Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)
1950-08-26 / 1644. szám
HUNGARIAN ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as seeond-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act ef March 5, 1879 VOL. XXXVII. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1950 AUG. 26 NO. 1644 SZÁM Ha jön az atombomba... Küzdelem a szabadságért MIT LEHET TENNI AZ ATOMROBBANÁS ELLENI VÉDEKEZÉSRE? — AZ ATOMBOMBÁK VÁLFAJAI. — A HIDROGÉN- BOMBA PUSZTÍTÓ EREJE. — GYAKORLATI TANÁCSOK A VÉDEKEZÉSRE. — A KORMÁNY KÉZIKÖNYVE AZ ATOMBOMBA VESZEDELMÉRŐL. WASHINGTON — Az amerikai kormány 456 oldalra terjedő kézikönyvet adott ki az atomháború ismertetésére. Ezt a kézikönyvet, amelynek cime “The Effects of Atomic Weapons” (Az atomfegyverek hatásai), a Los Alamos, (N.M.) A-bomb laboratórium tudósai állították össze és az Atomic Energy Commission meg a Defense Department együttesen adták ki, tehát valóban “hivatalos” útmutató gyanánt«* vehető. A könyv irói, tehát valóban a legkiválóbb atomszakértők, elmondják, hogy többféle atombomba is van s a pusztítás hatásfoka mindig attól függ, hogy miként és hol robbantják fel az ilyen bombákat. Az atombomba pusztító erejének illusztrálására a “normális” A-bombát használják, amely alatt olyan atombombát értenek, amilyet Hiroshima és Nagashaky japán városokra dobtak 1945-ben. A kézikönyv adatai szerint az ilyen a-bomba ereje azonos 20,000 tonna TNT robbanó erejével. (TNT a közönséges bombák robbanó anyaga. A második világháborúban használt legnagyobb, úgynevezett “blockbuster” bombákban körülbelül 500 font — negyed tonna — TNT-t használtak. így a “normal” A-bomba robbanó ereje körülbelül 80 ezer blockbusterével azonos.) Az A-bomba és a közönséges bomba robbanó hatásainak hasonlítására azonban ez még nem elegendő, mert az A-bomba robbanásával kapcsolatban az életet elpusztító rádiósugarak töveinek ki, amelyek villámgyorsan terjednek minden irányban, erejük természetesen a távolsággal fogy. De igy is az atomrobbanásnál nem maga a robbanás, hanem ezen gyilkoló kisugárzás pusztít el legtöbb emberéletet. MINDEN ÉLET ELPUSZTUL A kézikönyv elmondja, hogy a pusztítás foka miként változik, ha a bombát a célpont felett a levegőben, — körülbelül 2000 láb magasságban robbantják el, avagy a viz alatt bizonyos mélységben. És végre a harmadik eset, amikor néhány lábnyira a föld alatt robban el az üyen bomba. A kézikönyv szakértői sorba veszik ezen lehetőségeket és a következő magyarázatot adják: Tegyük fel, hogy a “normális” A-bomba a levegőben robban el. Ebben az esetben attól a ponttól számítva, amelyre a bomba esett volna, ^ ha közben fel nem robban, félmérföldnyi küllővel irt körben semmi élet sem marad. Ebben az egy mér- földnyi átmérőjű körben tehát semmit sem lehet csinálni a robbanás veszedelmének enyhítésére, mert pár másodperc alatt minden élőlény elpusztul, részben a rendkívüli nagy hő, részben a halálos sugarak következtében. Kissé távolabbra, el egészen 8 mérföldnyire már sok ember megmenekülhet. Az atomrobbanás pillanatában a fény rendkívüli nagy emekedést mutat. Az emberek ezt a fényt veszik észre leghamarább, a robbanás zaja sokkal lassabban terjed. Amint ez a fény jelentkezik, minden ember azonnal, minden további okoskodás nélkül feküdjön a földre, ha a szabadban van, a padlóra, ha valahol benn tartózkodik. Aztán igyekezzen összegöngyöliteni magát, arcát a mellére hajtva takarja el kezeivel. így várjon körülbelül egy percet. Ha ezen perc alatt nem pusztul el, akkor reménye lehet, hogy megmenekült. A HIDROGÉNBOMBA A kézikönyv szerint ma már sokkal erősebb A-bombákat készítenek az említett “normális” bombáknál, valószínű, hogy legalább tízszer olyan erőseket is. így ennek arányában az említett távolságok is nagyobbakká lesznek. A hidrogénbombáról pedig azt állítják, hogy az talán ezerszerte erősebb lesz a normális A-bombánál. Ha ez az állítás túlzott is, még akkor is leírhatatlan az a pusztítás, amit egy hidrogénbomba végezni fog. A 2000 láb magasságban elrobbantott bomba esetében a “zéró” ponttól számított fél mérföld küllőjü körben mindenki elpusztul, de a rádióaktiv sugarak nem nagyon messzire hatnak gyilkoló erővel, hamar elenyésznek és rövidesen semmi nyomuk sem marad. Ezzel szemben az a normális A-bomba, amelyet bizonyos mélységben a föld alatt robbantanak el, körülbelül 1000 láb átmérőjű és 100 láb mély lyukat üt. Ott természetesen minden elpusztul, de azonkívül (Folytatás a 6-ik oldalon) Az előkelő