Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)
1950-09-30 / 1649. szám
MAGYAR NYELVŰ LAP AZ IPARI UNIONIZMITS SZOLGÁLATÁBAN Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio ander the Act »f March 5, 1879 VOL. XXXVII. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1950 SEPT. 30 NO. 1649 SZÁM Nem bízik a németekben OSZTALYELLENTET AZ ÉSZAK-ATLANTI TANÁCS NEM TUDOTT EGYEZSÉGRE JUTNI A NÉMETEK FELFEGYVERZÉSÉNEK KÉRDÉSÉBEN. — A FRANCIÁK FÉLNEK A NÁCIK HATALMÁTÓL. NEW YORK — Az Észak-Atlanti Szövetséghez tartozó államok külügyminisztereinek két hétig tartó tanácskozása végétért és a tanácskozás után kiadott rövid nyilatkozat bizonyítja, hogy a kitűzött célt nem érték el. Ez a cpl egyezség lett volna arra, hogy miként fegyverezzék fel Nyugat-Németországot s állitsák be a német haderőt a szövetségesek hadigépezetébe. A csak pár szóból álló jelen-»---------------------------------------tés szerint a 12 hatalom külügyminisztereinek tanácsa “melegen üdvözölte az egységesített katonai haderő megteremtésére vonatkozó javaslatot Európa védelmére s hogy azt a lehető legrövidebb idő alatt meg kell teremteni”. Ezenkívül azonban mást nem határoztak ebben az ügyben, amennyiben a franciák még mindig félnek, hogy a németek felfegyverzése esetén újból a nácik jutnak hatalomra. Francia szakértők szerint az oroszok elleni hadseregbe első sorban is csak az antikommu- nisták, — másszóval a fasizták, vagy a nácik lépnének be nagy lelkesedéssel. Minden valószínűség szerint ezek szolgáltatnák a tisztikart s ez a német hadsereg tehát náci vezetés alatt lenne. Noha az amerikai és angol vezetők már hajlandók lennének ezen szépséghiba elnézésére, a franciák tartanak attól, hogy az ilyen hadsereg nem megbízható és válságos időkben a franciák ellen fordulna. A “beavatott” újságírók hírei szerint a németek felfegyverzését ajánlók előbb 30 divízióból álló hadsereget akarnak, amit 18 hónap alatt ki lehetne képezni és a következő 30 hónap alatt fel lehetne emelni hatvan divízióra. Ennek a költségeit termé szetesen az Egyesült Államoknak kellene viselni, mert a többi államok még a saját hadseregeiket sem tudják eltartani. Elcsapták a munkásfaló Denhamt A SZERVEZETT MUNKÁSOK SÜRGETÉSÉRE PRESIDENT TRUMAN ELCSAPTA A NATIONAL LABOR RELATION BOARD ÜGYÉSZÉT, AKI A SZERVEZETT MUNKÁSOK ÁDÁZ ELLENSÉGE. WASHINGTON — A szervezett munkások hosszas rábeszélésének engedve, President Truman végre elcsapta a National Labor Relation Board munkásgyülölő ügyészét, Robert N. Denhamt. Denham eredeti kinevezése négy évre szólt, amelyből még valamivel több, mint egy éve lett volna, de túlzó munkásellenes magatartása miatt végre is Truman elnök felszóllitotta, hogy adja be lemondását, amit Denham*----------------------------------------nagy méltatlankodás közepette dett azokkai( akikkei együtt meg is tett A Denham által betöltött tisztséget a Taft-Hartley munkásellenes törvénnyel kapcsolatban állították fel. A törvény végrehajtását tulajdonképpen az öt-tagu igazgatóság alatt működő National Labor Relation Boardra bízták. Ezen Board általános ügyészének nevezte ki Denhamot, hogy a törvény elleni vétőket bíróság elé állítsa és büntetésüket kieszközölje. Az elnök állítása szerint ezen tisztség felállításával az volt a cél, hogy az ügyész a bizottsággal együtt működjön, a bizottságot szolgálja. Denham azonban kinevezése után azonnal függetlenítette magát a bizottságtól, egyedül határozta el, hogy milyen esetekben indít el megtorló eljárásokat, döntéseiben nem törődött a bizottsággal, sőt mi több, állandóan veszekekellett volna működnie. President Truman ki is emelte a lemondást követelő levelében, hogy Denham és az NLRB tagjai között olyan nagy az ellentét, hogy azt többé áthidalni nem lehet s a Taft-Hartley törvény gyakorlati alkalmazását még jobban megnehezíti, holott az már úgyis igen nagy nehézségekbe ütközött. A valóság azonban az, hogy Denham a Taft-Hartley törvény alkalmazásával kapcsolatban mindig csak a unionok ellen indított eljárást és szemet- hunyt a munkáltatók törvény- sértéseinek. Emiatt úgy az AFL, mint a CIO vezetői állandóan panaszkodtak. Végre is ennek a nyomásnak engedve Truman eltávolította ebből a pozícióból a munkásság ezen ádáz ellenségét. Az AFL szakszerveteinek basái Houston, Tex. államban