mun­kások elhatározása az volt, hogy a kormány mozgósítására általános sztrájkkal felel és vé­gül, de nem utoljára az, hogy a katonaság megbízhatatlan ar­ra, hogy azt a munkások ellen használják fel. Ez az erőpróba, amelyből a munkások teljes győzelemmel kerültek ki, nem csak a francia munkások szempontjából jelen­tős, hanem felmérhetetlen fon­tosságú nemzetközi jelentősé­ge is. Az Atlantic Pactumra. amely a harmadik világháborúnak az alapja, halálos csapást mért a francia proletáriátus erejének ez a megnyilvánulása. A most lefolyt harc először is újra igazolta azt, hogy a fran­cia munkások harci készsége és ereje töretlen, hogy nem csak a kommunista szakszervezetek áll­ják a harcot, hanem a jobb ol­dali kisebbségi szakszervezetek tagsága is elfogadja és követi a baloldali szakszervezetek irányí­tását, amely nyíltan háború el­lenes és azt minden eszközzel kész megakadályozni. Beigazo­lódott, hogy a baloldali erők ké­pesek a francia ipar és közleke­dést, de még a közigazgatást is megállítani, amely pedig alapja a katonai akciónak. Ipar és köz­lekedés nélkül a legmegbízha­tóbb hadsereg is napok alatt akció képtelenné válik. Minden hadsereg munkások­ból áll és a francia katonasor­ban levő fiatalság még fokozot­tabb mértékben forradalmi, há­ború ellenes, mint maga a fran­cia munkásosztály, nem csak, hogy nem hajlandó háborúba menni, de kész arra is, hogy azt még polgárháború árán is meg­gátolja. Ez a tény, amelyet világosan

Next

/
Thumbnails
Contents