Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)
1950-08-12 / 1643. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1950, augusztus 12. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Egy évre ...................r.....$2.00 Félévre ............................... 1.00 Egyes szám ára .......... 5c Csomagos rendelésnél 3c Előfizetés külföldre vagy K Subscription Rates: One Year ..........................$2.00 Six Months ...................... 1.00 Single Copy ...................... 5c Bundle Orders ................. 3c ba egész évre ................. $2.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alá jegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE <*j^>42 A rendőr-állam megteremtői Ha a koreai háború s általában a háborús hisztéria még sokáig tart, akkor félő, hogy az Egyesült Államokból is olyan rettegett, félelmetes rendőr-államot csinálnak, mint amilyen volt Hitler Németországa- — avagy a háborús uszitók állítása szerint most a Szovjet Union és függő országai. Ami tehát azt jelenti, hogy a demokrácia védelmében az Egyesült Államokban kiirtják a demokráciát és átalakítják olyan országgá, mint amilyen ellen éppen védeni kellene. . ’ ) Ez nem üres fenyegetés, hanem olyan megfigyelésen alapuló tény, amit maga Truman elnök is észrevett és említette is a legutóbbi sajtókonferenciáján. Természetes, hogy háború esetén a szabadságjogok megszorításokat szenvednek. Az ilyen korlátozások azonban akkor válnak valóban tűrhetetlenekké, ha azokat (1) a túlbuzgó, az uralkodóosztályt és a háború profitzsarolókat a jutalom reményében túl nagy hévvel kiszolgálni igyekvő hivatalnokok erőszakolják, vagy (2) az önmagukat a “haza őreivé” kinevezett privát egyének, vagy organizációk gyakorolják. Ezek ellen emelt szót Truman elnök és ezeknek a működésére vonatkozólag adott ki most hosszabb nyilatkozatot J. Edgar Hoover, az amerikai titkosrendőrség (FBI) vezetője is. Hoover természetesen feltételezi, hogy sok “kém és szabotáló kommunista” van az országban, akiket fel kell jelenteni a legközelebbi FBI irodában, de erősen kihangsúlyozza, hogy csak fel kell jelenteni, de NEM ELFOGNI- BÁNTALMAZNI, vagy másképpen eljárni a gyanúsítottakkal, mert az ilyen gyanúsítás legtöbbszár csak a “boszorkányüldözéssel azonos.” Hoover nagyon jól tudja, hogy Uyen időkben nagyon sokan szeretnének elbánni azokkal, akikre haragszanak, — vagy legalább is kellemetlenséget okozni nekik — s ezreket meg ezreket jelentenek félórájuk fogva, hogy kommunisták, kémek, szabotálok, stb. A vizsgálatnál ugyan kitűnik, hogy semmi alapja sem volt a feljelentésnek, de óriási sok munkát adnak az FBI-nak. Hasonlóképpen cselekszenek egyes “hazafias szervezetek”, de még inkább azon lelkiismeretlen egyének, akik önmagukat nevezik ki “honmentőkké”, vigilánti bizottságokat szerveznek és megtámadnak ártatlan embereket, rendesen olyanokat- akikre valamely személyes ügyből kifolyólag haragszanak. Ugyancsak ide kell számítani azokat, akik a rémhírek terjesztéséből jól keresnek. Miután a “kommunizmus elleni harcra” a gazdagok közül sokan nagy összegeket adnak, egész légió azoknak a száma, akik a rémhírek terjesztéséből és vigilánti akciók keltéséből élnek. Mindezeket nagyon jól tudja Hoover, az FBI főnöke és-azért figyelmezteti az amerikai népet, hogy csak azokat jelentsék fel, akiknek kémkedő vagy szabotáló munkájáról tényleges adatokkal bírnak. “Az FBI-t nem érdekli az, hogy valamely egyén miként gondolkozik”, — mondta Hoover a nyilatkozatban, — “ hanem csak az, hogy mit cselekszik? Ezért ne jelents be semmi rosszakaratú pletykát, vagy mendemondát. És ne terjeszd a subverziv akcióról szóló mende-mondákat (rumors), de főleg ne vonj le konklúziót semmi információból, mert lehet, hogy az nem teljes, vagy csak részben igaz. Ha valami komoly információd van, jelentsd az FBI-nak, de te ne folytass vizsgálatot, bizd azt a hivatalos hatóságokra, akik elvégzik a letartóztatást, ha arra szükség van.” Hoover ezen nyilatkozatára azért volt szükség, mert szomorú tény, hogy a tudatlan és rosszakaratú emberek ilyen alkalmakkor sietnek feljelentem mindazon szomszédaikat és ismerőseiket, akiktől politikai és gazdasági kérdésekben a sajátjuktól eltérő nézeteket hallanak. Tudatlanságukban, vagy rosszakaratulag ráfogják azokra, hogy kommunisták s annyi munkát adnak a titkosrendőrségnek, hogy a valóban kriminális bűnözők ellenőrzésére semmi idejük sem marad. Az ilyen tudatlan avagy rosszakaratú emberek siettetik