Bérmunkás, 1950. július-december (37. évfolyam, 1637-1661. szám)
1950-07-29 / 1641. szám
1950. julius 29. BÉRMUNKÁS 3 oldal OSZTÁLYELLENTÉT Az emberi agyak legbarbá- rabb alkotásával, fegyverrel, bombákkal intézik az osztályellentétet Koreában. Az amerikai fiuk, bellebbvalóik parancsára, hat-hét ezer mérföldnyi távolságban szülőhazájuktól, a mili- tarizmus minden barbár eszközeit használva, kényszeríteni akarják Korea benszülötteit a magántulajdont, a kizsákmányoló kapitalizmust védelmező társadalmi rendszer további fen- tartására. Az utóbbi esztendőben, a mi honatyáink billió és billió dollárokat szavaztak meg, hogy Európában, Ázsiában és a világ minden részében a békét biztosítsák. A Marshall dollárok nem voltak és nem is lesznek képesek egy vájudó világ újabb társadalmi rendszerének a megszületését megakadályozni. A társadalom fokozatos fejlődését nem lehet sem 'dollárokkal, sem pedig fegyverrel kiirtani. Amint az előző rendszereket, • sajnos fegyverekkel védelmezték, a népek millióinak lemészárlásával toldották meg, mégis lavina módra törtetett előre és elsöpörte utjából az elvault ósdi rendszereket, ugyan igy bármily erőszakoskodás dacára is a kibontakozóban levő társadalmi rendszer elfogja söpörni, a mai elavult, kiváltságos társadalmat. Északkorea hadseregeinek előnyomulása, a fegyverek, ágyuk, bombák zaja, egy őrült fegyverkezésbe sodorta bele az egész világ minden zugát. Az Egyesült Nemzetek szövetségén keresztül tudomásunkra jut, hogy Bulgária és Yugoszlávia között feszült viszony van, amely eddig csak szó-csatározásban merült ki, azonban minden pillanatban fegyveres erőszakká csaphat át. E két ország lakossága között az osztályellentétek taktikai formájában nyilvánul meg és eme taktikai kérdés, hogy hogyan és miképpen vezessék be az újabb társadalmi rendszert, fegyveres összeütközésre, egymás mészárlására vezethet. Elképzelhető az a gyűlölet amelyet egyik a másika ellen élesztenek, szitnak. Mi itt Amerikában elő tanúi vagyunk a taktikai eltérések testvérharcainak. Az amerikai szocialista pártnak bukását, szét- züllését helytelen taktikai rendszere okozta. Évtizedeken át a parlament elfoglalása utján ki- vánta a társadalmi rendszer átváltoztatását. Az 1917-es orosz bolshevik forradalom pontot tett a szocialista párt haladása, fejlődése után. Nevet, taktikát, sőt nagyrészük egyéni kinézésük formáját is megváltoztatták és megalakították a kommunista pártot. Megalakulásuk első pillanatától kezdve a helytelen utakra terelték a felszabadulni kívánó munkásosztály nagy rétegeit. Az orosz forradalom sikereinek láttára, véresre tapsolták kezeiket s kiadták a jelszót, hogy “Nincsen időnk a szervezkedésre, nyakunkon a forradalom”. Eme eszeveszett taktikájuk közepette megtámadtak minden osztálytudatos szervezkedést. A kapitalizmus elleni harc helyett, a Világ Ipari Munkásainak szervezete ellen törtek. Éppen úgy, mint elődjük a szocialista párt, a meglévő szakszervezeteket a belülről való fúrással akarták forradalmositani. Évtizedek elteltével, amikor látták balkezes munkájuk csődjét, kontra szervezeteket alakítottak, amikor ez nem sikerült, szövetkeztek John L. Lewis-sal és a színtiszta ipari unionizmus Ígéretével, sikeresen beszerveztek néhány millió bérrabszolgát. Amint a szocialista párt fúrója beletört az AFL fúrásába, éppen oly csúfos kudarcot vallott a kommunista párt az ő szörnyszülöttével a CIO-val. Ma a kizsákmányoló osztály egy borzalmas embermészárlásra és a munkáskezek alkotásának rettenetes rombolására készülődik. Amerika osztálytudatos, szervezett munkásságának tiltakozó hangja elenyészően gvönge. Ennek a gyöngeségnek, tehetetlenségnek az igazi okozói a mi balkezes, úgynevezett munkás politikusaink. Évtizedeken át, az helyett, hogy a meglévő forradalmi Ipari Szervezetnek kiépítését szorgalmazták volna, a kizsákmányoló osztályt védelmező és fentartó szakszervezeti basákkal szövetkeztek. Azokkal a basákkal, akik ma a munkás- osztály csúfos elárulásáért, egymással versenyeznek, azokkal a basákkal, akiknek egyáltalán nem furdalja lelkiismeretüket a munkásosztály millióinak szen- .vedése, nyomora. Azokkal a basákkal, akik ma éppen úgy mint a múltban, a kizsákmányoló osztállyal szövetkeznek a mai társadalmi rendszer fentartásában. A kommunista párt vezéreinek tudatlansága, helytelen taktikája sodorja az amerikai osztálytudatos munkásosztályt a megsemmisülés szélére. BELGIUMBÓL jövő jelentések szerint, az országot fentartó, termelő bérrabszolgák akarata ellenére a katolikus egyház visszaállította a királyságot. A világ legreakciósabb papi bandájának eme sikerét az amerikai kitartott sajtó hozsannája kiséri. Öröm mámorban úsznak, mert a római pápa, “krisztus földi helytartója“ sikert aratott a belgiumi munkásosztály akarata felett. A dolgozók akaratának érvényesülését, Belgiumban^ is'a munkásosztály “képviselői” szabotálták el. A királyság visszahívásának, visszaállításának érdekében a Belgiumból jövő* hírek szerint 197 katolikus párti és egy liberális képviselő szavazott. 