családból származó fiatal ügyvéd elsőemeleti irodájának ablakához tolta székét. Irodáját csak a napokban nyitotta meg, nem nagyon zavarták még az ügyfelek, a járó-kelők figyelésével töltötte tehát idejét. Az ablak a Court Streetre nyílott. Kellemes őszi délután volt, a szomszédos utcákból egyre hangosabbá váló zugás, morajlás és kiabálás áradt be a nyitott ablakon. A fiatal ügyvéd vette kalapját és lesietett az utcára, hogy megtudja a zaj okát. A fél- bloknyira eső Wasington Stree- ten kétezer főt is kitevő nagyon izgalmas tömeget talált. Ő is a tömeg közé állt. A hevesen gesztikuláló, kiabáló férfiak és nők egy kételemeletes ház előtt csoportosultak, ökleiket fenyegető- leg rázták a második emeleti ablak felé, majd köveket is dobtak, miközben ilyen kiáltásokat lehetett hallani: “Lincseljétek meg őket! Kötélre velük! Öljétek meg őket! (Kill them!) Egyszerre alábbhagyott a kiabálás, megérkezett a polgár- mester, aki szintén nagyon izgatottnak látszott. Nagyon szépen KÉRTE a lázongó tömeget, hogy menjenek haza, hagyják a bűnösök megbüntetését a hatóságokra. A polgármester csak kérte a tömeget, de nem PARANCSOLTA nekik, hogy távozzanak, igy a beszédére senki sem hallgatott, erre a város vezetője gyorsan eltűnt a helyszínről, a tömeg pedig behatolt az ostrom alá fogott házba, amelyből pár perc múltán néhány holtra-sápadt asszonyt és pár férfit kergettek ki, akik felé a szitkok özönét árasztották. A fiatal ügyvéd bámulva nézte a csőcselék eljárását. Még jobban emelkedett méltatlankodása, amikor látta, hogy egy magashomloku fiatalembert a nyakára vetett kötéllel vonszolnak; a ruhája már cafatokban lógott róla, több helyen vérzett, de azért még minden oldalról hultak rá az ütések; akik nem érték el, azok köpdösték és szidalmazták. A fiatal ügyvéd vére forrni kezdett, látván, hogy a csőcselék miként készül meglincselni egy embert és miként bántalmaz tehetetlen nőket. Éppen akkor ért melléje P. C. Park ezredes, az állami milícia helyi ütegének a pa- rancsonaka, akivel máskülönben is jóbarátságban volt. —- Ezredes! Ezredes? — kiáltotta a fiatal ügyvéd izgatottan, — hamar hívja össze a gárdát, verjük szét ezt a csőcseléket és állítsuk vissza a rendet! — De barátom, hát mit beszélsz? — válaszolt az ezredes, — Hát nem látod, hogy éppen a gárda vezető tagjai irányítják ezt a tömeget? Hát nem látod ott C. kapitányt, N. hadnagyot, meg a többieket? A fiatal ügyvéd körülnézett. Csak most vette észre, hogy mennyi ismerőst lát az őrjöngő tömegben. Úgy látszott, mintha ott lettek volna Bacon Hill (az előkelők negyede) összes lakói. Ez a felfedezés egészen beteggé tette . . . Nem folytatom tovább ezt a leírást, amit szószerinti fordításban közöltem, csupán a fiatal ügyvéd nevét hallgattam el. Most aztán kérdem az olvasótól, ugyan mit gondol, hol és kivel történthez a dolog? Ki volt az a fiatal ügyvéd, akit beteggé tett ez a látvány és ki volt az az ember, akit a csőcselék már kötélen hurcolt készenállva a lincse- lésre? És miért akarták meglincselni? Mert ez a leírás ugyebár nagyon ráillik azokra, akik ma a béke érdekében mernek szólni. Ugyanily jeleneteket rendeztek az Industrial Workers of the World szervezetének tagjai ellen az első világháború előtt és azt követő években, amikor a szólásszabadságért agitáltak. A fent leirt jelenet azonban még sokkal azelőtt, Boston városban, 1835 október 21-én történt, amikor a maroknyi szabadságszerető amerikai megkezdte az agitációt a rabszolgaság eltörléséért. Az összevert, megkínzott ember, akit csaknem meglincseltek, a mai amerikai történelem szerint is ennek az országnak egyik legkiválóbb egyénisége, William Lloyd Garrison volt, aki életbiztonságával nem törődve szervezte a “liberation” mozgalmat. A fent leirt jelenet láttára csatlakozott ehez a mozgalomhoz Wendell Phillips, —- a fiatal ügyvéd, — akiből később Amerika legnagyobb szónoka lett s szónoki képességét a rabszolgaság eltörlése s általában a szabadság szent ügyének szentelte. A fent leirt jelenet leírását Carlos Martyn: “Wendel Phillips” cimü munkájában találjuk, amelyet még 1889-ben irt a szerző. Garrison havi, majd hetilapjában, a “Liberator”-ban igen sok hasonló jelenet leírását olvashatjuk. Ha a neveket és a dátumokat nem vesszük figyelembe, akkor egészen úgy hangzanak, mintha például a pikskilli (N.Y.) támadás, vagy más hasonló esetekről számolna be a riporter. Mert minden esetben azt halljuk, hogy a polgármester, (kormányzó, vagy a sheriff) KÉRTÉK a tömeget a szétosz-
