Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)

1950-09-23 / 1648. szám

*

4 oldal

BÉRMUNKÁS

1950. szeptember 23.

BÉRMUNKÁS

(WAGE WORKER)

HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W.

Előfizetési árak: Subscription Rates:

Egy évre .....................$2.00 One Year ...........................$2.00

Félévre .............................. 1.00 Six Months ........................ 1.00

Egyes szám ára ............ 5c Single Copy ....................... 5c

Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ................. 3c

Előfizetés külföldre vagy Kanadába egész évre ................. $2.50

“Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio

Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával.

Publishéd Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE

42

A tudomány diadala

Az amerikai kongresszus által elfogadott azon költségvetési javaslat, amelyet Truman elnök a napokban irt alá, 36,153,600,425 dollárt szab meg a következő év különféle kiadásaira. A kiadások részletes felsorolásánál találunk egy tételt, amely 15 millió dol- árt utal ki a “Központi Tudományos Kutató Intézet” felállítására.

Az Egyesült Államokban még eddig nem volt központosított székhelye a tudományos kutatásoknak, amiket eddig részben a külömböző egyetemek, részben pedig magánvállalatok laboratóriumaiban végeztek. Legfeljebb csak a Bureau of Standard irodát lehetett ilyesminek nevezni, amennyiben az a szövetségi kormány kezében van. Nyilvánvaló tehát, hogy a tudományos kutatás nagyon megérezte a központosítás hiányát, amit a most felállítandó intézménnyel akarnak pótolni.

Csak dicsérettel kellene tehát megemlékezni erről a 15 milliós kiadásról, mert azt képzeljük, hogy a tudományos kutatás ily központosításával nagyobb tömegben és olcsóbban tudjuk majd előállítani az életet szebbé, kényelmesebbé tevő eszközöket, — szóval nagyban segíteni fogja az amerikai nép életszínvonalának az emelését.

Amikor azonban elolvassuk azt az indokolást, amivel megmagyarázzák a központi iroda felállítását s amelyben egyben a célját is megadják ennek az uj intézménynek, nagyot nyelünk, mint mikor valami nagyon keserű falat akadt meg a torkunkon. Mert megtudjuk ebből a magyarázatból, hogy az iroda célja első sorban is az, hogy a FEGYVEREK GYÁRTÁSÁBAN VEZETŐ HELYET BIZTOSÍTSUNK MAGUNKNAK AZ EGÉSZ VILÁGON.

Másszóval azért kell ez a központi iroda, hogy a tudományos kutatást teljes egészében, — totálisan, — a fegyverkezés szolgálatába állítsa. Ez a 15 millió tehát nem azt a célt szolgálja, hogy az emberek életszínvonalát emelje, hanem éppen ellenkezőleg, — a vagyon elpusztítását, az emberélet kioltását.

Ezen a tényen mitsem változtat azon érvelés, hogy ugyanezt teszik a többi országok is. Rámutatnak arra, hogy a tudományos kutatás révén Hitler csaknem megnyerte a háborút. Amerikával szemben előnyben volt a “jet” meg a “rocket” lövegek készítésénél; a németek kezdték a “vezérelt lövegeket” és a “snorkel” szub- marinokat is. Sőt valószínű, hogy ha az antiszemitizmus által el- vakitva nem üldöznek ki több atomtudóst Németországból, még az atombombát is hamarább elkészítették volna s akkor a világ képe egészen, másképpen alakult volna.

Igaz, vagy nem igaz az ily következtetés, azon most már nem érdemes vitatkozni, mert mitsem változtat azon a tényen, hogy az emberi civilizáció azon ponthoz jutott, amelynél a tudományt eredeti rendeltetésétől elszakítva totálisan a pusztítás szolgálatába kell állítani.

Ez a legsúlyosabb vád a tőkés termelőrendszeren alapuló civilizációra. Ez a 15 milliós költségvetési tétel ezt a vádat igazolja. Erre aztán valóban keserű szájízzel mondjuk:

Ez a tudomány diadala!

Drasztikus törvények

A koreai támadás hatása alatt hihetetlen magas fokra hágott háborús hisztéria közepette az amerikai kongresszus olyan drasztikus jogfosztó törvényeket hozott, aminőhöz hasonlót nem mutat ennek az országnak a története.

A kongresszus mindkét házában elfogadott úgynevezett “kommunista-ellenes” vagy “szubverziv” törvények, ha azok törvényerőre emelkednek, az igazságügyminiszternek jogot adnak minden amerikai lakos, — polgár vagy nem polgár, — letartóztason-McCarran törvény értelmében minden ember bűnös addig, amíg be nem bizonyítja, hogy semmi bűntényt sem követett el.

