Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)
1950-09-30 / 1649. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1950. szeptember 30. Igaz történet — nevek nélkül AZ INDUSTRIAL, WORKERS OF THE WORLD IPARI SZERVEZET ELVINYILATKOZATA A munkásosztály és a muni áltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbenl összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellep uszitsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekelt megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra Is, hngy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül. (Vi.) Messze, még az operenci- án is túl van egy anya, akinek nagyon sok gyermeke van. Kicsinyek, nagyok, de ami az egész tragédiának okozója volt, hogy volt egynéhány elkényeztetett, gazdag gyermeke is, a sok szegény között. Sőt még ehez az is hozzájárult, hogy az ilyen elkényeztetetteket az anya iskolába is küldte a többi gyermek véres- verejtékes munkája után. A gazdagok nagyon kevesen voltak, de részben a tudás, részben az, hogy saját maguknak tízszeres évi jövedelmet követeltek és a családi vagyont, a jó termőföldeket összeszedték, maguknak sajátították ki, a szegény testvéreknek, csak úgy engedtek azokon dolgozni, hogy a 75 százalékát a terményeknek visszaadták a gazdag testvéreknek, akik még gazdagabbak lettek. A megerőltetett 12-14 órai munka után sem volt nekik csak nagyon is szűkös megélhetés, az iskoláztatásról, biztonságról pedig még szó sem lehetett. A családi vagyon ilyen aránytalan elosztása, a testvérek ki- szákmányolása, sok veszekedésre, néha-néha még verekedésre is adott okot. Az anya, aki ámbár szerette az összes gyermekeit, de ő is a gazdag gyerekeitől függőt gazdaságilag, még titokban büszke is volt azokra és a szegényeket is arra oktatta, hogy ennek igy kell lenni, csak nyugodjanak bele. Minden igyekezete az volt, hogy béke legyen a családban, ha már ilyen igazságtalan béke is. A VEREKEDÉS Ez nem sikerült sokáig, a ki- sebb-nagyobb veszekedések, verekedések nagy testvérharccá alakult ki. Mivel a szegények nagyon sokan voltak, igy habár még sokan nem is igen akartak résztvenni a verekedésben, mégis elpüfölték a gazdag testvéreket, elzavarták a földekről és a földeket kiosztották a szegény testvérek között, úgy igazában, testvériesen. így azok is, akik eleinte még nem álltak be a harcokba, mindinkább belekapcsolódtak, védeni akarták azt a földet, melyet nekik is osztottak, hogy az életetadó élelmiszert, terményeket kitermeljék. De az a pár gazdag testvér nem nyugodott bele, hogy kikaptak, kivették a családi vagyont a kezeikből. Vannak ezeknek gazdag barátaik, akik egy- szersmint bíróknak is felcsaptak. Ők ítélkeznek az élők és holtak fölött. Már úgy értve, hogy ha még élnek is, holtaknak Ítélik el őket, ha nem engedelmeskednek nekik. Ezek a bírók nem voltak családtagok, de azért azt állították magukról, hogy semlegesek. A gazdag testvérek elmondták nekik, hogy csúfosan kikaptak, de azt nem, hogy miért. De ez elég volt a biró barátjuknak, hogy minden kihallgatás nélkül, vagy még hogy a bíróság előtt megengedték volna a szegény testvéreknek, hogy megjelenjenek, magukat védhessék, már amint a rendes bíróságok előtt, még az apagyilkosnak is megengedik. Ez a bíróság elitélte a szegény testvéreket, hogy azonnal agyon kell őket lőni, mihelyt meglátják őket. Persze ezt I az ítéletet csakis a bíróság által kiküldött rendőrséggé avanzsált [katonaság volt hivatva megtenni. De nem csak azokat lőtték, robbantották széjjel, akik ténylegesen résztvesznek a verekedésben, hanem minden teketória nélkül, ezeknek a gyermekeit, asszonyait is. A testvérharc borzasztó, még akkor is, ha csak a testvérek között folyik, de elképzelhetetlen borzalmakkal jár, amikor olyan rendőrséget küldenek az ilyen testvérharc szétverésére, akik nem ismerik, hogy melyik kicsoda és mindenkit ütnek-vágnak, mint a bolondóra. Ezt itt a mi kedves hazánkban is nagyon sokszor láthattuk, hogy amikor a csend-rend fentartására, vagy helyreállítására kirendelik ezeket a rendőröket, még több ártatlan szemlélő kap ki, mint azok, akik ellen kirendelték őket. Itten is az a kifögás, hogy mit tudják ők, kik a hibásak, de útjukban vannak nekik. FELÉGETETT OTTHONOK De ez a csend-rend helyreállítás nem ment olyan simán, mint azt a biró ur elképzelte. A szegény testvérek összefogtak és otthonaikból ütöttek vissza a rendőröknek. Erre ki lett adva a parancs, hogy minden otthont fel kell égetni, amelyhez hozzáférnek, amelyeket nem tudnak felégetni, azokat fel kell robbantani, széjjelzuzni, a földdel egyenlővé tenni, ha már a gazdag testvéreknek nem akarják azokat szépszóval vissza adni. A szegény tesvérek védekeztek, már ahogy tudtak, de