a rendőrállam kialakulását, akkikel azonban versenyeznek ezen kétes “dicsőségért” azok, akik felhasználva a kommunisták ellen mesterségesen szított közhangulatot a véleményszabadságot elnyomó törvények hozásával akarnak maguknak nagy hírnevet szerezni és politikai előmenetelt kovácsolni. Számos ilyen törvényhozót találunk a Kongresszus mindkét házában. A Szenátusban ezek támogatták szenátor McCarthyt a már nevetségessé lett hazugság-hadjáratában. A képviselőházban pedig ezek erőszakolták keresztül a Hobbs-javaslatot, amely elrendeli, hogy azon idegeneket, akik itt “subversive” akciókat végeznek, de akiket nem lehet sehová se deportálni, mert egyetlen ország sem fogadja be őket, koncentrációs táborokba kell helyezni. Ez a javaslat a kezdeményezői szerint állítólag csak körülbelül 3000 emberre vonatkozik, de valójában az idegenszármazá- su amerikaiak megfélemlítését célozza. A javaslat terrorisztikus jellegét mutatja az, hogy a szóban- forgó idegeneket teljesen kiszolgáltatná az Attorney General (Igazságügyminiszter) kénye-kedvének, amennyiben kimondja, hogy az ilyen ügyekhez a bíróságnak semmi beleszólása se lehet. Azért remélhető, hogy a szenátorok többsége nem hagyja jóvá ezt az alkotmányellenes javaslatot és azonkívül még az elnök is megvétózhatja, ha meg akarja mutatni, hogy tiszteletben tartja az alkotmányt. r Külömben rövidesen alkalmuk lesz megmutatni a szenátoroknak is, hogy mennyiben tartják tiszteletben az alkotmány által biztosított véleményszabadságot, mert a túlzó reakciósok valószínűleg kierőszakolják a Mundt-Ferguson-Nixon kommunista-ellenes javaslatot. Ezzel a javaslattal már többször foglalkoztunk lapunkban s ezúttal csak annyit mondunk róla. hogy valójában oly kibővítése annak a “Smith” törvénynek, amelynek alapján a kommunista párt 11 vezetőjét elitélték, hogy ezentúl bárkit is perbe lehessen fogni és elitéltetni. Noha a Supreme Court még nem döntötte el, hogy a Smith-l örvény összeegyeztethető-e az alkotmánnyal, vagy sem, a nagytőke hü csatlósai máris szeretnék kibővíteni úgy, hogy bebörtönöztethetnének mindenkit, aki a fen- álló rendet kritizálni meri, avagy aki gazdasági téren akadályozza a profitharácsolást, meri a Mundt-Nixon javaslat értelmében a magasabb béreket vagy jobb munkaviszonyokat követelő munkásokat mind be lehetne börtönözni. És végre ebben a csoportba — a rendőrállam kiépitői közé — tartoznak azon bírák és rendőrközegek is, akik hivatalos hatalmukkal visszaélve, az alkotmányt felrúgva hoznak terrorisztikus intézkedéseket. Ilyen példát nyújtott Birmingham (Alabama) városi tanácsa, amikor kiadta a rendeletet, hogy a város területét 48 óra alatt minden kommunistának el kell hagyni, máskülönben mint “csavargókat” börtönbe vetik őket. Ezt a rendeletet kiterjesztették mindazokra, akik kommunistákkal, vagy volt-kommunistákkal barátkoznak, vagy társalognak, mert mint a rendeletben megokolták, “a koreai háború tisztán mutatja a nagy veszedelmet”. — Szerintük a koreai háború azt mutatja, hogy mily nagy veszedelembe került a polgárok élete és szabadsága Birmingham, Alabama városban. És ebben van is valami igazság, mert a koreai háború nagyban élesztette ezen túlzó hazafiak és “akarnokok” ambícióját. A háborús hisztériát felhasználva előálltak, hogy most “majd megmutatják ők, miként kell megtisztítani az országot a vörösöktől!” És ez valóban veszélyezteti a polgárok szabadság jogait szerte az országban. A szabadság ily erőszakos védelme alatt tehát valójában eltipornak minden egyéni szabadságot és igyekszenek kiépíteni a gonosz szándékaikat előmozdító rendőrállamot. California államban bizottságot küldtek ki annak megvizsgálására, hogy miért olyan szegények a földművelésben alkalmazott vándormunkások. — Bizonyára nem azért, mert igen magas béreket kapnak. Talán inkább csak a béreket kellene megvizsgálni? MacArthur visszautasította Chiang azon ajánlatát, hogy 38,000 koumintang katonát küld a koreai frontra. — Mac Arthur jól tudja, hogy Chiang katonái jól értik, miként kell megfutni a vörösek elől s nem akarja, hogy ilyesmire tanítsák a United Nation seregeit is. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milUói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek keU folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport eUen uszitsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra keU szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztait. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.