Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)
1950-07-29 / 1641. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1950. julius 29. “FŐVÁROSI ÉRTESÍTŐ” “SZABADFÖLDÖN” (Folytatás a 2-ik oldalról) SZOMORÚ BUDAPEST Egy pillantás a “békebeli” Budapest Székesfőváros Statisztikai Évkönyvébe mindenkit meggyőzhet arról, hogy Budapest volt Európa egyik legeslegrosz- szabbul elbocsátott és legrosz- szabbul igazgatott nagyvárosa. Sehol se voltak például rosz- szabb lakásviszonyok. Annak ellenére, hogy tömérdek volt a közeli beépítetlen telek, úgy magántulajdonban lévő, mint köztulajdonban. A belváros legdrágább telkein tömegesen álltak földszintes és egy emeletes házak. Ezekről és ezeknek okairól érdekesebb cikket írhatnának Szabadföldi uraink, mint aminőket írnak és illetékesek is volnának erre a feladatra, mint koronatanúk ! Sehol se volt több ágy- rajáró, mint szép Budapesten. Sehol sem több kiuzsorázott albérlő és al-albérlo. Sehol több sötét, napot sose látó szoba, udvari szoba, világitóudvarra néző odú, ablaknélküli fülke. Lakásoknak használt üzlethelyiségek, tömeglakásnak használt felhagyott tégla- és egyéb gyárak. Ország-világ trombitálta, hogy “nincs szebben öltöző nő a pesti nőnél”, de arról nem szólt az ének, hogy Pesten a legnagyobb a tüdővész és csecsemőhalandóság. A rózsadombi és kelenhegyi úti Semiramis-kertekkel szemben a munkáslakások túlnyomó részének “gangon” levő közös árnyékszéke és vízcsapja volt. Fürdőszabának, zuhanynak nyoma se. A statisztikailag kimutatott fürdőszobák tetemes része nem eredeti célját szolgálta. Szóljunk pár szót Budapestnek kifejezetten “munkászgyi” szociálpolitikainak nevezett intézkedéseiről. Akkorról valók, amikor Németországból kiindu- lólag világdivattá vált a “hivatalos munkásgondozás”, a “törvényes munkásvédelem”. Azzal a bevallott céllal, hogy “ki kell venni a szocialista igazgatás vitorláiból a szelet”. Budapest minden divatáramlatban benne volt és igy Bárczy István polgár- mester szociálpolitikai ügyosztályt létesített. Nem sok vizet zavart. A MOSDATLAN FÜRDŐVÁROS Vízről lévén szó, állapítsuk meg itt hamar, hogy Budapesten igazi népfürdő, azaz olyan, amelybe piszkos munkát végző, agyonizzadt munkások könnyen mehettek volna, nem volt egy se. Könnyen, azaz, hogy közel lettek volna az ilyen fürdők és olcsók lettek volna vagy ingyenesek. Egy két olcsóbb fürdő magántulajdon volt és a város közepén (Nyár utca, Kazinczy utca, stb.) és nem volt olcsó, ha a közlekedést is beleszámítjuk. A nagyképü, hencegő Budapest három világcsoda-fürdőt épített közpénzből: a két szentet: a Gellértet és a Margitot és a városligeti Széchényit. Mindmegannyi még polgári erszény számára is tuldrága és elképzelhetetlen volt, hogy ezekbe valaki “munkáskülsejü” betehette, bemárthatta volna a lábát. Ugyanezek állnak a tucatnyi gyógyfürdőre és pompás langyos vizű uszodákra (Lukács, Rudas, stb.). Népuszoda volt a Dunán. A Duna vize hideg volt és csak a legmelegebb hetekben használható. Tisztálkodásra alkalmatlan. SZOCIÁLPOLITIKA Visszatérve a “szociálpolitikára” megemlítjük, hogy Budapest 1896-ban több alapítványt tett az ország 1000-éves fennállása alkalmából. Volt ezek között két intézmény, amelyeknek létesítése a tömegeket lett volna hivatott szolgálni: a Népház és a Népszálló. Ma itt kevesen hiszik el, hogy ennek a két szerény háromemeletes kültelki háznak a felépítése közel húsz esztendeig tartott. Mind a kettő jelentéktelennek