Ezen valóban drasztikus s emberi szempontból nézve erkölcstelen törvény értelmében az igazságügyminiszter lefogathat mindenkit és az elfogottnak kell bizonyítania, hogy nem bűnös. Elképzelhető, mit jelent ez, amikor a vádlottat nem állítják szembe a vádlóival, sőt sok esetben még a vádat sem tudatják vele, más esetekben ez a vád oly zavaros és ködös, hogy nem is lehet megérteni, miről van szó.

A történelemismerők jól tudják, hogy a diktátorok ilyen törvényeket hozattak politikai ellenfeleik eltávolítására. Lehet, hogy most is az a cél, de ebben az esetben semmi szin alatt sem a kommunistákról van szó, akiknek a száma igen kevés és befolyásuk itt egészen jelentéktelen. J. Edgar Hoover, a titkosrendőrség feje már be is jelentette, hogy könnyen el tud bánni azzal a 12,000 emberrel, akiket itt aktív kommunistáknak lehet nevezni. Ezek kont- rolálására tehát nem kellene ez a nagyon is drasztikus törvény.

Nagy a valószínűsége annak, hogy ezt a törvényt a unionis- ták hatalmának a széttörésére fogják felhasználni. Mert mi sem könnyebb, mint ráfogni a kommunista bélyeget arra, aki magasabb béreket és jobb munkaviszonyokat követel. Ezen uj törvény alapján minden szervezett munkást börtönbe lehet majd dobni.

Rövidesen meglátjuk, hogy a nagy szakszervezetek, amelyek most a munkáltatókkal karöltve követelik a kommunisták bebörtönzését, hamarosan maguk is áldozataivá esnek annak a törvénynek, amelynek meghozásánál tapsoltak.

Emelkedő államadóságok

Hiába ajánlotta Truman elnök, hogy a háború költségeit fizessük napról-napra, vagyis alkalmazzuk a “pay as we go” módszert, mégis emelkedni fog az állami adósság, ami jelenleg jóval több 250 billió dollárnál. Nagyon konzervatív számítás szerint a koreai háború, — feltéve hogy nem fejlődik újabb világháborúvá, — fel fogja emelni az állami adósságot 300 billióra.

Tekintettel arra, hogy a hadikötvények óriási többségét csak a nagy korporációk és a gazdag emberek tartották meg, mert a munkásság hamarosan kényszerült beváltani, ezzel a rengeteg összeggel Amerika népe valójában csak pár száz, — legfeljebb pár ezer gazdag embernek tartozik.

Nézzük csak közelebbről mit jelent ez a rettenetes nagy állam- adóság? Az Egyesült Államok lakóinak számát 150 milliónak véve a 300 bülióból 2,000 dollár adósság esik minden lélekre, — kicsire, nagyra, öregre, fiatalra egyaránt. Ha nagyon konzervatív módon öt százalékos kamatot számítunk, ami fedezi az adminisztrációs költségeket is, akkor azt látjuk, hogy az Egyesült Államokban minden csecsemő ilyen 2,000 dolláros teherrel a fején születik és az ország minden lakója évi tiz dollár adót fizet azoknak, akiknek az állam tartozik. Az öttagú átlagos családra ez évi ötven dollár ilyen kiadást jelent.

Ezen ötven dollárt az átlagos család részben egyenes adóban, részben pedig akkor fizeti meg, amikor az élethez szükséges javakat vásárolja, amelyek áraiban már rejtve benn van az az összeg is, ami reá esik az állami adósságok kamataiból.

Ne tévesszük össze ezen adót azon adókkal, amelyekért az adófizető valamilyen ellenszolgálatot nyer. Ezt pusztán csak azért fizetjük, mert a jelenlegi gazdasági rendszerünk a profit rendszeren alapul. Ennek a rendszernek a következménye az, hogy Amerikában jelenleg minden ember évi tiz dollár adót fizet néhány gazdag embernek csak azért, mert él.

ELVINYILATKOZAT

A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek miUiói között s az elet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll.

E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert.

Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekben! összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan áUapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport eUen uszítsák és ezáltal elősegitik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak.

E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha keU, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk i agy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti.

E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERtására és koncentrációs táborba való dobására.

KEL!”

Ez a törvényjavaslat ellentétben áll azon eddigi általános emberi felfogással, hogy minden ember becsületes és ártatlan addig, amíg valami törvényszegést nem követ el és bűnösségét be nem bizonyítják. A kongresszus által elfogadott Mundt-FergusA munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra keU szervezni, hanem arra Is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az aj társadalom szer kezeiét építjük a régi társadalom keretein belük