a rendőrségnek nagyon modern fegyvereik voltak és már hónapokon keresztül folyik a harc, a rendcsend helyreállítására. Már már ugylátszik, hogy képesek olyan rendet helyreállítani eáen szegény anya portáján, mint a temetőben van. Ugyanis az egész portát egy nagy temétővé teszik, hogy ha ezen rendőri eljárás még sok hónapokig, esetleg még évekig folyhat. VÉDŐ ÜGYVÉDEK így a szegény testvérek is felkértek velük rokonszenvező védőket, akiknek meghallgatását már a biró ur nem tudta eltiltani. így azok azt követelték, hogy az elhamarkodott ítéletet vonják vissza és újabb tárgyalást rendeljenek el, ahol a vádlottak is megjelenhessenek. Ez ellen a biró ur nagyon tiltakozott és még mindég nem akarják ilyenformán elintézni ezt a testvérharcot. Nagyon érdekes volt, amikor ezek a védőügyvédek közbeléptek. Az egész világ felfigyelt, mert a biró ur úgy állította be az egész dolgot, mint amelyiknek csak egy oldala van. Már pedig minden elfogulatlan egyén tudja, hogy minden éremnek — az ilyen testvérharcnak is — két oldala van. Nem igen lehet egy ítéletet elismerni jogosnak, ahol az elitéltnek még a száját sem szabad kinyitni, sőt még jelen sem lehet, hogy a saját nézetét ismertesse. így a Sacco-Vanzetti, a Dul- fus, Tom Mooney ügyekhez hasonló nagy szenzációvá alakult ki ezen testvérharc. Az egész világ felfigyelt, annyira, hogy a biró ur titkos tárgyalást követel, ahol nem szabad tanuknak, sőt még hallgatóknak sem jelen lenni. Még kevésbé a vádlottaknak. De hiába az ítélet meg- fellebezésének, meg az a parancs, hogy az elitélteket azonnal agyon kell lőni, még mindég fen áll. Ugylátszik a rendőrség és a biró ur ugyremélik, hogy az elitélteket agyonkövezhetik, mielőtt a védőügyvédek megcsinálnák az alkalmat, hogy azokat is kihallgathassák. Még ez a nagyper, testvérharc nem dőlt el. Nem is igen dőlhet el mindaddig, amig vannak anyák sok gyermekekkel, akik közül némelyik dús gazdag és a szegényebb testvéreket kizsákmányolja, a rendőrséggel öleti halomra és a családi vagyont, a fölötte való uralmat magának tulajdonítja. ÉPÍTŐ-GÁRDA 1950-1951 évre: Hering Pál, Buffalo ......... 1.00 Kollár József, Cleveland 1.00 Kucher András, Pittsburgh 1.00 Lelkó András, Pittsburgh 1.00 South Bendi Proli .............. 3.00 Rozsán János, Saratoga S. 10.00 Visi István, Lincoln Park .. 2.00 Páll Lajos, Ambridge .... 2.00 Kovách Ernő, Cleveland .. 1.00 Köhler Sándor, Chicago .... 2.00 Molnár Antal, Cleveland .. 2.00 Székely Sándor, Cleveland 1.00 Vass Károly, N. Brunswick 2.00 Farkas Imre, Akron ____ 1.00 Mogor József, Cleveland .. 2.00 Török István, Miami ____ 2.00 Bikó Teréz, Cleveland...... 3.00 Lefkovits Lajos, Cleveland 2.00 Mácsay János, Detroit__ 2.00 Phillips István, So. Bend .. 5.00 Dolgos József, So. Bend ... 2.00 Zára János, Chicago ____ 2.00 Szilágyi János, Cleveland .. 1.00 Munczv József, Cleveland.. 2.00 Buzay János, Cleveland .... 2.00 Gáncs Lajos, Carolina ___12.00 Gáncs Lajosné, Carolina ..12.00 Vizi József, Akron............. 2.00 Levél részlet A Clevelandon lakó Varga János mtárs kapott a napokban egy levelet Köln. Németország láger kórházában levő unoka- öccsétől, akit csak röviddel a háború befejezése előtt soroztak be katonának és az összeomlás előtt a németek hátvédjeként kerültek ki az országból. A magyar csapatok tiszt jei megtagadták a németekért való feláldozást — mondja a levél — és a legénységgel együtt koncentrációs táborba kerültek 40 ezren. Az egészségesek egyrésze visszakerült Magyarországba —■ köztük több falubeli, akik a régi cselédsorbói emberi megbecsülésben építik az országot. Én sajnos nem kerülhettem haza, mert súlyos hülés folytán tüdőgyulladásba kerültem. Kétszer operáltak és 10 borda csontot vágtak ki belőlem. Már mindent megkíséreltem, hogy haza vigyenek, de mindég kifogásokat mondanak. Étkezésünk nagyon szegényes. Ruházatunk pedig rongy. Hallom a rádióból, hogy az amerikai magyarság jószivvel anyagilag segíti az itteni véreit, akiket ma DP-k-nek neveznek. Én nem kétlem, hogy * maguk adnak, hogy segítsenek, de én és az ebben a kórházban levők még semmi segítséget nem kaptunk. A fenti levél megerősíti azt a sok panaszt, hogy a háborús segélyt kezelő urak csak az összegyűjtésért nyújtsák ki a kezeiket az ország minden részébe, a szétosztás irányvonala azonban a bizottság székhelyén elakad. Azon a tanácskozáson, amelynek tárgya a német hadsereg felállítása volt, nem döntöttek abban a kérdésben, hogy az uj német hadseregbe besorozott náciknak megengedik-e, hogy felújítsák a “Heil Hitler” köszöntést. General Motors Corporation dicsekedve jelenti, hogy 1949- ben 444,377,889 dohár jövedelmi adót fizetett. — Ahol ennyi adót fizetnek, mennyi haszon marad még?!