bizonyult közszempontból. KÖZÜZEMESDI Beszéljünk még legvégül a búd apesti “Közüzemekről” ? Amikor ezek részben városi kezelésbe kerültek (pl. gáz, villany, közlekedés, stb.) vagy ala- pittattak (pl. városi kenyérgyár, élelmiszerüzemek stb.) egyes városatyák aggodalmaskodtak, hogy a város ezekkel versenyt okoz majd a magántőkének. Az okos Vilmos, Vázsonyi megnyugtatta őket: “Láttatok már hivatalnokot, aki értene üzlethez?” Igaza volt. A városi boltok sose “hatottak árszabályzólag”, miként az be volt harangozva a hiszékenyek részére. Ellenben remek lehetőségeket nyújtottak arra, hogy a folyton szaporodó atyafiság el legyen helyezhető, hogy “szájaskodó elemek el legyenek hallgathatók”. VÉGSZÓ A ZÖLDFÜLŰEKHEZ A magyar múltért, igy Budapest igazgatásának múltjáért egyes hivatalnokokat itt felelősségre vonni ugyanolyan móka volna, mint amilyen furcsa íz, hogy ők külön lapot alapítanak utódaik, részben volt kollégáik szidására, fenyegetésére és a maguk néhai rendszerének dicsőítésére. Ami igazakat itt elmondtunk, az mind a múlté. És jó volna ha a szabadföldi-green- hornok megtanulnák az elsőszámú bevándorló leckét: “not explain — not complain . . .” PPVakáción Hosszú évekig tartó robotolások után munkaadóm két heti szabadságot adott, még pedig fizetéssel. Abból az összegből adott vissza, melyet én megkerestem. De, hogy őneki is legyen egész éven át kényelme s vakációja, ennélfogva munkám gyümölcsének jóval nagyobbik részét, törvényesen, profit fejében megtartja. Szóval lehetővé tette, hogy egy nagyon régi vágyamat teljesíthessem s ez New York és környékének megtekintése, valamint az ezen a környéken lakó munkástársaimmal való személyes találkozás. Vasárnap reggelre feleségemmel egyetemben New Yorkba értünk s az első teendőnk volt New Brunswickra kirándulni, ahol a munkástársaink és a “Bérmunkás” olvasói egy nyári összejövetelt tartottak. Szépszámú közönség részvétele mellett, igen kellemesen elszórakoztunk, a napi eseményekről és a “Bérmunkás” elleni áldatlan hajszáról elbeszélgettünk. A jelenlevők egybehangzóan elitélik és hazugságnak minősitik azon vádakat, hogy a “Bérmunkás” valaha is letért volna a forradalmi ipari unionizmus útjáról. Felkérik az írógárdát valamint a Bérmunkás lapbizottságát, hogy minden terrorizálás ellenére is a Bérmunkás tartsa meg az elmúlt 38 éven keresztüli színvonalát, a Forradalmi Ipari Unionizmus magasztos eszméjének az érdekében. Késő este értünk vissza New Yorkba és másnap a látványosságok megtekintését kezdtük meg. Elsőnek a munkáskezek bámulatos alkotását, a százkét emeletes Empire State nevű épületet tekintettük meg, amelynek tetejéről New York és környékét nyolc-tiz mérföld távolságba lehet látni. Innen a világ leghatalmasabb színházát Radio Cityt kerestük fel, ahol csapnivalóan rossz képeket mutattak be a “The Voice” (A Hang) címmel, amellyel azt akarják ábrázolni, hogy az “Isten” hangját hallják. Tele is volt a színház papokkal, apácákkal, ők is szerették volna hallani az isten hangját. Csalódásunkat pótolták a színpadi mutatványok, művészies táncok, valamint egy igen művésziesen ösz- szeállitott tűzijáték, amelyet az amerikai szabadságharc julius negyediki ünneplésére mutattak be. Julius negyedikét a new yorki munkástársakkal töltöttük <*s a koreai helyzetről, a harmadik világháború előcsatározásáról, valamint a Bérmunkás elleni világháborúról, valamint a Bérmunkás ellen hajszáról beszélgettünk. Mindenkinek, aki áz IWW elveit