tartják idei konvenciójukat, amelyen a több mint ezer delegátus, nem Amerika bérrabszolgáinak helyzetével, hanem a Szovjetek által ’’kényszer” munkára fogott “rabszolg4kat” kívánja felszabadítani. Ezeknek a munkás fékereknek, mindig a más országok munkásainak helyzete okoz fejfájást. “Itthon” Amerikában pedig a legaljasabb eszközökkel dolgoznak azon, hogy a progresszív elemeket megsemmisítsék, denunciálják, a hatóság fogdmegjeinek kezére ját- szák. Ez náluk az osztály szolidaritás. Most, hogy aztán kiütött a koreai háború és a honvédelem igazgatásában nagyon sok uj állást nyitottak s azokat túlnyomó részben nyugalmazott főtisztekkel, professzorokkal, nagy vállalatok vezérigazgatóival töltik be, az AFL és a CIO basái tiltakoznak, hogy ezen állások betöltésénél mellőzik a szakszervezetek tisztviselőinek a kinevezését. A szakszervezeti fékerek is rájöttek arra, hogy a politikai husosfazékban kényemesebb kotorászni, mint a műhelyekben vagy gyártelepeken robotolni. De nem csak az AFL és a CIO szakszervezetek hoznak vörösfaló, denuneiáló határozatokat, hanem az IWW konvencióján összegyűlt delegátusok is. Ezek az orruknál tovább nem látó egyének, ahelyett, hogy az amerikai bérrabszolgák millióinak megszervezéséről tárgyalnának, más szervezetek vagy pártok szenyesét kívánják szapulni. Tudatlanságukban, rövidlátásukban elfelejtették, hogy az IWW szervezete nem ismer vallást, nemzetiséget, szint, fajt, sem POLITIKAI felfogást és a fentiek bármelyikére való tekintet nélkül, tagja lehet az IWW szervezetének, minden tisztességes bérrabszolga. Nincsen okom védelmezni az amerikai kommunista pártot. Tudatában vagyok annak a szörnyű tévedéseknek, melyeket fenállása óta az amerikai munkásosztály helyes utón való szervezésének útjába hengerelt. De tudatában vagyok annak is, hogy ma, amikor a világ munkássága egy társadalmi változás előtt áll, helytelen utón járnak azok, akik a kizsákmányoló osztály hóhérainak segítenek a kötelet egy más utón — de velünk egy célért — harcoló munkások nyakába tenni. MOST, hogy a harmadik világháborúra való őrült felkészülődés minden nap nagyobb méreteket ölt, az amerikai szak- szervezetek vezetőségei öt, tiz, tizenöt cent óránkénti bérjavi- tást követelnek, a végtelenségig kizsákmányolt bérrabszolgák részére, arra való hivatkozással, hogy az élelmiszerek árai az elmúlt hónapokban tulmagasra szöktek. A rettenetes profitot zsebrevágó és a háborús felkészülés rendeléseit elnyerő ipartelepek mágnásai, még hatalmasabb profitra számítanak, a legtöbb esetben minden ellentállás nélkül mégis adják azt, sőt sok esetben megtörtént az utóbbi hetekben, hogy a szervezet tudta nélkül a munkáltatók javították munkásaik fizetését. Mit értünk el ezekkel a javításokkal. Amire a munkás megkapja fizetését s megkezdi az életszükségleteinek bevásárlását, azt veszi észre, hogy sok pénzt kapott, de nem eleget arra, hogy emberhez méltóan eltarthassa magát és családját. Az életszükségleteinek uzsorásai, akik mellékesen nagyon jó hazafiak, istenfélő egyének, nem napról- napra, hanem óráról-órára emelik az árakat. A kormány, a szakszervezeti basák balkezes tanácsát követi és az árakat, majd csak azután ha a munkások fizetéseit felemelték, fagyasszák be. Egyidőben befogják fagyasztani a bérrabszolgák fizetését is és újból, mint a mult_ világháború alatt egyik napról a másikra fognak tengődni. Örül annak, hogy azon ipartelepek melyekben dolgozik hatalmassá kiépültek, rá sem gondol arra, hogy ő még mindig a harminc esztendővel ezelőtti lakásnak nevezett odúkban lakik, amelyet a patkányok és férgek minden fajtájával oszt meg. Az amerikai munkásosztály gondolkodó képességét a kitartott sajtó, a rádió, a telvision és a templomi szószék, valamint a szakszervezeti basák tanácsa irányítja. Az az elenyésző kisebbség, amely az osztályharc alapján állva igyekszik felvilágosítani, egy szebb, egy jobb társadalmi rendszer érdekébeni szervezkedésre, külön-külön pártokba vagy szervezetekbe tömörülnek, nem egymással karöltve, hanem egymásnak torkát ragadva magyarázzák, hogy mi helyes és mi nem az osztályharcban. A mai nagy és nyomasztó körülmények között valamennyiünknek meg kellene tanulni, hogy a munkásosztály felszabaditási küzdelmeiben egy hatalmas esz(Folytatás o 3-ik oldalon)