168 képviselő tartózkodott a szavazástól, 139 “szocialista” és 39 liberális valamint 10 kommunista képviselő a szavazás előtt kivonultak a teremből. Ez a kivonulás nem akadályozta meg a reakciós király visszaállítását. De hogy ha a nép “képviselői” helyett a bérrabszolgák milliói vonultak volna ki az iparokból, nem lett volna Leopold őfenségének bátorsága, még a római pápa áldásai mellett sem visszatérni Belgiumba. A távirati jelentések alapján, a belgiumi “szocialisták, amint tudomásukra jutott a király visszatérésének elfogadása, kivonultak az utcákra és a király - pártiak ablakait verték be, üzleteiket rongálták meg. Ez az eszköz nem tartozik a modern mun- j kásmozgalom kereteibe. Ez és ehez hasonló eszközök a szószátyár politikusok müve. Belgium munkásosztályának, éppen úgy, mint a világ bármely részében levő bérrabszolgáknak, az egyetlen hathatós eszközük a kizsákmányoló osztály minden túlkapásai ellen, a karbatett kezek, a termelés beszüntetése. Állítsák vissza a királyokat, csináljanak háborút, azok, akik a bérrabszoigák millióinak kizsákmányolásából élnek, de akkor ennek a királyságnak és ennek a háborúknak szükségleteit is ők kell, hogy előállítsák. A kizsákmányoló osztály hatalma a szuronyokon nyugszik. A világ bér rabszolgáinak, karba tett kezei megszüntethetik a kapitalizmust fentartó szuronyok használatát. A karba tett kéz az egyetlen eszköz a tőke és a munka harcának sikeres befejezéséhez. Köhler Elmaradt népek gondolkozása (Folytatás az 1-ső oldalról) ban a nagy néptömegeknek vajmi kevés összeköttetése van a bankokkal. Az ilyen népek sokkal hamarább megértik, hogy amig a milliók nehéz munkával keresik meg szegényes napi eledelüket, addig egyesek munka nélkül, ki nem érdemelt jövedelmekből élnek, — még hozzá igen fényesen. Ezeknek a “free enterprise” mitsem jelent, illetőleg semmi jót sem jelent. Ezt magyarázta a napokban a Délázsiából mostanában hazatért Allen Griffin, Menterey (Cal.) lapkiadó, aki a United States gazdasági bizottságának volt a tagja. Griffin nagyon érdekes dolgokat mond ázsiai tapasztalatairól, többek között pl. ezt: “A ‘free enterprise’ eszméjét nem értik a délázsiai népek. A benszülötteknek nincs pénzük ‘befektetésekre”, nem tudják a gyakorlatból, mit jelent az üzletbe kockázattal befektetett tőke után járó CLEVELAND ÉS KÖRNYÉKE BÉRMUNKÁS OLVASÓK azok barátai AUGUSZTUS 6- án vasárnap KIRÁNDULÁST tartanak a közismert Leiz Farmon. Belépődíj nincsen. Esős idő esetén elég fedett hely van. Ebéd gulyás lesz. Vacsora töltöttkáposzta. Útirány: a 87-es utón a 306- os útig, ott balra a Perkins Roadig, amelyen jobbra a 4- ik épület a Leiz Farm. Akiknek nincsen autójuk, azok d. e. 10 órakor legyenek a Buckeye Rd. és 112-ik utcánál. profit szerzés. Ez nekik csak idegen gazdasági elmélet, amit csak másut lehet alkalmazni. Az ilyen népek inkább hallgatnak a szocialista eszmékre, mert úgy vélik, hogy az hamarább hoz nekik szabadságot, mint a gyarmati gazdálkodás. Azon országokban még nem vert gyökeret azt individuális szabadság s az azzal járó lehetőségek utáni vágy, igy az önkormányzat sem.” Nagyon érdekes megfigyelés ez, mert magyarázatát adja, hogy a délázsiai népek miért tartózkodnak annyira attól, hogy a mai feszültség alatt habozás nélkül csatlakoznának az Egyesült Államok által vezetett csoporthoz. De egyben alapos világot vet a délkoreai népek magatartására is. És végre választ ad arra a kérdésre is, hogy az iparilag elmaradt népek miért térnek át könnyebben a kollektiv termelő rendszerre, mint a már nagyon előrehaladt ipari országok népei. (gb.) Kérjük a Bérmunkás olvasóit azokból a városokból, ahol a posta szolgálat ZÓNÁKBA VAN osztva és a lapot csomagoló papiroson még nincs feltüntetve a zóna száma, hogy egy postakártyán szíveskedj eiiek azt beküldeni. A posta kéri, hogy tüntessük fel az olvasó címénél a zóna számot is. ELV IN YIL ATKOZ AT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek miUiói között s az élet összes javait ama kevesek birják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb Kezekbenl összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé te- szi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszitsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL 1” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A térmelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra keU szervezni, hanem arra Is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szer bezetét építjük a régi társadalom keretein helhl.