szemelőtt tartja, joga van a Bérmunkást kritizálni, de ezen kritikát nem alattomosan, suttyómba kell éveken keresztül végezni, hanem a Bérmunkás írógárdájának, a lapbizottság tagjainál kell minden kifogást megtenni, mielőtt alattomos vádakkal lefoglalják (féltékenységből) az Egyetes Végrehajtó bizottság idejét. A new yorki munkástársak az est leszálltával visszavittek bennünket lakóhelyünkre és másnap újból New York nevezetességeit tekintettük meg. Meglátogattuk a Wall Street-i hatalmas felhőkarcolókat, amelyekből a világ népének sorsát intézik, ahonnan az első, második és a harmadik világháború borzalmait kényelmes bársonyszékekből intézik, utasítják honatyáinkat, hogy újból adják hírül a vi- láa népének, hogy ez a harmadik háború is egyszer és mindenkori háborúk megszüntetésére, a demokrácia megvédésére folyik. Wall Street elejében áll Amerika legöregebb temploma, temetője. A templom egy művészies munka és a temetőben igazán régen elhunyt halottak fekszenek. A templom már 1712-ben állt és benne könyörögtek az istenhez, hogy az amerikai szabadságharcos katonák fegyverei legyenek a győztesek. Megfigyeléseink alapján a temetőben 1712-ben temették az első halottakat. Vannak sírkövek, amelyekről az idő teljesen letörülte a vésett betűket. Ezekből a sírokból ha ma feltámadnának s meglátnák a borzasztó magas felhőkarcolókat, New York városának hatalmas, csodás fejlődését és tudomásukra jutna, hogy azon szabadság, amelyért százezrével nyomorogtak, ma a Wall street hatalmas felhőkarcolóinak páncélszekrényeibe van elzárva. Ha meglátnák azt a barbár, borzalmas gyilkoló eszközöket, amelyekkel a vliág népének egyik része a másik ellen támad, a szabadság," a felszabadulás szent nevében, nem kívánkoznának az élők sorában maradni. A következő napon a Hudson folyón tettünk egy egész napos kirándulást és a természet gyönyöreiben ringattuk magunkat. Négy órai ut után a hajó kikötött és autó bússal kirándultunk Hyde Parkba, ahol megtekintettük Roosevelt volt elnök sírját, lakását, stb. Mivel a magyar közmondás azt tartja, hogy halottakról vagy jót, vagy semmit szoktak mondani, igy csak any- nyit, hogy egy hatalmas, gyönyörű virágos kertben fekszik. Lakosztájában ugyan azt a bútorzatot mutatják be, amelyeket mint elnök a nyári fehérházban használt. Későn este, zuhogó záporeső kíséretében visszaérkeztünk New Yorkba és másnap mektekintettük a “Szabadság” szobrát, amely nem csak New Yorktól, hanem Amerikától is elzárva, egy szigeten fekszik. Hátatfordit Amerikának és kelet felé néz, mintha várná a szabadság istenének eljövetelét. Ezt a huszonkét emeletes szobrot a franciák adományozták az Egyesült Államoknak 1886-ban. Azóta sem Francia- ország, sem Amerika munkás- osztályának nincs szabadsága, még annyi sem, mint annak előtte volt. Eme szobor csarnokaiban nagynevű irók és az Egyesült Államok kiválóbb elnökeinek feliratai, mondásai vannak. Roosevelt volt elnök felirata ragadta meg legjobban figyelmünket: “Amerika a szabadság levegőjét fogja szívni az eljövendő napokban, amelyet kell, hogy biztosítsunk számunkra. Elébe nézünk egy oly világnak, amely a négy nélkülözhetetlen szabadságra van alapozva: Szólás, sajtó, vallás és megalázkodás elleni szabadság, a hiány és szenvedés nélküli szabadság.” Igaza van, hogy csak elébe nézünk ezeknek a szabadságoknak, ma még jobban, mint az ő ideje alatt, mert utóda eszeszeveszet- tül üldözteti mindazon megmozdulásokat, amelyek a fenti sza-