Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)

1950-09-30 / 1649. szám

MAGYAR NYELVŰ LAP AZ IPARI UNIONIZMITS SZOLGÁLATÁBAN Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio ander the Act »f March 5, 1879 VOL. XXXVII. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1950 SEPT. 30 NO. 1649 SZÁM Nem bízik a németekben OSZTALYELLENTET AZ ÉSZAK-ATLANTI TANÁCS NEM TUDOTT EGYEZSÉGRE JUTNI A NÉMETEK FELFEGYVERZÉSÉNEK KÉRDÉSÉ­BEN. — A FRANCIÁK FÉLNEK A NÁCIK HATALMÁTÓL. NEW YORK — Az Észak-Atlanti Szövetséghez tartozó álla­mok külügyminisztereinek két hétig tartó tanácskozása végétért és a tanácskozás után kiadott rövid nyilatkozat bizonyítja, hogy a kitűzött célt nem érték el. Ez a cpl egyezség lett volna arra, hogy miként fegyverezzék fel Nyugat-Németországot s állitsák be a német haderőt a szövetségesek hadigépezetébe. A csak pár szóból álló jelen-»---------------------------------------­tés szerint a 12 hatalom külügy­minisztereinek tanácsa “mele­gen üdvözölte az egységesített katonai haderő megteremtésére vonatkozó javaslatot Európa védelmére s hogy azt a lehető legrövidebb idő alatt meg kell teremteni”. Ezenkívül azonban mást nem határoztak ebben az ügyben, amennyiben a franciák még mindig félnek, hogy a né­metek felfegyverzése esetén új­ból a nácik jutnak hatalomra. Francia szakértők szerint az oroszok elleni hadseregbe első sorban is csak az antikommu- nisták, — másszóval a fasizták, vagy a nácik lépnének be nagy lelkesedéssel. Minden valószínű­ség szerint ezek szolgáltatnák a tisztikart s ez a német hadsereg tehát náci vezetés alatt lenne. Noha az amerikai és angol veze­tők már hajlandók lennének ezen szépséghiba elnézésére, a franciák tartanak attól, hogy az ilyen hadsereg nem megbízható és válságos időkben a franciák ellen fordulna. A “beavatott” újságírók hírei szerint a németek felfegyverzé­sét ajánlók előbb 30 divízióból álló hadsereget akarnak, amit 18 hónap alatt ki lehetne képez­ni és a következő 30 hónap alatt fel lehetne emelni hatvan divízi­óra. Ennek a költségeit termé szetesen az Egyesült Államok­nak kellene viselni, mert a töb­bi államok még a saját hadsere­geiket sem tudják eltartani. Elcsapták a munkásfaló Denhamt A SZERVEZETT MUNKÁSOK SÜRGETÉSÉRE PRESIDENT TRUMAN ELCSAPTA A NATIONAL LABOR RELATION BOARD ÜGYÉSZÉT, AKI A SZERVEZETT MUNKÁSOK ÁDÁZ ELLENSÉGE. WASHINGTON — A szervezett munkások hosszas rábeszé­lésének engedve, President Truman végre elcsapta a National Labor Relation Board munkásgyülölő ügyészét, Robert N. Den­hamt. Denham eredeti kinevezése négy évre szólt, amelyből még valamivel több, mint egy éve lett volna, de túlzó munkásellenes magatartása miatt végre is Truman elnök felszóllitotta, hogy ad­ja be lemondását, amit Denham*----------------------------------------­nagy méltatlankodás közepette dett azokkai( akikkei együtt meg is tett A Denham által betöltött tisztséget a Taft-Hartley mun­kásellenes törvénnyel kapcsolat­ban állították fel. A törvény végrehajtását tulajdonképpen az öt-tagu igazgatóság alatt működő National Labor Rela­tion Boardra bízták. Ezen Bo­ard általános ügyészének nevez­te ki Denhamot, hogy a törvény elleni vétőket bíróság elé állítsa és büntetésüket kieszközölje. Az elnök állítása szerint ezen tisztség felállításával az volt a cél, hogy az ügyész a bizottság­gal együtt működjön, a bizott­ságot szolgálja. Denham azon­ban kinevezése után azonnal függetlenítette magát a bizott­ságtól, egyedül határozta el, hogy milyen esetekben indít el megtorló eljárásokat, döntései­ben nem törődött a bizottsággal, sőt mi több, állandóan veszeke­kellett volna működnie. President Truman ki is emel­te a lemondást követelő levelé­ben, hogy Denham és az NLRB tagjai között olyan nagy az el­lentét, hogy azt többé áthidalni nem lehet s a Taft-Hartley tör­vény gyakorlati alkalmazását még jobban megnehezíti, holott az már úgyis igen nagy nehéz­ségekbe ütközött. A valóság azonban az, hogy Denham a Taft-Hartley tör­vény alkalmazásával kapcsolat­ban mindig csak a unionok el­len indított eljárást és szemet- hunyt a munkáltatók törvény- sértéseinek. Emiatt úgy az AFL, mint a CIO vezetői állandóan panaszkodtak. Végre is ennek a nyomásnak engedve Truman el­távolította ebből a pozícióból a munkásság ezen ádáz ellensé­gét. Az AFL szakszerveteinek ba­sái Houston, Tex. államban tart­ják idei konvenciójukat, ame­lyen a több mint ezer delegátus, nem Amerika bérrabszolgáinak helyzetével, hanem a Szovjetek által ’’kényszer” munkára fo­gott “rabszolg4kat” kívánja fel­szabadítani. Ezeknek a munkás fékereknek, mindig a más or­szágok munkásainak helyzete okoz fejfájást. “Itthon” Ameri­kában pedig a legaljasabb esz­közökkel dolgoznak azon, hogy a progresszív elemeket megsem­misítsék, denunciálják, a ható­ság fogdmegjeinek kezére ját- szák. Ez náluk az osztály szoli­daritás. Most, hogy aztán kiütött a koreai háború és a honvédelem igazgatásában nagyon sok uj ál­lást nyitottak s azokat túlnyo­mó részben nyugalmazott főtisz­tekkel, professzorokkal, nagy vállalatok vezérigazgatóival töl­tik be, az AFL és a CIO basái tiltakoznak, hogy ezen állások betöltésénél mellőzik a szakszer­vezetek tisztviselőinek a kineve­zését. A szakszervezeti fékerek is rájöttek arra, hogy a politi­kai husosfazékban kényemesebb kotorászni, mint a műhelyekben vagy gyártelepeken robotolni. De nem csak az AFL és a CIO szakszervezetek hoznak vörös­faló, denuneiáló határozatokat, hanem az IWW konvencióján összegyűlt delegátusok is. Ezek az orruknál tovább nem látó egyének, ahelyett, hogy az ame­rikai bérrabszolgák millióinak megszervezéséről tárgyalnának, más szervezetek vagy pártok szenyesét kívánják szapulni. Tu­datlanságukban, rövidlátásuk­ban elfelejtették, hogy az IWW szervezete nem ismer vallást, nemzetiséget, szint, fajt, sem POLITIKAI felfogást és a fen­tiek bármelyikére való tekintet nélkül, tagja lehet az IWW szer­vezetének, minden tisztességes bérrabszolga. Nincsen okom védelmezni az amerikai kommunista pártot. Tudatában vagyok annak a szörnyű tévedéseknek, melyeket fenállása óta az amerikai mun­kásosztály helyes utón való szer­vezésének útjába hengerelt. De tudatában vagyok annak is, hogy ma, amikor a világ mun­kássága egy társadalmi válto­zás előtt áll, helytelen utón jár­nak azok, akik a kizsákmányoló osztály hóhérainak segítenek a kötelet egy más utón — de ve­lünk egy célért — harcoló mun­kások nyakába tenni. MOST, hogy a harmadik vi­lágháborúra való őrült felkészü­lődés minden nap nagyobb mé­reteket ölt, az amerikai szak- szervezetek vezetőségei öt, tiz, tizenöt cent óránkénti bérjavi- tást követelnek, a végtelenségig kizsákmányolt bérrabszolgák ré­szére, arra való hivatkozással, hogy az élelmiszerek árai az el­múlt hónapokban tulmagasra szöktek. A rettenetes profitot zsebrevágó és a háborús felké­szülés rendeléseit elnyerő ipar­telepek mágnásai, még hatalma­sabb profitra számítanak, a leg­több esetben minden ellentállás nélkül mégis adják azt, sőt sok esetben megtörtént az utóbbi hetekben, hogy a szervezet tud­ta nélkül a munkáltatók javítot­ták munkásaik fizetését. Mit ér­tünk el ezekkel a javításokkal. Amire a munkás megkapja fize­tését s megkezdi az életszükség­leteinek bevásárlását, azt veszi észre, hogy sok pénzt kapott, de nem eleget arra, hogy em­berhez méltóan eltarthassa ma­gát és családját. Az életszük­ségleteinek uzsorásai, akik mel­lékesen nagyon jó hazafiak, is­tenfélő egyének, nem napról- napra, hanem óráról-órára eme­lik az árakat. A kormány, a szakszervezeti basák balkezes tanácsát követi és az árakat, majd csak azután ha a munká­sok fizetéseit felemelték, fa­gyasszák be. Egyidőben befog­ják fagyasztani a bérrabszolgák fizetését is és újból, mint a mult_ világháború alatt egyik napról a másikra fognak ten­gődni. Örül annak, hogy azon ipartelepek melyekben dolgozik hatalmassá kiépültek, rá sem gondol arra, hogy ő még mindig a harminc esztendővel ezelőtti lakásnak nevezett odúkban la­kik, amelyet a patkányok és fér­gek minden fajtájával oszt meg. Az amerikai munkásosztály gon­dolkodó képességét a kitartott sajtó, a rádió, a telvision és a templomi szószék, valamint a szakszervezeti basák tanácsa irányítja. Az az elenyésző ki­sebbség, amely az osztályharc alapján állva igyekszik felvilágo­sítani, egy szebb, egy jobb tár­sadalmi rendszer érdekébeni szervezkedésre, külön-külön pár­tokba vagy szervezetekbe tömö­rülnek, nem egymással karöltve, hanem egymásnak torkát ragad­va magyarázzák, hogy mi helyes és mi nem az osztályharcban. A mai nagy és nyomasztó körül­mények között valamennyiünk­nek meg kellene tanulni, hogy a munkásosztály felszabaditási küzdelmeiben egy hatalmas esz­(Folytatás o 3-ik oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents